Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-02 / 199. szám

S Z B a B D Szeged, 1^23 szeptember 2 elnök határozott kívánságára minden ünnepélyes formát mellőzött. Bethlen miniszterelnökön feltűnő jókedv látszott és üdvözléssel fogadta a köszöntéseket, úgyszintén a külügyminiszter is. Kállayt egy kissé megviselte a betegség. Indulás előtt két perccel szálltak be a miniszterek a szalonkocsiba és mosolyogva vettek btscsut a perionon tartózkodó Ángyán Béla sajtófőnöktől. A miniszterelnök 19 óra 41 perckor érkezik Bécsbe, ahonnan rövid tartózkodás után folytatja útját Genf felé. A Ház munkarendje. A péntek esti minisztertanácson résztvett Bethlen István gróf miniszterelnök is. A minisztertanács a rendes adminisztratív ügyekkel foglalkozott és aránylag rövid lefolyású volt. A nemzetgyűlés szombaton és hétfőn nem tart ülést. Keddsn folytatja a létszámcsökkentési javaslat már igen rövidnek Ígérkező részletes vitáját, utána az Ulain, Lendvai és Kiss Menyhért mentelmi ügyében elterjesztett bizottsági jélentések felett határoznak és egy-két spróbb, egészen lényegtelen törvényjavaslat letárgyalása után előreláthatólag a jövő hét közepén megkezdődhetik a Ház szünete. A puccs felől kihallgatták Prónayt és Héjjast. (A Szeged budapetii tudósítójától.) Két nap éta állandó izgalomban tartja az egész ország ktzönségét az a leg ujabb ébredé-ügy, amelynek .e nem fölelése esetén előre be nem látható súlyos külpolitikát veszélyek kivetkeztek volna be. A rendőrség Andréka Károly főkapitányhf Jyettes, detektivfönök vezetésével a mai nap' folyamán a következő ujabb részleteket derítette ki: Elsősorban megállapították, begy az őrizetbe vett fiatalemberek Sturmkompagniekat akartak szervezni. Ezekkel a rohamszázadokkal elsősorban a kormányt akarták félretenni, ezután be akartok vonulni a megszállott területre, elsősorban Erdélybe, ott át akarták venni a polgári hatóságok jogkörét és megbüntették volna azokat, akik a megszállás alatt hazafiotlanul viselkedtek. Az órizetbevettek azt hangoztatták, hogy őket hazafis szempontok vezetik. A rendérség ezzel szemben bebizonyította, hogy mindnyájan magas napidijakat kaptak és állandóan hangoztatott önzetlenségük nem egészen helytálló. Most a rendőrség nyomozása kiterjed abban az irányban is, hogy honnan vettek Mi lesz tisztviselők kiskertjeivel. A városi tanács a baktói bérföldekből 172 holdnyi területet engedett át azzal a kiköléssel, hogy az teljes egészében kiskertekre osztva a kísebb-nagyobbrangu tisztviselők között elosziasséK. A szövetkezeti tagok az esedékes bérleteiket a bérlet előzetes pontos fizetésére mindenkor a gazdasági évet kezdő október hóban előre fizették. A város tanácsa a földbérletet az 1919/20/21. években 160 korona, 1922. évben 320 korona, 1923 évre pedig 50 kg. buza (uétermázsánkint 4000 korona) — 2000 korona árban szabta meg holdankint. a fiatalemberek zsoldjához szükséges pánzt. A tegnapi esti órákig 11 ember volt a rendőrségen őrizetben. Ma délelőtt ujabb három fiatalembert vettek őrizetbe és a katonai hatóságokhoz kettőt kisértek át. Összesen 16 fiatalemberről állapította meg a rendőrség, hogy a puccskísérletben résztvettek. Megállapítást nyert, hogy a puccsot két hét múlva, szeptember 18-án reggel 8 órakor hajtották volna végre. A kormány ugy jutott tudomására a puccsnak, hogy a folyamőrség egy tagja jelentkezett parancsnokánál és elmondta, hogy oeavatták ebbe az ügybe és ő ugy tett, mintha tényleg részt is akarna venni benne, azonban kötelességének tartotta a jelentéstételt. A mai házkutatások alkalmával Apor főhadnagy — aki a nemzetvédelmi osztály helyettes vezetője volt — lakásán megtalálták azt az okmányt,amely teljes felhatalmazást adott Apornak a toborzás megkezdésére, illetőleg irányítására. A rendőrségen ma este kihallgatták Prónay Pált, Héjjas Ivánt és két ébredő képviselőt, azonban ezekről a kihallgatásokról minden felvilágosítást megtagadtak. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi tisztviselők egy töredéke még 191S-ban azon fáradozott, nogy a nagyon súlyos időkben gazdasági uton segítve,' önmaguk vegyék fel a termelési munkát. E törekvésben minden helyréi a legjobb támogatással fogadták a tisztviselőket Földbérletet óhajtottak a váron tanácsálél, aki azt biztosította is számukra. Pénzügyi lebonyolításra 3 tisztviselők szévetkezetbe tömörültek és circa 609 tag 50, ma|d 100 koronára egészitett üzletrész befizetéssel megalapította a j bérletszövetkezetst. Ez a tőke hitkor teljesen elég volt minden fedezetre, minden berendezésre. A bérbevett 172 holdnyi területből az első évben circa 300 tag kapott 200—3Ö0—400— 600 négysztgöles kerttelepet. Ez 80—100 holdnyi területet tett ki. — A bérlet másik része pedig 60—70 holdnyi terület a vezetS elnök javaslatára házi-bizalmi — u. n. közös kezelésbe került. A »közös gazdálkodás kecsegtette a tagokat, de a szövetkezeti tagok szükségleteinek kielégítésére irányuló termelést a vezető elnök 3—& holdnyi területre szorította le. E 3—8 holdnyi területen kísérletezett konyhanövény termelések kerültek olykor-olykor elosztásra, ami korántsem fedezd a kívánt szükségletet. Á bizalomban kezelt 60—70 holdnyi terület termelés eredménye úgynevezett száraz tömegtermelés a vezető elnik eljárásából a tagok között ma is ismeretlen fogalom. E termelési módszer nem szolgálta sem a szövetkezet érdekeit, sem a közszolgálati alkalmazottak érdekeit. Sem termés, sem jövedelem. Nem hitte el senki, hogy 60-70 hold termőföld 2000 koronát eredményezett. Akik saját szorgalmukkal önmaguk művelték és rendezték be telepeiket, fáradságuk eredményét megtalálták telepeiken. Akik még telephez nem juthattak, évenként kérték teleprészük kiadását, de a vezető elnök mindig elutasította őket, bár a 60—70 holdnyi btzalni terület mindig rendelkezésre állott. Mint mindig, ugy az 1923. évre esedékes bárifcszeget is a szövetkezeti tagok még a gazdasági év elején teljes egészben befizették. A tagok szerint egyedül a vezető elnök mulasztása, hogy a bérfizetést pontos időben a városi tanáccsal, szemben nem teljesítették, mintegy megszégyenítve a szövetkezet tagjait, kellemetlen helyzetet idézett fel a város tanácsával szemben. Ma délelőtt különben a szokásos kistanácsülásen is szóba került a tisztviselői kiskertek fl£ye. Nagy viharok között tárgyalták az elnökség beadványát, amelyben kijelentik, hogy nem hajlandók az ötvenkilós búzaárat fizetni a mai tőzsdei jegyzés alapján, hanem kérik a tanácsot, hogy helyezkedjen a rhéltányossdg álláspontjára. — Mindig ezzel jönnék — mondotta Balogh Károly Majd kifejtette, hogy a város nem ajándékoíhat mindig. Különösen olyankor nem, amikor a cél nagyon szép, de a kivitel — arról jobb nem beszélni. Különben is nagyon méltányos ár a fél mázsa, hiszen mások 4—5 mázsát fizetnek. Azt kellene tenni — folytatta —, hogy a kiskerteket valóban az egyes tisztviselőknek adják, ne pedig egy csoportnak, amely nem vezeti minden kívánalmak nélkül a közös földet. •mm Wöber köteles. Irta: Székudvari Imre. Nem is tudom, melyiken kezdjem ? Azon e, amit mindenki tudhat Reizner János monográfiájából, me:g a ma élő szegedi Wöberektől is, hogy a régi Szegeden majd egy évszázadon át vezető szerepet vitt a Wőber-cSalád ? Vagy azon, hogy a régi céh-világban milyen nagy volt a becsű ete Szegeden a kötélverő mesterségnek ? Inkább ezen kezdem, mert ezt kevesebben tudják. A szegedi kötelesek 1743-ban kapták a privilégiumukat Mária Teréziától s néhány évtized múlva már valóságos dinasztiák voltak köz ük, vagyonban és befolyásban tekintélyesek. Mi vitte fel ennyire a dolgukat ? A tiszai vontató hajózás, amely akkor érte virágkorát 6 tömérdek kötelet emésztett el. A félváros a hajózásból élt akkor, de legjobban a kötelesek éltek belőle, ezek közt is különösen három had : az Agátzok, a Kőnigek, meg a Wőberek. A céhládák poros iratai, a szegedi szenátus jegyzőkönyvei sokat foglalkoznak mindhármukkal, de a Wöber-család méc egy, a maga idejében hires német ember könyvébe is belekerült. Göritzben már 1800-ban közkézen forgott egy kis nyomtatott füzet, amelynek cime: Reise des Grafen von Hofmannseg iiber Ungarn ím Jahre 1793 und 1794. Irta ped g ezt a munkát maga Hofmannsegg, aki 1794 május-junius havában hosszabb időn át szívesen látott vendége volt Wöber János Györgynek, az öreg szegedi kötelesnek. Egy igazi európai műveltségű ember az egyszerű szegedi burgernál. (Mert a polgár szót még akkor nem ismerték.) Hofmannseg gróf szenvedélyes természetbúvár volt, aíci bejárta Német-, Francia-, Spanyolországot ét Portugáliát s a vízimadarak és vadak tanulmányozása, gyűjtése kedvééri Magyarországra is eljött s 1793—94-ben itt tartózkodott. Útleírásában sok érdekes apróságot figyelt meg. Éles szemmel nézi a körülötte végbemenő dolgokat. Szekéren tett útját is páratlan elevenül irja le: „A paraszt a bakon ül, igazgatja s maga hajtja mind a négy lovát. Harisnya helyeit ruhacafat van a lábán körültekerve, valamivel feljebb a bütykén s egy talp, amely sok szíjjal van a lábához és bütyökhöz erősítve.— ó rómaiasan néz ki; altestén vászon nadrág van egész lábabütykéig ; felsőtestét bunda mellény takarja, de ennek ujjai nincsenek. Inge kötésig sem ér, azért teste néhol mezítelen marad. Mindezek fölé jön még egy báránybunda, ez is ujjak nélkül, ezt vállain hordja, de oly szük, hogy a vállait is alig takarja be. Fejét és faggyúval bekent haját, mely részint szabadon és hosszan ömlik alá, részint bizonyos módra be van fonva, fekete nagy kerek kalap takarja, vagy magas cigánysapka " ilyen alkamatosággal teszi meg az utat Budáról-Pestre, majd később Szegedre. Szegedre már mint i merős érkezik. Ezt az íismerettséget még Pécsett szerezte. „Távollétem alatt — irja — ismét kedves szép fiatal asszony érkezett ^ide katonatiszt férjével. Mindjárt megismerkedtem velük s rövid idő alatt jó barátság fejlődött köztünk." Ez a kedves szép fiatal asszony volt a szegedi ismerettség első gyöngyszeme, Ebeliné Wöber János György leánya. Az ő házánál találkozott először a szegedi kötél verővel, aki ugylátszik sok hasznos útbaigazítással látta el szegedi útjára s vendégszerető házához is meghívta. Igy került a louzici gróf a szegedi köteleshez. Érdekes a kor felfogására az a megjegyzés, amit ehhez a barátsághoz fűz. „Ez emberekkel való barátságos viszonyom a pécsi nemesek közt, az asszony polgári származása miatt, bizonyos kötekedésre adott alkalmat. De mivel e nő — mint akármelyik úrhölgy is — mttvelt, mindez előttem nevetségesnek tünt fel.* Ez a kedves család ajánlotta neki, hogyhi emberei hamarabb érkeznének Szegedre, Wőberékhez menjenek. „Én — irja — az itteni legjobb (s mégis rossz) vendégfogadóban, a Fekete Sas ban szállottam meg. Éppen Wöber kötélverő úrhoz akartam menni, midőn látom, hogy az ablakom alatt megy el. Rögtön n egismert, mert már Pécsett is láttuk egymást és elbeszélte, hogy embereim épp most, legfeljebb egy órával előbb érkeztek meg és a maga házában szállásolta el őket. Több szerencse, mint érdem, gondoltam magamban s menék mindjárt vele a feleségéhez. Csak most lett még jó dolgom. Ez emberek a piacon laknak, melyet itt rácosan Palánkának hivnak, egy kis házban. De ezenkívül egy sokkal nagyobb házuk is van, mjly a környéken a legjobb, hol részint kereskedői