Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-07 / 253. szám

Saseged, 1928 november 7. SZEGED Budapestre érkeztek a Népszövetség kiküldöttei. (A Szeged budapesti tudósitöjdtól.) A Népszövetség pénzügyi bizottságának a magyar kölcsön előkészítő tárgyalásaival megbizott kiküldöttei kedden este 8 óra 10 perckor a bécsi gyorsvonattal Budapestre érkeztek. A Népszövetség kiküldötteit M. Avenolt, Arthur Sallert, Pietro Stoppanit, P. fakobscht, L. Relchmant, M. Bourniolt és Pierre Denist, valamint a jóvátételi bizottság hozzájuk csatlakozott kiküldötteit, Oaston Bouniolet a pályaudvaron a miniszterelnök és a magyar kormány nevében bdrcihizi Bárczy István helyettes államtitkár üdvözölte. A fogadáson jelen voltak még a pénzügyminisztérium részéről König Tivadar államtitkár és a külügyminisztérium részéről Beckstein János követségi tanácsos. Megjelent Henry Chosse, a jóvátételi bizottság budapesti képviselője is. A Népszövetség kiküldöttei közül az olasz Stoppanit fe'esége is elkísérte. A kiküldöttekkel együtt étkezett meg Stellin, a bizottság titkárnője. Az üdvözlések után a kiküldőitek a Hungáriában lévő szállásukra hajtattak. A kfllfö'di kiküldöttek a jóvátételi bizottság október 17-i határozata értelmében jöttek Budapestre, hogy kidolgozzák a kölcsön tervezetét. Elsősorban Magyarország gazdasági helyzetét tanulmányozzák, azután ennek alapján a magyar kormánnyal folytatandó tárgyalás során megállapítják s kölcsön feltételeit. Gróf Bethlen miniszterelnök visszaérkezett Budapestre és a délelőtt folyamán a miniszterelnöknél a kölcsöntárgyalásokkai kapcsolatban pénzügyi tárgyalás volt, amelyen Walkó és Daruváry, Lukács László és Popovics Sándor miniszterek vettek részt. Hainrich Ferenc a fővárosi liberális pártszövetségről. A nemzeti polgári párt kedden este rendkívül látogatott értekezletet tartott. Heinrich Ferenc beszédében beszámolt azokról a tanácskozásokról, amelyeket a fővárosi választások ügyében különböző szabadelvű pártok politikusaival folytatott egy szabadelvű polgári szövetség megteremtése érdekében. Semmiféle szélsőséges párttal — mondotta — tárgyalásokat nem folytattunk. A mi pártunknak az a célja, hogy a városi politikában most uralkodó irányt leküzdje és helyébe más irányt ültessen. Eszünk ágában sincs a keresztény gondolatot megdUhteni, vagy az ellen küzdeni,"hiszen jó keresztények vagyunk. Azonban nem akarunk antiszemitizmust, kurzust látni a városban, mint ahogy nem akarunk ghetto-politikát sem meghonosítani. Egy pártszövetséget alakítunk, melyben mindenki helyet foglalhat, aki nem akar osztályharcot felidézni, aki a polgárság érdekeiért lelkesedik. Akciónkat a kormány is a legteljesebb szimpátiával kiséri, miután minden tekintetben megfelel annak az iránynak, melyet Bethlen István gróf miniszterelnök is helyesnek vall. A törvényszabta időn belül a fővárosi képviselőtestületet feloszlatják. A törvényhatósági bizottsági mandátumok méghoszszabbitást nyernek. A közgyűlés megszűnte után a főváros ügyeit a tanács intézi kormánybiztos vezetése és felelőssége alatt Kívánatos, hogy a választás minél előbb megtörténjék. A szociáldemokrata párt a politikai amnesztiáért. A szociáldemokrata párt szerdán 7 órakor Budapesten és környékén több nyilvános gyűlést tart, amelynek programjául az emingránsokíiak adandó politikai amnesztiát tűzték ki. Beszámoló Apátfalván Kedden délután tartotta képviselői beszámolóját í Apátfalván Urbanits Kálmán kormánypárti képviselő. Schandl Károly földmivelési államtitkár is lekísérte. A beszámoló után Schandl beszélt a külföldi kölcsön szükségességeiről, amelynek sikerét biztosítva látja. Beszédes számok az adóhivatal forgalmából. hatmillió, októberben pedig hétszázhuszonkilencmillió korona. Az adóhivatal tehát november elsejéig ezerszázhetvenkétmillió korona adót szedett be. Ezzel szemben a hivatal mult évi forgalma mindössze százkilencvenmillió korona volt. Elmondotta Ptllich üyula, hogy novemberben már milliárdos bevételre számítanak. Az általános kereseti adókivetések kézbesítését ugyanis megkezdték és a befizetést már ebben a hónapban meg kell kezdeni. A buzavalutás földadó kezdvezinényes befizetésének határideje szintén lejárt. Az adóbuzaváltság ára ma már harmincezer korona helyet kilencvenezer korona. A kivetett 1,123.758 kiló buzaadónak harmincezerkoronás váltságár mellett háromszázharminchétmillió korona felel meg, ebből azonban eddig csak kétszázötvenkétmillió korona folyt be, a hátralék tehát nyolcvanötmillió korona. Ez azonban az adóbuzaváltság árának emelkedése következtében megháromszorozódik és igy a tulajdonképeni földadóhátralék kétszázötvenmillió korona. (A Szeged tudósítójától.) A városi adóhivatal forgalma a háború utáni évek alatt veszedelmesen megnövekedett. A különböző uj 'adónemek kivetése és behajtása jelentékeny tulmunkát hárított az adóhivatal személyzetére és' igy érthető, ha az adóhivatali alkalmazottak létszámának állandó növelése vált szükségessé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a létszámapasztó törvény a közérdek serelme' nélkül nem hajtható végre, de a végrehajthatóságnak bizonyos előfeltételei vannak. Abban az esetben, ha a jelenlegi hajmeresztő adórendszert az észszeruség határáig leegyszerűsítenék, legalább felére csökkenne az adóhivatal munkája. Az adóhivatal jelenlegi forgalmára vonatkozólag érdeklődtünk Pillich Gyula tb. főszámvevőnél, aki a következő adatokat bocsátotta rendelkezésünkre: Januárban tizenhárommillió korona volt az adóhivatal bevétele, februárban tizennyolcmillió, márciuásban huszonhatmillió, áprilisban tizennyolcmillió, májusban ötvenmillió, júniusban harminc négymillió, juliusban ötvenmillió, augusztusban száznegyvenhárommillió, szeptemberben nyolcvanA város hatósága nem ismer szerződést... (A Szeged tudósítójától.) Kedden este a LloydTársulat helyiségében népes és viharos értekezletet tartottak azok a kereskedők, akiknek bolthelyiségei az úgynevezett Püspökbazárban vannak. Ezek a kereskedők még három év előtt, 1920 decemberében nyilvános árverésen vették ki az egyes helyiségeket, illetőleg szerződést kötöttek a város hatóságával. A szerződést ugy kötötték ineg, hogy az egyes helyiségek 1926-ig a bérlők tulajdonában maradnak." Miután a Püspökbazár teljesen uj épület volt, reá nem vonatkozott az akkori lakásrendelet és igy a bérlő kereskedők olyan árat fizettek a bolthelyiségekért, amilyet akkor egyetlen kereskedő sem fizetett. Ez idáig rendben is volna teljesen, hiszen egy szerződésről volt szó, amelyet a város hatósága és a bérlő kereskedők is aláirtak. A kereskedők nyugodtan folytatták munkájukat, amikor is ez év márciusában a polgármester egyszerre magához hivatta a püspökbazári kereskedőket. Kijelentette előttük, hogy- a korona annyira leromlottj hogy ilyen -árban nem adhatja ki a város a bolthelyiségeket. A kereskedők ekkor azonnal hivatkoztak szerződéseikre, inire a polgármester már kész volt egy kényszerítő indítvánnyal. Kijelentette ugyanis, hogy csak abban az esetben hosszabbítják meg a kereskedők bérletét, ha azonnal buzavalutás aiapra térnek át.. Ebbe bele is mentek a kereskedők, mire a bérleteket további négy évre, tehát 1930-ig meghoszszabbitotta a város. Ezt az uj megállapodást a tanács határozatilag elfogadta. Ezután természetesen a bérlők a mindenkori búzaárak alapián fizették a béreket, ami — egészen most november elsejéig — ismét többet tett ki, mint a szegedi kereskedők legnagyobb részének boltbérei. November elsején azonban kijött a lakásrendelet. A polgármester alig tanulmányozta át, máris magához kérette a Püspök-téri kereskedőket és kijelentette előttük, hogy térjenek vissza a korona alapra. Ezt a kijelentést természetesen egyhangúlag utasították vissza a kereskedők olyan érveléssel, hogy lehetetlen, hogy a város szerződést csak akkor ismerjen, ha abból reá anyagi előny származik. Ha elfogadta a város a magasabb bért három évvel ezelőtt, ha arra kényszeritette a kereskedőket, hogy térjenek át a buzavalutára, most már visszatáncolni nem lehet. Aváros hatóságának — amely mégis erkölcsi testület — állania kell szerződéseit. És semmiféle ellenakciókkal, retorziókkal — a piac elhelyezéseire gondolunk— nem lehet ujabb fizetésekre kényszeríteni azokat a kereskedőket, akik mindig többet fizettek boltbéreik fejében, mint a többi szegedi kereskedők. A buzavalutánál kell maradni a kereskedők szerint még akkor is, ha ez momentán fiktív veszteséget mutatna is. Arra kell gondolni, hogy volt olyan idő, amikor a buzavaluta sokat, nagyon is sokat jelentett. A viharos értekezletet Weiszfeiller Mór nyitotta meg, majd dr. Kertész Béla, a Kereskedők Szövetségének ügyésze fejtette ki álláspontját ebben a kérdésben. Kijelentette, hogy az ujabb emelést nem leliet elfogadni, mert a tanácsi határozat a jelen esetben szerződés jellegéevl bír. A lakásrendelet 3. szakasza világosan kimondja, hogy a pénzünk elértéktelenedése miatt adták azt ki. Természetes, hogy a rendelet intézkedései csak a koronabérekre vonatkozik. A buzabéreknél — amelyek mégis ugy-ahogy lépést tartottak a drágaj sággal — a rendelet nem jöhet tekintetbe. Azt a í bíróságok is elismerik. A városnak már erkölcsi \ szempontból sem lehet ezt az ügyet a biróság elé vinni. Szerződés volt. Azt be kell tartani. A város hatóságának nem lehet most csak az előnyöket kihasználni. Fölmondásról természetesen szó sem lehet. Azután néhány elkeseredett fölszólalás következett, amelyeket sűrűn szakítottak meg közbeszólások. — Nem engedünk! — mondották. Tartsa be s város a szerződést! Ne csak mi érezzük a szerződés hátrányát! Berendeztük üzleteinket, az is mind a városra száll, nem emelünk! Azután az értekezlet felkérte dr. Kertész Bélát, hogy járjon el ebben az ügyben a városházán és tájékoztassa megfelelően a polgármestert és a főügyészt, akik bizonyára csak • egyoldalúan ismerik az ügyeket. Az utolsó strófa. Irta: Balassa Ármin, őszintén köszönöm a Szeged csütörtöki cikkét a város kétezerkoronás drámapályázatáról. Köszönöm, főleg azért, mert a gondosan megirt cikk alkalmat ad nekem arra, hogy ennek a pá'yázatnak történeti adatait kiegészítsem, bár érthető öltökből szívesen vettem volna, ha ezt más cselekszi. A szinügyi bizottságnak 1900 február harmadik! ülésén nemcsak ugy magától merült fel a drámapályázat terve. Hosszú eveken át folytatott céltudatos kultúrpolitikának egyik lánszeme volt a drámapályázat eszméje, aminek megvalósítását a szinügyi bizottság 1900 január huszonhetediki ülésén javasoltam először. Az eszmének szerzője és megvalósítója én vagyok tehát; és vegye bár dicsekedésnek akárki, meg ezen az áron is vállalom érte a felelősséget. A drámapályázat kiírásának irodalmi és általános közművelődési előzményeiről az akkori szegedi saj ó mindenkinek megadja a kellő felvilágosítást és aki akar, meggyőződhetik arról, hogy nekünk, „akkori embereknek" sokkal komolyabb céljaink voltak, mint „Pest-Budának lepipálása". írásba foglalt javaslatomat 1900 február 3-án ismét egyhangúlag elfogadta a szinügyi bizottság. A pályázati eljárás lefolyt s valóban kilencvenegy pályamű megbirálása után a pályadíj kiadása nélkül ugyan, de mégis Szegednek örök dicsőségére szolgáló becses erkölcsi eredményekkel. Kulinyi Zsigmond, a Szegedi Napló főszerkesztője, lapjának „Szellemi javak" cimü vezető cikkében 1900 február 1-én megállapítja, hogy a „Btlassa-féle indítvánnyal vidéki laptársaink vezércikkben foglalkoznak". A Bácskai Hirlap élén dr. Csillag Károly főszerkesztő 1900 február 7-én foglalkozik a javaslattal és többek közölt azt írja: „Ha dr. Balassa Ármin indítványát nem Szegeden, hanem másutt tette volna, talán megmosolyogják érte, de nagyszabású javaslatával nemcsak Szegeden, hanem az egész országban elismerést aratott". A pályázat eredményéről szóló „hatalmas jelentés"-i én nem „szerkesztenem", hanem a polgári drámáról szóló bevezető tanulmánnyal egjrtltt hatvan teljesen értéktelen pályaríiüvön fílül levő huszonhat külön említésre. méltatott darabról kimeriiö bírálatot írtam és a jelentés végén megjegyeztem, hogy ezeken felül még méltatott három darab bírálatának írója Béke fi An'al. A jelentésnek tehát én nem szerkesztője, hanem szerzője vagyok. Talán érdekelni fogja mostani kortársaimat is éppen most a „Úszta erkölcsökéri" különböző jelszavak alatt folytatott narcok csörtetéseínefc közepette, hogyan és miként szólott az én irodalmi hegedűm már 1902 ben, amikor magyar nemzeti dalaimat muzsikáltam. Legyen tanúm Benedek Elek, az inkarnatus magyar leíküle'ü író, aki lapjában, a Magyar Világ-biti 1903 január havában a következőképen emlékezett meg a drámapályázatról írott bírálati jelentésemről: „Előttünk fekszik egy pályázati jelentés, amellyel foglalkozni épp a vidéki irodalmi élei mai viszonyai mellett nemcssk érdekes, hanem kétségkívül hálás és tanulságos is. Szeged vá-