Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

26 SZBQED adtunk ... Vissza nem utasítunk soha senkit, nem nézzük a vallást, kereszténynek éppen ugy adunk, mint zsidónak. Csak egyetlen szempont van előttünk és ez az, hogy tényleg rászorul-e adományainkra. Az egylet tagjai fölkeresik a betegeket és mindenről személyesen győződnek meg. — Adományokat osztunk ki a szegények között és adományokat kapunk, hogy oszthassunk ... Most nagy bálát rendezünk, hogy ismét legyen egy kis pénzünk ... Mert annyi szegény van és mindenkinek adunk, aki jön ... Keresztényrek, zsidónak ... mindegy ... Vas Ha, a Szegedi Leányegylet elnöke a következőket mondotta egyletének működéséről. — A leányegylet legfontosabb célja és talán egyedüli törekvése a Népkonyha fenntartása. Itt kapnak ebédet a zsidó iskola apró növendékei a téli hónapokban, leginkább elemisták ebédelnek nálunk, de egy-két polgárislát sem utasítunk vissza, akik valóban rászorulnak a népkonyha ebédjére. A konyhán azonban csak apró gyermekeknek főzünk, hogy megkönnyítsük nekik a téli hónapok alatt a tanulást, és hogy ne kelljen az esős, havas, hideg utcákon messzire eicsatangolniuk, hogy végre egy darab seáraz kenyeret kapjanak szegény szüleiktől ebédre. — Most husz-huszonöten ebédelnek nálunk, sokkal kevesebben, mint az elmúlt esztendőkben. Itt Iájuk csak, hogy a háború alatt mennyivel kevesebb gyermek született, mint a béke idejében. Ezek a „háborús apróságok" most kerülnek az elemibe és szomorúan kell tapasztalnunk, hogy mig évek előtt 30—40 fiu hallgatója volt az eleminek, ebben az esztendőben csupán tizen iratkoztak be az első elemibe. Kétharmaddal csökkent a gyerekek száma ... a háború óta ... Husz esztendővel ezelőtt hatvan olyan gyerek járt a zsidó népiskolába, akik a leanyegylet népkonyháján ebédeltek ... — A konyhát gyűjtésből, adományokból, tagdíjakból és különböző kiállítások és bálák rendezéséből tarijuk fenn. Ebben a szezonban — december 1 tői március végéig — hat és félmillió korona kell a husz gyerek mindennapi ebédjére. A gyerekek a zsidó iskola épületében, a tornaterem alatti teremben, — amelyet a leányegylet építtetett — étkeznek, mi magunk szolgáljuk ki éket, minden délben három napos van A leányegyletnek körülbelül 250 tagja Szeged, 1923 december 25 van jelenleg, tag lehet minden leány, aki elvégezte az iskoláit. Ha a tagok férjhez mennek, akkor megszűnik a rendes tagsíguk és csak mint pártoló tagok vehetnek részt munkánkban. — Nem egyszer fordul elő, hogy keresztény gyermekek is kapnak ebédet, mert hiszen mi nen teszünk vallási különbséget. Aki az iskolában tanul és szülei szegények, az mind kap nálunk ebédet. Egyedüli célunk, hogy lehetőleg minden szegény gyereknek tudjunk ebédet *dni és ezért a legnagyobb agilitással dolgozunk. Tele vagyunk reménnyel, hogy a bálunk szépen fog sikerülni és akkor megint sok szegény apró gyereknek tudunk adni egy kis meleg ebédet. Dr. Somogyi Szilveszterné, a Szent József-akció vezetője éppen akkor fogadta a Szeged munkatársát, amikor kezében egy csspat hivatalos irat volt, amelyek mind az akcióról számoltak be. — Nem vagyok elnöke egyetlen szegedi egyesületnek sem, de részt veszek minden olyan akcióban, mozgalomban és egyesületi életben, amely jótékonyságra irányul. Dolgozom a Katolikus Nővédő keretében, valamint az úgynevezett Szent fózsej jótékony akcióban. Á talában minden olyan egyesületben, ahol szükségesnek tariják munkámat. A Zsidó Nőegylet munkájában nem veszek részt, de ha hívnának, szólnának, ott is a legnagyobb örömmel és tőlem telhetőleg minden energiámmal dolgoznék azon, hogy némiképen is enyhüljön a sok és mérhetetlen szenvedés. — A Szent József akció ruhával, fával és egyéb adományokkal látja el mindazokat a nyomorgókat, akik tényleg rászorulnak a társadalom segítségére. Mi kutatjuk fel a szegényeket és mi magunk járunk mindennek utána. — Nemrégen alakult meg az ifjúsági Vöröskereszt, amelynek munkájából én is igyekszem kivenni a részemet. A Vöröskeresztnek tulajdonképp iskolás lányok és fiuk a tagjai, akik mindenféle munkák értékesítésével igyekszenek jótékonyságot gyakorolni, ott, ahol tudnak. Az amerikaiak is segélyezik ezt a munkát, éppen most van valami nyo c darab fiuirig, amelyeket karácsonyra osztunk ki azoknak, akik a legjobban rászorulnak. Különben a Szent Józs;fakció ides-lova két hónap óta oszt ki ruhákat és cipőiét. Hetven gyermeket tudtunk eddig fölruházni... — Különben még a Szén; Vince Egyletben is működöm. Néhány év óta aktivan veszek részt ezekben az akciókban, mert egyre nehezebb idők járnak és a nyomor egyre nagyobb lesz. — Politikai nőmozgalmakban egyáltalán nem veszek részt, ugy érzem, ez nem nőknek való. Gárgyán Imréné, a Katholikus Nővédő egyik elnöknője munkájáról ezeket mondotta: A Katholikus Növédő napközi otthont tart fönt, hatvan gyermeknek adunk naponként ebédet, ezenkívül most karácsonykor egy nagy közöl karácsonyfát állítunk fel és minden gyerek fog valami ruhát, ajándékot és édességet kapni. Tervbe vettünk most alakítani egy internátust egyetemi hallgatók számára, hogy otthonuk és kosztjuk legyen. — Ebben a szezonban bálra nem készülünk, csupán egy-két teadélután-féiét fogunk rendezni. Tervbe vettünk egy recemunka tanfolyamot is, mert hiszen az a célunk, hogy a közénosztály leányait a gyakorlati pályákra neveljük, hogy valamivel ők is hozzá tudjanak járulni a háztartás költségeihez. Igyekszünk minden állásnélküli nőnek valami foglalkozást találni és ez összekötte!éseink révén a legtöbbször sikerül is. — Támogatjuk a nőket, oít ahol tuljuk. A napokban megnyitjuk az idei első leánykört, mely arra szolgál, hogy a 12—18 éves leányok — különösen vasárnapokon — ne csatangoljanak az utcákon. Itt meleg otthonuk lesz, kézimunkáznak, tanulgatnak, zongoráznak, énekelnek. A nővédő különben 1911-ben alakult és jelenleg körülbelül nyolcszáz tagja van. — Nem politizá'unk, nem kell az asszonyoknak a politika. Nálunk nem szemit a vallás, segélyezünk mi reformátust, zsidót éppen ugy, mint katholikusf. Éppen most történt egy eset, amiitor segélyért jött hozzínk egy szerencsétlen 22 éves leány, akinek édesapja a zsidó templom építésénél leesett az állványról és meghalt. Amikor nem tudtunk neki eleget gyűjteni, egy levéllel átköldtem a zsidó nőegylethez ... igy már meglett a szükséges pénz., orvosi kezelésre kellett... Nem tudunk a vallásról, mindenkinek adunk. (v. gy.) A legnagyobb lufca-és urldivatfiruház Szegeden mindenkor a Kárász-utca 7. sz. alatt levő Földes Izsó cég. Az impozáns üzletnek a földszinten és I. emeleten levő helyiségeiben a legkényesebb igényeknek megfelelőleg találhatók az összes öltözködési és uri divatcikkek állandó nagy választékban és« jutányos áron. Külön mértéku'áni osztálya, angol uri'szabósága a legjobb hírnévnek örvend. A titok. Irta Magyar László. Olyan furcsán ünnepélyes volt mind n. A kályhában halk melódiákat dúdolt az izzó szénparázs, Kati titokzatos arccal kukkantott be néha a gyerekszobába és a konyhából csudálatos illatokat hozott magával. Az ablakon ke resztül szelíden áradt be a decembervégi délután hófehér nyugalmas hangulata. A levegőben nagy hópihék léghajókáztak és néha egyegy didergő veréb csőre kocogtatta meg a jégvirágos ablaküveget. A játékok, a törött iábu hintaló, a kiszúrt szemű baba, a megnémult ezüst-trombita, a csoiba építőkövek elhagyottan hevertek szanaszét a szobában. Az asztal alatt szerénykedett a Képes Könyv néhány szétmarcangolt lapja. Mi hárman pedig csillogó szemmel, várakozó lélekkel, némán ültünk a kis asztal körül. Ereztük, hogy milyen nagyon jók vagyunk most, nem cibáljuk egymás haját, nem gorombáskodunk Katival, a mindent tűrő, mesemondó, szelidlelkü, tenyeres-talpas mindenessel, aki ma reggel, amikor visítozva kibujtunk a jó, meleg ígybó, nagy titokban rregsugta, hogy „jók legyenek ám máma, mert jön a Jézuska". Nem hittük el neki, azt gondoltuk, hogy ezzel akarja kicsalni belőlünk az egynapi jóságot. De a hir mégis befészkelte magát fantáziánkba. Hangosan rontottunk anyánkhoz. — Anyuska, Kati azt mondja, hogy máma jön a J'zuska. Igaz? — Ha jók lesz'ek, akkor igaz, akkor jön és nagy-nagy karácsonyfát hoz magával. De csak akkor, ha nagyon jód; lesztek ... Elkomolyodva összenéztünk. Mégsem hazudott a K? i. Ha jrnyuska mondja, akkor biztos, mert anyuska nem olyan, mint a Kati, anyuska nem hazudik. A múltkor is összeszidta Katit, mert cukrot adott nekünk, hogy ne áruljuk el bizonyos tányérok összetörését. — Jééé — csudálkozott a húgom — jön a Jézuska máma. Mérgesen, szigorúan néztem rá és egészen biztos, hogy ha nem lett volna olyan ünnepélyesen komoly az én hangulatom is, megcibáltam volna a haját. Mert hát mit sipitoz mindig az a lány. Csak a lányok lehetnek ilyen kiálhatatlanok. Akármi van, mindjárt azt mondják, hogy jééé. Az öcsém, pedig legalább egy évvel fiatalabb annál a vén lánynál, a helyzet magaslatára tud emelkedni. Eszébe sem jut, hogy jééé, hanem odasimul hozzám, az erőshöz, a hatesztendős góliáthoz, aki már jövőre iskolába fog járni és nem szól egy szót sem. Aztán bevonulunk a gyerekszobába. Egész délelőtt felénk se nézett senki. Apánk lenn, a pályaudvaron fogadta a vonatokat, anyuska és Kati a konyhában foglalatoskodtak. Összebujtunk a kályha előtt és beszélgettünk. — Jön a Jézuska, — mondtam a családban elfoglalt rangidős pozícióm hozillő komolysággal. — Jön a Jézuska, — mondta utánam csudálkozó hangon a kis Ccs-m. — Nekem nagybabát hoz meg varrógépet, meg edényt, — szólt közbe a húgom. — Netem tatonát. Én nem szóltam semmit, de hatalmas kíváncsiság fogott el, hogy engem vájjon mivel örvendeztet meg ? Vágyam volt, temérdek A jegyző fia ponny lovon herceg a fa'uban, az orvos fiának flóbert-puskája van, a postames^ terék Pistája Vernét és May Károlyt kapott a * nyáron... í Ebédeltünk. Apánk fáradtan ült le az asztalhoz, anyuska arcáról boldog mosolygás sugárI zott felénk, Kati titokzatos arccal hordta fel az ételeket. A tésztánál felém fordult anyuska. — Mit szeretnél a Jézuskától ? Istenem. Milyen furcsa kérdés. Mindent szeretnék. Ponny lovat, flóbert-puskát, Vemét és May Károlyt. De nem szóltam egy szót sem. — Ha jó leszel, Jézuska is jó lesz hozzád. Az apám kis öcsémet velte ölébe ebéd után. Aranyszőke haját megsimogatta és valamit súgott a fülébe. Nagyon szépet súghatott, mert a kis öreg tapsolt örömében. Délután ismét egyedül maradtunk a gyerekszobában. Kati néha bejött hozzánk és köténye zsebéből előkotort számunkra néhány mogyorós pusszellit. Fegyverszünetet kötöttünk vele és türelmeílenüt faggattuk : — Mikor jön a Jézuska ? — Majd estére. Aztán ő is kiment. Beszélgettünk. A karácsonyról, a mandulatortáról, Jézuskáról Kis húgom egyszer csak megszólal: — Bolondok vagytok mind a ketten. Csak a fiuk lehetnek olyan buták, mint ti vagvtok. — xMíért ? — Azért 1 — Mondd meg. — Nem mondom! — Neked adom a fadobozomat. — E.őbb add ide. Odaadtam. £ — Hát tudjátok meg, azért vagytok bolon" dok, mert elhiszitek, hogy a Jézuska hozza a j karác-onyfát. í Ijed'en néz ünk rá. { — Tudjátok meg, hogy nem a Jézuska hozza, ha iem anyuska vetíe a városban. Éviké mondta, • a Fodorék Évikéje, nem a Kovácséké, mert az I is buta.