Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-01 / 249. szám

SZBQBD Sreped, 1923 november 1. £s végül még nasyon kér, hogy írjam meg, hogy Jván nagyon jó fiu. Nagyon szereti a családját. A legjobb a tiz jó Héjjas fiu között ... Szereti az anyját, apját..." Bucsuzunk. — Ne irjon rosszat, mondja, ahogy megyünk és tréfásan megfenyeget. A hallban egy hatalmas cserépváza áll az asztalon. Száz szál lila özsi rózsa. Héjjas Iván küldte, mielőtt elutazott. Vér György. Albérletbe adták az. egyetemi füvészkertet. (A Szeged tudósítójától.) A város törvényhatósági bizottsága az egyetem idehelyezése alkalmával — mint ismeretes — elhatározta, hogy az ujszegedi bérföldekböl húsz katasztrális holdat a növénytani intézet rendelkezésére bocsájt füvészkert céljaira. A közgyűlés határozatát a tanács végre is hajtotta, a megszavazott husz holdat kihasította és felmondott a kérdéses földdarab régi bérlőinek. A föld átadása óta már két gazdasági év telt el anélkül, hogy megváltoztatta volna a növénytani intézet birtokába jutott termőföld külső képét. Éppen ugy termeltek rajta ezalatt a két év alatt is kukoricát, búzát, zabot, árpát és minden e^yéb hasznos veteményt, mint két év előtt, amikor még egyszerű zselléremberek törték ott a rögöt és fizették a "városnak a buzavalutás földbért. A tanácshoz többször érkezett panasz ebben az ügyben. Panaszkodtak a régi, föld nélkül maradt bérlők, és joggal méltatlankodtak, mert nem igen találtak a tőlük elvett husz hold földön egy talpalatnyi füvészkertet is. A tanács informálódott a helyzetről. Az egyetem türelmet kért, mert hát füvészkertet máróí-holnapra nem lehet csinálni, az csak hosszú évek fokozatos munkájának lehet az eredménye. A tanács elfogadta a magyarázatot. De aztán ismét jelentkeztek a panaszosok. A tanács — már nem tehetett mást, nagyon feszegették a dolgot — utasította az előljárósági ügyosztályt a kérdés kivizsgálására. Az előljárósági. ügyosztály még augusztus végefelé beszámolt a vizsgálat eredményéről. Jelentésében értesítette a tanácsot, hogy a füvészkert céljaira átengedett „husz" holdból Nütter József ujszegedi lakos hét holdat legelőnek használ, öt holdon tengerit, egy holdon árpát és egyen zabot termel feles müvelésben. Kéri Péter irodaszolga öt holdon tengerit termel szintén feles müvelésben. Förgeteg József irodaszolga hat holdon termel tengerit ugyancsak felesbe. A tanács tudomásul vette az előljárósági ügyosztály jelentését és kiadta az iratokat a tiszti ügyészségnek véleményezés céljából. Különböző levélváltásokkal két hónap telt el, mig végre a tiszti ügyészség elkészült véleményével. Elsősorban fel-, tűnőnek találta a tiszti ügyészség azt, hogy a közgyűlés husz holdat engedett át az egyetemnek, ezzel szemben az előljárósági ügyosztály jelentéséből az derül ki, hogy a három feles huszonöt holdon gazdálkodik. „hnnek az eltérésnek mibenléte felderítendő" — raondia az ügyészség ékes magyarsággal, majd kifejti a kérdés lényegére vonatkozó jogi álláspontját. Mivel a közgyűlés a kérdéses husz holdat kizárólag füvészkert létesítésére engedte át az egyetemnek, a föld jelenlegi fölhasználása ellenkezik a közgyűlés határozatával, egyértelmű a szerződésszegéssel és igy a városnak joga van arra, hogy az átadott földet azonnal visszavegye. Ez a lépés azonban könnyen pört vonhatna maga után, ami esetleg megzavarná azt a jó viszonyt, ami a város és az egyetem között van, a tiszti ügyészség véleménye szerint valami békés megoldást kellene inkább keresni. Azt javasolja tehát, hogy szólítsa fel a tanács az egyetemet az átengedett husz hold föld visszaadására, de vállaljon egyszersmind kötelezettséget arra, hogy abban a pillanatban, mihelyt a kérdéses földre " valóban szüksége lesz a növénytani intézetnek, azt ismét átengedi. Az elmúlt két gazdasági év alatt azonban az átengedett föld más célra való fölhasználása következtében nyilvánvaló károsodás érte a várost, tehát joga van ahhoz az összeghez, amit az egyetem keresett rajta. Ezt a tanács követelheti is az egyetemtől. A tanács bizalmasan kezelte a kérdést. Értesülésünk szerint a tiszti ügyészség véleménye alapján ugy határozott, hogy a lehető legméltányosabb megoldást keresi. Hogy mi lesz ez a legméltányosabb megoldás, azt egyelőre senki sem tudja. — Visszacsatolt magyar földek. A magyarromán határkiigazitó bizottság a határt Békésmegye keleti szélén levő Gyulavári mellett Magyarország javára igazította ki. A határkiigazitó bizottság döntése alapján a román és magyar delegátusok a gyulavári vasúti hidnál találkoztak és a gelváci nagybirtokból 1600 katasztrális holdat, József főherceg birtokából pedig 230 holdat csatoltak Magvarországhoz. Kilencvenegy (A Szeged tudósítójától.) Öreg, lö">b mint húszesztendős, sárguló irások tömegéből böngésztük elő a következő históriát, am lynek az ad aktualitást, hogy most ismét meg akarja mozgatni a szegedi szinház a megmozgatható titkos és nyiit dránairókat. Huszonhárom é<vel ezelőtt, 1900. év február 3 án történt, hogy a szinügyi bizoltság ülésén fslmeiült a nagy terv: a városnak pályadíjat kellene kitűznie valami szindarabféléra. Ebben az időben sok sző esett ugyanis a szegedi színtársulat állandósításának kérdéséről, az akkori emberek nagyon szivükön viselték a város kultúrájának ügyét éí nemes versennyel arra törekedtek, hogy lepipátják még Pest-Budát is. Szégyenfélél éreztek, amikor azt látták, hogy a szegedi sz nházban csak olyan darabokat adnak elő, amelyek már a fővárosi színházak műsorán is szerepeltek. A lokálpatriotizmus ebben nagy sírelmet látott, mert hát Szeged sem az utolsó város a világo.i, joga van ahhoz, hogy eredeti színdarabokban gyönyörködjön. A szinügyi bizottság tehát, amelynek akkor László Gyula volt az elnöke, elhatározta, hogy javaslatot terjeszt a város tanácsa elé, javasolja, hogy a város a „Pester Lloyd"-alapból tűzzön ki kétezer korona pályadijat egy irodalmi értékű színműre. A pályadíjnyertes müvet a szegedi szinház mutatná be elsőnek. A tanács már február 12-én foglakozott a kérdéssé'. Az ülésen Pálfy Ferenc polgármester elnökölt, akinet szintén megtetszett a gondolat és igy törtéit, hagy a magisztrátus egyhangúlag hajlandónak nyilatkozott a terv megvalósítására. Elhatározta, hogy az érdemi döntés előtt kikéri a Dugonics Társaság szakvéleményét is. A Dugonics-Társaság, me'ynek einöke akkor dr. Lázár György volt, április 5-én értesítette a város tanácsát, ho.:y a gondolatot helyesli, d: irodalmi osztályának vélenénye alapján jónak tartaná, ha a pályázatot a témakör határozott megjelölésével szűkebb keretek közé szorítanák, még pedig ugy, hogy a pályadijat „a magyar polgári társadalom életéből vett tárgyú" színműre tűzzék ki. A tanács elfogadta a Dugonics-Társaság szakvéleményét és ilyen értelmű javas atoi terjesztett májú? 10-én a közgyűlés elé, amely azt túlnyomó többséggel el is fogadta. Ennek alapján a magisztrátus már éppen ki akarta irni a pályázatot, dr. Gaál Endre kuliurszenátor be is mutatta a feltételekre vonatkozó tervezetét, amikor — fölbukkant az első közigazgatási akadály. A közgyűlés határozatát megfelebbezték. A felebbezést két városatya irta alá: dr. Kószó István volt az egyik és dr. Kókay István a másik. Felebbezésüket azzal indokol fák meg, ho^y a törvényhatóság nem irodalmi társaság és igy nem lehet feladata, hogy bármilyen irodalmi műre is pályadijat tűzzön ki, amelynek kitűzését ,semmiféle közszükséglet sem kívánta". A Pester Lloyd" alap, amelyet az árviz után Falk Miksa, a lap szerkesztője gyűjtött, az alapítólevél érielmében nem fordítható erre a célra. A felebbeíést annak rendje és módja szerint felterjesztette Pálfy Ferenc a belügyminiszterhez. A pályázat ügye pedig megrekedt, mert a belügyminiszteri döntés e őtt nem hajthatta végre a tanács a közgyűlés határozatát, hiszen nem mondotta ki a birtokonkivüliséget. A belügyminiszterek pedig általában komótos emberek és nagyon megrágna* minden hozzájuk kerülő felebbezést. Igy töitínt, hogy ok óber tizenhatodikán adta postára az akkori belügyminiszter végzését, amellyel a felebbezést elutasítva, a közgyűlés határozatát hagyta jóvá, d: a felebbezés utolsó indokát elfogadva, amely szerint a Pester Lloyd-alap ilyen célra nem használható fel, közölte a város hatóságával, hogy abban az esetben, ha az alap kamatai másra szükségesek, a kétezer koronás pályadijat vissza kell térítenie a városnak. A döntés után néhány nap múlva a tanács megállapította a pályázati feltételeket, amely szerint a pályázati határidő 1901 május első napja és „a pályadíj csak abszolút irod.lmi bee ü és színpadi előadásra alkalmas műnek fog kiadatni". „A pályamüvek megbirálását és a pályázat eredménye fölött vjló döntést az e célra alakítandó öt tagu bizottság végzi, amelynek tagja lesz a szinügyi bizottság két tagja, a Dugonic -Társaság szépirodalmi osztályának két tagja és Krecsányi Ignác színigazgató." „A pádrámairó. lyadijnyertes munka a szerző tulajdona marad, de azzal a korlátozással, hogy annak első előadási joga a szegedi színházat illeti és a szerző köteles az előadási jogot minden külön honorárium nélkül egyszer és mindenkorra a szegedi szinház részére átengedni." n\ jutalommal ki nem tüntetett pályamüvek kéziratai vissza nem adatnak, hanem a szegedi Somogyi-könyvtár kézirattárába helyeztetnek." A pályázati félté eledet az összes helyi lapokban, tizennyolc fővárosi és két vidéki lapban tétette közzé a tanács és megküldte tiz irodalmi társaságnak is. Ezután hosszú hónapok teltek el 1901 májusáig, a pályázati határidő lejártáig és mindössze annyi történt, hogy megalakult az ötös bíráló-bizottság. A Dugonics-Társaság Békefi Antalt és Tömörkény Istvánt delegálta, a szinügyi bizottság pedig dr. Balassa Ármint és Kovács Jánost. Az ö ödik tag, mint már említettük, Krecsányi Ignác volt. A nobilis magisztrá us még a bizottság tagjainak honoráriumügyét is tisztázta. Érdeklődéit a Magyar Tudományos Akadémia titkárságánál, hogy mi a szokásos honorárium ? Szily Kálmán, az Akadémia akkori titkára válaszolt az érdeklődésre. Közölte a tanáccsal, hogy egyszerű verses müvek bírálatáért az Akadémi a husz korona, nagyobb munkákért harminc, több nagy munka bírálatáért pedig negyven negyven korona honoráriumot fizet a bíráló-bizottság tagjainak. A tanács negyven korona tiszteletdíjat szavazott meg. A rongyosszélü papirkötegoen nem talál unk adatot trra, hogy az ötös bizottság tagjai eifogadták-e a fölajánlott hono áriumof, vagy sem? Lassan elérkezett a hitáridő. Ösizeszá nlálták a beérkezett pályamunkákat és kiderült, hogy kilencvenegy titkos drámaírót mozdított meg a kétezer koronás jutalomdíj, no meg a dicsőségvágy. A beküldött színdarabokról szokszoroátott jegvzék készült. Nagyon érdekes címeket találtunk benne. Az első „Jóska és Málika történeté"ről szóló ötfe!vonásos népszínmű dalokkal. „Amikor szeretünk", „A vér szava", „A lelki disszonancia", „Kéjencek", „Küzdelmek, vagya polgármester és családja", „Bűn virága", "A selyem leány", „A szigorú háziúr", „Hercegrablás", „A harmadik nem", „A nő szivvilága\ „Sárványos idő, ha te ugy, én is ugy", „Miért"... stb. stb. Az ötös bizottság május tizedikén tartotta első ülését, Kovács Jánost választotta meg elnökévé és Balassa Ármint előadójává. Aztán ismét nekiiramodott az idő. Röpiltek a hónapok veszedelmes gyorsaságga. Elmúlt egy év, aztán >még egy félév és a bizottság nem hozta meg a kilencvenegy pályázó által sóvárgó félelemmel várt döntését. Az ismeretlenség homályában rejtőző pályázók mozgolódni, türelmetlenkedni kezdtek. Megindult a sürgetés és a sürgető levelek egész özöne zudult a tanácsra. Találiunk a s®k levél kizött egy e ferdített kézirásu epis olát is, amely a polgármesterhez szólt. „ Méltóztassék a szegedi drámapályázat eldöntését egy kissé erélyesen megsürgetni — irja a szerző —, elvégre vannak ott jó darabok is (!) és azokat szerzőjük akkor is értékesíthetné, ha ott nem is kerülnek ki győztesen. Másfél éve vannak bent a darabok, ennyi idő alatt, ha élet-halál megvetéssel is, de a legrettenetesebb drámákat is el lehet olvasni. Az ítélet különben már nem is lehet helyes, mert aki a mult év októberében olvasta e, az egyik darabot, ha jó, ha nem, ma már jegyzetek alapján is csak elmosódott képet tud magának alkotni a cselekményéről, hát még az esetleges intenciókról, vagy költői vildgnézietekről... De már most ez mindegy, csak szólaljon meg az eredmény, hogy darabja nkat felszabadíthassuk! Kiváló tisztelettel: Valószínűleg többnek a szivéből szóló egyik érdekelt." A sajtóban is egyre erősebb hangot szélaltatott meg a türelmetlenség, mig végre a kulturszenátor október tizenketted kén beviite az ügyet a tanácsba és a tanács megsürgette az ötös bizottságot. A bizottság elnöke, Kovács János, mentegetőző választ irt a tanács sürgetésére. Elmondotta, hogy milyen nehéz munkát vállaltak magukra a bírálók, akiknek egyike, Krecsányi Ignác súlyos be eg lett, el is távozott Szegedről és he'yét utódával, Janovics Jenő színigazgatóval töltötték be. A döntést igy csak október végén hozhatják meg és a véghalározal ind -költ jelentésbe való foglalására dr. Balas a Amint kérték fel.