Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-07 / 253. szám

SZEGED Szeged, 88 november II. A nem bajor zsidók kiutasítása Bajorországból. A Münchener Neueste Nachrichten jelenti: A főállambiztos rendeletére kiutasított nem bajor állampo'gár zsidók legnagyobbrésze felebbezést nyújtott oe a főáliambiztoshoz. Hir szerint a felebbezések egy részének helyet adlak. A thöringlal proletárszázadok feloszlatása. A thiiringiai országos rendőrség vezetőjét Maisa tábornoknak, a 3. lovashadosztály pi­ranc;nokának rendelték alá, akit megbíztak azzal, hogy a rend Ikezésére bocsá'olt biro­dalmi védeiö-csaphtokkal szilárd támogatásban részesítse a thiiringiai országos rendőrséget és hajtsa végre a proletárszázadok feloszlatását is üldözését. — Oo hit ma reggel birodalmi véd­erőcsapatok szállták meg, ugyszin'én a kör­nyékbeli he'ységeket is, hogy végrehajtsák a kommunistaszáz'dok feloszlatását. — Több kom­munista vezért letartóztattak és széleskörű ku­tatásokat tartottak a fegyverek u!án. A Berliner Zeitung am Mittag weimari ér­tesülése szerint a bajor irreguláris harciszövet­ségek Thüringia elleni elönyomulásáról szóló hir kósza híresztelés, amelynek nincs ténybeli alapja. Az uj szász kormány. Follisch miniszterelnök az országgyűlés mai ülésén kormánynyilatkozatot tett, amelyben a kormány megállapítja, hogy az eddigi szász kormány elleni eljárásban oly formásat alkal­maztak, amelyek nem egyeztethetők össze egy országos kormány méltóságával és elviselhetet­lenek egy parlamenti kormány alatt álló ország népére. Az uj kormány komolyan meg fogja kísérelni, hogy alkotmányos parlamenti alapon kiküszöbölje a katonai diktatúrát és újból helyreállítsa Szászországban arend:s kormány­zati hatalmat. A kormánynyilatkozat vígül a nép minden rétegét közreműködésre és kölcsö­nös szociális felelősségérzetre bivja fel. Szeparatisták lefegyverzése Bonnban. Bonnban az utolsóelőtti éjszaka óla a szak­szervezeti szövetségben és a Dreikaisersthalban elhelyezett mintegy 200 szeparatistá! ma éjszaka elszállították. Tegnap a szeparatisták fe csatolt revolverrel vonu'tak végig a város ulcáin és távozásra szólították fel a lakosságot, sőt egye­seket le is iartóztattak. A francia megszálló hatóság erre lefegyverezve elszállította őket. A városházán még mindig van szeparatista. A szakértő-konferencia sorsa. Tegnap az angol kormány jegyzéket kapott Páriából. A jegyzékben a francia miniszterelnök kifejti azokat a feltételeket, amelyek mellett haj­landó szövetségeseivel együttesen felhívást intézni Amerikához, hogy vegyen részt a jóvá­tételi kérdések megvizsgálásában. A jegyzék most komoly megvitatás alá kerül. Amerika álláspon ja az, hogy örömmel vesz részt a jóvá­tétel megvitatásában, ha arra valamennyi euró­pai szövetséges együttesen intéz hozzá meg­hívást. Ha Poincaré ragaszkodik az értekezlet munkájának szükkörre való korlátozásához, kér­déses, vájjon sikerül e olyan eredményre jutni, amelynek komoly értéke lenne. Amennyiben ez nem sikerül, Poincaré és a többi európai szö­vetségesek nézetei nem juthatnak összhing­zásba. Ekkor két lehe'őség áll elő: vsgy elejtik teljesen az értekezlet tervét és azzal egyetem­ben azt a reményt, hogy a jóvátételi kérdésben előbb juthassanak, vagy pedig széles alapon és franciák részvétele nélkül tartják meg a vizs­gálatot. Franciaország faltéte'ei. A Newyork Herald szerint fusserand was­hingtoni francia nagykövet meglátogatta Hug­hes államtitkárt, h>gy vele a német fizetőké­pesség megvizsgálásával megbízandó bizottság munkaprogramjáról tárgyaljon. A nagykövet négy pon'ban jelölte meg a francia kormány álláspontját: 1. A bizottság csak Németország jelenlegi fizetőkép sségét vizsgálhatja meg. 2. A bizottság nem bocsátkozik bele anaak a kér­désnek mérlegelésébe, vájjon törvényes, vagy nem a Ruhr-vidék megszállása és a zálogba vétele. 3. A bizottságnak azokkal a megjegyzé­sekkel sem szabad foglalkoznia, ame yek a mgszálló ha'ójágok és a ruhrvidéki nagyipa­rosok között történtek. Franciaország nem ellenzi Németország fze ősépességének végle­ges megállapítását, de csak azzal a feltétellel, ha ez a megállapodás a szövetségközi adóssá­gok megvitatásával karöltve történik. Az ántánt rosszalja a bajor diktatúrát. A francia fálhivalalos Le Temps irjt: A nagykövetek értekezlete legközelebb figyelmez­tetést intéz a némel kormányhoz, hog/ végre biztosítsa a szö/etségközi katonai ellenőrző bi­zot«*ág tisztedben tartását. Eí az a kalom, ugy látszik, közvetlen küszöbön áll. A nagykövetek értekezlete emlékezte hetné Stresemann urat arra, hogy Bajorországban olyan uralmat enge­dett nagyranóni, amely minden ellenőrzést ki­zár, mé? ha a birodalomban meg is lett volna rá a hajlandóság. A hatalmak hozzáfűzhetnék, hogy ők a németországi belpolitikai ügyekbe való beavatkozás né kül is fenntartjuk maguk­nak, hogy a szerződések megsértéséből s a szomszéd álhmok biztonfája érdekében min­den lehetséges következtetést levonjanak. A szövetségesek a trónörökös visszatérése ellen. Crewi lord angol nagykövet érintkezésbe lépett Poincaré miniszterelnökkel a szövetséges kormányok demarsára nézve. Ennek célja az, hogy a volt német trónörökösnek Németországba való visszatérését megakadályozza. Mint hire jár, Poincaré hozzájárult a demarshoz. Kártérítés a Lusitania elsülyesztóseért. A kártérítési igények m*g vizsgálására alakult vegyes bizottság jóváhagyta az amerikaiaknak Németországgal szemben a Lusitania megtor­pedózásával kapcsola'osan az emberi életben okozott veszteségekért, úgyszintén a vagyoni veszteségért fizetendő kárpótlásra való igényét. A Lusitania e's Jiveiz ésével kaoc<oíatos veszte­ségekért 22 600000 dollár kártérítést állapítottak meg. Eszel szemben elutasították a: amerikai hajóstársaságoknak a hidikockázat biziositásáért fizetett dijak megfizesse iránt támasztott igényét. A hajóstársaságok 345 millió dollár biztosítási díj megtérítését kívánták. Billiós bankjegyek Németországban. A felfordult német politikai helyzetet mi sem jellemzi jobban, minthogy az államnyomdában ma százbillió márkás bankjegyeket kezdtek nyomni. Bonar Law temetésén az egész angol nemzetben hatalmas gyász nyil­vánult meg. A hamvakat a skót templomból ünnepélyes gyászmenet kíséretében szállították át a westminsteri apátság templomába. A koporsó két oldalán többek között a következő előkelőségek állottak: a walesi herceg, Baldwin miniszterelnök, Asquith és Balfour. A menetbea ott voltak még a kormány összes tagjai, az előkelő diplomaták és politikusok, tábornokok, tengernagyok, a tudomány és művészet repre­zentánsai, továbbá a tengerentúli gyarmatok miniszterei is. Készülődés a seaaonre. A londoni season még nem kezdődött el, a felső tizezer még a vidéki birtokokon van őszi vadá­szaton, de azért már érezhető a tízmilliós város elevenebb lüktetésén, hogy nincs már messze az az idő, amikor az őszi mulatságokat, a lóversenye­ket, football és crickett-matcheket, a golf és repülő­versenyeket felváltja a színházak és koncertek konjunktúrája. Az idei ősz, amely Angliában is kivételesen és szokatlanul enyhe volt, kitolhatta ugyan ezt a terminust, de a csatornán már vagy tiz napja dühöng a vihar és az Atlanti oceánon való átkelés sem passzió többé. A legdivatosabb hajó, az Aquitania, legutóbbi útjáról is azt jelen­tik, hogy közvetlenül Newyork előtt oly viharos tengerbe került, hogy nyolc utasa többé-kevésbé súlyosan megsebesült az ide-pda guruló bútorok, lehulló csillárok és képektől. Az Atlanti óceán és a La Manche-csatorna viharai pedig biztos időjósok, melyek csalhatatlanul mutatják, hogy vége az aranyjuezi szép napoknak és küszöbön az angol ősz, amely vastag, áthathatatlan sárga ködével oly szomorúvá teszi a londoni novembert. A sétahangversenyeknek, melyek Angliában oly nagyon népszerűek, máris véget vetettek és né­hány koncertteremben volt is már hangverseny. Az igaz, hogy eddig még főleg helyi nagyságok mutatkoztak csak be, de volt már egy nagy kül­földi attrakció is: a magyar Léner kvartett idei első hangversenye. A Lcner kvartettet Angliában nagyon szeretik, igy a korai dátum ellenére is „telt ház" előtt játszottak, de Lénerék az előlege­zett bizalmat meg is érdemelték, mert játékukkal tanúságot tettek arról, hogy ők ma a legelsők közé tartoznak a maguk nemében. Sikere volt még egy német zongoristának és Walter Giesekingnek is, aki különösen a finom árnyalatokat hozta ki csodálatos ügyességgel. Darabjait is ennek megfelelően válogatta ki, mert Scriabine negyedik szonátájától eltekintve azok valóban legalkalmasabbak voltak a filigrán mű­vészet bemutatására. Gieseking művészetéről hű­séges képet természetesen majd csak akkor lehet al­kotni, ha majd azt isbe fogja mutatni, hogy az architeck­turában is olyan művész, mint a miniaturismusban. A színházakban javában folyik a munka és a készülődés a küszöbön álló seasonre, de a temér­dek londoni szinház valóban értékeset eddig, még nem igen hozott ki. A sok jelentéktelen darab közül Kettőnek akad csak napról-napra nagy pub­likuma: Henry Arthur Jones „The lie" cimü da­rabjának, amelyet a New Theatre és Sutton Vane „Ontward Bound" cimü „Kisértet játék-"ának, ame­lyet a Garrick-szinház mutatott be. A „The lie"-t Magyarországon is ismerik, mert filmváltozatát, melyet Amerikában készítettek tavaly, a kontinen­sen mindenütt — igy Magyarországon is — játszot­ták, még pedig — mérsékelt sikerrel. Londonban is csupán a darab angol fogalmak szerint kissé pikáns jelénétei miatt van állandóan telt háza. Sutton Vane „Kisértet játék"-át voltaképen nem is tekinthetjük uj darabnak, hiszen egy másik szin­ház már játszotta, de minden jel arra mutat, hogy legalább újévig nem is kell a Garrick-szinháznak uj darab után néznie. A darab kétségtelenül ere­deti, ugy témáját, mint feldolgozását tekintve, igy érthető, hogy állandóan telt házakat vonz. Ettől a két darabtól eltekintve azonban egyetlen londoni szinház sem hozott még eddig szenzációt és a legtöbb Csak a küszöbön álló szezonra való előkészületekkel van elfoglalva, mely az előjelek­ből ítélve az idén mozgalmasabb lesz, mint a há­ború utáni évek bármelyikében. A nagy színházak most tárgyalnak a Moszkvai Művész Színházzal, hogy vendégszereplését, mely juniusra van kitűzve, lehetőleg valami korábbi időpontban, februárban, vagy márciusban tartsák meg, de kevés remény van a megegyezésre, mert a télre Amerikához köti az oroszokat szerződésük. Akik tavaly télen látták Párisban az oroszokat, azok mindent elkövetnek, hogy London számára minél előbb kössék le a vendégjátékot, mert tudják, hogy ma ez talán a világ legjobb együttese, amely még jelentős áldo­zatokat is megérne. Tavalyi "nagyszerű repertoárja mellett Stanislavsky, a társulat igazgatója és fő­rendezője, az idén két uj darabot tűzött műsorra: Csehov Ivanovját és Goldoni Fogadósnéját, mely­ben Duse egyik legnagyobb sikerét aratta. Knut Hamsun egy drámájának előadását is tervbe vette Stanislavsky, de erről még semmi sem szivárgott ki nyilvánosságra. Az azonban bizonyos, hogy a műsor gerincét továbbra is Csehov darabjai fog­ják képezni, melyekben Csehov özvegye játsza többnyire a vezetőszerepeket. Éppen ugy, mint a színházak, a nagy kiadóvál­lalatok is egyelőre előkészületekkel vannak elfog­lalva és szenzációikat a szezon megindulására tar­togatják. Hall Caine-nek egy igen közepes értékű parabolája jelent meg a napokban „The woman of knockaloc", amely ugy a közönség, mint a kritika körében igen kevés sikert aratott. Eden Ph'ilpotts­nak is megjelent egy utópisztikus regénye „The lavender dragon", mely rövid 200 oldalon fejti ki határozottan tehetséges irója nézeteit és felfogását az ideális államról. Tudományosan természetesen ilyen szűk terjedelemben nem igen lehetett a kér­déssel foglalkozni, de ez csak előnyére vált a re­gényének, mert ahelyett, hogy maga gondolkodna az olvasó helyett, gondolkodásra késztet. H. G. Wells utópiáitól eltekintve kevés regény van e nem­ben, amely ne lenne száraz és amely valóban ér­dekelné azt is, aki csupán szórakozási célzattal olvas. Philpotts utópisztikus regénye ezen kevesek közé tartozik, mire bizonyság, hogy utópiája elsi kiadása alig egy hét alatt teljesen elfogyott. Irodalmi látogatója is van most Londonnak: Doa Marquis, Amerika egyik legtehetségesebb regény­írója, kit ugyan a kontinens nem nagyon ismer, de akinek az angolszász világban annál jobbam csengő neve van. összegezve mindent: eseménye még nem igen van London művészi életének, in­kább csak előkészületek történnek a seasonre. hogy mire a felső tizezer visszatér a vadászatokról minden készen álljon szórakoztatásukra. És, hogy az alsóbb néposztályok mit csinálnak? Istenem, ha a munkanélküliek panaszkodnak is erő­sen, még mindig sokkal jobb dolguk van, mint Középeurópa iateiner osztályainak. Spectator.

Next

/
Thumbnails
Contents