Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-14 / 234. szám

SZEQBP Szeged, 1923 október 14 lyek bocsátanék rendelkezésre. A kölcsönt 3—5 esztendei terminusra kérik s arra fordítják, hogy Németországot a jövö télen szénnel ellássák. Véres zavargások a városokban. A höllingeni zavargásokban 11 ember vesz­tette Hetét és 35 megsebesült. Höchstben 2000 munkanélküli megostiomolta a városházát. A német rendőrség fegyvert használt, egy embert megölt, húszat pedig megsebesített. Kölnben és j Hamburgban, valamint Essen területén üzlet- ' helyiségeket fosztottak ki. A rendőrség fegyve­resen lépett közbe. Düsseldorfban lovas járőrök cirkálnak az utcákon. Wiesbadenben tegnap délelőtt az óvárosban és a város nyugati részében több helyütt zavar­gásokra és fosztogatásokra került a sor. A munkanélküliek a városháza elé vonultak és tízmilliárd márka segélyt követeltek. Az utcai zavargások estig tartottak. A rendőrségnek végül sikerült a rendet s a nyugalmat újból he yreállitania. MMM^WMMMWMMMWWI Radics sikere Angliában. Radics angliai agitációja már is nagy siker­rel ' '. Sikerült az egész angol közvéle nény érdeklődésit Jugoszlávia és a balkanizált Közép­Európa felé irányítani. Érdekes, hogy Radics sikerét akaratán kivül előmozdította, sőt talán megalapozta a szerb miniszterelnök, Pasics is. A szerb kormány ugyanis tapintatlan jegyzéket intézett Angliához, amelyben kérdi, hogyan le­hetséges, hogy Anglia nem alkalmazza törvé­nyeit Rtdicsra is, aki pedig hamis néven és hamis útlevéllel lépett angol földre. Az ildom­talan jegyzék természetesen nagy megütközést keltett Angliában. Az angol kormány elsősor­ban is megállapította, h)gy a külügyi hivital­nak előzetes tudomása volt Radics megérkezé­séről, sót salvus conduktust is adott neki, mert az angol-balkán komité ugy informálta a kül­ügyminisztert, hogy Radics utja H írvátország, Szerbia, sőt az egész európai politika jávára szolgál. Ilyenformán persze Pasics jegyzéke hatás nélkül maradt. Az ország minden részéből levelek biztosítják Radicsot, hogy semmi bántód isa nem lesz, sót, ha szükség lesz, ugy a parlamentben is szóvá teszik PJSÍCS macedóniai izü jegyzékét. Az angol közvélemény ma azt bizonyttja, külö­nösen a most é;énkü!ni kezdő politikai kiubbok­ban, hoaty nagyon káros politikai következ­ményei knnének annak, ha Radicsot London­ból elűznék, mert akkor ő rögtön Francia­országba menekülne, ahová pedig őt állandóan hívogatják. R.dics akciója mellett dolgoznak, amint visszatérnek Londonba, a képviselők. Radics előadásokat fog tartani az egyes pártok fejlett klubjaiban és a Cobden-szövetségben a középeurópai államok mai felfordult gazdssáati helyzetéről. Rsdics mindenütt azt bizonyítgatja és pedig teljis sikerrel, hogy a belgrádi n<gy szerb centralizmus, amelv abs'olut balkán esz­közökre támaszkodik. Középeurópa kultúrájá­nak és gazdasági életének teljes balkánizálását jelenti és a jövő békéjének és fejlődésének a veszedelmét. Radics londoni sikerének súlyos kö/eíkezményei vannak magában Horvátország­ban is. A délszláv-egység megterem ője az egyesült SHS királyság egyik leglelkesebb pro­pagálója dr., Trumbics Ante hátatforditolt a belgrádi kormánynak és nyíltan a horvát-dalmát függetlenség mellé állt. Trumbics lapjn ma már teljesen horvit nemzeti alapon állanak és éles harcot hirdetnek a szerb elnyomás ellen. { Tavasszal a párisi konferencián még Trumbcs ágált leghangosabban Rtdics ismeretes memo­randuma ellen, ma már egy táborba kerültek. Tizenötmilliárdos költségvetése lesz a városnak (A Szeged tudósítójától.) A városi számvevő­ség már hónapok óta foglalkozik a városház­tartás jövö évi költségvetésének összeállításával, a munka azonban csak lassan haladhat előre, meri a rendkívüli viszonyok rendkívüli akadá­lyokat lornyosianak minden előre való kalku­lálás elé. Amikor a számvevőség három-négy hónappal ezelőtt megkezdte a költségvetés összeállításának előmunkálatait, a nrgyar korona akkori jegyzése Zürichben a mai jegyzésnek kétszeresét is meghaladta, belső vásárló ereje pedig két-háromszáz százalékkal is jobb volt a mainál és igy akkor ugy látszott, hogy a költ­ségvetés legfeljebb a hárommilliárdot közelíti meg. Ma azonban, amikor már csak három centimot adnak Zürichben száz magyar koro­náért és amikor a drágaság szorzószáma ötezer körül mozog, ű három négy hónappal ezelőtt papírra vetett számok már elvesztették minden realitásukat. Annak idején beszámoltunk arról, hogy a torony alatt felmerül a rugalmas költségvetés terve, mert az u'óbbi évek bebizonyították, hogy minden költségvetés csak illúzió. Szó volt buzavalutáról, aranykoronáról, Zürichi paritásról, mint olyan kulcsokról, amelyek biztosítják a költségvetés rugalmasságát és igy a számitások realitását is. A praktikus tervekből azonban nem lett semmi, maradt minden a régiben, a szám­vevőség továbbra is merev számokkal irja elő a jövö évi bevételeket és kiadasoka*. Ezek a merev számok, amelyek ebben a pillanatban talán hűek is a viszonyokhoz, azt mutatják, hogy 1924 ben a város kiadásai elérik majd a tizenötmilliárd koronát. Scultéty Sándor városi főszámvevő a követ­kezőket mondotta a készülő költségvetésről: — A költségvetést a mai árak alapján állítjuk össze és előreláthatólag október második felé­ben már be is terjesztjük a tanácshoz. A vég­leges összeállítást erősen akadályozza az, h gy egyes cikkek ára még mind g napról-napra változik. Pontos számot egyelőre nem mond­hatok, mert a könyvvivőség még nem készült el a buzavalutás földbérek átszámításává, az eddigi adatokból azonban azt látom hogy a költségvetés végö szege megközelíti a tizenöt­milliárd koronát, ha ugyan tul nem haladja. Igaz ugyan, hogy ebben az összegben a városi üzemek előirányzata is szerepel körülbelül hét­milliárd koronával. — Munkánkat nagyon megnehezíti az, hogy több tételhez nem allnak rendelkezésünkre a végleges adatok. Igy a város egyik legszámot­tevőbb jövedelme, a kereseti adóból és a tár­• sulati adónak a városra eső részéből származó jövedelem még nem állapitható meg, mert a pénzügyigazgatóság még mindig nem készült el az adók kivetésével. Hozzávetőleges számítás, jobban mondva kombináció szerint a kereseti adóból egymilliárdnyi jövedelemre számíthatunk. Ezzel szemben a városi alkalmazottak illetmé­nyeire közel négymilliárdnyi fedezetről kell gon­doskodnunk, pedig a kereseti adóból származó jövedelemnek fedeznie kellene ezt a tételt. A pénz­ügyminiszter ugyanis azért engedie át a váro­soknak a kereseti adót, hogy ebből fedezzék azt a tehertöbbletet, amit a városi alkalmazot­tak fizetésének áthári'ása zúdított a városokra. A jelek szerint az átengedett jövedelem csak huszonöt százalékát fedezi az áthárított teher­többletnek, tehát a pénzügyminiszter véleménye nem helytálló. — Számításom szerint a városi bérföldek jövő évi jövedelme négymilliárd koronára be­csülhető, hetvenezer koronás búzaárakkal kal­kulálva. Igaz, hogy a buza ára ma jóval ma­gasabb, de a költségvetési poliiika régi elve, hogy a bevételi tételeket mérsékelni kell a ki­adási tételeket ellenben reálisan kell előirányozta a csalódások elkerülése érdekében. Ezért kalku­lálunk he venezer koronás búzával. A most átengedett borital és husfogyasztási adó jöve­delmét hatszázmillió koronára becsülöm. — Kívánatos volna, ha a város hatósága módot találna a legadókép?sebb adóalapnak, a földbirtoknak megfelelő megadóztatására. Tudo­másom szerint Hódmezővásárhelyen tízezer szá­i zalékos városi pótadót vetettek ki a földbirtokra, a föld kataszteri tiszta jövedelmének kétszerese után. Szegeden ebben az évben egymillió­hatszáze er korona volt a pótadóból befolyó jövedelem, az adóalap ö ven százaléka. Elmondotta kérdésünkre a főszámvevő, hogy Jubiláris mozaik. Irta: Móra Ferenc. Balla Jenő barátomnak ajánlom ezen pár sor írásomat. Nem minthi az ő jubileumáról volna szó, mert annak a dá'umát élő ember ki nem tudja tőle. (Akik pedig tudnák, a nagynevű mesterek, akik inasnak fölvették a céhbe, azok mind kiköltöztek már az isten kertjébe s ki őszirózsát nevel a sirján, ki a felejtés tüske­bokrait.) Csak a jubiláris színházról ütöm össze ezt a mozaikot s azért ajánlom öreg barátomnak, mert szinházi dolgokban mégis csak ő a leg­tudósabb köztünk. Majd helyrekalapálja, amit én nem jól tudok. * Szinügyi bizottság már a rekonstrukció ide­jén is volt, ho'ott s inház még nem volt. Éppen arra kellett a bizottság, hogy segítsen Tisza Lajosnak színházat építeni. Segített is, ameny­nyiben összeveszett vele már a helykérdésben. A királyi biztos azt ajánlotta, hogy talán a Stefániára kellene építeni a színházat, a bizott­ság jobbnak találta volna a Széchenyi teret, mert ott nem kell annyira számot vetni a talaj­vízzel. Tisza Lajos nem az az ember volt, aki ellenmondást türt volna: most már azért is a Stefániára tették Thália templomát, kettős beton-réteg közé szorított aszfaltból vésvén neki fundamentumod Sokat támadta az akkori sajtó a városon keresztül a kormánybiztost azért is, hogy a színházépítésre nem hirdettek pályázatot, hanem verseny kizárásával köötték meg a szerződést Fellnerrel. De hát nem lehetett máskép. A városnak mindössze 200.000 forintja volt szín­házra, ekkora összegre pedig nem lehetett pályázatot hirdetni. Megegyeztek tehát Fellner­rel, hogy kezdjen tervet c inálni s azt módo­sitgassa, drágitgassa abban az arányban, ahogy a jó isten szaporítja a szinházi alapot. Igy került aztán a szinház majdnem 500.000 fo­rintba. * Az építést a Giraszek és Krausz cég vezette, a munkafelügyelő Porzsolt Ernő volt. Mért ne jegyézzünk fd olyan neveket is, amelyeknek a viselői a jutaionnak ezt a fajtáját sohase am­bicionálják ? Vagy itt van például Lehmann Mór, aki az első negyven d szletet festet e és a vasfüggöny­ből perzsaszőnyeget csinált a pemzlijével. Az első szinházi gépészt Galló-nak hivták, bor­zasztó ügyes ember volt. Ő volt az ördög cimborája, amennyiben ő szerkesztette szín­padra az égiháborukat, Szegeden addig sohi nem hallott gépekkel. A ménköt ugy csinálta, hogy a zsinórpadiástól a s'ilyísztő aljáig veze­tett egy négyszögű facsö/et; belsejében, a felső részen egy vastábla volt elhelyezve, ame­lyet kívülről lehetett billegetni. Ha most már a vastáblára felülről kavicsokat szórtak, az le­billent, a súlyos kavicsok lezuhantak a desz­kákkal osztályokra különített csövön s útköz­ben a deszkákhoz ttődve elhitették a publi­kummal, hsgy leütött a menykő. A menydörgő gép nagy négyszögletes faláda volt, amelyben kötelekkel mozgattak mindenféle kerekeket Az ágyuzógép egy öl átmérőjű nyolcszegletü ráma volt, kétoldaián erős bivalybörrel bevonva. A vihargép áobalaku henger volt, közepén nagy forgatóval, köröskörül lapátokkal. Az esőgép bőrrel bevont kerék, amelynek be sej ében buza­szemek, kukoricaszemek, sörétszemek voltak el­helyezve, s a kerék forgatásakor ezek adták ac esőkopogás zaját. • Egy héttel a szinház megnyitása előtt bor­zasztó dicsérték az újságok Lehmann urat ós Galló urat, ellenben a m gnyitó-kritikában ezt olvasom: — A Szabados költeményéhez olyan díszle­tek készültek, amelyek ellen sok volna a ki­fogásunk. Azonban a hangulat harmóniáját nem akarjuk megzavarni azzal, hogy Lehmannról és G dióról véleményt nyilvánítsunk. Majd máskor. Ellenben az irók és szinészek iránt már nem voltak ilyen elnézőek a kritikusok. Szabados szenátor versét mindenki magasztalta, de Pósa Lajos proló^járól azt irta Mikszáth a Pesti Hírlap ban, hogy „csinosnak csinos volt, de el

Next

/
Thumbnails
Contents