Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-18 / 287. szám

okai . a bo­égdl Szeged, 1928 december 18. SZBQED a devizabeszolgáltatás körülményei. A spanyolok belterjes termelésük következ­tében állandóan abban a helyzetben vannak, hogy paprikájukat jelentékenyen olcsóbban szál­líthatják. Mai áraik minőség szerint 200—280 peseta 100 kilónkint. Ez az ár megfelel 8000— 11,200 magyar koronának, vagy 18.200.-tól 25.500 osztrák koronának. Ezzel szemben az édesnemes paprika mai ára kivitelre (különféle illetékekkel együti) 23.000 korona. Még szem­beötlőbb a különbség a newyorki piacon. Mig a legszebb spanyol paprikát newyorki importö­rök elvámolva fontonként 26 centért jegyzi !r, addig mi az édes paprikát legfeljebb 40 centért számithatjuk. Ehhez még hozzájön fontonként 5 cent behozatali vám és a newyorki imporiör haszna járul. Látható tehát, hogy az édesnemes magyar paprika, a spanyol paprikának éppen a kétszeresébe jönne. Az igaz, hogy a magyar paprika minősége jobb a spanyolnál, 15—20 százalékos árkü önbözetet el is bir, azonban a jelenleg meglévő nagy differencia következtében egyáltalán nem versenyképes és a háború alatt befészkelődött Fpsnyol áru azt a nyugati álla­mokban teljesen kiszorította hajtás, mely késés által az áru nem szállítható nyomban el és a lebonyolítás hosszadalmas. A magyar paprika exportjának elősegítése érdekében szükséges volna az államnak fizetendő illetékek teljes eltörlése és szükséges volna, hogy a gyorsabb lebonyolítás érdekében megfelelő szá­mú ellenőrt alkalmazzanak. A devizabeszolgáitatás terén, mint ismeretes, már történt némi könnyítés. A paprika exportját tehát csak ugy leheU elősegíteni, ha megengedi a kormány, hogy a paprikáért befolyó összeget külföldről elfektiv magyar koronában küldhessék be. Ezen Bdatok alapján a paprikakereskedők és feldolgozók arra kérték Balkányi Kálmánt és Fenyő Miksát, járjanak közbe, hogy a kormány szüntesse be egyrészről a paprika kivitelit gátló körülményeket, másrészről a devizabeszolgálta­tás terén engedje meg a külföldről behozott effektív koronával való fizetést. Balkányi Kálmán és Fenyő Miksa kijelentet­ték, hogy a szükséges lépeseket haladéktalanul és a legnagyobb készséggel megteszik. A hentesiparosok azt kérték Balkányi Kál­Az édes paprika kivitelénél az exportőrnek j mántól és Fenyő Miksától, hogy járjanak el a minden kiló paprikánál 682 korona kiviteli költ- j közélelmezési tanácsnál a zsir és a szalonna séggel kell számolnia. Ez az összeg az államnak kivitelének megengedése érdekében, mert az fizetendő, ezenkívül ven még a csomagolási költ­ség (zsákok vagy ládák), a napszámosok dija, ugy hogy egy kiló édesnemes paprika exportra való elkészítése kilánkint 1000 koronába kerül. Az exportra küldendő áru elkészítése is bo­nyodalmas és nehézkes. A kirendeltség részérói kiküldött e'lenőrök csupán délelőtt 9—12-ig és délután fél 4—6-ig vannak jelen a hajtásnál. Mivel az ellenőrök száma nem elegendő, a be­jelentés után csak néhány napra eszközölhető a exporttilalom lehetetlen helyzetet teremtett a hen­tesiparban. Az élő disznó exportját ugyanis meg­engedte a kormány és igy a sertéshús ára horri­bilisán emelkedik, a szalonna-áru azonban — ameiynek megfelelő piaca a belföldön nincs — elhelyezhetetlen. Balkányi Kálmán és Fenyő Miksa megígér­ték a küldöttségnek, hogy a hentesiparosok jo­gos kívánságának teljesítése érdekében is min­den lehetőt megtesznek. Wimmer (A Szeged tudósítójától.) Wimmer Fülöp va­sárnap ünnepelte azt a hosszú negyven eszten­dőt, amelyet szakadatlanul a Szegedi Kender­fonógyár Részvénytársaság igazgatói székében töltött el. Ez a negyven esztendő sokkal több volt, mint egy ember egész élete, mert Wim­mer Fülöp a negyven esztendő alatt annyit alkotott, amennyit az átlagemberek százai össze­fogódzva sem tudnak alkotni kerek száz esztendő alatt. Ez a jubileum nem egy gyárnak, vagy egy S2akmának ünnepe volt, hanem december 16-án ünnepelt az egész város és ünnepelt az egész ország szakbeli társadalma. A város hí tó­sága éppen ugy részt vett az ünnepség minden fázisában, mint a vállalat egész személyzete és megjelent az ünnepségen a kormány szegedi képviselője csak ugy, mint a város társadalmá­nak minden képviselője. A társada'/>mnak min­den része ünnepelte Wimmer Fülöpöt, hogy némiképen is lerójja háláját azokért az eredmé­nyekért,-amelyeket a vezérigazgató vállalatának kötelékében, a város közéletében, a szegények szrsának enyhítésében és a művészetek pártolásá­ban elért. Szombaton délutáa — mint ismeretes — munkásai ünnepelték megkapó felvonulásban, este pedig tisztelői gyűltek össze ünnepi lako­mára. Az ünneplés vasárnap tovább folytatódott és ez a nap mutatta meg, hogy mit ért el Wimmer Fülöp és hogy ebben a társadalom­ban még elvi ellenségei is elismerik alkotó munkájának jelentőségét. Ünnapség a kamarában. Vasárnap délelőtt 11 órakor a kenderfonő­gyár rendezett ünnepséget a kereskedelmi és iparkamara disztermében. A tágas terem most szűknek bizonyult, az ünnepségre eljött fényes közönség százai szorultak kint a kamara fo­lyosóján. A padsorokban ott láttuk a szegedi társadalom minden rétegének képviselőit, vala­mint ott voltak a polgármester mellett a fővárosi testületek képviselői is. Amikor 11 órakor Wimmer Fülöp belépett a terembe, a zsúfolt padsorok hatalmas éljenben törtek ki és az ünneplés még akkor sem csöndesült el, amikor a jubiláns elfoglalta helyét a pódiumon. Az éljenzés és taps elcsendesedése után dr, Tonelli Sándor meleg szavakkal üdvözölte a jubilánst és a nagy számban megjelent ünneplő közönséget. Ezután elsőnek Strasser Richárd a kenderfonógyár igazgatósága nevében köszön­tötte megkapó szavakkal Wimmer Fülöpöt, a •• • » •• ünneplése. tettek meg nem alkuvó emberét. Weil Zsigmond igazgató a tisztviselők nevében fejezte ki kö­szönetét Wimmer munkájáért, amelyet nem fog­nak elsöpreni az idők. Szabados András pedig a gyár munkásai nevében mondott megható beszédet. A polgármester szavai. Ezután dr. Somogyi Szilveszter polgármester lépett az emelvény elé és a következő nagyha­tású beszédet mondotta: — A munkának ezen a nemesen egyszerű ünne­pén szivem mélyéből fejezem ki jókívánságaimat Wimmer Fülöp vezérigazgató ur iránt, Szeged város hatósága és közönsége nevében, ahol 40 esztendős, sikerekben és eredményekben gazdag munkáséletét eltöltötte. — A rátermettségnek, a kiváló tehetségnek és vasszorgalomnak az a helyes aránya ritkán talál­ható fel egy emberben ugy, mint ő benne és én ebben látom az ő működése sikerének titkát. — Köszöntöm őt elsősorban mint ipari férfiút, amely az ő nagyságának az alapját képviseli. Az ő ernyedetlen szorgalma, merész szellemű elhatá­rozása és cselekvése a gondosságára és vezérle­tére bizott iparvállalatot nemcsak fejlesztette és felvirág oztatta, hanem a kontinens egyik legelső iparvállalatává tette. Különösen üdvözlöm őt amiatt is, hogy vrfen nagy munkavállalatnak a létesítése és állandó fentartása által lehetővé tette a mun­kások nagy tömegének megélhetését és kenyeret adott itt állandóan több ezer családnak. Az ő működésének, ipari és kereskedelmi tevékenységének Szeged város megírandó történelmében külön fe­jezet jut és a történetírónak meg kell majd álla­pítani, hogy az ipar és kereskedelem legkiválóbb képviselője évtizedeken át Wimmer Fülöp volt. . — Különösen köszöntöm őt, ami hozzám leg­jobban is illik, mint magának a városnak kiváló derék polgárát, aki a város közügyeiben tevékeny részt vett, az ő éles elméjével közgyűléseinken, ta­nácskozásainkon okos érveléseivel a szeget mindig <} fején találta és közügyeink vezetői igen nagy hasznát látták az ő sokoldalú, mindenbe beleszóló praktikus ötleteinek és eszméinek. Beleolvadt Wim­mer Fülöp Szeged város uri társadalmába és a tegnap esteli, túlságosan is népes bankett, az a sűrű nagy embertömeg bizonyítja, hogy mekkora nagy társaságnak vált ő központjává. — Legjobban hozzátartozik szociálislérzéke és cselekvése, amely nemcsak abban nyilvánult, hogy az ő ipartelepén jól bevált munkásjóléti intézmé­nyeket létesített, hanem abban is, hogy nincs ebben a városban jótékonysággal foglalkozó egye­sület, amelyen ő hathatósan anyagilag, erkölcsileg, cselekvésileg nem segített volna, hogy azok kitűzött nemes céljukat minél jobban megvalósíthassák; az ő ajtaján nem kopogtatott nyomor, mely nála bőkezű segítséget nem talált volna és akármilyen ügyben dolgozott, akármilyen ügybe beleavatkozott, ott ő harcias közkatonából igen hamar vezérré változott. — Vannak egyes emberek, akikről a megtévesz­tésig hisszük, mintha vezetők volnának, pedig tulajdonképen nem is vezetők, hanem csak elöl vannak, mások pedig Isten adta kiváló képessé­geiknél és tehetségeiknél fogva valódi vezérek és Wimmer Fülöp ezek közé az utóbbiak közétartozik. — Most, hogy 40 esztendei szolgálat után nyu­galmasabb pozícióba vonul, szivem mélyéből kívá­nom, hogy a nyugalmasabb élettel együtt járó igazi, tiszta életörömöt és boldogságot érje el. De egyszersmind kérem arra is, hogy mint eddig, ezután talán több idő állván rendelkezésére, foko­zottabb mérvben segítse ezt a várost kereskedelmi és ipari törekvéseiben és ahogy én ismerem, ö nem fogja megvonni tőlünk e tekintetben segítő kezét és én ebben a biztos tudatban éltetem és kívánok neki hosszú boldog életet és ismételten tolmácso­lom Szeged város közönségének köszönetét és üdvözletét. Harsány éljezés fogadta a polgármester be­szédét, amely csak percek múlva csöndese­dett et. I A többi üdvözlés. Ottovay Kéroly beszéde következett ezután, aki a kereskedelmi és iparkamara nevében üd­vözölte a jubilánst, aki egyben a kamara el­nöke is. Wimmer Fülöp mindig szivén viselte I a kereskedők ügyeit — mondotta — és igy 1 tanúbizonyságot adott arról, hogy ő éppen olyan jó kereskedő, mint iparos. Kérte továbbá az elnököt, hogy ne hagyja el a jövőben sem a kereskedőket, akiket mindig a legnagyobb lelkesedéssel fog oldala mellett találni a legna­gyobb harcokban is. Pálfy Dániel volt a következő szónck, aki az ipartestület zászlaját hajtotta meg Wimmer Fülöp előtt. Kijelentette, hogy az ipartestllet már évekkel ezelőtt díszoklevelet küldött Wim­mernek, ez volt a legnagyobb, amit az iparo­sok adbsttak. Majd kifejtette, hogy Wimmer -munkássága az éícnél maradandóbban hirdeti nagy és elmúlhatatlan érdemeit Beszédét igy fejezte be: — Te a munkát soha sem találtad soknak, te dolgozni is tudtál, nem csak dolgoztatni. És neked mindig nyitva volt a szived, ha a sze­gényekről volt szó és nyitva volt a pénz­tárcád is. Fenyő Miksa a GyOSz nevében mondott ezután frappáns beszédet. — Ez az ünnep nem \ egy vállalat, egy foglalkozás, vagy egy város * ünnepe, ez az ünnep mindenkié, aki tudja, hogy mi a munka. Wimmer szótárából hiányzik két szó: az akadály és a nyugalom. Az elsőt könnyen legvőzi Wimmer, de a másodikat épp ugy nem lehet elképzelni, mintha a Niagara egyszer csak szelíden csolnskokat ringatna a hátán. A magyar iparosoknak nem lehet más programja, mint — Wimmer Fülöp élete. Az Országos Iparegyesület nevében dr. Sol­tész Adolf mondott ezután üdvözlő beszédet. Kifejtette, hogy nem régen ebben a teremben jubilálták a kamara harminc éves fennállását. A mei jubileum és a kamaráé szorosan összefügg. Mind a kettőnél Wimmer munkásságát ünne­pelték ugyanazok az emberek. O elhozta ide Matlekovich Sándor üdvözletét is, ami talán a legtöbbet jelent. Dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár az Egyetem Barátainak Egyesülete nevében kö­szöntötte Wimmer Fülöpöt, aki mindig kereste az alkalmat, hogy hol segíthet az egyetemen. Wimmer Fülöp élete példa lehet ebben az or­szágban. Ezután dr. Balkányi Kálmán felszólalása kö­vetkezett, aki az OMKE nevében köszöntötte az ünnepeltet. Elhozta Sándor Pálnak üdvözle­tét is, valsmint Rotter Zsigmondét, aki szemé­lyesen azért nem jöhetett el az ünnepségre, ni­vei súlyos beteg. Kijelentette ezután, hogy ba tíz­szer olyan sok Wimmer-féle kereskedő lenne ebben az országban, akkor itt semmitől sem kellene félni. A külföldi kölcsönről beszélt ez­után, szerinte Wimmer Fülöpök nélkSl még arannyal sem tudjuk tatpradllitant ezt az or­szágot. Schiller Oító a textilgyárosok egyesülete ne­vében köszöntötte Wimmert, kijelentette, hogy Wimmer a magyar textilipar hőskorának győ­zelmes hadvezére volt. A következő felszólaló Bokor Adolf volt, aki a Lloyd Társulat üdvözletét hozta el. A mun­kásság transparensének szavaival: „Erős kit

Next

/
Thumbnails
Contents