Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-01 / 249. szám

Egyes saáwt ára 300 korona fMatesztOtég és faaúühi«a­*h Deák Ferenc-utca 2. (ffi­ftáiiskolával szemben.) Teie­Sdd I3-33.A.Szeged* niegjew­fcétlö kivitelével minden Mp, Egyes szám ára 300 ko­,'WU. Előfizetési árak: Egy kécwpra Szegeden 6000, Buda­IMtten és vidéken 65Ü0 kor. Hlrdettsi árak: Fél hasábon i mm. 75, egy hasábon 150, más­lél hasábon 22 > K. Szövegközi 23 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 150,kövér betűvel 3UO K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, csa­ládi értesítés 24 X) K. Több­szöri feladásnál árengedmény ÍV, évfolyam. Szeged, 1923 november 1, CSÜTÖRTÖK. 249-ik szám. Az elfelejtett halottak. Mikor az élők városa az utolsó őszi nap­ragyogásban virágerdői visz a halottak váro­sába, — mi szikra a halottakra gondolunk, akiknek ne m jut virág, nem jut talán kőny sem, hiszen sokuknak még pircella sem jutott a holtak városában, amelyet Isten kertjének ne­vez az elmúlással megbékélő szelíd kegyelet. Nekünk a temetik ünnepén az jut eszünkbe, hogy egész Európán keresztül kietlen sötétség­ben domborodn.k balommá az idegen földek göröngyei, amelyek magyar katonák porló tete­meit takarják. E&ber föl nem keresi őket, virág nem termett számukra, hanem esek a gazdát­lanság tüskebokr?. Nekünk a kivilágított ünneplő temetők ezeket a iö ét halmokat juttatják eszünkbe vadon bérceken, hivó pusztákon, li­dérces ingoványokban. Gazdátlan sírokban ek.k rég megbékélve alusznak, hány van azok közt, aki a maga sorba és a m*ga külön rendeltetése szerint is a föd alá költözött volna már? Hiszen vala­mennyit a maga gyermekének szanta ÍZ élet, munkát, gyarapodást, egészsége', szerelmet szánt nekik és jövendő generációk alapítását. A haza és világ magasabb érdeke, a nenuet és az emberiség insgasabbrendü éle igénye tiporta tl őket, — igy taniío:ták e2t az iskolákban és a tempiomek szószékein a háború alatt a hadi­árváknak és sz özvegyeknek. Lehet, hugy ezek csak puszta szavak, lehet, hogyha van őrködő szem a világ felett, az embert sors intézőinek szivébe látó — pídig kell egy láthatatlan szem­nek virrasztani tui a csillagokon az emberi nyomorúságok felett — ha van ilyen szem, sz bizonyosan máskép ítélte meg a viadalt, amely a legnagyobb volt, m óta ez a főid föld és a lesgonoMsbb és a legérteímeilenebb is. Mindegy, ezen a nspon, amely évfordulója a háborút likvidáló októberi forradalomnak is, ne feszegessük a henye kérdést: kiért, miért kel­lett meghűlniük a magyar nép legvirágzóbb testű fii inak é3 őszo^ vegyült fejű fé: fiaknak, akikre csöndes és boldog "napádozat várt? Ők ugy tudták, mert azzal vitték őket a halálba, hogy a szebb jövöért és jobb jövőért ad ák oda életüket és vérükkel tzok&t váltják meg a szen­vedésektől, akik szívüknek legkedvesebb. Hi­deg mellükön a tömegsírba i az az egyetlen gon­dolat voii h diérdets.keresz*, hogy mindnyájunk halottjai leazndt, mert mindnyájunkért meghal­tak, aHknek életét vak szerencse, vagy emberi ügyeskedés megkímélte. Az a hit melegítette őkef, hogy nem halnak hiába és a nemzet megmaradt mii! ói nem lesznek hálátlanok: minden özvegy, minden árva érezni fogja fején a nemzet simogató kezét. Fejüket azzal a meg­nyugvással hajtották a hal I ölébe, hogy sírjuk mindnyájunknak szent lesz, akár mátványobe­liszk födje, akár isten nevelte vadvirágok alatt süppedjen b?. Mert a katonai bitrarchia ismer­hetett Különbséget katona és katona közi: a háború komor és gonosz fönsége eltörölt min* den rargbeli meg't Ulönbözteíés'. A csatákban, amelyek megtöltötték a tömegsiroka1, nem vol- : tak tisztek és közemberek, csak mártírok vol- ; tak, akiknek csontjait szentté ava j* a nemzeti hála: ezt kellett hínniök, mert csak ez a hit i tehette őket hősökké, mint ahogy a keresztény­ség vértanúit csak a túlvilágba v^ó hit tette ké­pessé tűzzel, pólóssal, bestiákkal, kínok halá­lával vsió szent d£C0lásra. A híborubsn mindenki megcsalódott, — de senki ugy, mint a hősi halottak százezrei. Pe­dig ha valaki nem hibás abban, hogy a há­borút elvesztette, usy ők bizonyosan nem azok. H.szen a háborút nem azok veszteitek el, akik maguk elvesztek benne, hanem azok, tkik túléltek. Hogy az e eseiíek özvegyeinek milyen kenye­ret ád a nemzet kenyérkeresők helyeti és hogy az árváikat, hogy fogadja a maga gyerekeine*, arról nem beszélünk. A nemzet maga is özvegy, aki a föld alá temette ezeréves szerencséjét, a nemzet maga is árva, akit az örökösök kifor­gattak házából, földjéből, minden vagyonából, a nemzet maga is ltoldu*, aki a világ irgal­mára van szorulva. De mi akcdáiya van annak, hogy hí nem birjuk gondját viselni azoknak, £ kiket ránk bíz­tak a halotaink, legalább becsüljük meg a halottaink emlékét? Hiszen még a koldus is t('p egy marékkal halottak napján az árokpart; kései p pitérvirágátó! és ráhajitja azt a másik koldus sírjára: hadd legyen az álma szebb, ha megérzi, hogy még nem fe edték el idefönt egészen. Vájjon a magyar nemzet sorsának intézői gondoltak-e arra, hogy a lengyel fényáré­kén, a Drina szakadékai közt, a doberdói mész­köveken, mindenütt, ahol magyar katonaíeme­tők vannak, hirdesse legalább egy cserkoszorú, hogy egy nép ezeket a névtelen halottakat is szentnek tartja és legalább egy szál gyertya fénye sugározza le nekik az örök éjszakába az örömet, hogy nincsenek mé/? végkép elfejtve idefönt? Hiszen ennyire talán még futná ennak a Magyarországnak, amely nem szokta a millió­kat olvasni, ha élőknek keli parádét rendezni. És tílán az el enséges népek te gördítenének e sze­rény kegyeletes aktus elé akadály', mikor olyan jóban vagyunk már egymással, hogy Magyar­ország külügyminisztere udvariasságból elmegy arra az örömlakomára, amelyet a csehek ren­deznek az ő októberi forradalmuk évfordulóján Magyarország fővárosában. Az embert megborzongatja a szégyen, mikor arra gondo', hogy az egykori csatamezükön halottak napján mécsesekkel, virágokkal jönnek­mennek olaszok, lengyelek, mindenféle idegenek és mikor sötét halmokat látnak, amelyeken nem sir senki, amelyekre virágot, mécset nem helye­zett senki, akkor az idegenek azt mondják egymásnak: — Hja, itt magyar katonák vannak eltemetve! . .. Vigyázzunk, átok veri azt meg, aki a halottakat megcsalja I Nagy Emil marad. véve nem lett és ezzel kapcsolatban szilárdan eltökéltem, hogy pénzügyi politikával semmiféle módon sem foglalkozom, még fejbólintás alak­jában sem. Hatodikán érkeznek a fővárosba a Népszövetség kiküldöttel. A magyar kölcsön ügyében a Népszövetség titkársága részéről Avenol főtitkár-helyettes sir Arthur Salter, a politikai Hgyoczály vezetője és Stősni kiküldött november 6-án reggel érkezik Budapestre. Az októbristák megünnepelték az őszi­rózsás forradalom ötödik évfordulóját. Ma es!e a Royal szálló nagytermében ünnepi vacsorát tartottak az októbristák az október 31-iki őszirózsás forradalom ötödik évfordulója alkalmából. A népes vacsorán az októbristákon kivül megjeien ek a szoc áldemokraták és a köztársaságiak is. Számos felszólalás hangzott e', amelyek közül különösen Nagy Vince, gróf Batthyány Tivadar, Farkas István, Vámbéry Rusztem és Veér Imre beszédei tűntek ki. Mind­annyian hangoztatták az októberi piogram meg­valósításának szükségességét, igazolták az őszi­rózsás forradalmat és I ijelentették, hogy Magyar­ország megmentését demokrácia nélkül nem lehet elképzelni Batthyány Tivadar éles beszéd­ben támadta a Bethlen-kormányt. Az ünneplők (-4 Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés tegnapi ülése alatt — mint ismeretes — kellemetlen incidensnek volt hőse Nagy Emil igazságügyminiszter, akit akkor kivételesen nem a kormánypárt, hanem az ellenzéki fajvédők tapsoltak. A kellemetlen incidens után Nagy E nil e hsgyía az üléstermet, btvonult szobá­jába és levelet irt a korményelnökf.ek, amely­ben bejelentette lemondását. Politikai kötök teg­nap élénken kommenáiték Nagy Emil lemon­dását, azonban már éjszaka kialakult az a véle­mény, hogy a miniszterelnök nem fogja el­fogadni igazságügyminiszterének lemondását. Mí délután azután Bethlen ezt az elhatározását közölíe Nagy Emikéi, akit nem kellett sokáig kapacitálni, hogy vonja vissza lemondá­sát. Eszerint a válság elsimult, Nagy Emil továbbra is igazságügyminiszter marad. Egyébként ma éjszaka Nagy Emil ebben az ügyben hosszasan nyilatkozik a MTf.-nak, amelyben részletesen ismerteti egész miniszteri működését, majd ezeket mondja: — Tegnap délután a miniszterelnök kijelen­tette, hofy lemondásodat semmi szin alatt sem fogadja cl. Hogy ezenkívül még mit be­széltünk, azt mint bizalmi dolgot nyilvánosság elé nem vihetem. Ma reggel Utbanics Kálmán képviselőtársam felkeresett Bessenyei megbí­zásából és szóbeli üzeneek kapcsán átadott eey levelet. Ezek után lemondásom tudomásul ! a késő éjszakai órákig maradtak együtt. Hiúi er Szászország ellen akar vonulni. (A Szeged tudósítójától) A berlini bajor követ ma délután nyujtotta át kormánya jegyzékét, amely­ben a leghatározottabban visszautasítja a birodalmi kormány követeléseit, miután a tegnapesti bajor minisztertanácsban teljes egyetértés volt abban a tekintetben, hogy a bajorországi védörség főpa­rancsnoka állásában történő változás nem volna elviselhető. Egyébként a thiiringiai határról érkező jelenté­sek szerint ott nehéz tüzérséget összpontosítottak, miután félő, hogy Hit\lerék Szászország ellen akarnak vonulni. Thiiringiai hivatalosan tájékozott részről erre vonatkozólag megállapítják, hogy a bajor-thürin­giai határon nyolc nap óta jobboldali radikális harci szervezetek tényleges felvonulása észlelhető. A szökésben lévő Erhardt kapitány ezidőszerint Coburgban tartózkodik, hir szerint ^parancsnoka egy alakulatnak és az a szándéka, hogy előnyo­mni Tiiringiába, sőt esetleg tovább is. A thiirin­giai országos rendőrség fokozott riadó készenlétben van. A határőrséget jelentékenyen inegerősitették, A határon állandó lövöldözés hallható. A Hittler­csapatok ágyukkal és gépfegyverekkel lövöldöznek. A thiiringiai kormány a birodalmi elnökhöz, a bi­rodalmi kancellárhoz és a birodalmi belügyminisz­terhez táviratokat intézett, amelyekben követeli, hogy Észak-Bajorországban állítsák helyre az alkot­mányos állapotokat. Drezdában tegnap ete 1U órakor ült össze a szászországi nemzetgyűlés, amelyen éjfél után egy órakor 76 szavazattal Folliscli szociáldemokrata képviselőt választották miniszterelnökké. A német néppárti Kaiser 18 szavazatot kapott és 71-en tartózkodjak a szavazástól. Follisch kormánya ezek szerint kisebbségi kormány és igy valószínű­leg csak átmeneti szerepet fog betölteni. A szászországi események miatt egyébként a birodalmi kommunista párt vezetősége ultimátumot terjesztett a szo(iáldemokrata párt elé, amelyben azt kérdezi, hogy a szo fia listák hajlandóak-e a kommunistákkal közös frontot alkotni ? A szociál­demokrata párt válasza, tekintettel a hamburgi és szászországi eseményekre, tagadó volt. A birodalmi gyűlés demokrata frakciója beható vita után arra az eredményre jutott, hogy a szász kérdés megoldottnak tekinthető, minthogy az eddigi szász kormány alkalmazkodott a birodalmi kancel­lár amaz utasításához, hogy mondjon le hivatalá­ról. A bajor kérdésben az elnökség azt az állás­pontot foglalta el, hogy a birodalmi kormánynak a konfliktus gyors megoldása érdetaében világos

Next

/
Thumbnails
Contents