Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-03 / 224. szám

S ZE0BD Szeged, 1923 október I sége tudatára és szenvedje annak következményeit és a jóvátételre vonatkozó határozmányokat teljesítse. A franciák az ellenállás megszüntetésének megvalósítását kívánják. A Petit Párisién kijelenti, hogy Maltzahn német államtitkár nyilatkozata, amelyet a berlini francia nagykövetnek a passzív ellenállás be«züntetése tárgyában tett, nem elégíti ki a francia kormányt. A franciák nemcsak azt követelik, hogy a passzív ellenállásra vonatkozó összes rendele eket visszavonják, hanem azt is kívánják, hogy az ellenállás megszünte'ését meg is valósítsák. Ha ez megtörtén', akkor kerülhet sor tárgyalásra. Poincaré súlyos feltételeket szab. Párisban az a hir terjedt el, hogy Poincaré olyan súlyos feltéleleket szab Németországnak, Ha földje lenne a kultúrpalotának... hogy azokat a Versaillesben vállalt kötelezettségekkel nem is lehet összehasonlítani, ezért Párisban még egyáltalán kérdésesnek tartják, vájjon eljutnak-e Németországgal a tanácskozásokig. A francia sajtó ma délelőtt hivatalos közleményt kapott a kormány résziről, amely szerint a düsseldorfi tüntetés alkalmával 17 személy halt meg és 400 sebesült meg. A sebesültek közül 91 en vannak kórházban. Düsseldorf képe ismét normál s, de uj incidensektől tartanak, mert a szeparatistaknak még számos rohamcsapata van a városban. Tegnap délután rablázedís is volt, melynek folyamán valamennyi rab megszökött, néhányat azóta sikerült elfogni. A szakszervezetek felszólítást bocsátottak ki, hogy ne tűrjenek semmiféle olyan tüntetést, amelynek résztvevői fel vannak fe, yvetkezve. (A Szeged tudósítójától.) Ebben az álmos és minden kulturális megmozdulás iránt atavisztikusan közömbös városban, amely az u óbbi időben arról nevezetes, hogy sokkal kevesebb könyvet fogyaszt el, mint más, félannyi .leik t* szám'áló magyar város, van egy, de csak egvetlen egy olyan oázis (banális ugyan a hasonlat, de jobbat hirtelen nem találunk), ahol felüdülhet kissé a porsivatagban eltikkadt kulturember: a Somogyi könyvtár. Mintha nem is ebből a világból való volna, olyan más a levegője, a hangulata. A könyvsorok súlya alatt roskadozó polcok felfogják a piacok pörlekedő tülekedésének fülsértő hangzavarát, a néma folyosókon, a régi nagyok arcképsora között, nesztelenné halkulnak a léptek, az öreg foliánsok elsárgult pergamenjeiről valami egészen tiszta áhítat szűrődik elő és templommá avatja a csendet. Október van. Erzsébet királyasszony bánatos ligetében már rozsda marja a platánokat és az ágak között átsurranó aranysugarakban csendes zizegéssel léghajóznak a falevelek. Szatvmázon talán már hangosak a szőlők és Bacchus pajzán nótája tüzesili át a hűvösödő éjszakákat. A Somogyi-könyvtár olvasóterme pedig csendesen megnépesedik. Eljönnek a tanítványok, fiatalok és öregek, nők és férfiak vegyesen, leülnek a zöld asztalok mellé és mohó szomjúsággal isszák a legjobb mesterek tanításait, okos könyvekét. Mert hát tanítványok ők, akik órákig hajolnak némán a fekete betűsorok fölé, a szépségek és a tudományok tanítványai, tanítómesterük pedig a legjobb előadó, mert a valóban bölcs könyvek szava sohasem érthetetlen. Sajnos, kevés a tanítványok száma, hihetetlenül kevés. Az elmúlt hónapban, amikor már meg érkeztek a diákok is, a hivatalos kimutatás szerint mindössze hétszázötvenné^ könyvkérőlap gyűlt össze, ami nem azt jelenti, mintha hétszázötvennégy különböző ember fordult volna meg a könyvtár olvasótermében, hanem csak azt árulja el, hogy a sokkal kisebb számú törzsközönség összesen hétszázötvennégyszer olvasott. A mai könyvdrágaság idejében megdöbbentően kicsi ez a szám, a város száznegyvenezer lélekszámához arányitva kicsi. A könyvtár tisztviselői minden nap pontos kimutatást készítenek a forgalomról és az adatokat minden hónap végén összesítik. A szeptemberi kimu'atás nagyon érdekes dolgokat tár fel. Elmondja, hogy a hétszázötvennélv olvasó közül 199 volt az egyetemi hallgató, 257 a középiskolák hetedik és nyolcadik osztályának diákja, pap nem volt egyse, csak oaptanár volt a civiltanárokkal egvűtt 29, író, hírlapíró 2, művész 17, ügyvéd 20, mérnök 3, orvos 3 katona 10, köztisztviselő 38, magántisztviselő 38, kereskedő 18, vasutas, postás látogatója nem volt a könyvtárnak, iparos 15, földmives is akadt egy, ö volt a könyvtár negyvenéves fönnállása óta ebből a foglalkozási ágból a hetedik látogatója a Somogyi-könyvtárnak. A ritka vendég meg jelenét e szenzációként is hatott, a könyvtár egész személvzete parancsként leste a gazduram kívánságát. Hosszas faggatás után végre kibökte az öreg, hogy a nemességét akarja meglelni, meg azt a félvármegyét, amit őseitől elármánykodtak valamikor régen, de amihez jussa van és a jussból nem enged egy szemet se. Olt pöszmékölt az öreg nagy szuszogva jó ideig az elébe rakolt könvvek között, de amikorelment, nem árulta el, hogy megtalálta-e a jussát. A hétszázötvennégy olvasó egyébként ezerkétszáztiz könyvet olvasott Eboől csupán tiz százalik volt a szépirodalmi munka, pedig régente a szépirodalom dominált. A regények, novellák és versek olvasói a középiskolás diákok közül kerülnek ki, akik kötelező iskolai olvasmányaikkal végeznek a Somogyi-könyvtárban. Az egyetemi hallgatók közt nagyon szép szánban vannak a hallgató nők is, s?akkönyveket olvasnak, a könyvtár olvasótermében tanulnak, mert hát olyan nagyon drága a tankönyv, hogy csak kevésnek lehet saját könyve. A többiek olvasmánya küör.b3zö tudománynépszerűsítő munkák közül kerül ki, de sok útirajzot és történelmi könyvet is olvasnak. Érdekes tünet, talán a korral jár, hogy az emberek nem olvasnak már szociológiai vonatkozású müveket, pedig a háború alatt és a háború elölt rendkívül kultivált szak volt a szociológia, különösen a magántisztviselők kultiválták. Vannak a könyviárnak tipus-látogatói is. Sokáig mindennapos vendég volt egy félkarú gépész, akinek munkaközben k*pta le a gép a karját. A törvénykönyveket bújta nagy kitartással, kereste azt a törvényt, amely arra kötelezné volt munkaadóját, hogy egy mükart csináltasson számára. A kérő-lap foglalkozásrovatába következetesen azt irta be, hogy teljesen nyomorék". Nemrégen elmarad', nem j tudja senki, hogy megtalálta e a keresett paragrafust, vagy meganta a keresését és most elfásulva éli tovább .teljesen nyomorék" szomorú életét. Veszedelmes olvasó típusok is akadnak néha. Egy ilyen veszélyezteti mostanában az olvasóterem csendes nyugalmát. Fia'al, exaltál fiu, szeszélyes olvasó, állandóan foglalkoztatja a személyzetet, tíz-tizenöt könyvbe is beleköp naponta. Nyughaiat.a i t^rmészel, olvasótársait is zoklajt állandóan. A Kérőlapokkal szintén szeszélyesen bánik, mindig mást ir a foglalkozásrovatba. Szerepelt már mint iró, költő, matematikus és festő, ami nagy zavsrt okozott a statisztika összeállításánál. Az egyik könyvtáros végre megunva az ifjú szeszélyeit, keményen kérdőre vonta bizonytalan foglalkozás megjelölese miatt. Másnap egészen röviden csak annyit irt a kérőlapjára foglalkozás gyanánt, hogy .hülye". Ismét kérdőre vonták, amiért megneheztelt és egyenesen Móra Ferenchez, a könyvtár igazgatójához fordult panaszával. — Nézze, igazgató ur — mondotta —, a .hülye* szót nem én irtam ide, hiszen ez tintaceruzával van irva, a név pedig fekete cerazával. — Lássa, fiam — felelt M ^ra Ferenc —, ha megjelölte volna maga a foglalkozását, akkor nem lenne semmi baj. de mivel állítása szerint, üresen hagyta a rovatot, alkalmat adott másnak arra, hogy pótolja azt, amit maga elmulasztott. Az ifjú költő-matematikus valószínűleg elértette Móra Ferenc finom maliciáját, mert némán távozott és azóta talán csendesebben is viselkedik. A könyvtárban uralkodó komoly ünnepélyesség mögött akadnak ilyen vidámságok néha, de szomorúság is akad bőven. Mert hát a Somogyi könyvtár haldoklik, ha a fejlődés megakadását szabad haldoklásnak nevezni. Sokáig beszélgettünk a könyvtár ügyes bajos dolgairól Möra Ferenc igazga óval, aki va óságos atyai szeretettel ápolgatja a gondjaira bízott könyveket. — Á'landóan figyelem a könyvtár forgalmát — mondotta Móra Ferenc — és az utóbbi időben feltűnt, hogy nagyon sok olyan ember jár ide, aki ezelőtt megvásárolta a könyvet. Ezeket a mai borzasztóan magas könyvárak kénytelenitik a Somogyi könyvtár látogatására. A könyvdrágaságot mi is érezzük, a pénzünk nagyon kevis is igy állandóan redukálnunk kell a vásárlást. Éppen most akarok kérni a tanácstól ötszázezer koronát, hogy a legszükségesebbeket beszerezhessem. Ez a fiimillió korona talán fedezi husz könyv érát, mert hihetetlen drágák a könyvek ... Felbontott egy csomagot, amiből néhány könyv került elő. — Itt van ez a kis fűzet — mutatott rá az egyik könyvecskére —, lehet hat centiméter széles és hét centi hosszú, hetvenkét o<dal van benne és a címe .A fölemelt illetékek." Az ára kétezernégyszáz korona. Ez itt Dosztojevszky négy novelláját tartalmazza, 13.200 koronáért kínálják. A többiek a szönyegipar körébe vágó szakkönyvek. Csupa régi, német kiadás, az ára harminc és hatvanezer korona között váltakozik. Pedig meg kellene venni valamennyit, mert mostanában nagyon keresik a szőnyegszövés szakkönyveit. Ezek az árak teljesen indokolatlanok, a szőnyegkönyvek ugyanis évtizedek óta ott hevernek már a magyar könyvkereskedők lomtárában, de most megjött a konjunktúrájuk és ezt nem szalasz ja el egy kereskedő sem. — Ha a muzeumbarátok nem támogatnák áldozatkészségükkel Somogyi Károly hagyatékát, nagyon etanyátianodnánk. A várostól ebben az évben alig kapott a muzeum és a könyvtár együttesen háromszázezer koroná', pedig annak a tizenháromezer koronának, amit a béke utolsó esztendejében, 1913-ban kaptunk, ma hetvennyolcmillió korona felelne meg. A muzeumbarátok áldozatkészségéből mégis megvehetjük a legfontosabb uj könyveket, de ami gyarapodást kimutathatunk, annak legnagyobo része természetbeni adományokból kerüli ki. Nem régen itt járt Kner Izidor, a híres gyomai kiadó, nagyon sötét színekkel ecseteltem előtte könyvtárunk jövendőiét. Néhány hét múlva azután csomagot hozott tőle a posta és ez volt benne. A könyvekkel dúsan megrakott asztal két legértékesebb kötetére mutatott, a Kner Izidor kiadásában megjelent Monumenta Litterarum két gyönyörű kiállítású kötetére, amely a világirodalom kisebb remekmüveit tartalmazza művészi magyar fordításban és az ára ma legalább kétszázezer korona. Sajnos, kevés Kner Izidor akad a magyar könyvkiadók közölt, akik szintén küzdenek a végzetes könyvdrágasággal. Ezután megmutatta Móra Ferenc a könyvtár főkönyvét, amelyből a szomorú statisztikai adatokat olvastuk ki a könyvtár gyarapodásáról: 1919 ben 5134, 1920-ban 2868, 1921 ben 2741, 1922-ben 1913 és 1923 ban október 1 ig mindössze 925 kötettel gyarapodott a könyvtár. — O vasom az újságokban — mondja kétőbb Móra Ferenc —, hogy a Nemzeti Muzeum földet kér és talán kap is az államtól, mint ahogy a Pázmány-egyetem is a földje jövedelméből tan ja fenn magát. A városnak van vagy hatvanezer hold földje, az egyetemnek, börtönnejc, iparos-szövetkezeteknek és Isten tudja ki mindenki másnak adott már belőle — csak a muzeumnak és a Somogyi-könyvtárnak nem. Pedig ötven hold föld jövedelmével nagyon szépen ellehetne itt gazdálkodni és ötven holdat minden nehézség nélkül ki is hasithatna a város. Megkísérlem, talán sikerül ez a terv ... Talán sikerűi. Móra Ferenc megkísérli és ni — nem merjük megjósolni az eredményt. A szegedi portenger alatt olyan bajos kulturárói, kulturális igényekről álmodozni, hiszen itt fogyasztják el aránylag a legkevesebb könyvet és a Somogyi-könyvtár áhítatos csendje annyira idegenszerű a piacok pörlekedő lármája közepett. De azért Móra Ferenc mégis megkísérli és ő talán reménykedik mégis a kísérlet sikerében. m. I. — Jean de Bonnefon előadása a magyar kérdésről. Itt hétfőn, október hó 8-án este fél 9 órakor Jean de Bonnejon Páris egyik legnépszerűbb klubjában, a Boulevard Barbesen lévő Sale de la Fournay-ban tart előadást a magyar kérdésről. Az előadás cime: Meg kell-e mentenie Európának Magyarországot?