Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-23 / 292. szám

Szeged, 1923 november 23. SZEOBD i A kikorrigált felekezet. (A Szeged tudósítójától.) Dr. Kertész József orvost közokirathamisitással vádolta meg az ügyészség. A vádirat szerint ezt különös körülmények között követte el. Ezelőtt két évvel, 1921-ben a már idős, jelenleg 63 éves orvos Szegedről Kistelekre költözött át abban a reményben, hogy ott majd jobb sora, kifizetőbb orvosi gyakorlata lesz, mint a városban volt. Különben is megszokta a falusi prakszist s valamikor Szeged-Felsőtanyának volt tiszti orvosa. Dr. Kertész József 1887-ben végzett a budapesti egyetemen és — ami a pőrében fontos — 1914-ben áttért a zsidó vallásról a római katolikus vallásra. Abban az időben tehát, amikor az antiszemita mozgalmak megkezdődtek, dr. Kertész felekezeti viszonyai már régen „rendezve" voltak. Igen, de 1921-ben, amikor átköltözése Kistelekre megtörtént, számithatótt arra, hogy a jelszavaknak legkevésbé ellentálló falusi nép nem fogadja maid szívesen, ha kiderül róla, hogy zsidó volt. S főkép számithatott arra, hogy nem fogadja majd szívesen a falusi előkelőség, amely rendszerint a jelszavakra épitett elveiben még a népnél is szigorúbb. Már pedig a bárhová letelepülő orvosnak ki kell hirdettetni a diplomáját, ha prakszist akar folytatni és igy felekezeti viszonyai sem maradhatnak titokban. Csakugyan, amikor Kistelekre átköltözött dr. Kertész, diplomáját, amelyet még zsidó felekezetű korában szerzett, be kellett nyújtania a dorozsmai szolgabírósághoz, amelyhez közigazgatási tekintetben Kistelek is tartozik. Ki is hirdették, hogy a diploma rendben van. De a következő évben, 1922-ben rájöttek, hogy nincsen rendben, javítás van rajta, amely szerint dr. Kertész József római katolikusnak született. Ezért adta ki ellene vádiratát a szegedi kir. ügyészség. A vádirat szerint az orvos közokirathamisitást és a vallás megnevezésének átjavitásával az államérdekre jogsérelmet követett el, mert a római katolikus vallásnak a törvény előnyt biztosit. A vádirat kézbesítése után a szentesi alispán internálást eljárást foganatosított dr. Kertész ellen, akit azóta kisteleki lakásán őrizetben tartanak s a tárgyalásra is csak egy kisteleki esküdt kíséretében jöhetett el. A tárgyaláson, amely a szegedi törvényszék Pókay-tanácsa előtt folyt le, dr. Kertész József tagadta, hogy orvosi diplomáján az izraelita szót római katolikus-ra irta át. Nem volt — úgymond — szüksége a javításra, mert amikor diplomáját benyújtotta, már régen római katolikus vallású volt. Valószínűnek tartja, hogy a hamisítást valamelyik ellensége követte el, mert őt már három év óta a legkülönbözőbb módon üldözik és meg akarják akadályozni, hogy orvosi gyakorlatát folytathassa. Ezután védője, dr. Léderer László beszélt. Szintén tagadja a közokirathamisitás vádját, de tagadja azt is, hogy a diplomán bárki által történt korrekció jogsérelmet jelent az államérdekre, mert a törvény egyik felekezetnek sem biztosit előnyt. A törvényszék tanácskozás után kihirdette az ítéletet, amely szerint a vádlottat a közokirathamisitás vadja alól fölmenti, közbiztonság elleni kihágásban mondja ki vétkesnek ós ezért tizenötnapi elzárásra átváltoztatható száznyolcvanezer korona pénznüntetésre itéli. Elfogadja a törvényszék a védőnek azt az érveléset, hogy államérdekre jogsérelem nem történhetett, mert a törvény egy felekezetnek sem biztosit előnyt. Az itélet ellen az ügyész, a vádlott és a védő felebbezést jelentettek be. Általánosságban elfogadták a költségvetést. Nagy vita a városi földbérekről. Bob. (4 Szeged tudósítójától.) Alig észrevehetően fűtött közgyűlési teremben kezdte meg a törvényhatósági bizottság a városháztartás jövő évi költségvetésének tárgyalását. Az érdeklődés elég nagy volt a tárgy iránt, csupán a kisgazda városatyák padsprai maradtak üresen. A kisgazdákat — ugy, látszik — nem nagyon érdekli ez a része a közigazgatásnak. A polgármester fél öt után nyitotta meg az ülést. Először a szerdai közgyűlésről fölvett jegyzőkönyvet ismertette a főjegyző, majd bejelentette a polgármester, hogy a póttárgysorozat első tárgya, a város 1924. évi költségvetése következik. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok ismertette általánosságban a tanács javaslalát. Elöljáróul elmondotta, hogy a törvény értelmében már a szeptemberi közgyűlésnek kel ett volna letárevalnia a költségvetést, a tanács azonban nem azért késleltette a benyújtását mintha elkésett volna a tervezet összeállításával, hanem szándékosan hozta csak a decemberi közgyűlés elé, mert igy közvetlenül a költségvetési év előtt mégis csak reálisabb számokkal dolgozhat. A költségvetés bevételi összege tizenegymilliárd korona, ami a háboruelőtti teljes magyar királyság évi költségvetésének ötszörösét jelenti, de csak számban, értékben ugyanis még a város régi költségvetésénél is jóval kevesebb. Bejelenti, hogy a tanács a pótadót törölte ertdetileg a javaslatból, de a kérdést ujabb megfontolás tárgyává tette és ugy találta, hogy arra a bizonyos kiadások fedezésére mégis csak szükség van, tehát javasolja az ötvenszázalékos községi pótadó utólagos beillesztését. Kéri, hogy a közgyűlés fogadja el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául és felhatalmazást kér arra is, hogy a költségvetés kormányhatósági jóváhagyásának megérkezéséig is kezelhesse a város előirt jövedelmeit és kiadásait. Az általános vita első szónoka Wimmer Fülöp volt. — Az utóbbi időben ?z vo't 3 szokás — kezdette Wimmer Ffllöp • -?éd — >iogy a költségvetések tárgya Iá an > özg^ül mellőzte az általános vitét é csak * rés?.letes tárgy aiás során hangzottak ei f 1 zo alások. Ma azonban annyira megváltoztak a viszonyok, hogv az általános vitát is szükségének tartom. Az értékvifzonyok ugyanis meglehetősen közel jutom k a stabilizálódáshoz, tehát már reálisabb számokkal dolgozhatunk. Ezután rámutat arra, hogy a letutolsó békeév költségvetésében hatmillió korona bevételt irt elő a közgyűlés, amiből 1,600.000 korona volt a földbérjövedelem. A tanács javaslatában most nem egészen három és félmilliárd korona szerepel ezen a címen, pedig — ha buzavalutás alapon számítjuk — legalább nyolcmilliárdnak kellene szerepelni. A buza mai ára száztízezer korona, a tanács hetvenezer koronás búzaár alapján irta elő a földbéreket, pedig a kormány is százezer koronában állapította meg legutóbb az sdóbuza váltságárát. A tanács eljárását nem tartja helyesnek. — A város — folytatta Wimmer Ffllöp — a háború kitörése óta eltelt kilenc év alatt minden téren visszfcfejlídött, utcái, középületei elrongálódtak, a vízellátás, a világítás botrányos, pedig a város hatalmas földbirtokából biztosítani lehelne azt a jövedelmet, amely szükséges a város városi jellegének megmentésére és kifejlesztésére. Soha sem törekedtem arra, hogy egyik társadalmi osztály nagyobb részt kapjon a terhekből, mint a másik, de nem tartom megengedhetőnek, hogy a várost érje kár valamelyik osztálynak nyújtott mértéktelen kedvezmények miatt. A város bérlőinek nincs joguk olyan kíméletre, mint amilyenben részesülnek, mert a nyolcszázkoronás tojás, a húszezernél is több koronás paprika (Közbeszólás: A paprika még a kakaónál is drágább), a nyolcezer koronás alma nagyon is tűrhelő gazdasági helyzetet biztosit számukra. A város földbárjövedelmének jneg kellene a nyolcmilliárd koronát haladnia. Még a felét sem éri el és ennek az az oka, hogy a tanács jószívűségből elengedi, jobban mondva redukálja a béreket azzal az ürüggyel, hogy rossz a kérdéses főid minősége, vagy messze fekszik a várostól. Ez a beállítás téves. A kérdéses föld most sem rosszabb is most sincs messzebb a várostól, mint a háború előtt volt• Indítványozza, hogy a közgyűlés fossza meg a tanácsot a föidbSrleszállitás jogától. Indítványozza továbbá, hogy a közgyűlés emelje a földbérjövedelem költségvetési előirányzását legalább ötmilliárdra és az így jelentkező másfélmilliárd keretiben emelje fel a vízvezeték fenntartására előirt öszzeget kétszázmillióval, hogy a lakosság nyári vízellátását biztosítsa, a közkertek fenntartására előirt összeget százmillióval, a kövezési munkálatokra előirt összeget egymilliárddal, az utcavilágitásra előirt öszeget pedig kétszázmillió koronával. A pótadó beállítását elvi szempontból tartja szükségesnek, mivel azonban uífyis elhanyagolható jövedelmet jelent az csak, indítványozza, hogy ne ötven, hanem csupán tiz százalékban állapítsa meg a közgyűlés. A pótadó nagyobbik felét ugyanis a háztulajdonosok fizetik, a földbirtokosokra azonban alig jut belőle valami és kétféle pótfdó kulcsot nem állapithat meg a város. Kéri a közgyűlést, hogy indítványait fogadja el. (Elfogadjuk, elfogadjuk!) A polgármester ezután jelentette, hogy a következő feliratkor oil szónok Mihalovits Dezső, aki azonban elállt a szótól és igy Balogh Lajos foglalta el a terepet. Hosszú beszédben bírálta a város pénzügyi gizdáikcdásáí, erélyesen sürgette a közigazgatás egyszensiíését, a léíszámupaszló törvény sziforu végrehajtását. Indítványozta a Hivatalos Lop azonnali beszüntetését, amely fölösleges kiadásokat okoz csak és abbsn az esetben, ha a város megszűnteti, a megtakarítandó ÖFS < p e'lenében eltörölheti a gya'oghidvámot, t el Szeged város örök szégyene. Sürgeti a vtiosi építkezéseket ér; végül a pótí-dó teljes eltörlését kívánja. Beszéde sokáig elnyúlt, de végül — amikor már a szomszédos termekben diskuráló városatyák nagyen türelmetlenkedtek — mégis csak befejezte. A következő szónok dr ..Tóth Imre volt, aki Wimmer Fülöp felszólalásával polemizált, a városi fölHbérlők javára. A földbérekról olyan beállításba beszélt, mintha azokat a bérlök edó ón ért hzetnék a városnak, pedig ők a város városi jellegéből a legkevesebbet élveznek. Utána Hoffmann Igníc szólalt fel — színién a bérlők éidekében és kijelenti, hogy a város bérlői két éven belül a tul nagy bérek miatt koldusbotra jutnak. A pótadó eltörlését javasolja. Az általános vita utolsó szónoka dr. Kovács József volt, utána Somogyi Szilveszter reflektált felszólalásokra, különösen Wimmer Fülöp beszédére. A közgyűlést természetesen nem akarta befolyásolni hozandó határozatában, csupán a helyzet teljes megvilágítása érdekében sorolt föl néhány *datot. Elmondotta, hogy a földbérjövedelem b«*eévek költségvetésének alig egyharmadát érte el, mert kétszáziizmiliió koronával löKb s f. lénél, ha az üzemek költségvetését 1 enj? a '-.öltségvetés végösszegéből. Annak bizonyítása, hogy a földberjövedelem emelkedett legmagasabbra, felolvassa a város egyéb jövedelmeinek szorzószámait. Kijelenti, hogy a tanács azért kalkulált hetvenezer koronás búzaárakat, mert a jövő évben szüksége lesz a városnak nagyobb, költségvetési előíráson felül befolyó többletjövedelemre, min' tartalékalapra, mert a városi tisztviselők fizetése számottevő emelésre vár. A pótadó további változatlan fenntartását ,bölcs várospolitikai szempontok" kinvánják. A polgármester tájékoztatója után ismét Wimmer Fülöp kért szót a zárszó jogán. A polgármester azonban kijelentette, hogy fölöslegesnek tart minden további f I «ó; lást, mert csak arról van szó, bogy a közgyűlés általánosságban elfogadja-e a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Napirendretérési indítvány pedig nem hangzóit el. Rövid házszabályvita keletkezett ezután, a polgármester végre mégis biztosította Wimmer Fülöp számára a zárszó jogát. — Hozzá vagyok szokva — mondotta Wimmer Fülöp —, hogy itt minden ugy történik, ahogyan a polgármester ur akarja, azért mégis szükségesnek tsrtom, hogy reflektáljak dr. Tóth Imre felszólalására. Kijelenti, hogy közte, valamint a polgármester és Tóth Imre álláspontja között elvi különbség nincs. Abban mindenki megegyezik, hogy függetlenül az előírástól a földbérek alapja a mindenkori búzaár, tehát semmi akadályát nem látja annak, hogy indítványát már most elfogadja a közgyűlés. A búzaárak lényeges emelkedése várható, tehát a polgármester megk?pja akkor is a tartalékalapot, ha a költségvetésben százezer koronára emelik fel a földbérbuza váltságárát. Reflektál Tóth Imre felszólalására. Adó és földbér között nagy különbség v-n. Az adó az megterhelés, a töldbér pedig produktív termelő eszköz használati dija. A föld a város összlakosságának a vagyona, tehát egy csoport nem húzhat nagyobb hasznot belőle, mint az összlakosság. A polgármester felsorolta néhány városi jövedelem szorzószámát, de nem beszélt a forgalmi adóról, a kereseli adóról, a luxusadóról, amelyek csak a városi lakosságot terhelik meg, anélkül, hogy belőle a bérlők éreznének valamit. A város tehát nem mondhat le egyetlen könnyelmű kézlegyintéssel másfélmilliárd jogos jövedelméről. Nem lát garanciát arra, hogy a város a