Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-28 / 246. szám

a SZEGED Szeged, 1923 október 28. Amerika közreműködése a jóvátétel megoldásában. Az olasz külügyminisztériumban nagy Öröm­mel fogadták azt a hirt, hogy Amerika újból beakar kapcsolódni az európai ügyekbe és közre fog működni a jóvátétel kérdésének megoldási­ban. Európa gazdasági talpraállitásával a köz­véleményre szintén rendkívül jó benyomást tesz Hughes levele. Ez az általános hingulat megnyilvánul a lapokban is, amelyek hangoz­tatják, hogy a jóvátétel még a szövetségeskOzi adóiságok együttes megvitatására vonatkozó ame­rikai javaslat is teljesen megegyezik Mussolini miniszterelnök felfogásával, aki ezt a véle­ményét hatalomra jutása óta ismételten han­goztatta. Az angol kormány jegyzéket intézett a belga kormányhoz, éppúgy, mint a többi szövetsé­gesek kormányaihoz, amelyben véleményét kéri az Egyesült Államok kormányának arról a fel­fogásáról, hogy a német jóvátételi fizetési ké­pesség megállapítása céljából gazdasági érte­kezletet kellene összehívni. A belga kormány, hir szerint, az alternatív javaslatok közül a másodikat támogatja, vagyis azt, amelynek ér­telmében a jóvátételi bizottság fennhatósága alatt tanácsadó albizottságot neveznének ki, amelyben egy kereskedelmi szakértő is helyet foglalna. A Reuter-ügynökség értesülése szerint a nem­zetközi jóvátételi konferencia elé angol körök­ben reményteljesen néznek. Egyelőre bevárják a szövetségesekhez küldött meghívókra érkező válaszokat, amelyekben azonban a javasolt konferenciának sem helye, sem ideje meg­állapítva nincs. A válaszoktól függ, hogy telje­sen exekuliv konferenciát, vagy a jóvátételi bi­zottsággal összefüggő konferenciát tartanak. Eddig még egy válasz sem érkezett. Az Associated Presse jelenti Washingtonból: Az a hír, hogy Franciaország, 0 aszország és Belgium Németország gazdasági helyzetének stabilitása ügyében Összehívandó nemzetközi szakértői bizottságra vonatkozó angol javaslatot elfogadta, Washington köreiben azt a reményt ébresztette, hogy ezzel lépés történt a jóvátételi kérdís rendezése felé. liletékes helyen kijelen­tik, hogvha a helyzet ebben az értelemben fej­lődik, bizonyosra vehető, hogy a washingtoni kormány hozzájárulásával kinevezendő amerikai szakértők tagul lépnek be a bizottságba. Londoni beavatott helyen hangsúlyozzák, hogy a jóvátételi konferenciát, ha megvalósul, Londonban vagy Washingtonban fogják meg­tartani, mert a két hatalom, kezdeményezésére jönne létre. A szövetséges kormányok válaszai az angol faitiivásra. Péntek estig kivétel nélkül beérkeztek a szö­vetséges kormányok válaszai az angol felszó­lításra. Japán és 0 aszország szívesen kész a többi szövetségeseakel együtt meghívni Ameri­kát, hogy külfödön korlátlan felhatalmazással vegyen részt egy nagyobbszabásu gazdasági konferencián, amelynek az lesz a hivatása, hogy Németország teljesítő képességét megvizsgálja és a jó/álételi kérdést végleg szabályozza. A terv azonban olyan keretek között, mint ahogy azt Smuts tábornok, délafrikai miniszter­elnök elgondolta, nem valósulhat meg. Mint hogy Franciaország és Belgium többrendbeli kikötést tett, nincs kizárva, hogy egyáltalán semmi sem lesz Smuts tábornok konferenciájából. A német fizetőképesség felülvizsgálása. A legutóbbi irancis-angol megbeszélések szigorú titokbantartása következtében Párisban csak tegnap vált ismeretessé, hogy Francia­ország abban az esetben hajlandó hozzájárulni ahhoz, bogy Németország fizetőképességét nem­zetközi szakértő bizottság vizsgálja meg, ha ezt a bizottságot a jóvátételi bizottság nevezné ki. Franciaország ahhoz is hozzájárul, hogy a jóvá­tételi bizottság meghallgassa Németország kép­viselőit anélkül, hogy ragaszkodnának ahhoz az eddigi követeléséhez, hogy Németország köteles legyen a jóvátételi szállításokat előzetesen megkezdeni. Kahr birodalompolitikai diktatúrára törekszik. A német birodalmi országok miniszterelnö­keinek és követeinek ülésén tegnap a német birodalom egyes részeinek egyhangú óhajtása jutott kifejezésre, hogy a birodalmi kormány és a Bajorország közti konfliktus véget érjen. Prager b jor követ, a bajor államkormány kép­viseltében ezen a tanácskozáson ismételten kijelentette, hogy a bajor államkormány igyek­szik olyan elfogadható utat találni, amelynek segi'ségével ezt a bajor kormány részéről is sajnálatosnak tartott konfliktust megoldhatja. A birodalmi kancellár ezt a kijelentést magáévá tette és a birodalmi kormány háláját fejezte ki azért, hogy az országok igyekeznek utat találni a megoldásra. Berlinből érkező jelentés szerint Kahrnak az az álláspontja, amellyel visszau'asitja Német­ország több részével a tárgyalást, Stresemannak meghozza a kívánt alkalmat arra, hogy a feles­leges terhektől megszabadítsa magát. A biro­dalmi minisztertanács éjfálig tartó ülése után, — amelyen Kahrnak visszautasító álláspontját vitatták meg — elhatározták, hogy nem szán­dékoznak tárgyalásba bocsátkozni, illetve tár­gyalás alá venni a bajor diktátor javaslatait. Münchenből és Berlinből érkezett hirek sze­rint a Rajna-vidék és a birodalom közötti kon­fliktus miatt Kahr, a bajor diktátor és a ka­tolikus-párt között, mely Kahrl diktátorrá tette, szakítás állott be. Az a gyanú merült fel, hogy Kahr erős birodalompoliiikai diktatúra kikiál­tására törekszik és ez a diktátor valószínűleg Rappert trónörökös lenne. A nagyiparosok uj tárgyalását A ruhrvidéki ipar képviselői s a francia-belga megszálló hatóságok közt tegnap újból meg­kezdődtek a tárgyalások. Ezek eredményétől függ, hogy a Ruhr-vidéken sor kerül-e az üzemek beszüntetésére. Véres éhségzavargások. Barmeni lapjelentés szerint a Ruhr-vidék különböző helységeiben újból drágaság elleni tüntetések voltak. A rendőrségnek több ízben közbe kellett lépii. Különösen súlyos össze­ütközés történt Essenben a munkanélküliek ás a rendőrség közt. A iömeg megtámadta a rendőröket és kövekkel dobálta meg. Egy köz­úti kocsit, amely rendőrökkel volt megrakva, felborított. Több közúti kocsit feltartóztattak és torlaszul használtak fel. >1 rendőrség végül kénytelen volt lőfegyverét használni. Az egyik verzió szerint őt ember meghalt és 15 megsebesült. A Krupp-müvek munkásai Essenben kísérletet tettek arra, hogy az igazgatósági hivatalt is hatalmukba kerítsék. A rendőrség tüzelt, három ember meghalt, 20 megsebesült. A birodalmi kancellár lemondásra szólította fel a szász kormányt. Miután a szász országos kormány kommu­nista tagjai a szász lakossághoz intézett felhí­vásukban erőszakosságokra és a birodalmi ha­talom ellen való fellázaiásra izgattak, a biro­ialmi kancellár felszólította Zeidner szász mi­niszterelnököt, hogy a mostani szász országos kormányt mondassa le, minthogy a birodalmi kormány a mostani szász kormányt a biroda­lom alkotmányának értelmiben többé nem is­meri el országos kormánynak. A szöv et fegyveres beavatkozással fenyegetödzlk. Trockij a moszkvai munkások előtt tartott beszédében kijelentette, hogy sem Franciaország, sem Anglia nem képes elegendő csapatokat küldeni a gyorsan terjedő német forradalom leküzdésére. A Trockij-hadsereg vezére jelenleg nagy siónoklási tevékenységet fcjt ki, nap nap után több népgyüiésen beszél. Ugy hírlik, hogy a forradalom kitörése csak napok kérdése. S erinte, ha a külső hatalmak beavatkozást kísérelnének meg a némít kommuiista-mozga­lom leverésére, abban az esetben Oroszország valószínűleg csapatokat küld Németországba. Követség Hóbajárt basánál/) Irta: Móra Ferenc. I. Kimondjam, ne mondjam? — kimondom, mert úgyis egy érte a fizetség: nem vagyok megelégedve a történetírással. Mée pedig azért nem vagyok, mert ugy csinál a témákkal, mint ahogy a miniszterek szoktak csinálni vidéki banketteken az emberekkel. Hogy pedig azok hogy szekták csinálni, azt legjobban láttam én akkor, mikor a Tisza Lajos szobrát lelepezték. Annyi minisztert vidéki ember ritkán lát egy rakáson. Voltak vagy heten s azok a banketten mind a heten külön­külön megkérdezték Lázár Györgytől, hogy „no polgármester ur, hogy érzi ilyenkor magát, mikor az egész kormány Szegeden eszi a tokot tartárral ?" Szegény Lázár unta már mondo­gatni, hogy soha éleiében nem volt még ilyen boldog. Ellenben két parádéba öltözött hajdú ott állt az ajtóban három óra hosszáig feszrs hapták­ban, nézte kepogó szemmel a sok drága áételt, italt, nyelte az éhkoppot szorosra húzott nadrág­szíjjal, — hát azok ul egy teremtett lélek se kérdezte meg a nagy urak közül, hogy hogy érzik ilyenkor magukat. Pedig el lehet képzelni, hogy azok is tudtak volna mit felelni, ha neia épen azt is, amit Lázár György. Hát a történettudósok is ugy vannak, hogy *) Felolvasás a Dugonics-Társaságban. csak a nagyját válogatják a témáknak és a kicsiket látatlanná teszik. Például Szegedről már egész kis könyvtárt ir ak össze, még azt is ki­vallatták a múltjából, hogy hogv hí írták a város bábáját százötven esztendővel ezelőtt, — de itt vannak körülöttünk a szegény talpasok, a derék ajtónállók, Szőreg, Algyő, Tapé, — soha ezekkel a történetírás szóba nem állt és meg nem kér­dezte tőlük: — No, hát ti mire végeztétek ezer esztendő alatt? Mit dolgoztatok, mit álmodtatok, mit sirattatok, minek örvendtetek? Kik voltak a nagy embereitek, mik voltak azoknak a tarka macs­káik, hova lett azoknak a hire neve? Mert itt van például Tápé. Hamarább itt volt, mint Szeged, és azt hiszem, már az Atilla háza­népinek is tápéiak árulták a gyékényszatyrot s már akkor is azért adták dfágáér, mert drága a csizma. (Mérget vennék rá, hogy van is olyan tápéi, aki még most is abban a csizmában jár, amii akker szabtak.) Egészen bizonyos, hogy ha Szeged ide nem ül a nyakára és el nem fogja előle a napot, akkor ma Tápé volna a metropolisz és Szeged volna a gyékényfonó. Igy azonban Szeged elevett előle mindent s olyan nagyra dagadt, hogy Tapénak nem volt hova nőnni. Kénytelen volt megmaradni a világ közepének. (Mondják, hogy viz előít még az volt kiírva a nagykocsmára: itt a világ közepi, ki nem hiszi lépje ki) És be kell neki érni azzal a dicső­séggel, hogy Szeged csak azért hires város, mert Tápéval határos. A történettudomány nem vesz tudomást Tá­péról és ezt Tápé azzal fizeti vissza, hogy nem olvassa az Akadémia történettudományi szak­osztályának az értekezéseit. Én azonban ezzel nem látom elintézettnek a dolgot, azért egy kicsit körülnéztem Tápé múltjában. Ha a tör­ténettudósoknak is szabad néha költeményt irni, nekem is jussom van ez egyszer históriát csinálni. Persze nem sok ki'átás van rá, hogy az Akadémia honorálja a kutatásaimat, mert nem egészen olyan módszerrel dolgozom, mint Márki Sándor, vagy Erdélyi László. Ők akármit mondanak, mindenre tudnak tanút idézni pené­szes pergamenekből, tulitarkára festett kutya­bőrökről, elfakult bullákból, egérrágta krónikák­ból. Én csak azzal bizonyíthatom az igazságot, hogy amit mondok, ugy láttam, mint most lá­tom, ugy hallottam, mint most hallom. Ilt van például a tápéiak esete a török idők­ben a szegedi vár parancsnokával, a Hóbajárt basával. Ez volt az az úriember, akit a tarjáni szőlőkben papucssarokkal vertek agyon a s:e­gedi menyecskék. (Hogy mért cselekedték ezt vele, azt jobb nem feszegetni.) Elég az hozzá, hogy ez a Hóbajárt basa se basa nem volt, ae soha hóba nem járt. A szegedi várnak csak bégjei voltak, de hát mért ne mondjanak basát, mikor az embernek annál nagyobb a becsülete, minél nagyebb rangú az ellensége? Hóba pedig mért nem járt ez a basa, mert Hóbiárt volt a becsületes neve. De hát ennél sokkal értelme­sebb szó az, hogy Hóbajárt, azért úgyis mondta ezt háromszáz esztendővel ezelőtt minden jóra­való ember. • (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents