Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-01 / 249. szám

Szeged, 1923 november 1. SZEGED Héjjas Iván nem ép rá (A Szeged kiküldött munkatársától.) Amikor elindulom Kecskemétre, az állomáson valaki — n8gyon jóakaróm lehet — egy Kis koromfekete Browningot dugott a zsebembe. Nem vettem észre, ceak mikor már a régi hangárokat is elhagytuk és az apró, rokkant alsóvárosi házak után szalsdni kezdtek egymásután a jegenyés fehér tanyák. Először dühös let'em, de azután gondoltam egyet. Jó lehet, mondottam. És este vettem észre, mittor egy konflison döcögtem a Boldoga«szony-eugáruton, hegy nem volt benne golyó. Üres volt a Brt wning. Kecskemé*. Reggel. Egy rendőr áll az állomáson. Kérdem, nem látts-e Héjjas Iván főhadnagy urat. — Nem láttam máma, mondja vonlafotlan és a szemembe néz, mintha kérdezné, bogy mit akarok Héjjas Ivántól. Azután fordul egyet. A vasúti portáshoz szól: — Te se láttad az Ivánt ? — Kicsodát, te? — kérdi a vasutas. — Hát a Héjjas Ivánt I ö sem látta. Az étterembe küld. Azt mondja, ott többet tud a „főúr". Oda szokott járni az Iván. Fröccsöt iszik. A főúr sem látta máma. Azt hiszi, eluta/ott, mert különben járt volna az étteremben. Bejött volna egy fröccsre. A Nagykőrösi-utcáH megyek a városba. Vásár van. Sok tanyai kocsi. A Kossuth-szobor előtt egy lovasrendor áll. — Damjanich-utca 3—5, ott lakik a Héjjas — mondja. A templomon tul, aztán balra. Alig megyek pár lépést, ismét rendőr. Ez gyalogos. Két sarok, megint egy rendőr. Végig az egész Gáspár András-utcán. Aztán elérem a Damjsnich-u'cát. Kint van a város végén. Nagyon szük és nagyon poros. A második ház a Héjjas-ház. Sárgára van meszelve, földszintes. Nincsen rajta egyetlen ablak sem. Mintha vak lenne és néma. A tető alatt méteres betűk vannak festve: Bortermelök első pinceszövetkezete. E báz a hallgatásában inkább szelíd, mint félelmetes. Rozoga kapun nyitok be, hátul valahol megszólal egy kutya. Végig sz udvaron hatalmas hórdók, ócska lomok. Szemben a kapuval, hátul az udvarban egy roskadó épület. Színes zsempével van kirakva az oldsla. A magasban piros betűk: Rákóczy pince. A kutya hátul még mindig ugat. Nagysokára jön vslaki a mélyből. A legfiatalabb Héjjas- fiu. Kis hordót gurit az udvarra. Ráköszönök. A főhadnagy urat keresem. — Az Aurélt, vagy az Ivánt ?, — szól vissza. — Az Ivánt. Ekkor hátrakiált. — Édesanyám, itthon van Iván? — Nincs fiam, — szól vissza egy nő. L/fom, amint vsrr hátul, valami ól mellett. ÖJZ a baja. Szép Öregasszony. A Héjjas Iván édesanyja. — Lehet, hogy Pesten van, mondja szlán a Héjjas-fiu, különben a menyasszonya többet tud mondani. Elköszörök. A krpura krétával van ráirva: Kéretik az ajtót betenni. Beteszem. A rendőr mondja meg, hogy Popp György volt főkapitány a Körösi-utcában lakik, a 26 szám alalt. A főkapitány lánya — Papp Sári — Héjjas Iván menyasszonya. Oöndes kúria a Papp kúria. Elegáns és diszkrét. Az ajtón kis réz-tábR Papp György. Ernyi van rajta, semmi más. Csöngetek. Poppné őméltósága ryit ajtót. Finom asszony. — Nincs nálunk Iván, — mondja. Pesten van. Nem szívesen egyezik bele, hogy teszéljek a menyasszonnyal. Azt mondja, nem szereti az újságírókat. Annyi mindent írnak I Szőnyeges lépcsőn megyek fölfelé. Pár fok az egész. ízléssel berendezett szobák, barokkos bútorok és sok szőnyeg. Barna tónus mindenütt. Nagyon mély fotelek. Öt percig egyedül várok, akkor jön a Pappkisasszony. Magas, Ehogy mellette állok, c*sk néhány centivel vagyok nagyobb nála. Amint kezét a kezembe adja, látom fényezett körmeit. Ugy látszik, sokat m»niküiöz!eti. A haja barna, kis sopf hull a jobb homlokára. A szeme olyan, mint az okker. Ha rásüt a nap, inkát b sárga. Dirndli ruhában van, fehér kötény előtte. Mosolyog, amikor bemutatkozom. A szeme alatt egy ránc húzódik szélesre. — Én nem mondok semmit, én nem tudok Ivánról semmit, nondia mihelyt leülünk. Aztán hozzáteszi: Nem vagyok én semmi különleges, menyasszony vagyok, csak egyszerű menyasszony. Most mar szabadabban kezd beszélni. Hangozhatja, hogy nem szeret szerepelni, épp ugy, mint az Iván ... Különben annyit irtak tóla már. Mindig irtózik tőle. Meg aztán a Bécsi Magyar Újság... Miket irt nz ... rémes. Megnyugtatom, nem a Bécsi Magyar-nak dolgozom. Nem is olvastam, hogy mit irtak róla. Megígérem, hogy szelíd leszek és „szépekei" írok. — Hát miről beszéljek ? — kezdi. Ugy látszik, azért szereti, ha „szépekel" írnak tóia. Kérdezek, mindenre felel, gondolkozás nélkül. .— Talán tíz éve ismerem Ivánt, ö kecskeméti fiu, én kecskeméti leány vagyok. Négy ive vagyok a menyasszonya ... de kérem ezt ne írja meg I (Iit bocsánatot kérek Papp Sáritól, hogy mégis megírtam.) gyünne kend be velünk a Hóbajárt basához? — Hát mögtöhetöm, — kétségeskedett a csősz, — mert az bizonyos, hogy oda okos embör köll. S ahogy másnap reggel megindult a tápéi követség egy szekér sült tökkel, csakugyan az öreg csősz sürgött-forgott legelői és tartotta szóval a többit: — Ne féljetök, embörök, van a töröknek arnyi esze, hogy nem minket ösz mög, mikor sült tököt öhet. — Htj, csak még sincs neköm kedvem ilyen disznó nagy úrral parolázni, — csavargatta a nyakát az Öregbiró, — hiszön azt se tudom, minek tüsztöljem. — Majd tudom én, — bátorította a követséget a csősz, — csak engöm erisszenek kendtök előre, oszt minden embör ugy tögyön, ahogy én töszök, akkor nem lössz semmi baj se. Hát ebbe kész örömmel beleegyesültek. Meg is érkeztek baj nélkül a szegedi várba, leszedelődzködtek a szekérről és libasorba álltak. Elől a csősz, utána a többi, minden embernek kétkét darab sült tök mind a két tenyerén, ugy ballagtak föl a márványlépcsőn a basa ebédlőszobájába. {— Mink vagyunk a tápai követök, — biccentett oda kevélyen a csősz az ajtónálló basibosuknak, aki akkorát nevetett, hogy majd kiesett a száján a feje. — Látszik rajtatok, ió ember, hogy azok vagytok. No csak mernetek be, várnak már benneteket odabent. / Hát csakugyan ott ült a Hóbajárt basa valami nagy bársonylócán és mérgesen dörgölgette a kez fejével a behizott tömpe orrát. Körülötte az udvari tisztjei, ki aranyban, ki ezüstben, de egyik ijedtebben izgett-mozgott, mint a másik. Mert akkor is csak ugy volt az, hogyha a nagy uraknak viszketett, a cselédjei is vakarództak. De ahogy ezt a sok mérges ábrázatot meglátta, a tápéi csísznek is a bocskorába szállt a nagy bátorság. — Itt van, amit Tápé termött, kögyelmes basa, — dadogta meghajolva, de ijedtében olyat talált híjolni, hogy elterült a márványpadlón, mint a béka s mind a két kezéből kiejtette a sült tököt, rá egyenesen a Hóbajárt basa bársonypapucsának az orrára. Ami talán még nem is lett vo'na olyan ragy baj, csakhogy erre az egyezség szerint a többi tápéi követ is hasra vágta magát és szórta szanas ét a sok szép sült tököt a török urak lábához. — Itt van, amit Tápé termőit, kögyelmes basal A kegyelmes basa pedig kapta magát, lehajolt egy darab sült tökért s ugy vágta azt saját kegyelmes kezével a tápéi csősz ábrázatához, hogy annak egyszerre tele lett vele szeme-szája. — Egyétek meg a terméstek, ebadta kutyahitüek I — tépte veszett dühvel a szakállat. Erre aztán a többi török is vérszemet kapott, fölkapkodták a sok szép sült tököt s ugy odacsapkodták a tápéi követekhez, hogy egyszerre 3 — Tiz éve ismerem, de közben — 1917-ben — menyasszony is voltam. Másnak a menyasszonya ... Lpán akkor a fronton volt. Fiieger volt az olasz fronton. Nagyon ritkán irt. Nem szeret irni különben sem Most sem ir, ha Pesten van, inkább üzengetünk egymásnak. 1919ben jegyez ük el egymást, akkor még nem volt nagy név Héjjas Iván. Ö akkor még titokban dolgozott... Senki ssm ismerte ... Akkor lettem a menyasszonya. — Héjjas Ivánra vagy büszkének lehet lenni, vagy szégyenleni lehet, — mondom ezután én. — Én büszke vagyok rá, hogy Héjjas Iván a vőlegényem ... Aztán megkérdem, mikor lesz az esküvő. — Hja, azt nem tudom, pedig sokan kérdezik, hiszen már négy éve vagyok a menyasszonya ... Különben nálunk nem okozna nehézsége? a l«ká kérdé?, mert Héjjas Iván tud még Kecskeméten lakást szerezniI Nálunk nincs ilyen nehézség, semmiféle nehézség, nem ugy, mini Lendvai Istvánnál, aki ugyancsak meg akar nősülni, de nincs lakása... pedig képviselő... Most megáll Papp Sári, majd egészen határozottan mondja: 1 — Iván most nem ér rá megnősülni... Megáll. Gondolkozik. — Sok dolga van Ivánnak, még sok dolga van... — Mi dolga van, kérem szépen, kérdezem. Papp Sári erősen nem et int. Határozott: — Nem tudom... nem mondhatok semmit... nem tudom mit csinál, nem mondja... és különben is a menyasszony nem beszélhet soha sem .,. nem tudom mit csinál Iván ... És hiába kérdem, nagyon tartózkodó, mintha félne, hogy els ólja magát. Másra tereli a szót. — Ritkán van Iván Kecskeméten, inkább Pesten él. Ha köztünk van, akkor pihen. Sokat dolgozik... — Mit ? — kérdem. — Nem tudom, nem tudom. Kéthetenkint jön le hozzánk egy-két napra. Ha átlépi a mi küszöbünket, vége van minden hivatalos dolognak ... a politikának is... — Milyenek a politikai nézetei, kérdem, hasonlítanak e Héjjas Ivánéhoz ? — Hasonlítanak. Valószínűleg hasonlítanak. De nem foglalkozom politikával, Iván is mindig azt mondja, hogy a nő az legyen nő, zongorázzon és ne politizáljon. Még egy kérdés. Nem félti-e néha Héjjas Ivánt veszélyes vállalkozásoknál? — Ó, nem féltem ... büszke vagyok rá ... nyugodtan fogadtam, amikor tavaly is becsukták ... tudtam, hogy kiszabadul... És akkor sem fogom félteni, ha a felesége leszek ... dolgozzon Héjjas Iván ... csupa sármánymadarakká változtak tőle szegények. No nevetett is a basa akkorát a sült tökbe ragadt követeken, hogy kihallatszott a kapuba s a strázsáló janicsár azt gondol a, hogy a Harut és Marut angyalok csiklandozzák a gazdáját. Csak ugy döcögött bele a nagy hasa, ahogy könnyeit törülgetve legyintett a követeknek: — Kotródjatok, semmiháziak, még szépen vagytok, most ez egyszer elengedem a talpatokról a mogyorófa hájat, amiéri igy megnevettettetek. Az öt követ pedig vi te ki az irhát esze nála nélkül s csak mikor már kint voltak a kapun, akkor mordult el az öregbiró, kapargatva le az orra tövéről a sült tököt. — No minket szépen aranyba foglaltatott a basa, a mac ka hordja el kendnek a nagy eszét, — fordult a szószólóhoz. — Kend se lesz többet csősz Tápén, fogadom I — Nono, biró uram, — törülgette ki a szemét a báránybőr süveggel a csősz, — ész van itt azért, nem korpa. Mert akárki mit irond, mégis cs k jobb az, hogy sült tökkel törültek bennünket képön, mintha azokat a nagy mázsás tököket nyersen vagdosták volna a fejünkhöz 1 — Ez az igaz 1 — zúgták rá a többi követek s ahogy hazaértek, rögtön birónak kiáltották ki a csőszt. S ahogy a Hóbajárt basa meghallotta a hirt, szabatott neki olyan biró-dolmányt, hogy azóta se láttak olyant Tápén. Aki nem hiszi, próbálja magárai