Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-16 / 261. szám

SZKQHD Sceged. 1923 loveaüxr 16. szerint Németországban 1, 2, 5, 10 és 60 járadék-pfenntng névértékű pénzérmeket veretnek. Az 1 és 2 járadék-pienning réz, ón és borgany ötvözetböl készül, a többi pénzérem réz és alumínium ötvözetböl. A német kérdés és az angol választások. Az általános választásokra való tekintettel az angol kormány már csak óvatosan foglalkozik külpolitikai kérdésekkel. Azt jelentik, hogy Poincaré most külön tervet készit a német fizetőképesség megvizsgálásáról. A másik felfogás az, hogy Poincaré véleménye szerint az angol választás is uj kormányt juttat hatalomra és ez majd uj jóvátételi tervekkel áll elö. Baldwin a szövetségesekkel való együttműködésről. Baldwin miniszterelnök az angol alsóházban kijelentette, hogy a szövetségesekkel közölte, hogy Nagybritannia közreműködése nem hajtható végre korlátlan időkig, ha a jelenlegi helyzet tovább tart. Nehéz dolog volna korlátlan időkig fenntartani a szövetségesekkel való együttműködésre irányuló fáradozásunkat, mikor ezek az együttműködésünket megnehezítik. Baldwin kijelentette továbbá, hogy az Amerikával való tárgyalások Anglia kit szövetségesének eljárása következtében meghiúsultak. Az uj korA város hitelezői elfogadták a fölmondást. (A Szeged tudósítójától.) A város tanácsi — mint ismeretes — nem régen elhatározta, hogy visszafizeti azokat a kölcsönöket, amelyeket a háború előtt és a háború alatt vett fel a város különböző pénzintézeteknél bizonyos városfejlesztési és városrendezési munkálatok kölcsönének fedezésére. A felmondó levelet október derekán el is küldték az érdekelt pénzintézeteknek, a Csongrádi Takarékpénztárnak, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak és a Magyar jelzálog Hitelbanknak. Ezeknél a pénzintézeteknél körülbelül ötvenmillió korona, jobban mondva aranykorona tartozása volt a városnak. A tanács eleinte nem igen bizolt az akci5 sikerében, azt csupán kísérletnek tekintette, mert attól tartott, hogy a pénzintézetek a készülő valorizációs törvényt várva, nem fogadják el a felmondást, pedig a kölcsönök felvétele alkalmával kölött szerződés biztosította a város felmondási jogát. A kísérlet azonban sikerrel járt. mány első kötelessége az lesz, hogy a jóvátételi kérdések tekintetében újból megvizsgálja az egész helyzetet éB döntsön a szükséges lépések megtétele felől. Németország fizetőképességének megvizsgálása. Independente Belga jó forrásból értesült, hogy a német fizetőképességnek a jóvátételi bizottság részéről történő megvizsgálása a következő kérdéseket öleli fel: 1. Természetbeni feljesitmények. 2. Németországnak adandó moratórium feladatai. 3. A német pénzügyek szanálásának a módszerei. 4. A német pénzügy megszervezése az átmeneti idő alatt. 5. A fizetőképesség. Az európai összeomlás feltartóztatása. Smuts tábornok Délafrikába való visszatérése előtt a Times-hez levelet intézett, melyben behatóan nyilatkozik Európa jelenlegi helyzetéről. Annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az angol kormánynak komoly és erélyes kísérletet kell tennie az európai összeomlás feltartóztatására. Ha Franciaország nem tér le eddigi útjáról, akkor Anglia jól teszi, ha többi szövetségesével és feltétlenül az Egyesült Áramokkal is külön konferenciát tart, hogy végre közelebb juttassa a megoldásboz a jóvátételi probléma pénzügyi és gazdasági oldalát. A négy pénzintézet már vllaszolt a tanács értesítésére. A főimondást mind a négy elfogadta, némelyik minden föltétel nélkül, de volt olyan is, amely kikötötte, hogy abban az esetben, ha a törvényhozás időközben rendezné a régi kölcsönök ügyét, a kölcsön visszafizetésénél a törvény rendelkezései lesznek az irányadók. A felmondási idő valamennyi kölcsönnél hat hónap, tehát a város a felmondás napjától számított hat hónap múlva visszafizetheti tartozását. Az egyik pénzintézet azonban, amellyel a város annak idején a felmondásra f x határidőben, még pedig május eUejében és november elsejében állapodott meg, ragaszkodott ehhez a megállapodáshoz és a felmondást csak november elsejei dátummal fogadta el. Ha tehát hat hónapon belül nem alkotják meg a valorizációs törvényt, a város hatalmas tehertől szabadul meg — az összes aranykoronákban felvett adósságát visszafizetheti, még pedig papirkoronákban. ÉrdeklőJéaűnkre megtudtuk, hogy a felmondott régi kölcsönökön kivüi Bég hatvanmillió korona ujabb kelettt kölcsöne marad a városnak, de erre már nem terjedhet ki a valorizációs törvény hatálya, mert ezt a város a közelmúltban vette fel rossz koronákban. MAMMAAMAMAAftAMOSIMrtAAAMftAMAMIMW A svájci textilbehozatal. (A Szeged budapesti tudósítója jelenti.) A lapok közölték néhány nappal ezelőtt, hogy a svájci textilbehozatal monopóliumát a Köztisztviselők Szövetkezete kapta meg. Ez a hir élénk feltűnést és vissza'etezést keltett a kereskedők körében. Az Országos Magyar Kereskedők Egyesületének választmánya külön ü ésen foglalkozott ezzel az üggyei. A választmányi ülés után az OMKE igazgatósága a következő nyilatkozatot tette a Szeged budapesti munkatársa előtt: — A svájci gabonaeladásnak egyik legkellemetlenebb utóhangja az a hir, amely a közalkalmazottak szövetkezetének adományozott kiváltságról szól. Mig itt a textil-kontingensekért hiába folyik a harc és a legminimálisabb eredményt sem tudjui eiérni, addig a kontingentálás rendszere most egyoldalúvá váiik, odakinn Svájcban a gyárosok kontingentálják azt a textilmennyiséget, amely Magyarország felé irányul. Felesleges annak a hangsúlyozása, hogy az ország pénzügyi helyzetének az felelne meg, ha a behozatalra szánt mennyiséget a legolcsóbban vásárolnák össze. Ki vásárol ma olcsóbban, az a kereskedő-e, akinek exisztenciális érdeke fűződik ahhoz, hogy a legolcsóbb és a legjulányosabb árou szerezze be az árut, vagy pedig az a szövetkezeti vezérigazgató, aki abban a biztos tudatban vásárol, hogy az általa megadott összeseket az illám amúgy is megtéríti. Elfüggesztő jelenség gyanánt állapithatjuk meg ezt a szomorú jelenséget, amely mélyen belevilágit a kormány gazdasági politikájába. A legrégibb cégek többek között a devizahiány miatt kénytelenek üzleteiket bezárni, de nyomban megszűnik a devizahiány, ha egy szabadalmazott szövetkezet többmilliós igényiről van szó. A köztisztviselők szövetkezetének nyújtott indokolatlan és a magyar kereskedelem jogos érdekeit mélyen sértő kedvezésBel kapcsolatban országos mozgalmat indítanak a kereskedői érdekeltségek és élesen fognak tiltakozni a szabad verseny elvének megsértése ellen. Asszonyok. Napoleon, le grand empereur, irta egyszer a távoli itáliai mezőkről isteni császárasszonyának, aki ekkor már a Tuilleriák márványai között pompázott nyoszolyás selymeiben, Napoleon, le petit caporal, irta egyszer a kreol asszonynak, Josephinnek abban a pársoros, pecsétes levélben, amelyet le grand armeé külön csatlósa röpített pompás lován a Szajna partjára, azt a három izzó itáliai szót, amelyet egyetlen nyelven sem lehetne elmondani, Napoleon "mondotta ki egy asszonyról, egy asszonynak a legcsászáribb szavakat: Mió dolce amore. És a krónikák mondják, hogy az ezernyolcszáznegyedik esztendőben, amikor a Bonaparte saját kezével tette fejére a császári koronát a Notre Dame zugó harangjainak zenéjében, lehajolt a császári asszonyhoz és ugy súgta bele a hajába mégegyszer e három izzó itáliai szót: Mió dolce amore. Ez a három szó — amit nem lehet még a költők zengő szavaival sem más nyelven elmondani — ez a három szó volt a legnagyobb, amit aszszonynak mondtak valaha rettenetes, halálos, hatalmas szerelmekben. Durante Alighiero, a flórenci Dante egy életet és száz éneket áldozott azért, hogy az égi rózsák közé fesse meg fehér Beatricét. És inégis e három császári szó több volt az égi rózsáknál, amelyek közé azért helyezte Dante fehér Beatricét, mert költők ilyet még nem daloltak és festők ilyet nem festettek. Boccacció írja valahol, hogy Dante élete alkonyán Ravennában kóborolt valahol a ligetek utjain. Akkor két asszony jött szembe vele, akik belestek Dante sötét szemébe. Rettenve siettek el az asszonyok és mondták: — Ez ember a pokol minden tüzét járta át és a pokol minden kínját szenvedte el. Ide jutott el a flórenci Dante, mig, az égi magasságba helyezte el fehér Beatricét. És a Comédia száz éneke nem mondja oly izzón a szerelmet, mint a nagy császár három izzó itáliai- szava, amelyeket az itáliai mezőkről küldött a császári aszszonynak, Mió dolce amore, hányszor és hányan képzeltek el ilyen és igy égő szavakat, amikor szerelmekre gondoltak és asszonyokra gondoltak. Az asszonyok — valahogy — igy jutnak a legtöbbször eszünkbe, mert e szó: asszony, nem közönséges szó, nem indifferens szó, a legtöbbször nem egy csapatra gondolunk, kik karjaikban viszik apró emberkéiket és rongyos ruhában ácsorognak a kenyérért hajnalban a boltok előtt, kik sápadtan és görnyedten állnak a táncoló gépek kerekei és szelepei előtt, — hanem asszonyra gondolunk, akiket féltünk és szeretünk. Egy bölcs mondta egyszer — nem tudom ki volt, talán bölcs sem volt —, hogy asszonyt vagy szeretni, vagy gyűlölni lehet. És e két főnévi igenév — milyen bámulatosan szép szót találtak a Kazinczy-utódok e nyelvtani elemre! — milyen közel állnak egymáshoz. Szinte egymáshoz érnek, meg fogják a kezüket és ugy sétálnák a szó-országban. Bölcsesség és őrület — ezek vannak még ilyen közel egymáshoz. Hányszor szeretünk először izzón — mint az a három izzó, itáliai szó — és hányszor gyülölünk utána mindjárt. És hányszor gyüíölünk először és utána hányszor szeretünk. És a gyülöleltben ugyanilyen izzó három szót keresünk, mint amilyeneket mondottunk, mikor szerettünk. Milyen nagy szó az: asszony. És milyen elvakultan látjuk e szót. Nem akarjuk soha sem meglátni, hogy e szó viselői talán még sem egészen érdemlik meg, hogy a Minnesángerek és Troubadourok életüket adják az asszony-oltárra. Mert minden férfi kis troubadour, aki oly vándorán és oly árván szeretne megállni az egyetlen-asszony ablaka alatt, mint azok a régi troubadourok, akik az éjszakában állottak a várak hidjain, hogy lantjukkal románcot dalolhassanak egy fehér asszonynak, akit akár Lédának, Laurának, vagy Beatricének hivnak. Szép az asszony szó, jó elmondani sokszor és jó jelzőt tenni eléje— és mégis az asszonyok sokkal kevesebbek, mint amit az asszony szó mögé gondolunk. Asszony nélkül meghalok, irta a szerelem hatalmas magyar poétája: Ady Éndreés a megérkezett asszonyok küldték őt még is a keresztek és kripták országába. Jó, hatalmas és gonosz az asszony, csókos, könnyes és kegyetlen — és mi csak nézzük-nézzük őket. És minden, ami ebben a világban történik, körülöttük fordul, náluk győz és bukik. Nem tagadta ezt még egyetlen esztendő sem, egyetlen ország sem és egyetlen kor sem. A renaissanceban a Minnesángerek, a „világosság" korában az ábrándos, elomló poéták és a technika éveiben a film portálja az asszonyokat. Az utolsó esztendőkben, a mindent földolgozó és megmutató film talán egyedüli kizárólagos témája az asszony volt. Egyetlen grandiózus történelmi filmalkotás sem mellőzte az asszonyt és talán ezért volt e filmeknek hatalmas sikere. És a filmek most is — továbbra is — asszony-scennáriumot dolgoznak fel és ha talán nem is tudnak egészen ujat találni, uj miliőt mindig találnak és az már elég arra, hogy zsúfolt nézőtér legyen és siker legyen. Azt szokták gondolni, hogy az uj miliő egészen ujat jelent és ezért sokan szeretik a filmet: az asszonyfilmet. Uj miliőket keresnek, talán elő nem fordulható kalandorhistóriákat és ezzel a film megdöntötte Paulay Ede mondását, amely szerint az életben lehetnek lehetetetlenségek, a színpadon soha. A filmgyárak dolgoznak és nem azt kell gondolni, hogy e gyárak az asszonyimádat szolgái asszony-filmeikkel, de mégis mennyi uj imádatot teremtenek e filmek. A grandiózus asszony-filmek egyre grandiózusabbak lesznek. Nem régen egész Monté Carlót fölépítették egy atelierben, hogy egy ujabb asszony-filmet elkészítsenek. Mindenütt csodálják és mindenütt játsszák — nálunk a Széchenyi Mozi adja — és ez a film talán egy kicsit megmutatja, hogy többet jelent az asszony szó, mint amennyit az asszony. Szeszélyeket mutat ez a film, asszony-szeszélyeket — Szeszélyes asszonyok a cime e filmnek — és bizonyos, hogy ez a film még sem fogja kisebbíteni az imádatot. Hiába minden : Napoleon három izzó itáliai szót küldött az itáliai mezőkről a császári asszonynak és azóta mindnyájan mondjuk: Mió dolce amore. Vér György.