Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-28 / 271. szám

Egyes síéül ára 400 korona ! ét ktaMhfra1*11 Deák Ferenc-utca 2. (F6reáliskolával nemben.) TeJotaa 13-33.A .Szeged" megjele•A hétfő kivételével mindea •n. Egyei szám ára 400 koMoa. Előfizetési árak: Egy Moapra Szegeden 60003udapcsten ét vidéken 6500 kor. Hirdetési árak: Pélkasáboo 1 mm. 75, egy hasábon 150, másfél kasábon 225 K. SzOvegkOit 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150, kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Ny ilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény XV. évfolyam. Szeged, 1923 november 28, SZERDA. 271-ik szám. Anglia a válaszúton. Három héttel ezelőtt ért véget Londonban az az angol gyarmatok miniszterelnökeinek és minisztereinek konferenciája. Ezen az értekezleten, amelyet az angolok imperiális konferenciának neveztek el, Baldwin miniszterelnök ugy jellemezte a háború utáni helyzetet, hogy háború előtt volt egy kis Anglia és annak voltak gyarmatai a világ minden részében, ma pedig a világ minden részében van egy nagy Anglia és a többi országok kerítitek vele szemben bizonyos mértékig koloniális viszonyba. E büszke szavak ellenére a britt világbirodalom, de különösen maga az anyaország súlyos gazdasági bajokkal küzködik. A munkanélküliség ijesztő módon megszaporodott, az angol gyári vállalatok nem képesek termeivényeiket a határokon tál elhelyezni, a kormány pedig a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudja az egyre növekvő kiadásokat fedezni. A kormány ugy érzi, hogy ha meg akar birkózni ezekkel a problémákkal, radikális eszközökhöz kell folyamodnia. A Baldwin-kormány programjába vette, hogy szakit Angliának a negyvenes évektől kövelett szabad kereskedelmi politikájával és áttér a védvámos rendszerre. Arra számit a kormány, hogy ezzel megvédi a britt termelést, kenyeret nyújt a munkásoknak, egyúttal pedig uj jövedelmi forrásokat biztosit a kincstár számára. Anglia, amely eddig a szabadkereskedelemnek volt a klasszikus hazája, mélyreható és majdnem forradalmi jellegű változás előtt áll. Ez a változás pedig nemcsak Angliának belső ügye, hanem érdekli az egész világot is. Ha ugyanis Arglia és a gyarmatok t gv védvámokkai körülvett egységbe' tömörü'nek, annak a gazdasági hatásait meg kell érezni mindenütt, kezdve a chicagói huströszttől és a csehországi textilgyáraktól a búzát termelő magyar földbirtokosig Az alkolmányos elvnek megfelelően, az angol kormány feloszlatta a parlamentet és december 6 ra kiirta az uj választásokat. Tegnapelőtt járt le az ajánlások határideje és egész Angoiországban mindenfelé teljes erővel megindult a választási küzdelem. A választáson tulajdonképen három párt küzd a szavazók bizalmának megszerzéseért. Az egyik: az unionista-konzervatív kormánypárt, amely a nemzeti termelés védelmét és a kiadásoknak a vámjövedelmek révén való fedezését irta zászlajára. A másik a Lloyd George és Asquith volt miniszterelnök vezetése alatt álló liberális párt, a harmadik pedig Ramsay Macdonald vezetése alatt álló munkáspárt. Az angol politikai szokásokhoz képest az utóbbi két párt is rövid néhány S2Óban igyekezett összetömöriteni céljait. A liberális párt a szabadkereskedelem, az élet olcsóbbá tétele és a közigazgatás egyszerűsítése jelszavával megy a küzdelembe. A munkáspárt pedig, hivatkozással arra, hogy a háborúban és náboru után óriási vagyonképződések történtek a nagy tömegek rovására, vagyonadóval, helyesebben egyszeri vagyondézsmával akarja megoldani a függőben levő pénzügyi és gazdasági problémákat. A most feloszlott parlamentnek 615 tagja volt. A 615 mandátumból 346 esett a kor- í mánypártra, 147 a munkáspártra, 115 a libe- j rális pártra és mindössze hét mandátum a pártonhivüliekre. Eredetileg a kormánypártnak több mandátuma volt, de az időközi választá- j sok alkalmával majdnem mindenütt ellenzékiek kerültek be a parlamentbe és lecsökkentették a mandátumok eredeti arányszámát. Ha ezt auspiciumnak tekintjük, nem nagyon valószínű, hogy a kormánypált meggyarapodva kerüljön j ki a választási küzdelemből. Hivatkoznak az j ellenzékiek arra is, hogy általános választáso- í kon a munkáspártnak, noha jóval kevesebb helyet szerzett magának a képviselőházban az unionista pártnál, egymagában annyi szavazata volt, mint a kormány hiveinek és csak a választókerületek beosztásán múlott, hogy nem került többségbe. Angliában is nagy aránytalanságok vannak ugyanis az egyes választókerületek között s a választóknak tekintélyes része, mely egyes kerületekben munkáspárti jelöltekre adta szavazatát, nem érvényesithette akaratát a parlament összeállításánál. Most mind a három párt a választókra apellál és az ő döntésüket akarja Anglia jövő politikájának az irányításához. Anglia ma válaszúton van. A vámvédelemnek mindig volt pártja Angliában, de érvényesülni sohasem tudott. Az olcsó kenyér, olcsó bus és olcsó megélhetés mindig gyakorolt akkora erőt a tömegekre, hogy még az időközben uralmon volt konzervatív kormányok is megelégedtek a vámvédelem jelszavának elvi hangoztatásával, de gyakorlatban az elzárkózás politikájáig nem mertek elmenni. Most a kormány merész elhatározással szakítani akar egy nyolcvanesztendős gazdar4gi politikával és a gazdasági elzárkózás útjára akarja terelni az országot, sőt az anyaországgal együtt a gyarmatokat is. Igaz, hogy az cngol politikai hagyományok tiszteletben tartása mellett ezt nem meri jelenlegi csekély többségével megcselekedni, hanem előbb megkérdi az országot. Tiz nap múlva döntenek az angol választók, de döntésük ezúttal nemcsak Angliának szól, hanem a gazdasági érdekszálakkal összekapcsolt világ valamennyi más országának is. MMMMMMMMW^^ A kereszténység és hazafiság nem monopólium. A miniszterelnök beszéde a puccsisták ellen. (A Szeged budapesti tudósítójától). A keresztény kitga2da, föidmives és polgári párt kedden este pártvacsorát rendezett, amelyen a kormány tagjai is megjelentek. A vacsora folyamán Mayer János pártelnök köszöntötte a vendégeket. A nagy háború — mondotta — az embereket lelkileg is megrontotta. A lelki rokkantak ügyét nehezebben lehet elintézni. Ezek a lelki rokkantak ieszik tönkre a mig megmaradt csekély javakat. Ezek a lehetetlen tervek a beteg agyú és zavarosban halászni akaró emberek müvei nem sikerülnek olyan országban, amely a konszolidáció útjára tépett. Kijegecesedési pontrak kell lenni, amelyből a konszo idáció kiindul s amelyei a nemzetnek repektátnia kell. A törvényhozást értem ez alatt s ha vigyáznak azok, akik hivatva vannak az ország ügyeit intézni és ha erélyesen tartják a vezetést, akkor a lelki rokkantak terve ebben az országban nem fog sikerülni. Ahhoz, hogy a puccstervek ne sikerüljenek, a törvényhozóknak egymás iránti megértése, megbecsülése és egységes állásfoglalása szükséges. Üdvözli a vendégeke', mint akik ezekben a nehéz időkben egyetértenek vele abban, hogy egységre és megér és re van szükség. (Hosszas, lelkes éljenzés,) Heinrich Ferenc mindenekelőtt köszönetet mondott a vendégszeretetért s az üdvözlő szavakért. Az én pártom — mondotta — keresztény, nemzeti és szabadelvű alapon áll. Tagadjuk szt, hogy aki keresztény, az csak antiszemita lehet s aki szabadelvű, az nem lehet jóravaló keresztény ember. Az egyetemes érdekekért küzdünk. Küzdünk minden ellen, ami azt célozza, hogy a város és a falu népe közé éket verjenek. Gróf Bethlen miniszterelnök egy milliméternyire sem tért el attól az úttól, amelyet követendőnek kijelölt. A miniszterelnök bekapcsolt minket az európai életbe s közgazdasági szempontból fontos lehetőséget nyitott meg számunkra. Lehetővé tette, hogy komolyan lehet beszélni arról a kölcsönről, amely nélkül egy lépést sem tudunk előre tenni. Ezek és a konszolidációra irányuló bzcses munkája magyarázzák meg azt, hogy mi, akik nem vagyunk tagjai az ö pártjának, a legnagyobb őszinteséggel és lelkesedéssel támogatjuk öt. (Hosszú éljenzés.) Ezután Huszár Károly válaszolt az üdvözlésre. Huszár Károly azt hiszi, hogy nemcsak ugy lehet munkálkodni, mint Bethlen István gróf akarja, de tudja, hogy miután most ö reá van bízva az ország ügyének intézése, minden tisztességes embernek Bethlen Istvánt kell támogatnia. Bessenyey Zénó felszólalásában azt fejtegette, hogy ma csak egyetlen szempont lebeghet mindenki előtt és ez az, hogy minden jóérzésű magyar embernek össze kell fognia. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett szólásra és ezeket mondta: — Ha körülnézek Európa különböző államaiban, ha nézem azokat a belpolitikai viszonyokat, amelyek ez államokban mu»atkoznak, azt látom, hogy minden országban többé kevésbé koalíciók uralkodnak. Mi ennek a magyarázata ? Az, hogy a pártok szorosan ragaszkodnak azokhoz a pártprogramokhoz, amelyeket annak idején, talán még békeidőben, oly időben alkottak meg, amikor senkisem látta előre, hogy Európa milyen helyzetbe juthat. Ennek a magyarázata, hogy alig van Európában politikus, aki különbséget tudna tenni a pártpolitikai elvek és az országos szükségletek közt. Az elvek nem arra valók, hegy útját állják az ország boldogulásának. Az elvek nem arra velók, hogy azokhoz dogmaként ragaszkodjunk és akkor is forszírozzuk azokat, am-'kor azok esetleg az ország kárára és há'r^.yára válnak. Az elvek csakis arra valók, hogy azoknak a férfiaknak, a**;k a közéletben szerepet játszanak, utmutatóul szolgáljanak minden egyes körülmény közt. De az egyes ember a törvényekhez mérten válassza meg azokat az eszközöket, amelyeknek segélyével az ország hazája javára tehet valamit. — Nálunk sokszor összetévesztik az elveket, a programokat, a pírtok irányát a haza sorsával és azokkal a szükségletekkel, melyeknek kielégítésétől függ az ország előre jutása. Oly időkben, mint aminőkben élünk, nem arra van szükség, hogy a pártprogram nuancait érvényesíteni törekedjünk, hanem arra, hogy összefogva, mint magyarok mindannyian törekedjünk megtenni minden pillanatban azt, amit a nemzet, az ország szempontjából és annak előrehaladása szempontjából megtenni kötelesek vagyunk. — Ebből a szempontból én elsősorban üdvözlöm azokat a férfiakai, akik pártjuk nuancebeli felfogásait félretéve, fetismerték azt a szükségletet, hogy ebben az országban elsősorban egy erős központi hatalomra van szükség, amely meg akarja személyesíteni ennek az országnak nagy érdekeit a külföld előtt s amely meg tudja személyesíteni az ország érdekeit minden tekintetben, a belpolitikában is. Mayer János rámutatott arra, hogy vannak a magyar politikában lelki betegek, akik a háborúból egy mentalitást hoztak magukkal, amely betegségnek, gyarlóságnak és mindazon bajoknak szimptomáját tünteti fel, amelyek következményei a háborús felfordulásnak. Nem akarom azt mondani, hogy ők az egyéni túlbecsülés betegségében szenvednek. Mondhatnámw ezt is, mert bizonyos szimptoma erre mutat. Ők lelki betegek, mert azt hiszik, hogy a kereszténység és hazafiság az ő monopóliumuk. Holott mindannyian kezesztények és hazafiak vagyunk. Ez mindannyiunk közös tulajdona egyformán és