Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-01 / 249. szám

Szeged, 1923 november 1. S ZEOED A bizottság október harmincadikán valóban meg is hozta döntését, amely szerint a pályázat feltételeinek megfelelő darabot egyet sem találtak a kilencvenegy pályamű között, tehát a „pályadíj ki ne adassék". Az elnök e Ő!erje;ztésére „a bizo tság összes tagjainak egvüties jelenlétében a kilencvenegy darab jeligés levélke tűzbe dobatván, elégettetett". A tarács november hetedikén tárgyalta le a bizottság hatalmas jelen ését, amelyet dr. Balassa Ármin szerkesztett, elismcésé és köszönetéi fej zte ki minden egyes bírálónak végzett munkájáért, felhívta a szinügyi bizottsái ot, hogy tegyen javaslatot a megmaradt kétezer korona pályád j további felhasználására, elrendelte a bizotls-g működéséről szóió jelentésnek háromszáz példányban való kinyomatását és a kilencvenegy pályamű kéziratának a Somogyi-könyvtár kézira'gyüj'eményében való elhelyezését. Ezzel hivatalosan le is zárult a nagy pályázat eredménytelen históriája. Sokáig voltak azorban utórezgései. Számos ismeretlen szerző előjött a sötétből, hogy visszakérje kéziratát. Az ilyen kéiéseket csak akkor teljesítette a tanács, ha a \ kérelmező megfizette a pályamű lemásol atásának költségeit: tizegynéhány koronát, pedig valamennyien arra hivatkoztak, hogy az eredeti példány megsen misült, elégett, vizbe esett, vagy a szél hordta szét, a darabra azonban nagy szükség van, mert hí Szegeden nem hoz'a el a győzelem zászlóját, — nem csuda, itt nem é'lenek ho/zá, — a fővárosi színházak és az előkelő fo'yóiratok versenytznek érte ... A kilencver egy pályamű azóta ott hever a Somogyi-köryv sr kéziratgyüjteményében. Lehet, hogy néhány száz év múlva valami nekikeseredett könyvmoly uj Bái k bánt fedez fel az elsárgult hpok között. 1903 óta senkinek sem volt akkora bátorsága, hogy nekigyürközzék ennek a kétséges kimere e ü fe fedező munkának. Több mint husz év n ult el azóta és most isméi S2inhá?i p lyázat készül. A kítezer koronás jutalomdíj mtgszázszorozódott, az értéke azonban ötvenedére csökkent, igy a pálya müvek száma valószínűleg ntm igen éri majd el a kilencvenegyet, mert a dicsőség manapság már nem elegendő az üdvösségre. Magyar László. Uj korszak küszSfsén A Szeged a mai nappal életének uj korszakába lépett. Szerda délután megalakult ugyanis a Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Részvénytársaság, mely a felszámoló Szeged Lapkiadó Részvénytársaságtól nyomban megalakulása után átvette a Szeged-et. Az uj részvénytársaság igazgatósági tagjai Ottovay Károly, akit az igazgatóság megválasztott elnöknek, továbbá Balla Jenő, dr. Erdélyi Jenő, Holtzer Tivadar, Pásztor József és Pick Jenő. A felügyelő-bizottság tagjai Domán Mátyás, Szekulesz József és Varga Mihály lettek. Az uj vállalat élén Pásztor József áll, felelős kiadó Balla Jenő. A tranzakciót, mely a Szeged határain már is messze tul ismert Délmagyarország-nyomdát és a város egyetlen liberális lapját közös vállalatban egyesitette, az a helyes felismerés hozta létre, hogy a Szeged-et csak ilyen módon lehet biztos révbe vezetni, terjeszteni, tökéletesíteni és megerősíteni. A cél egy erős liberális sajtóvállalat létesítése Tolt és a liberális polgárok sokasága részvényjegyzéseivel sietett e cél megvalósításában közreműködni. A részvénytársaság vezetősége teljes tudatában van a vállalt feladat sokaságának és nagyságának s el fog követni mindent, ami tőle telik, hogy hivatásának tökéletesen meg tudjon felelni. Ehhez azonban szükség van valamennyiünk legalább bizonyos mértékig való összefogására. Mindenkinek táborunkba kell állni és előfizetéssel, hirdetéssel meg nyomtatványmegrendeléssel támogatnia kell bennünket, aki súlyt helyez arra, hogy a független és liberális Szeged erős és fejlődésképes legyen. Mi viszont kötelességünknek fogjuk tekinteni lapunkat kizárólag a polgárság egyeteme számára megőrizni és fejleszteni. Megvalósítottunk több reformot már a mai számban. Ezekkel és a további újításokkal a legjobb vidéki lappá akarjuk kiépíteni a Szeged-et. A Távirati Iroda hirszolgáDemény 150 millióra pörli Wimmer Fülöpöt. latának fenntartása mellett ezentúl nap-nap után közlünk telefontudósitást saját munkatársunktól. Beszervezzük a vidéki tudósítást. Tökéletesítettük a külföldi hírszolgáltatást, a tőzsdei rovatot és fokozott gonddal fogjuk összegyűjteni meg közreadni a helyi és környékbeli híreket. Hétköznapokon is adunk tárcát és minden rovatunkon észlelni fogja az olvasó a tökéletesedést. Átszerveztük az adminisztrációt és további igen tekintélyes költséggel fejlesztettük az előállítást. A Szeged nagy részben már ma uj betűkkel készült, még pedig olyanokkal, amelyekkel, az eddigi terjedelem fentartása mellett, jóval több anyag helyezhető el. Ez az első etappunk a közönség legszélesebb rétegeinek meghódítására. Szilárd a hitünk, hogy célunk megértésre, munkánk méltánylásra és vállalatunk támogatásra talál. Enélkül képtelenek leszünk tartani az iramot, amelyet az idő és a viszonyok diktálnak. Nagy befektetéseket eszközöltünk és tekintélyes kiadástöbbletet vállaltunk. Nem ezek födözésére szolgál, hogy az előfizetési • dijat november 1-től 5500 koronáról fölemeltük 6000 koronára, a példányonkinti árat pedig 250-ről 300 koronára. Ez a csekély bevételi többlet talán lesz elég egyéb megszaporodott kiadásaink fedezésére, hiszen a nyomdai munkabér az elmúlt hónapban emelkedett, emelkedni fog bizonyára novemberben is és emelkedett november 1-én a szerkesztőségi és kiadóhivatali személyzet fizetése. A házbér, a vasúti fuvar és egyéb kiadások emelkedéséről nem is beszélünk. Ahhoz, hogy megtorpanás nélkül járhassuk a tökéletesedés útját, a liberális és demokratikusan gondolkodó lakosság egész egyetemének támogatására van szükségünk. Utunkra azzal a hittel indulunk, hogy részünk lesz benne. Hiszen nem magunknak kérjük, hanem az ügynek, amelyet szolgálunk és képviselünk. (A Szeged tudósítójától.) Három nap elölt egy szintiázi hetilap egy hosszabb nyilatkozatot közölt Wimmer Fülöptől, aki a hetilap egyik munkatársa előtt kifejtette véleményét az idei színtársulatról. A cikk cime: „Ellenzéki vélemény az idei színtársulatról". Az egyik .veim a következőket mondja: nA tenor feltétlenül felcserélendő". A nyilatkozatban Wimmer Fülöp részletesen foglalkozik a társuat tagjaival, majd az operaszemélyzelhez érve a következő set mondja: — „Az eddig előadott egyetlen Faust operaelőadásból itélve egyetlenegy kivétellel, a keret arra, hogy jó operaelőadásokat adjanak, kellően meg van szervezve, amennyiben különösen Bihary és Szész Edith igen jól bevált. Sajnos, ezt a tenorra mondani nem lehet, ez véleményem szerint az eddigi Faust-előadásokat a legfőbb szerepben elrontotta. Ha tehát az igazgató az eddigi szép sikerek után a közönség pártfogását tovább is birni akarja, akkor a tenor feltétlenül felcserélendő." Demény Arttiur Kenőnek taiáiia magara nezve Wimmer Fülöp kritikai szavait és ezért kártétési port indított százötvenmillió erejéig Wimmer | Fülöp ellen. Értesülésünk szerint Dobay Gyula i dr. képviseli Demény Arthurt, ski százötvenmillióval érzi mogát megkárosítva ezért a kritikáért. A Szeged munkatársa ma kérdést intézett ebben az ügyben Demény Artúrhoz, aki a következőket mondotta: — A megjelent nyilatkozatra egyelőre csak annyit f karok megjegyezni, hogy ha Faragó igazgató ur kapta volna meg a szegedi színházat, akkor is én lettem volna a tenorista. Különben pedig az ügyet ügyvédemnek adtam át, hogy a sajtótörvény idevonatkozó paragrafusa értelmében a káriéritési pört lefolytassa. Jogászi kötökben a következő vélemény alakult ki ebben az ügyben: — A becsületvédelmi törvény ismer hitelrontást, szonbsn csak olyan esetben foroghat fenn a hitelrontás, ha valakinek vagyoni teljesítő képességében, vagy készségében ingattatik meg a bizalom, vagyis a hitelrontást az követi el, aki valamely valótlan tény állításává! valakinek bi'elét csökkenti, vagy kisebbít'. A küífodi joggyakorlat ismer ugyan erkölcsi hitelrontást is, azonban a magyar joggyakorlat ilyen hitelrontásról nem tud. Ilyen eset még nem is fordult elő a magyar joggyakorlatban. Nem hihető, hogy Ítéletet hozzon ebben az ügyben a magyar bíróság, mert a művésznek nem anyagi ügyei vannak megtámadva, hanem művészete van csupán kritizálva. A közgyűlés az egyetemért. (A Szeged tudósítójától.) Nem nagy érdeklődés mutatkozott az októberi közgyűlés iránt — alig harminc városatya jelent meg rajta —, de szürke tárgysorozata nem is érdemelt nagyobbat. Aprócseprő tanácsi előterjesztésekkel, időrabló névszerinti szavazásokkal telt el az idő. A közgyűlésen dr. Aígner Károly főispán elnökölt. A polgármester havi jelentésének felolvasása után lényegtelen ügyek következtek. A közgyűlés egy évvel meghosszabbította többek között a hadirokkantaknak a korzó bérszékeire vonatkozó szerződését, amely ebben az évben lejárt, hozzájárult a bérkocsisok tarifaemeléséhez és igy ezentúl a gummikerekü négyezer koronát kérhet a vasútig, a kétfogatú háromezret, az egyfogatú pedig kétezerötszázat. Éjjel ötszáz koronával többet. Hosszabb vita keletkezett egy szénnagykereskedő kérelme fölött, aki állandó szénraktár céljaira két és negyed hold földet kért a várostól a Somlóféle telep mellett. A tanács a gyáripari bizottság javaslata alapján a kérelem teljesítését indítványozta, négyszögölenkint öt kiló buza örökár ellenében és azzal a kikötéssel, hogy a kereskedő köteles három lakást építeni a telepen. A föld eladásához hozzájárult a közgyűlés többsége, de az öt kiló buza helyett tiz kilóban szabta meg a négyszögölenkinti eladási árat. Következett a Ferenc József-tudományegyetem végleges elhelyezésének a kérdése. Bevezetőül az elnöklő főispán intézett rövid beszédet a közgyűléshez. Elmondotta, hogy Szeged város évtizedekig küzdött az egyetemért, eredménytelenül. Egy világkatasztrófának kellett jönni, hogy a város végre egyetemet kapjon — ideiglenes jelleggel. Az egyetem jelenlegi elhelyezése ugyanis nem jelent végleges megoldást. A végleges megoldás, az egyetem állandósítása felé a közgyűlésnek ma kell az első lépést megtennie. Kéri a közgyűlést, hogy a nagyfontosságú kérdés kellő átgondolása után hozza meg határozatát. Dr. Gaál Endre kulturszenátor ismertette a tanács javaslatát — amelyről a Szeged már részletesen beszámolt. A közgyűlés a javaslatot egyhangú lelkesedéssel, felszólalás nélkül elfogadta és kimondotta, hogy az egyetemi építkezések céljaira ingyen átengedi a megfelelő telket és ötszáz hold föld huszonöt évi jövedelmét felajánlja. Ezután ismét apró ügyek következtek. A tanácsnak a nyugdijszabályrendelet módosítására vonatkozó előterjesztését is elfogadták. A polgármesteri előterjesztések letárgyalása után az indítványok következtek. Dr. Kormányos Benő két indítvánnyal is szerepelt a napirenden. Első indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy utasítsa a tanácsot a közvilágítás kiterjesztésének előkészítésére, második indítványát, amely a hősi halottak emlékének megörökítését célozta, elvetette, mert a hősi halottaknak már több emléket állítottak fel Szegeden. Dr. Szivessy Lehel azt indítványozta, hogy a városi adók csekk utján való befizetését tegye lehetővé a közgyűlés. Indítványa azonban tárgytalanná vált, mert a városi adóhivatalban már bevezették a csekk-rendszert. Utoljára maradt Balogh Lajos indítványa, amely az adóbefizetés megkönnyítését célozta. Hoffmann Ignác felszólalása után itt is kitört a vihar, de a a polgármester, aki időközben átvette a főispántól a vezérséget, lecsendesített minden. — Rendelet a közalkalmazottak lakáspénzéről. A kormány rendeletet adott ki, amelyben újra szabályozza az állami, vármegyei és államvasúti tisztviselők és egyéb alkalmazottak, illetve az állami, vármegyei és áilamvasuti nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzét. A rendelet, mely az egyes kategóriákra vonatkozólag táblázatos kimutatásokat is tartalmaz, a Budapesti Közlöny csütörtöki számában jelenik meg. — Nem emeiib fel a forgalmi adót. A pénzügyminisztérium már elkészült a forgalmi adóról szóló uj törvénytervezettel. A tervezet fontosabb intézkedése, hogy a forgalmi adót a jövőben az eladónak kell fizetnie. Az adókulcs változatlanul megmarad három százalék. A forgalmi adó kulcsának emeléséről tehát nincs szó. Érdekes, hogy legutóbb a kúria is ugy intézkedett egyik döntvényében, hogy a forgalmi edóért való felelősség az eladót terheli.