Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

Sleged, 1923 december 25 SZEGED 25 DbbaDáriDDüaoDdDDDaDDnbDDQbDaDDDb^ ••• •••• •••• ••••DDG ••••anan •dddddddd •••••anaaa ••••••••••a ••••BEBBnnaaa •••BftrjDHDuDüa ••••ana "IOQOODCjD r"~,fffnIHinWnnnHr'r'r"~'n — iaH®Saü3lODDaaG •••••••••papa üa^gapiMWMiaaananDaD —KugHuum?••••oanGDon ASSZONYOKNAK LÁNYOKNAK GYEREKEKNEK ••••••••••••• ••••••••• ••••••• •••üüBaaa •••a ••••• ••••oBBnnaDaanDaaaaBDnnnna^ Betlehem. Ó emberek; gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelid barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá/ Hogy anyja az Ur szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más fődéit az éjjel A városvégi istállón kivül. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Kit a komor Sibillák megígértek, Kit a szelid Vergilius jövendölt S akit rab népek vártak, szabaditót. Ó emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden földi paloták fölött. • Ó emberek, gondoljatok ma rá, Augustus Caesar birodalma elmúlt, Az ég és föld elmúlnak, de e jászol Szelid világa mindent túlragyog! Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó emberek, gondoljatok ma rá És hallgassátok meg az angyalok És pásztorok koncertjét, mely e szent éj Ezerkilencszázhuszonhároméves Távolságából is szivünkbe zeng. Ó emberek, gondoljatok ma rá S gondoljatok rá holnap s minden áldott Napján e múló életnek s legyen A betlehemi énekből öröm, A karácsonyi álomból valóság És békessége már az embereknek! 1923 karácsony. Juhász Gyula. Nőmozgalmak — nöegyletek. (A Szeged tudósítójától.) August Bebel irja valahol, hogy ezer férfilakosra ezerhuszonnégy nő jut, ami azt jelenti, hogy a nök az egész világon számbeli túlsúlyban vannak a férfiakkal szemben. Egy régi statisztikában pedig az olvasható, hogy a világ férfilakosságának száma néhány millióval haladja tul a négyszáz milliót. Négyszáz millióban pedi£ az ezer négyszázezerszer fordul elö és igy egészen könnyű rájönni arra, hogy — a régi statisztika szerint — majdnem tízmillióval több nő él a földnek minden vidékén, mint férfi. Tízmillió nem jelent sokat a mai napokban, amikor tízmillióért nem lehet tizenöt öltözet ruhánál többet vásárolni, azonban ha meggondoljuk azt, hogy a legutóbbi négyesztendös, minden kulturát megcsúfoló vérözönben „mindössze" hétmillióra tehető hozzávetőlegesen azoknak a szerencsétleneknek a száma, akik elpusztultak, megsebesültek, vagy eltűntek a srapnellek, gránáton és gépfegyverek zuhogó záporában, — akkor nagyon is világosan lehet látni, hogy a tízmillió nagyon is sokat jelent ott, ahol nem pénzről, hanem emberekről van szó. Majdnem tízmillióval több nő él a szárazföldnek minden részén (és itt azt kell mondani, hogy élt, mert ma már ez a szám is megszaporodott, mivel a négy évi emberpusztitásban hétmillióval lett kevesebb a férfiak száma) és mégis az emberiségnek ez a nagyobbik fele, még ma sincsen azon a helyen, amely őt — ha másért nem — számbeli túlsúlyánál is megilletné. A nő ma még mindig rabszolga, ha ugyan már nem is ke 1 a gályák padjaihoz láncolva forgalni az evezőt és ha a bilincsek már kinyíltak is. A nő ma még mindig nem független sem gazdaságilag, sem politikailag. És ennek a függőségnek csak is egyedül a nők az okai. Már-már azt kell hinni, hogy nem is akarnak jogokat, nem is vágynak a szabadság szabad levegőjére, ha nem látna az ember maga előtt lelkes kis csapatokat, amelyek mindennel dacolva — mégis küzdenek a szabadságért és függetlenségért. A londoni Hyde-park csöndje nem egyszer tudna beszélni a suffragettek hangos sorsinak tüntetéseiről és a párisi fényes boulevardok is mondhatnának egyet-mást a midinettek mindennapos déli fényes korzóján kivül, sőt a Spreepartján álldogáló berlini platánok sem hallgatnának akkor, ha e három ragyogó város összejönne egyszer és a nőmozgalmakról beszélnének egymásnak a londoni, párisi és berlini parkok és utcák elhagyott, árva levelei. A Duna partja már hallgatagabb lenne és merhetjük mondani, hogy ezen a nagy összejövetelen a szőke-édes Tisza széle egészen elhallgatna akkor. Most itt csönd van mindenütt, még a férfiak is csöndesebbek, mint máshol és a nők — istenem —, azok mintha nem akarnának tudni semmiről. Aludni jó és hallgatni is jó. És mi mégis sorravettük — lehetőle? — az összes szegedi társadalmi női egyesületet, szövetséget, hátha mondanak valamit, hogy a csönd nem jelent halált. De nem mondtak ilyent. Itt adjuk sorban, egymás után a vezetők szavait. Dr. Turchányi Imréné, a szegedi feministák vezetője igy válaszolt sok kérdésünkre, amikor felkerestük '. — Talán tiz évvel ezelőtt — 1913-ban — alakult meg a Feministák Szegedi Egyesülete, amikor már Budapesten hat év óta működtek a magyar feministák. Ez akkor szinte általános mozgalom volt, szinte minden nő elismerte, kogy a feminizmus minden nőnek köz szükséglete. Rájöttek arra, hogy politikai és gazdasági függetlenséget a nő csak szervezkedéssel vivhat ki magának. A legelső időben elsősorban politikai célokért — az általános, egyenlő, titkos és nőkre is kiterjedő választójogért — küzdöttünk, mert tudluk, hogy a politikai célok elérése eszköz a gazdasági függetlenség kivívásához. Hogy jó és fontos célokért küzdöttek a feministák, azt nagyon jól mutatják a mai idők ... — Szegeden nőmozgalom most — talán egyáltalán nincs ... Szinte automaiice szűntünk meg, egyetlen sor irás sem bizonyítja ezt és a forradalmi időkben mégis megszűnt a Feministák Szegedi Efyesülete. A politikai emancipáció, amiért annyit küzdöttünk, meglett, de ennek még sem szabadna azt jelenteni, hogy nem kell tovább dolgozni. Sok, nagyon sok olyan dolog van, amiért még ma is nagyon is kellene küzdeni ... A nőt még ma a legtöbben másodrendű embernek mondják... Hogy most nem dolgozunk, ez azért nem jelenti azt, hogy örökre elaludt a feministamozgalom. És most arról beszél dr. Turchányiné, hogy a leghatalmasabb gondolatuk a világbéke megteremtése volt. — Az állandó béke, ahogy mondja. A budapesti egyesület vezetői szétszóródtak, de azért dolgoznak és ott, ahol a legeredményesebben lehet. Glücktich Vilma Genfben van, a Nők Nemzetközi Béke-Szövelségének titkára, Bédi-Schwimmer Róza pedig Amerikában dolgozik. Aztán Giesswein Sándorról beszélünk, aki hatalmas harcosa volt az állandó békének és akinek halála szinte pótolhatatlan veszteséget jelent. — A szervezkedés eleinte nehezen ment — folytatta dr. Turchányiné —, de később megkezdődött, sőt a háború alatt annyira fokozódott, hogy nem győztük az uj tagokat fölvenni ... Divat lett a feminizmus . .. — Eleinte a választójogért agitáltunk, majd gyakorlati célokért. A Munkaközvetítő alapját is mi vetettük meg. Eredményekről is számolhatunk be; a mi sürgetésünkre létesítették a leánygimnáziumot. Mi tettük az első komoly lépéseket a csecsemővédelem terén is, habár tudtuk, hogy mi ezt és még több kérdést véglegesen nem is tudunk elintézni. — Szolidan és nem a suffragettek módjára dolgoztunk itt Szegeden. Ma már az egyetlen, ami összetart bennünket, az a budapesti feminista folyóirat. Hiszem és tudom azonban, hogy az állandó békéért való küzdelem lesz az, ami ismét össze fog hozni bennünket, szegedi feministákat és akkor ismét egységes, erős sorokban fogunk küzdeni az egyedüli emberi és igazi eszmékért! Özv. Holtzer Jakabné, a Szegedi Zsidó Jótékony Nőegylet elnöknője a következőket mondotta az Egyesület működéséről : — Nyolcvannyolc évvel ezelőtt alakult a Szegedi Zsidó Jótékony Nőegylet és azóta szakadallanul dolgozik, hogy jótékonyságával a nyomort — ha némiképen is — enyhítse. Minden hónap elsején összehívjuk szegényeinket és kisebb-nagyobb pénzadományokkal enyhítjük szomorú helyzetüket. Tagjaink száma túlhaladja az ötszázat és állandóan dolgoznak. A híboru előtti nyugalmasabb napokban még .-.ukr i fokozottabb erővel folyt a munka. Tizenhárom eye vezetem az Egyletet és azóta bizony nem eey könnycseppet töröltünk le. Taníttattunk, kiképeztettünk és aki jött, annak mindig