Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-28 / 271. szám

a SZEGED Szeged, Í92S •ovember 26. az is kell, hogy maradjon. — Ha monopóliummá válna, ha leheíövé válna az, hogy a kereszténység és hazafiság egy pár ember monopóliuma legyen, akkor nincs az országban sem kormány, sem semmiféle hatalom, amely az országot feltámasztani képes volna. A lelki betegségeket nem lehet rendőri uralommal, szuronnyal, rendőri eszközökkel gyógyítani. Ezeknek egy bizonyos lefolyásuk van s e szerint a lefolyás szerint kell a gyógykezelést is alkalmazni. — Ha a múltban voltak a tulajdonképeni ellenzéki oldalon olyan férfiak, akik azt Mtték, hogy én engedékeny vagyok ezekkel sz-.mben, ugy csak azt felelhetem ezelnek, hogy meg kellett várni ezt az időpontot, amikor elég erősek voltunk, amikor eléggé meggyógyult volt ez az ország, hogy ezekkel leszámoljon. Meg kellett várni ezt az időpontot, mert ha nem vártuk volna meg, akkor visszaestünk volna a betegségbe és sokkal nagyobb katasztrófa következett volna be, mint hogyha azokat az elveket érvényesítettük volna, amelyeket mi magunk is vallunk, de amelyeknek érvényesítésére az időt be kell várni. — Ma telán lesznek, akik az ellenkező irányból azt mondják, hogy kilengést látnak a kormány részéről, az ellenkező irányban egy balra való fordulást, egy olyan irányba való > fordulást, amely meghaladja a kormány által | vallott keresztény irányzatot. Ne féljenek ettől. Amit hirdettem és mondtam, amellett maradok. Ki kell, hogy tartsak, mert ez becsületbeli kötelességem. (Hosszantartó lelkes éljenzés éí taps). — De meg kell tisztítani ezt az irányzatot olyan emberektől, akik azt hiszik a maguk részéről, hogy a kereszténység, a hazafiság az ő monopóliumuk és ezt az országgal is el akarják hitetni. Nincs semmiféle kilenges. Előre megállapított koncepció és terv szerint kell ennek az országnak előre haladni a boldogulás utján. — Nehéz volt eddig is a mi feladatunk, de még nehezebb volt azoké, akik nem ehhez a párthoz tr'oztak, akik a hatalom babéraiban nem osztoztak és mégis kitartottak mellettünk hazafias meggyőződésük alapján. Ezeknek a férfiaknak egészségére üritem poharamat, mert ezek becsületes magyar emberek, akik félre tudták tenni a pártérdekeket a magyar haza érdekében, akik félre tudtak tenni minden speciális érdeket, mert felismerték, hogy a magyar kormány és vele együtt ez a párt és mindannyian csak efelé az ut felé tartunk, hogy ezt az országot megint naggyá tegyük. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps s a jelenlevők felállva percekig ünneplik a miniszterelnököt.) Még számos fslköszöntő hangzott el s a társaság a késő éjjeli órákig maradt együtt a legjobb hangulatban. Az Ulain-ügyet tárgyalja a nemzetgyűlés. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés keddi ülésén kezdte meg Ulain mentelmi ügyének tárgyalását. Ez valószínűleg kéthárom napig is eltart s már az első napja is izgalmas lefolyású volt. Az Ulain-ügv letárgyalása után következik a földreformnolla tárgyalása. A keddi ülést 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések során kegyeletes szavakkal parentálta el gróf Batthyány Vilmos címzetes érseket, volt nyitrai püspököt, emlékét jegyzőkönyvben örökítik meg. Napirend szerint harmadszori olvasásban elfogadja a Ház a szőlőtelepítések, szölöoltványok és szőlővesszők termesztésének és forgalmának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, valamint a bor előállásáról és forgalombahozataláról szóló törvényjavaslatot. Fekete Lajos, a gazdasági bizottság előadója beterjes7ti s bizottság jelentését a nemzetgyűlésnek 1923/24. évi költségelőirányzatáról, valamint a képviselői illetményeknek ujabb megállapításáról. A nemzetgyűlés a gazdasági bizottság jelentését vita nélkül elfogadta. Megkezdik az Ulain-ügy tárgyalását. Ezután Nikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a lázadás előkészítésire létrejött szövetség büntette miatt gyanúsított és tettenkapás folytán 1923 november 6 a óta őrizetben, illetőleg előzetes letartóztatásban levő Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Ugyancsak beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését dr. Ulain nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértése tárgyában. Azt indítványozza, hogy a két jelentést tárgyalja le a Ház együttesen. A nemzetgyűlés az előadó indítványát elfogadja. Nikovényi Jenő ezután ismerteti a mentelmi bizottság jelentését. A kir. ügyészség átiratához csatolt indítvány szerint alapos a gyanú, hogy Ulain, Bobula és Szemere több társukkal szövetkezést hoztak létre é* céljuk az volt, hogy a magyar kormányt külföldi forradalmi szervezetek által nyújtott segítséggel az országban megdöntsék. Ulain ugyanis november 6-án Münchenbe igyekezett utazni, hogy a bajor forradalmi szervezettel érintkezést szerezzen és az azokkal kötendő szerződés itt elkészített tervezetét elfogadtassa és aláírás után hajtsák végre. A m. kir. államrendőrség tudomást szerezvén erről, öt a határon feltartóztatta, tőle a szerződés tervezetét elvéve, azt bűnjelként lefoglalta, öt magát pedig örizetbevette. A mentelmi bizottság betekinthetett a nyomozás irataiba és megállapította, hogy Bobula és Ulain boszszabb tárgyalásokat folytattak és ennek eredményeként a hozzájuk önként csatlakozott német emberrel: Döhmel Fiigyessel egy szerződési tervezetet készítettek, melynek célja az volt, hogy a bajor körökkel megállapodást létesítsenek. Azonban Döhmel szerepe kettős volt, mert Döhmel akkor jött Budapestre és itt megélhetést keresve felajánlkozott bizonyos politikusoknak és igy eljutott Bobuláék és Szemere bizalmába, majd azután Vázsonyi Vilmos nemzetgyűlést képviselőhöz ment, akinek tudomására hozta, hogy itt mik történnek és mint ö mondotta, tisztán emberbaráti célból tárta fel előttük a dolgokat. Kérte Vázsonyit, hogy valami intézkedést teeyr í. Vázsonyi ekkor jelentette az esetet a helyettes miniszterelnöknél: Daruváry Géza külügyminiszternél, majd Rakovszky Iván belügyminiszternek hozta tudomására a dolgot, aki kételkedve fogadta a hírt és személyesen akart meggyőződni arról, hogy ki az az ember, aki ezeket a híreket hozta. Meghallgatta személyesen Döhmelt, aki ismételte a dolgokat. Ekkor a belügyminiszter rendelkezésére az államrendőrség megfigyelte azon embert, akire Döhmel jelentése irányult és megfigyeltette magát Döhmelt is. A rendőrségi jelentésekből megállapították, hogy november 2 án elhatározták a szerződés végrehajtását, amelyre Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő vállalkozott. November 5 én ismét felkereste Ulain Bobuláékat és találkozva Bobulával, a szerződési tervezet egyik példányát aláirta és magával vitte. Ekkor a rendőrség — mindenről jól értesülve — intézkedett az iránt, hogy a november 6-án a gyorsvonattal Münchenbe utazni szándékozó Ulaint a határon megmotozzák és a szerződési ter/ezetet tö'e el is vegyék. Ez meg is történt. Ulain Magyaróváron Záborszky rendóifogalmazónak önként kiadta a szerződési tervezetet. Ekkor a rendőrfogalmazó kijelentette Utainnak, hogy a mozgási szabadsága nincsen korlátozva, mehet ahova akar. Amikor a vonat beérkezett Hegyeshalom állomásra, akkor az ottani rendőrség közölte Záborszkyval, hogy Ulaint magát is elő kell állítani. Megállapítható a nyomozás adataiból, hogy a bűncselekményben politikai zaklatás esetét nem lehet megállapítani s ezért javasolja a bizzttság a nemzetgyűlésnek, hogy Ulain mentelmi jogát függessze fel. A mentelmi bizottság a tettenérés esetéhez fennforgását látja. Ulain a detektív engedélyével hazatérhetett ugyan, de ez nem jelenti a személyes szabadság korlátozásának, a fogvatartásnak megszüntetését, amiben különben is a bit óság dönt. Eckhardt Tibor kisebbségi véleményt terjeszt be. A bizottsági jelentés előterjesztése után Eckhardt Tibor szólalt fel. Az Ulain ügy első részére vonatkozóan a következő kisebbségi indítványt terjeszti be: .Javaslom, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő szabadlábrahelyezése iránt haladéktalanul intézkedjék." Ezután igy folytatja: Mindenekelőtt konstatálom, hogy nem egy, de két tényállás foglaltatik a nyomozási iratokban. Két hatóság folytatott vizsgálatot, a rendőrség, valamint a vizsgálóbíró. A kettőnek az adatai egymással ellentétesek. A rendőri vizsgálat súlyos, tendenciózus valótlanságokat tartalmaz és az egész Ház és az egész ország csak hálás lehet a magyar bíróságnak, hogy a nemtelen kísérletet meghiúsította és lehetővé tette, hogy ebben az országban a tisz'ességes emberek nyugodtan haj'sák álomra fejüket. A szélsőbal viharos derültséggel válaszolt erre a kijelentésre. A közbeszólások egész özöne zudul Eckhardt felé. — Önök beszélnek? — kiáltják a szocialisták. Pikler Emil: Talán a Duna fenekén hajthatják álomra fejűket ? Várnai Dániel: Örök álomra! Percekig tart, míg a csend helyreáll és ekkor Eckhardt Tibor igy folyta1 ja: Méltóztassanak megvárni, mig a tényállást elmondom. Fábián Béla: De hiszen nem is szerepelt még a bíróság ebben az ügvben. Eckhardt Tibor: Engem kizárólag az ügy megismer etésének a tendenciája vezet. Kizárólag hatósági adatokat fogok ismertetni. F<jI akarom olvasni Hetényi Imre jelentését, továbbá Dóhmelnek, a koronatanúnak a vizsgálóbíró előtt tett vallomását. Rupert Rezső: Ka jós Eszterét is, aki szerint maga is benne van. (Nagy zaj) Eckhardt Tibor: Döhmel vallomása szerint járt a Népszavánál is, ahol húszezer koronát sért költségeire. Lendvai István: Beletartozik a láncba a Népszava is. Peyer Károly: De bombát még nem találtak ott. Eckhardt Tibor: Döhmel vallomása szerint Bobuia fejezte ki azt a kívánságot, hogy a bátorok csapatokat is küldjenek Magyarországra. Siemere is helyeselte ezt, Ulain azonban ellenezte. Rassay Károly: A hazai erők elegendők. Bethlen István gróf miniszterelnök (mosolyogva) : A hazai erők elegendők. Eckhardt ezután a közbeszólások özöne közben felolvassa a Hetényi főkapitány helyettes jelenlését Döhmel vallomásáról. Döhmel a jelen'és szerint bajor kereskedelmi alkalmazott. Eszerint Szemere a kormányt erőszakkal akarja eltávolíttatni, nagyatádi Szabó kivételével. (Derültség.) Szó van a jelentésben bizonyos fekete listáról, amelyen Apponyi is a kivégzendők közt szerepel. Kiss Menyhért: Kitalálta ki ezt ? Azt hiszem, Váz«onyi. Vázsonyi Vilmos: Impertinens hazugság l Az elnök Vá/sonyit rendreutasítja. Eckhardt Tibor ezu'án az ügyészségen tett Döhmel féle vallomást ismerteti. Eszerint a Szemere-körben puccstervekkel foglalkoztak, a kormányt erőszakkal eltávolítani és a zsidók közt vérfürdőt akartak rendezni. Döhmel, akiben felébredt a lelkiismeret, a vallomás szerint, ekkor elhatározta, hogy a vérfürdőt meghiusítja és megjelent Vázsonyi irodájában. Ott találkozott Hetényi kapitánnyal, aki illő jutalmat ígért fáradozásaiért, de ő azt elutasította. Dötimel ugyanis ideális kommunista. (Derültség a Ház minden oldalán.) Eckhardt folytatja Döhmel vallomásának felolvasását. Döhmel jelentkezett a zsidó hitközségnél és Fábián Bélát is fölkereste. Kiss Menyhért (Fábián felé): Ismeri Dőhmelt? Fábián Béla: Hogyne I Tetőtől talpig I Vázsonyi Vilmos (Kiss Menyhért felé): Van olyan tisztességes ember, mint tel Eckhardt Tibor szerint a két vallomás meseszerűnek tűnteti föl az ügyet De ezenkivül nem áll, mintha Münchenben egy szervezett terrorísztikus hatalom volna. Eckhardt ez ellen tiltakozik, mert mint mondja, csak egy elkeseredett nemzet becsületes mozgalmáról van szó. Kéri a kisebbségi javaslat elfogadását. A szociáldemokraták szónoka. Farkas István: Az egész komplottban egyetlen momentum sem volt, amelynek köze lett volna a nemzeti gondolathoz. Egyszerűen néhány ember minden eszközzel hatalomra akart jutni. Ez a kormányzati rendszer müve, amely nem demokrácián, hanem kétszinűségen, agent provocateurökön, klikkeken épült fel. Tények vannak, halottak, meggyilkolt emberek és gyilkosok. Ez a kormányrendszer valósággal kitermelte a.