Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

4 SZEGED Sreged, 1923 deoember 25. amely át van hatva alkotmányos kötelességének tudatától, akkor már adva van a jövő politika' iránya, az egyenlő jogokon nyugvó mérsékelt liberalizmus, amely egyedül alkotásra képes politikai irányzat. Rupert Rezső. — Megfelel-e a valóságnak az a hir, hogy a földreform végrehajtását a kormány elodázni akarja s ezt a célt szolgálja az is, hogy a javaslatot az indemnitás sürgősségének megokolásaval levették a napirendről — kérdeztük a Kossuthpárt elnökétől. — Ez a hir — mondotta Rupert — politikai körökben tényleg tartja magát és igen sok jel arra enged következtetni, hogy a hir a valóságnak megfelel. A nagy nemzeti szuverenitást hangoztató kormány tehát ismét behódol a külföldnek s ez esetben olyan kérdésben, amely Magyarországnak belügye. — Nem óhajtom részletezni a kérdést de mindenesetre leszögezem azt a két tényt, hogy 1. a nagybirtokosok képviselői tényleg felpanaszolták a földreformnovellát, az antant bizottságnál és 2. az antantbizottság tényleg szóvá tette a kérdést a magyar kormány előtt. — Ha ehhez a két tényhez hozzávesszük azt a harmadikat, hogy de facto az indemnitásra hivatkozással valóban megszakították a földreform vitáját, akkor mindenki előtt tisztán állhat a kérdés. — Ez a kormány nem akarja megvalósítani a földreformot. —Ami ekörül történik,az színjáték. A kormánynak módjában állott volna, hogy az indemniiást délutáni parallel üléseken tárgyaltassa le. Nyilvánvaló, hogy az indemnitás-javaslattal akkor se jutott volna rosszabb helyzetbe, mert hiszen biztosra volt vehető, hogy ennek a kormánynak semmiképen nem szavazzuk meg az indemnitási, tehát ugy sem kerülheti el az ex-lexet. — Az indemnitás azonban jól jött a kormánynak, hogy a földreformot háttérbe szorítsa. Előre megjósolom, hogy lesz még javaslat, mely hamarabb kerül döntés alá, mint a földreform. — Amit számtalanszor hangsúlyoztam, vallom most is, ennek a normánynak egyetlen célja és programja van és ez a maga féltett hatalmának megmentése. Ez azonban nem kormányzási program s azért nem szünök meg hangoztatni, hogy ezzel a kormányprogrammal szemben az ellenzék csak azt az egyetlen célt tűzte ki, hogy ezt a kormányt bármily alkotmányos eszközzel megbuktassa. Strausz István dr. az állami számvevőszék volt elnöke a tárgyalás alatt levö indemnitási javaslatról ezeket mondotta: — Az a javaslat, amelyben a kormány az államháztartás továbbvitelére felhatalmazást kér, voltaképen minden törvényes alapot nélkülöz. A kormány gazdálkodik ahogyan akar, nem köti meg semmi a kezét, mert nincs költségvetése. És ez az állapot immár nyolcadik éve tart ugy, hogy a költségvetés és zárszámadás szinte feledésbe ment. — A mostani javaslatban a kormány újból hat hónapra kér felhatalmazást. Ez a tény meggondolásra készteti még saját pártját is. — Egészen uj elvi kérdést is belevisz a kormány a javaslatba. Nevezetesen adókedvezményeket biztosit a trianoni béke alapján a kincstári tartozások kiegyenlítésére. Meg vagyok győződve, hogy ennek a szakasznak nagy ellenzéke lesz s bízom abban, hogy a kormány ezt a szakaszt törölni fogja. — Helyesnek tartom, hogy a jelen javaslat csak pénzügyi kérdéseket ölel fel. Mindezek dacára sem hiszem, hogy a nemzetgyűlés január l-ig megszavazza. Az ex-lex elől tehát nem lehet kitérni s megállapítom, hogy ezért a felelősség kizárólag a kormányt terheli. Dr. Kun László. Gyula a kormány politikájáról. Peidl Gyula, Szeged II. kerületének nemzetgyűlési képviselője választóinak ritkán nyilatkozik, bár azok közé a politikusok közé tartozik, akiknek mindig van megfigyelni való mondani valójuk, ami kitűnik a Szeged budapesti tudósítójának alábbi közleményéből: A nemzetgyűlés pénteken elnapolta üléseit s mert legközelebb csak az ujesztendöben ül össze, január 1-én beáll, immár visszavonhatatlanul az ex-lex. A miniszterelnökhelyettes elhárította a kormányról a f elelősséget, de nem állapította meg, hogy még kit is terhel a felelősség azért, hogy az ország törvényenkivüli állapotba kerül. A szociáldemokrata párt, mely az indemnitás nagy harcát majdnem obs ukciószerüen folytatta, különösen a kormány politikáját teszi felelőssé az ex-lexért. A Szeged budapesti tudósítója kérdést intézett Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselőhöz, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának vezetőjéhez, aki a következőket mondotta: — Bethlen István miniszterelnök ur a közeli napokban azt mondotta a párisi sajtó képviselőinek, hogy Magyarországon mindenki royalista, nincs senki, aki a köztársaságot kivá-sná. Talán ugyanezen a napon ítélt el Budapesten biróság két nyomdatulajdonost — mivel a nyomtatvány rendelőjét nem találták — azért, mert ez év márciusiban falragaszokat nyomtak ezzel a felírással: Éljen a köztársaság I Amilyen őszinteség híján való a jelzett bírósági itélet szerint is a minisz:erelnök párisi nyilatkozata, annyira őszinteség híján való a kormány egész politikája, kezdve a budaörsi csatától, ahol a királyra lövettek s amit megelőzően a miniszterelnök Pécsett legitimistának vallotta magát, egészen napjainkig, amikor a miniszterelnök Párisban felköszönti Branting svéd szociáldemokratát és ugyanakkor emigrációra ítéli Garami Ernő magyar szociáldemokratát. A kormány ténykedése az ellentmondások szakadatlan láncolatából áll. Csak Magyarorságon történhetik meg, hogy a kereskedelmi ügyek minisztere ,nem ellensége a kereskedelemnekcsak Magyarországon történhetik meg az is, hogy a rend legfőbb őre, a belügyminiszter, minden egyéni akció, minden bombamerénylet védelmére talál szavakat minaddig, amíg a bombát egyik külföldi nagyhatalom követségének kapuja elé nem helyezik. Csak Magyarországon történhetik meg, hogy a szegény zsidé diákok egyetemi tanulmányait lehetetlenné teszik és őket az országból külföldre kényszeritik s ugyanakkor a gazdag zsidó bankárokat milliárdokra rugó valorizálatlan kölcsönökkel gazdagítják. Csak Magyarországon történhetik meg, hogy a pénzügyi szükségletek 90 százalékát fogyasztási adó, forgalmi adó, kincstári haszonrészesedés és hasonló címeken a dolgozó rétegeken vasalják be, de másrészt a kisemberek, kisiparosok és a többiek támogatására és a munkanélküliek segítésére, valamint utak, hidak, lakások építésére, szóval közhasznú beruházásokra sohasem jut pénz. Igy folytathatnám a vég'elenségig és kimutathatnám pontról-pontra a kormány intézkedéseiben az ellentmondásokat. De talán ennyi is elég annak dokumentálására, hogy ezzel az őszinteség hiján való és az ellentmondások láncolatából álló politikával Magyarországot helyreállítani nem lehet. Látja, tudja ezt a külföld is és azért ütközik csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe a mii kor- ' mányzatnak a külföldi kölcsön megszerzése. Nem tudhatom, hogy a kormány végül tud-e kölcsönt kapni, vagy sem, de az már kétség! telenül bizonyos, hogy amennyiben a Bethlenkormány kapna kölesönt, az hasonlíthatatlanul drágább és súlyosabb feltételekhez kötött lesz, mint pl. az osztrák kölcsön, amit kizárólag annak köszönhet az ország, hogy tűri, vagy nem tudja lerázni a nyakáról a mai antiliberális és antidemokratikus kormányzati rendszert. — Ezek a megállapítások írják elő a mi pártunk parlamenti képviseletének a munkáját. Nem szűnünk meg tántoríthatatlanul küzdeni a közszabadságok biztosításáért, a jogegyenlőségért, a tanulási szabadságért, az egyesülési és gyüle^--"1si jogért, a sajtószabadságért, a munkaalutmak megteremtéseért, a gyengék, a kisemberek és az arra rászorulók támogatásáért, egyszóval a mai rendszer helyébe egy olyan kormányzati rendszerért, amely a munkájából élő nagy tömegek érdekeit veszi elsősorban figyelembe és a nagytőke és nagybirtok kiváltságaival szemben ezekre alapítja az ország jólétét és fejlődését. Miután pedig ilyen liberális és demokratikus rendszerhez csak akkor juthatunk el, ha biztosítva van minden dolgos polgár részére, hogy az ország ügyeinek intézésébe szabad elhatározásával befolyásmentesen leadott szavazata utján folyhasson be, ennek következtében önként kívánkozik minden követelésünk élére az igazán demokratikus, általános, egyenlő, titkos választójog. Meggyőződésem szerint nem lehet vitás, hogy e tekin'etben az ország polgárságának nagyrésze az enyémmel egyező felfogáson van, de másrészt, sajnos, a polgárság parlamenti képviselete ezt a törekvéát nem képviseli a szükséges eréllyel és öntudatossággal. Azért nagyon kívánatos volna, ha a polgárság maga emelné fel szavát és biz'atná, buzdítaná képviselőit erőteljesebb küzdelmekre ezekért az eminenter polgári érdekekért. Ha ez megtörténik, akkor egy év múlva remélhetőleg kedvezőbben ítélhetjük meg a magyar viszonyokat és Magyarország jövendő sorsát, mint ma. Boldog volnék, ha igy történne. Addig is azonban, még ha magunkra maradnánk is, törhetetlenül folytatjuk a küzdelmet. Részlet A Magyar Ember Tragédiájából, A londoni szín. Gyöngébbek kedvéért előrebocsátjuk, hogy ez a korszakos és nagyszabású drámai költeményünk gróf Bethlen Ádámnak kalandos utazásaival foglalkozik, amelyek során a Nagy Kölcsön ügyét igyekszik nyélbeütni. A párisi szín után következik a londoni vásár, de még előreláthatólag a prágai is jönni fog a római és genfi szín után. Közben egy kis lebegés is van a világűrben, de hát sok minden kell ahhoz, hogy egy tragédia kedvező megoldást nyerjen. A londoni szín (ez utasítás a világosítónak) kezdetben halvány rózsaszín, később élénk piros és végül égszínkék, mint a remény. Bethlen Ádám: (A bujdosó magyar grófok angol szabású utazóruhájában, kezében nagy bőrönddel, amelyen Kecskemét—Páris—Abádszalók fölirásu címkék vannak, jön Lord Luciferrel a jobbfenéken. A nyugati gazdasági és kulurális élet lázas ütemü munkája mindenütt. Termelés, termelés és ismét termelés. A munkáspárt nagy diadala.) Ez Londonország látom. Hála égnek, Elhagytam a kegyetlen kontinenst, E szigeten tán több remény virul! Lord Lucifer (piros frakkban): Ez itt a munka s tőke földje, lásd, Az ipar és a kereskedelem, A humor és a köd hazája ez, Itt még a liberalizmus az ur És napja kél uj demokráciának. Itt Lendvai Lehnernek szellemét Nem értik, mert itt Bemard Shaw az iró És Anka János és Benárd helyett H. G. Wells s Kipling mondanak jövendőt. Sebaj, azért ne félj, óh idegen, Ha rátok szükségünk van és ha látjuk, Hogy romlástokból romlásunk fakad, Segitni fog az angol rajtatok, Bár jó tanácsom elsősorban az: Segíts magadon s az antant segít! Bethlen Ádám: Köszönöm, jó tanácsod, Lucifer, Bár jó tanáccsal már torkig vagyok, Hisz egyebem sincs, mint a jó tanács, Mellyel elláttak jobb és balfelől, Mindkét oldalról otthon s idekünn. Lord Lucifer: Ugy látom, egy nagy ur már közeleg, Népszövetségi s jóvátételi. Légy hozzá nyájas, vágj jó arcot a Ravasz játékhoz, hol egy nép a tét! Lord Ridegh (monoklival és ígérettel jő): Köszöntelek a legfelsőbb hatalmak Nevében, idegen előkelő! Nos, hogy van a konszolidáció, Hogy érezi magát Zalaegerszeg S Gömbös Gyulának egészsége rendben? Bethlen Ádám: Köszönöm kérdését, csak megvagyunk, A földreform szép csöndben halad, Kis kölcsönért szomszédba nem megyünk, Azért jövék Londonba és ami Gömbös galambom illeti, biz én Már rég szakiték véle, óh mylord, Az ébredő jó reggelét neki! Lord Lucifer: Vigyázz, Isívá.i, elárulod magad ! Lord Ridegh: Meglesz a kölcsön, ami nem múlik, Késik csupán, elvben már meg is adtuk, A türelem pedig rózsát terem S addig nyújtózzál, amíg takaród ér Különben is: time is money! ^A dics elborul, majd kiderül, a Daily News és a Times melegen irnak.) Gyalu.