Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-04 / 251. szám

ibér 4. ek pedig Alföldnek >zés pedig I, amely összekötő :s jelenti iparosítás ovábbé a t is. smzetgazaz üzleti nem lehet megvalóhatárolva, lely rövid visszaad íárkájával a térre és llandó érrna és az Rakjuk kozásnak, még ha a iktöl el is legvalósilociáipoliLegalább -nunkával, •öt a drái? TI érinthet. állítja, haI kétséget um is mállására az di ügyésznegkegyel t a miniszigy kapta tudomáhytól? nást nem ?kre vonatiogelvonást iesitést az n őt erről csak közálláspontugyan az >zott "arra, 5g óta nem -litélt joghatóságok s nem csután rendőriratait szeaz iratok ílta. Telefon: Igazg. 258. R I i e i felvonáíban. der rK. Azonkívül: :ovább. 9 órakor. \ SAROK. Nándor lfl«z' küzlet és kulinsan illett eirogaO' (A Szeged tudósi tójától.) Ott állt a sarkon, a széles levelii platánfák alatt, mikor bimbóba rügyeztek a fák száraz ágai és akkor is, mikor az ökörnyál fehéren tapadt rá a szmét vesztett virágok leveleire. Vörös sapkája alól feketén törtek elő fürtjei és tekintete fürkészve üdvözölte az ismerősöket. Az Élet ott sétált, ment, rohant körülötte és ő csak átlt a sarkon, inig feje felett a házak ereszeire ráborította fekete köpenyét az Éjszaka. Aztán hazament, letette nagyszámú sapkáját és álmodott erőt adó álmot, talán színeset, édes reményeket keltőt, amiből olyan nehéz az ébredés. És mikor a bíborszínű égen szétömlött a SZBQBD egy sarkon, esengve nyújtja kalapját az emberek felé egy fehérhajú, ráncos arcú koldus, aki valaha fürgén, mosolyogva vitte sok ember szerelmes vágyódását Chopin-dalos leánvszobákba, ahol szivdobogvs, kipirult arccaí várták érkezését Ur György. (lap aranyos sugara, odaállt ismét a megszokott, régi sarokra és- várt türelemmel, mintha csak azért állna ott, hogy a megszokott utca-képből ne hiányozzon semmi sem. ^ Néha végigsietett a házak tövében és illatos, szines leveleket adott át a feléje kinyúlt fehér kezekbe. Máskor hatalmas virágcsokrokkal köszönnyaldosták az ezüst theás-kanna oldalát. Majd koszorút cipelt a fényes rivalda elé, mosolyogva nyújtotta fel a fénylő babérleveleket, mintha csak ő adná, cserébe az elszaladt kedves percekért . . . Aztán visszatért mindig a sarokra. "7 Feje felett lassan tovaszállottak az évek, fekete hajából fehér szálak ütköztek elő, mint tavaszi napsugárban fiiszálak a réten. Lábai fájni kezdtek, mikor ólomszinti felhők kapaszkodtak az égre. Mind gyakrabban maradt üresén az ismerős sarok, mint ősszel a fészek, ha délre vándorol a dalos madár. Aztán egy mosolygós reggelen, mikor tarka lepkék cikkáztak a légben, levette fejéről vörös, nagyszámú megszokott sapkáját, kezébe görcsös, erős botot fogott és elindult egy másik sarokra, ahol nem állt még soha piros sapkával a fején és ahol többet szoktak megfordulni az emberek. Lassan, szerényen vánszorgott oda a szürke szöglethez, botját leeresztette maga mellé a tőidre, kezébe vette ócska, szakadt, öreg kalapját, amely valaha pörgéri simult homlokához, mig oldalán büszkén játszadozott a széllel a bokrétába kötött árvalányhaj. Emberek jöttek-mentek, közömbös arccal, siető tekintettel, néha megállt valamelyikük és pénzt dobott a könyörgőn felé nyúló kalapba. Aztán jöttek fiatal lányok, arcukon pajzánul kacagott az Élet. ránéztük az öreg, fehérhajú, meggörnyedt liátu- koldusra és mikor beleejtették kalapjába a nyomort enyhitő papírdarabot, nehezen, kÖhOgvc, mintha mély pincéből törne fölfelé a hang, megszrtlalt a koldus: — Mikor még én vittem a szerelmes levelet... A lányok ránéztek az öreg emberre, arcukon kérdőjellé változott a gondólat, majd egymásra kacagtak és eltűntek az utca szögleténél. Az öreg koldus fehér haját szemeibe sodorta a tovalibbenő szellő, arcán egy pillanatra elsimultak a mély barázdák, mint a tenger vize, ha elhalad a hajó. Lelki szemei előtt elvonult a mult, a sokfelé vezető utak, a sokféle levelek, az asszonyok és lányok, akik várták, akik küldték, a virágos csokrok, aíniket sietve vitt valaha és adott át remegő kezekbe. És a régi emlékek odatelepedtek mellé a földre, ugy érezte, hogy ismét fején viseli a vörös sapkát, rajta a nagy számmal, fürgén rójja az utcákat, mint valaha régen, mikor még feketén törtek elő sapkája alól a fürtök és tavaszi napsütésben ragyogtak a házak tisztára mosott ablakai. Büszke, erős léptekkel indulni kezdett, nem tudta hová, de ugy érezte, hogy nagy, üres zsebében most is ott húzódik meg szerényen egy illatos; rózsaszínű levél és kezében a görcsös, nehéz bot helyett virágcsokrot szorongat, amit valahol messze egv zökl zsalugáteres, csipkefüggönyös fehér szobában' türelmetlenül vár a szerelmes leány. Az utca élete ott kavargott a sarkon, siető emberek vigyáava tértek ki a szaladó kocsik elől, az V^Sj^dus pedtg lassan, a föld felé hajló fejjel Swe7(Íft elttlrTni a szürkeségbe. Egyszerre hangos bei^^i k?,yi,rodott e,éÍe e.«y fekete oldala gyem** ,(Jott kabátja szélebe, mint rakoncátlan ijedt tekinteti* szoknyájába Néhány pillanatig Siettek oda, ahni lnfedtek fel^Je- aztán emberek letlenül terült el aVÍrz("J tört lábbal eszméSokáig üresen ^ í?""** széleslevelü platánfáksarok- Az eKy'k ott a szürke házak tövében a miisik PedJ8 a naörszámú hordár fájdalmas!."*1 vört£ saPkrás> »aSyházi ágyon, mig egy íjTÍÍ a Ífher krtr* rongyos kalapját, kezébe ^ tette zsíros és bicegve elindult az egyiktagf^ bot!at És most, mikor az őszi szellő keresztül bújik a ritkuló f^'™ — Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félszázados Jubileuma. A főváros törvényhatósági bizottsága átiratban értesítette Szeged város hatóságát, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félszázados jubileumát november tizenhetedikén ünneplik meg. Délelőtt tiz órakor a belvárosi főplébánia-templomban te deumot tart a hercegprímás, féltizenkettőkor pedig az uj városháza közgyűlési termében díszközgyűlést tart a főváros törvényhatósági bizottsága. A jubileumi ünnepségre minden valószínűség szerint Szeged város is elküldi képviselőjét. Egyes verziók szerint maga a polgármester utazik föl a város hatóságának és közönségének képviseletében. — Miért volt a polgármester Budapesten ? Váratlanul utazott a fővárosba pénteken reggel a polgármester és váratlanul érkezeit pénteken hajnalban vissza. Hiába faggattuk, hiába zuditottunk rá ezer kérdést, utjának tulajdonképeni célját nem árulta el, a messziről jött ember biztonságával csupán annyit mondott el óvatos szűkszavúsággal, hogy az iskolák elhelyezése ügyében tárgyalt illetékes helyen és a létszámredukció ügyét érdeklődte meg a belügyminiszternél. További kérdezésködésünkre az utóbbit még megtoldotta azzal, hogy a belügyminiszter döntése azért késik, mert az ügy referensét, Diószeghy miniszteri tanácsost elhelyezték és utóda most tanu'mányozza az ügyet. „Azért mégis ugy lesz minden, ahagy én akarom", mondta később kate^óriku-an a polgármester és ezzel véget is ért az audencia. — 16.000 tanítói állásra hirdettek pályázatot az oláhok. Az oláh közoktatásügyi miniszter 16.000 tanítói állásra hirdetett pályázatot. Az indokolatlanul és szabálytalanul elhocsájtott, kiváló diplomával rendelkező magyar tanerők ugyanakkor fordultak az emberi jogokat védő ligához segítségért, amikor az oláh kultuszminiszter tömegesen elbocsájtja a magyar tanítókat és másrészt 16.000 uj tanítói állásra hirdet pályázatot. — A favágók nem reapeBMIjitt ax Irányárakat. Az árvizsgáló bizottság legutóbbi ülésén tudomásul vette a Hitelbanknak a cukorárak háromszáz koronával való leszállítására vonatkozó értesítésé'. Ismét foglalkozott a bizottság a favágás problémájával és több panaszos jelentés alapján megállapította, hogy a szegedi favágók egyáltalában nem respektálják a megállapított ezer koronás irányárakat, hanem ezernyolcszáz-kétezer koronát is kérnek egy métermázsa fa felvágásáért. A bizottság tehát újból felkéri az államrendőrséget a favágók szigorított ellenőrzésére és felhívja a város közönségét is, hogy az irányárakat túllépő favágókat jelentsék fel az uzsorabiróságnál. A tejföl lehetetlen drágaságáról is tárgyalt az árvizsgáló bizottság és kimondotta, hogy ezentúl a háromezer koronánál magasabb tejfölárakat kifogásolja. A savanyitott káposzta piaci árát is tulmagasnak találta a bizottság és a kérdést felülvizsgálás és javaslattétel végett az illetékes albizottságnak adta ki. Nyakkendőket készít és javít legszebb kivitelben Sándor Ibolya, Mérei-utca 7., I. em. « — Lapalapitás. Egy tízéves leányka, aki még a polgáriba jár s virágot szedhet minden ágról, mit tudhat az még az újságírásról ? . . . Lapot %kar alapítani, úgymond, mert a harmadikosoknak még. nincsen ujságjuk, noha a másodikosoknak vau már. Megsajnáltam a szegény gyermeket s elmondtam minden érvet, hogy tervéről lebeszéljem. Fogalma sincs arról, kedves, szóltam hozzá szelíd komolysággal, milyen költséges mulatság ma a lapalapitas s főképen a lapföntartás. A papir, a nyomdaszemélyzet, a festék, a kiadóhivatal, a világítás, fűtés s hogy őszinte legyek, maga a szerkesztőség is tömérdek pénzbe kerül. Magácska akarata ellenére is kénytelen lesz a lap árát emelni. Ezt pedig, higyje el, az olvasóközönség nem szereti. Lemosolygott. Azt felelte, hogy a lap heten kint csak kedden, csütörtökön és titokban jelenik meg. Nem nyomtatásban, csak kéziratban s egyetlen példányban. A leányka érdekében ez megnyugtatott, de figyelmeztettem a pártállás veszedelmeire. Az ellenpárt lapunkat szeretné megfojtani egy kanál vizben, de több kanál vizet sem sajnálna erre a célra. Aztán most készül a sajtótörvény reformja. Megnyugtatott, hogy ez mind nem érinti az ő lapját, hisz titokban . . . Igen, de látja, ez is nagy baj. A szabad sajtó olyan iparág, amelynek működését engedélyek és szabályok korlátozzák. Mind hasztalan, nem hallgatott rám s azt kérdezte, mondjam meg inkább, hogyan kell vezércikket írni. 0 már több vezércikket olvasott, sőt többet ugyanarról a témáról. Olvasott például Poankaréról (vagy Poenkaréról ?) és sírni szeretett volna, annyira meg volt hatva, mikor leírta a szerző a szegény német nép nyomorát. Ugyancsak Poankaréról ugy irt egy másik szerző, hogy feldühösödött, mikor olvasta és szerette volna Poankarénak (Poenkarénak?) leharapni az orrát. Mondjam ineg neki, hogy ugye a szerző sírva irja azt a megható, vagy tomboló haraggal azt a fellázító cikket? Mondjam meg neki végül, ugyan mit szólhat az ilyen vezércikkekre Poankaré (Poenkaré, vagy talán mégis Poinkaré)? A kérdéseknek ene a zuhatagára persze nehéz volt válaszolni s évzent, hogyha ai ujságiróiskolában kellene rájuk felelni — minden protekció nélkül, akkor könnyen meg is lehetne bukni. De a kisleánynak, szigorú és fölényes pápaszemmel az orromon, mégis válaszoltam : Nem lehet egyszerre sírni és Írni, dühtől tombolni és leírni érdemeset gondolni. Poincaré (Poincare) lehet, hogy vakaródzik, ha egy-egy vezércikkben erősekben megcsípik, de amennyiben magyarul nem értene s a magyar vezércikkeket nem olvasna, lehet hogy nem vaKaródzik. De nem is ez a fontos. A fontos az, hogy az legyen meghatva, vagy az legyen haragos s az gondolja, hogy Poincaré vakaródzik, aki a cikket olvassa. A cikkiró csak jóhiszemű legyen és hittel irja az igaaát. — Másfél órát késett a pesti gyors. Szombaton este a budapesti gyors több mint másfél órai késéssel érkezett meg Szegedre. A késést — mint az állomásfőnökségtől értesülünk — az okozu, hogy a gyorsvonat mozdonya. Pilis állomáson szoigálatképtélenné vált. — Temetés. Htrz Jakabné, született Weiabrunn Anna temetés; november 4 én, vasárnap délel'tt 10 órakor lesz a zsidó temető haotta* házából. Felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek a kés delmes, vagy rendetlen lapkézbesitésről a kiadóhivatal telefonon (Telefonszám 13-33) ért sileni, hogy a pont s kézbesítés iránt haladéktalanul intézkedhessünk. Helyesen válaszol a takarékos és okos háziasszony, ha más kávépótlék vételére akarják rábeszélni: nNe fáradjon!... Én ká\>émat mindig csak a kávédarálővat ellátott „Valódi Franck"-*a/ főzöm. Csak azt adja nekem!' írógépet Wirth és üvegescégtö* György-,ér 5Telefon /1