Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-23 / 292. szám

23 SZEGED ta:ában az egész tevékenységen átvonul az az elv, hogy sz egyes adományok ne legyenek könyöradományoknak tekinthetők, ezért szabtunk meg térítési árakat. A most megindított állami tevékenység főleg buzdi ó példát akar szolgál'atni arra az időre, mikor az állam segítési lehetősége megszűnik, de az ínség, sajnos, megmarad. Hir Daruváry távozásáról. A képviselőház vidéki tagjai pénteken este és szombaton csaknem valamennyien hazautaztak a fővárosból. Politikai körökben élénken kommentálják Daruváry Giza állítólagos távozásának hírét. Hir szerint a január 3 iki ülésen már uj külügyminisztert fognak üdvözölni a képviselők. A polgármester a közgyűlés reformjáról, a konzervativizmusról és az angol politikáról (A Szeged tudósítójától.) A belügyminiszter — mint ismeretes — néhíny nap előtt beterjesztette a törvényhatósági bizottságok újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatát. Dr. Kószó István belügyminiszteri államtitkár a javaslat másolatát megküldte a polgármesternek, aki azt tüzetesen áttanulmányozta és érdeklődésünkre a következőket mondotta el róla: — A törvényjavaslat szerint az uj törvényhatósági bizottság választott tagokból, virilistákból, tisztviselőkből, életfogytiglan kinevezett örökös tagokból és a törvény által meghatározott állásokat betöltő városi tisztviselőkből állna. Minden ötvenezer lokosra husz választott és tiz virilista városatya jutna. A virilistákat szintén választanák, még pedig négyszer annyi legtöbb adót fizető polgár közül. Törvényhatósági választójoga lenne minden olyan politikai választónak, aki legalább hat éve lakik egy városban. A képviselői választójoghoz csupán két évi domicilium szükséges. Kimondja a javaslat, hogy a törvényhatósági városok közgyűlése negyvennyolcnál kevesebb és százhus nál több tagból nem állhat. — A javaslatnak van néhány fogyatékossága Így például nem tinik ki belő.e világosan, hogy a meghatározott minimális és maximális taglétszámba a tisztviselő tagok száma, akik hivitalbíl tagjai a közgyűlésnek, bennfoglaltatik-e. Ezek a hiányosságok és ez esetleges hibák a javaslat bizottsági tárgya ása alk-1 inával minden valószínűség szerint eltűnnek, sőt véleményem szerint a javaslat szerkesztője szándékosan hagyott benne olyan üres ablakokat, amelyeknek betö.tése a bizot Ságokra vár. Azt hiszem, hogy a bizottságok lényeges változtatásokat eszközölnek m*jd rajta. — Általában a törvényjavaslatot, illetve annak intencióját mégis helyesnek tartom, mert az a törvényhatósági bizottság, amely a javaslat elfogadása esetén alakulna meg, meglehetős hűséggel tükrözné vissza a városi lakosság tagozódását. Helyesnek tartom, hogy az értelmiségnek jelentékeny helyet kiván a korm>ny biztosítani az uj közgyűlésben azáltal, hogy a fon',os.<bb közhiva alok vezetőinek hivatalból ad mandátumot. Helyesnek tartom, hogy a javaslat lehetővé le^zi minden társadalmi osztálynak megfelelő arányban való képviseletét. Helyesnek tartom, hogy a javaslat lehetővé teszi a demokratikus elem beszivároghatását és ezt az biztosítja, hogy a választóit városatyák száma kétszer annyi, mint a virilistáké, akik szintén választás utján juthatnak esik mandátumhoz, ha korlátozott választás utján is. — Véleményem szerint az a helyes közület, amelyben a konzervatív elemek vannak többségben, de viszont a radikálisok is megfelelő képviselethez jutnak, mert igy biztosiiékunk van arra, hogy a várost semmiféle szélsőséges felforgatás nem feiyegeti. A konzervatív többség biztosítja ezt. A haladást pedig az biztosítja, hogy abban az esetben, ha a rad.kálisoknak van valamilyei kérdésben igazuk, akkor a konzervatív elemek kevésbé konzervatív árnyalata, amely ott helyezkedik el a válaszvonal közelében, a radikálisok igazságát támogatja. Megemlítettük a pogármester eiőtt Angliát, amely a klasszikus konzervativizmus hazája és az uj választásokon a baloldal, a Labour-party, jutott többségbe, de azért Anglia rendje még sem borult fel, sőt szélsőségei felforgató törekvések sem jutottak diadalra. A polgármester elgondolkozott kissé, majd a következőket mondotta: — Angliában egészen más a he yzet, mint nálunk. Ott, ha jogos a föl.evés, hogy a parlament többsége mar nem képviseli a lakosság többségének akaratát, nem várnak a parlament mandátumának leteléséig, hanem a király feloszlatja a parlamentet és azonnal kiírják az uj választásokat. Ha a választások eredménye igazolja a föltevést és a kormány nem kapja meg a kormányzáshoz szükséges többséget, ameíy igazolná politikáját, akkor minden zökkenő nélkül bekövetkezik az irányváltozás és az uj kormány tagjai az uj többségi pártból rekrutálódnak Most valóban a liberális pártok jutottak többségre. Anglia lakossága tehát liberális politikát kiván, de lehet, hogv egy-két év múlva, ugyancsak zökkenő nélkül, ismét a konzervatív gondolkozás jut uraiomia. . .. Angliában egészen más a helyzet, mint nálunk. A polgármester elmondotta, hogy ott mi yen a helyzei, de arról nem beszélt, hogy itt milyen, tehát nem tudhattuk meg, hogy miLaura néni csirkéi. Időnkint nem csak a vörheny jön divatba, hanem egy különös szokás is. Az emberek elkapják a fejüket, ha ismerőssel találkoznak, megsprórolják a köszöntést. • — Vájjon mi baja lehet velem derék felebarátomnak? — tűnődik a vendég. Ritkán jön rá, voltaképpen nem is érdemes kutakodni utána, három vagy négy nap múlva úgyis magához tér s annyira ropogtatja a kedves barátomat, hogy szinte belebicsaklik a nyelve. Ha valaki kutakodni szeret, kitalálja, hogy ez a divat 1918 őszén kezdődött, akkor gabalyodtak meg a lelkek, minekután a háború sok izgalma, veszedelme kezdte már őket egybeforrasztani. De azon az őszön uj elhelyezkedések lehetősége bukkant fel, szereplések, karrierek indultak meg. Akinek nem sikerült vaíami, haragudni kezdetf arra, akinek sikerült, erre csak azért is a másik párthoz csapott, majd megmutatja ő is — öt esztendő óta aztán mindig csatlakoznak valahová, hol az egyik van fenn, hol a másik, később másfelé csatlakoznak (a szélfuvás szerint), nem csoda hát, hogy szegényes kis igyekezetükben zavarodottak lesznek és állandóan orrolnak valakire. Zavartalan ha»nónia csak azok között maradt, akik semmit sem akarnak elérni s néni vágyakoznak állás, pozició, cim után. A többiek sanda tekintettel mérik egymást. Van köztük olyan, aki éles fizikai fájdalmakat áll ki, amiért nem járok rongyos cipőben s elégtételül hirtelen hazudik rólam valamit. Oh, ne bántsátok a hazugokat (hir szerint klubjuk készül Szegeden, válogatott taglétszámmal, éppen csak az elnöki tisztségért verekszik több elüljáró), — hazugok nélkül rá se jönne a szegény eniber. hogy nem is olyan lényegtelen szürkeség ő, mint amilyennek önmagát tartja. — Eszembe jut erről a mai szokásról a gyermekkorom, mondta emlékező barátom. A Laura néni sógornője volt az anyámnak, ott is sok gyerek, minálunk is. Nyári estéken a szülők megvizitelték egymást, a nagyobb gyerekeket vitték magukkal, úgyis eleget fáradtak napközben a pótvizsgára való igyekezettel. Mi, gyerekek, .verekedéseket szerveztünk az utcán, a szülők az udvaron rágták az emberiséget. — Irén, hozd elő a kredencből a tésztát, vezényelt Laura néni s Irén hozott valami száraz alakulatot. Anyám vett belőle, szakértően ropogtatta, sokáig igen hallgatag volt, végre megszólalt: — Hogy csinálod? Jó. Valahogy csak csinálta, de másnap a fíiléhez jutott, hogy mégse volt egészen jó. Harag lett belőle. A békét az teremtette meg, hogy anyám elkérte a tészta receptjét. Máskor a Szkurkáné idézett elő lélckveszedelmet. Szkurkáné özvegy asszony volt és feltűnő gyöngédséggel fésülgette a dohánybeváltó főnök kis árváinak kócos fejét. — Anya kene nektek, anya, fogta rájuk, pedig a kócosok jól érezték magukat igy is. Anyám némiképpen szemérmetlenül nyiltnak találta Szkurkáné célzásait, az özvegyet üregnek minősítette, holott a dohánybeváltó férfiú legényszámba megy és leányt is kaphat. Ellenben Laura néni pártolta a frigyet s nem átallotta a kóros gyerekek apját figyelmeztetni, hogy vigyázzon, mibe ugri-k bele, egy fiatal lány átka lehet az életének. Sreged, 1923 deoember 25. ben látja' a különbséget és miért tartja szükségesnek itt a konzervatív irányzatot, amikor ott a Labour-party kormányzása ellen sincs elvi kifogása. A polgármester nagyon óvatos ember. A tényeket néha megállapítja, de a belőlük levonandó következtetéseit nem árulja el. Következtessen belőlük más. MMMMMMMt^^ A gyárak üzembeszüntetéssel fenyegetőznek. {A Szeged tudósítójától) A Gyáriparosok Országos Szövetségének több csoportja átiratot intézett a szövetséghez, melyben arra kérte, hogy sürgősen hívjon össze választmányi ülést. Ezen a gyűlésen a devizaellátás problémájának megoldhatatlanságára való tekintetlel javasolni akarják, hogy az összes gyárak szüntessék be üzemeiket. A gyárakat erre a kétségbeesett javaslatra az késztette, hogy az export a jelenlegi feltételek mellett roppant akadályokba ütközik. A devizát tudniillik a hivatalos árfolyamokon kell beszolgáltatni s minthogy ilyen körülmények között a gyárak kalkulációja szinte lehetetlen, vagonszámra állanak raktáron a készáruk. Agyárak lassú üzemcsökkentés helyett a teljes beszüntetés fegyveréhez kénytelenek nyúlni. Végleges döntés a gyűlés összehívása ügyében még nem történt. Minthogy következményeiben messze kiható nagyfontosságú elhatározásról van szó, a döntést komoly tárgyalások togják megelőzni. Már is gondoskodás történt arról, hogy ezt a lépést Bud János közélelmezési miniszternek és a Devizaközpontnak haladéktalanul tudomására hozzák. A külföldre vitt német vagyon. Washingronbói jelentik: Egy magasállásu amerikai pénzügyi személyiség kijelentette a külügyminisztériumnak, hogy a külföldi bankokban elhelyezett német letéteket nem lehet megvizsgálni. Ismeretes ugyanis, hogy a német töke külföldre való csempészésének megvizsgálására kiküldendő bizottságba egy amerinai delegátust is akarnak kijelölni. Washingtonban valószínűnek tartják, hogy ennek a bizottságnak a működése nem jár sikerrel. Ncwyorki bankkörökben az összes külföldi bankokban elhelyezett német letéteket kétszázmUlió dollárra becsülik. A pénzemberek az amerikai bankokban elhelyezett német letétek megvizsgálását nem ellenzik, csupán azt akarják, hogy ezt a vizsgálatot az amerikai kormány végezze és ne a jóvátételi bizottság. Físh képviselő a Fehér Házban törvényjavaslatot terjesztett be, hogy Németországnak élelmiszerek vásárlására szavazzanak meg tizmülió dolláros hitelt. Megint fasé lett a vége, habár az igazi lélekveszedelmet rendesen a piac teremtette meg. Harmincötkrajcárért vettem ma a csirke párját, mondta Laura néni. Akkorák, hogy már rántani se lehet, csak paprikásnak valók. Anyámmal keringett a világ. — Csodállak, drágám, én is vettem a piacon, de harmincnyolcon alul nem kaptam valamire valót. — Meg se tudtam volna venni, annyit kínáltak, replikázott a jó rokon, mire anyámból kitört az epe. — Szerencsés vagy, hogy mindent olyan olcsón kapsz, nyilván szerelmesek beléd a kofák. Harmadnap, az utcán találkozva, anyám elfordította a fejét, mikor Laura néni közeledett s engem hátba vágott, amiért köszöntem neki. A néni azonban nem tudott élni az anyám nélkül, lekövetkezett hát hozzánk valamelyik délután s az okszerű uborkaeltevés némely titka utá« érdeklődött. — Senki se tudja azt olyan jól, mint te, mondta. Anyám a nagy jellemek mintájára állta a dicséretet, majd s«ó esett a piacról. — Harmincötért vettem párját, jelentette odavetőleg. — Olyan szerencsés vagy Tóni, feleke teljesen megtört behódolással Laura néni, mert nekem csak harminckilencért sikerült. Aztán nem is paprikásnak, csak rántani valók. Másnap ugy vágott anyám az utoán pofon, hogy szikrázott bele a szemem. — Haszontalan neveletlen kölyke, nem tudod mi a tisztesség? — Tessék? — hebegtem értelmetlenül. Anyám méltatlankodva világosított fel: — Nem köszöntél a Laura néninek. Bob.