Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-02 / 199. szám

Vasárnapi szám ára 250 korona. •Mrkesztöség é» kiadótuvafri: Kölcsey-utca 6. (Prótétaizélió, L emelet 6.) Telelőn I&-33. A „Szeged* megjelelik béílfl kivételével minden •»p. Egyes szám ára 2T0 kotgna. Elöiizetési árak: Égy Itt napra Szegeden 4060,Budapesten és vidéken 4100 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 szeptember 2, VASÁRNAP. Hirdetési árak: Fél hasáboi, l mm.50,egy hasábon 100, másfél hasábon 150K. SzilvegkOzI 25 százalékkal drágább. Aprc> hirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 80.: K.Nyilttér,családi értesítés 14UC K. Többszöri feladásnál árengedmény ik szám. Szeptember elején. Szeptember elejín, mikor megnyílnak az iskolák kapui és az apró emberkéken kívül az apákat is nyomják az iskoláztatás gondjai, egy pillanatra talán előtérbe tolul a mindennél fontosabb kérdés, melyről tizenkét hórapon át •ly könnyen meg szokott feledkezni a magyar társadalom: mibél, kikből és hogyan kell rekrvtálódni a magyarság uj értelmiségi rétegének, amelynek majdan át kell venni a vezetést a mostaniak után? Milyen lesz az a sarkunkat taposó uj nemzedék, amelyből ki kell emelkedni egy uj korszak gondolkodóinak, tudósainak, irrinak, művészeinek, a piaci tülekedések átiagán felülemelkedő politikusainak, tzóval a kiválogatottík kicsiny számának, akikre maradandó értékű munkának az elvégzése várakozik? Ebből a szempontból véve borckés alá a magyar társadalmat, ki kell kapcsolnunk belőle a társadalmi hierarchiának legelső rétegét, a születés szerinti arisztokráciát, amely az öröklött névmk a tekintélyét hozza magával, az esetek nagy számában bizonyos százados szelekcióval és jelentős vagyoni erővel párosulva, de abszolút számát tekintve csekély és a politikai formák demokratizálódása éta egyre kisebbedő arányszámmal van a közéletben képviselve. Antipodusa az arisztokráciának az utolsé évnek folyamán anyagi erejében, társadalmi és politikai súlyában erősen megnövekedett parasztság, amelynek képviselői a történt eltolódás kifejezése gyanánt legelsésarban a régi nevet igyekeznek levetkezni és a somogyi polgárok ideológiája szerint a kisgazda elnevezést vindikálják m guk számára. Az aj elnevezés látszólag politikai alakulásokat takar, de lényegében elkülönülés a föld nincsetlenjeivel szemben, akiket a felduzzadt kisgazda önérzet nem hajlandó magához hasonlónak elismerni. Ez a kisgazda-aszály szinte robbanásszerűig to uh a magyar életnek az elő erébe és térfoglalása még nincsen befejezve. Ha csupín számáról és anyagi erejéről volna szó, ez az osztály könnyen termelhetné ki magából az uj magyar társadalom vezető elemeit. A társadalomban is vannak azonban a szelekciónak a nagy átlagra feltétlenül érvényes törvényei, amit az angolok ugy formuláztak meg, hogy csak a harmadik generációban lehet valaki gen leman. Néhai Lázár György polgármester, aki nagyon találóan tudta átfordítani az ilyen bölcs külföldi megállapításokat magyarra, ugy f jezle ki ezt az igazságot, hogy a vadkacsa, ha behozzák is a tanyáról a városba és kázi baromfi között nevelik, csak vadkacsa marad. Látni ezt az alföldi magyír parasztvárosok első generációs intelligenciáján, amely az újságon kivül más nyonvatott betűt nem nagyan olvas, kulturája a déli sörözésben és délutáni spriccerezésben csúcsosodik ki, az iradalmat, művészetet átengedi a zsidóságnak, egypár tanárembernek és néhány magát önként kikö ösitő különcnek, akikről megbocsátó vállvonogatással szokták megállapi:ani, hogy ilyennek is kell lenni. Egy fokkal magasabban áll a kisgazdaosztálynál a vidéki városoknak a kommercializált nagytőkétől távol álló kézmüiparossága. Ez az osztály a céhrendszer idejében vezetett, különösen a felvidéki városokban és igen sok értékes elemet nevelt az országnak. A céhrendszer felbomlása óta a kézmüiparosság elmaradt a nagyipar mögött, tömérdek helyzeti elégedetlenség halmozódott fel benne, melyet bármely oldalról jövő demagógia könnyen tud saját céljaira kihasználni. Iparoktatásunk elhanyagolt állapota ér h tővé tes^i a kézmüipaross'g szé es rétegeinek jelenlegi kulturális elmaradottságát. A rendi világban a lateinert és kézmüiparost, aki sok esetben művésze volt a mesterségének és mestere a művészetnek, kultura és világ zemlélet dolgában nem nagy különbségek választották el egymástól. Az akko i mesgye azóta á'okká mélyült és szélesbedett s a kisiparosság nagy részénél hiányzik a közügyeknek szélesebb és átfogó szempontok szerint való megítélése. A különböző osztályok rétegei közé nagyon kesteny hártya gyanánt gyűrődik be a sajátképeni középosztály, az állami, egyéb hatósági és magántisztviselők és szabad pályákon működő lateinerek, a kulturális értelemben vett polgárok csoportja, amely többé-kevésbé közös abban a törekvésében, hogy viszonyaihoz képest, sőt viszonyain felül is neveltesse a gyermekeit. Ezekben a polgári otthonokban él még leginkább az a felfogás, hopy a fölöslegben való duskálídás, a szecsksvágó gépeknek nagyban való eladása, a Ganz- Danubius részvények halmozása, a bakk és a fu ball nem feltétlenül legmagasabb célja az életaek és nagyobb nemzeti ér ék a laboratóriumában dolgozó tudós, a cim nélküli iró, mint a hatvan lóerőtől illatozó kormányfőtanácsos. Ezekben a polgári otthonokban nevelődtek a múltban azok a gyermekek, akik nem ismerték ugyan az elpuhitó kényelmet, de a legszükségesebben kivül telt nekik könyvre, egy-egy ut-zásra, némi szórakozásra és mindarra, ami a szorosan vett iskolai penzumon kivül hozzátartozik az ismeretek szaporításához és a látókör tágításához. A háború és az összeomlás zivatara a középosztálynak ezt a rétegét sújtotta a legrémesebben. Javadalmazása és jövedelme távolról sem tartott lépést a korona kurzusának csökkenésével és az árak emelkedésével. A vagyonmentő vásárok a szomorú bizonyítékai a fokozatos elszegényedésnek és prolitarizálódásnak. Kopár szobákban, főzelékféléken és pótszereken, csillagán nélküli egyformaságban nevelt gyermekek, akik sokkal szegényebbek az élet apró gyönyörűségeiben, mint apáik voltak, bizonyára nem viszik a lendületnek és az erőnek a fölöslegét az életbe. A magast bb fokon, sötét kvártélyokra járó, tankönyvek nélkül küzködő, irodákban éhbérért körmölő egyetemi hallgatók, akiknek az anyagi eszközök hijján hovatovább lerongyolódó magyar egyetemek egyre nehezebben tudják megadni a szükséges képzésnek a minimumát: ez körülbelül a képe annak a nemzedéknek, melyre alapitanunk kell a nemzeti jövő reménységét Egy rettenetes és megfordított szelekció van folyamaiban. A ruha és clpőgondck, a buzavalutás tandijak, a szorzószámos iskolakönyvek, a kiadások hatványozott emelkedése, az iskolán kívüli képzőerők összezsugorodása, sz iskolát végző fiatalság késő kereseti korhatára, mind nagyobb mértékben zárják el a magasabb képzés lehelőségét az elsősorban arravalók elől. Mert a hazug és álnak, a legjobb esetben érte mellen az a bölcs mondás, bogy a magyar ifjúság menjen gyakorlati pályákra. A leggyakorla ibb pályának is megfelelő képzés az alapja, a jövő szempontjából pedig nem közömbös, ha a gyümölcs helyett a virágot vetjfik a „gyakorlat" sajtoló malmába. Soha a magyar tanárságnak nehezebb, de magasztosabb feladata nem volt, mint most. Nerrcsak tanítania és nevelnie kell, hanem önbizalmat és erős akarást kell öntenie egy fájdalomban fogant szegény nemzedékbe, amely nem felelős az apák bűneiért és az apák balsorsáért, de tudtán kivül hordozza a világválságnak a terheit. £z a nemzedék most indul utnfk, hegy ember legyen belőle. Útipoggyásza szegényes és kopott. Az iskola rakja meg az aranynál és drágakőnél nagyobb kincsekkel, hogy értékekkel gazdagon érkezzék meg EZ életnek nyürsgő állomására. t. s. Az ügyészek nem fogadják el a jutalomdijat. (A Szeged budapesti tudósítójától) Dr. Nagy « Emil i£37ságtigymini$zter, mint ismeretes, a királyi főügyészségekhez átiratot intézet', amelyben arra való hivatkozással, hogy az igazságügy beest iite függ attól, hojiy a „n gyo fafajta" árdtági'ók is elvegyék bünte ésüket, bejelenti azt az elhatározását, hogy háram, egyenkint egymillió korona jutalmat tüz ki annak az ügyésznek jutalmazására, akinek sikerülni fog ety nagyobb árdrágítót elitéltetnie. Az >ga?ságügymintszternek ez a rendelete visszatetszés' keltett a közönség, a biróság, de leginkább az ügyészség körében, amelyet pedig a prémium kilatásba helyezésével serkenteni kivánt. A közönség visszatetszése minden megokolás nélkül is érthető. Nem lehet tetszetős az, ha a hatóságokat külén jutalmak kilátásba helyezésével üldözésre ösztönzik. A magyar biróság, amely méltán büszke a maga. függetlenségére, rémi btfolyásolást vélhet abban látni, ha az igazságügyminiszter megjutalmazza ?zt az ügyészt, ákinek egy „nagyuzsorásl" elitéltetni sikerül. De leginkább figyelemreméltó, hogy maga az ügyészség, tmelyrek tagjait n*gy jutalommal akarja huzdi'ani a miniszter, élénken tiltakozik a jutalmazásnak e furcsa faja ellen, sőt a jutalmat egyenesen visszautasítja. A budapesti ügyészség ugyanis ezt a jutalmat méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartja, meri hi-zen jutalom nélkül is kötelességét teljesíti, amikor a:on van, hogy minden bűnös a nnga büntetését elnyerje. A miriszter szombaton egy nyilatkozatában ismét kifejtette, hogy célfs: a nagybünösök megkeresése és hagy a mai anyagilag nehéz világban a közhivatalnokkal szemben az elismerést és dicséretet anyagi módon is ki kell fejezni. Ezt a szépen hangzó, de veszedelmes elvet a magvar ügyészi k«r, becsületére váló, önércetes módon elutasította, j A budapesti kir. ügyészség Nagy Emil igazság- ; ügyminiszter rendelete ügyében, amelyet a < Szeged minden kommentár nélkül, egész terjedelmében között, met jelent dr. Sztrache Gusztáv budapesti főügyésznél és kifejezést adott az ügyészség fölháborodásánek. Dr. Pálos Hugó kir. főügyészhe'yettes az ügyészi kar nevében kijelentette, hogy a felajánlott jutalmat nem fogadják el és az egész esetet az ügyészi kar máltóságával össze nem egyezteihetSnek tartják. Arra kérte dr. Pálos Hugé az ügyész-ég elnökét, hogy eren felfogásuknak illetékes helyen is adjon kifejezést. Dr. Sztrache Gusztáv válaszában kijelentette, hogy egyetlen pillanatig sem volt kétségben, hogy az ügyészi testületnek ebben a kérdésben ez lesz a felfogása. Az igazságügyminisztert a buditpesti ügyészség tagjai szómba an fölkeresték s közölték ve e, bogy ámbár áíér;;ik intene óin* k nemességét, mégis kérik, hogy intézkedését vonja vissz?. Az igazságügyminiszter örömét fejezte ki afelett, hogy az a testület, amelyre ö mindenkor büszke volt, ily érzékenyen fo»ji fel a közéleti tisztaságo' és rerdeietének erre vonatkozó részét visszavonja. Az ügyészek jutalmazására szánt három billió korona ösfzeget az 0;sz*gos Birói és Ügyészi Egyesület budapesti interná'usa javára adományozta. Bethlen, Daruváry és Kállay elutazása. Bethlen István gróf miniszterelnök szombslon dé után 2 óra 40 perckor indult el a keleti pály udvarról genft utján Daruváry G'zi külügyminiszterrel, Kállay Tibor pénzügyminiszterrel és Khuen-Héderváry Sindor rróf ministeri tanácsosai. A bécsi gyorshoz ebből a: alkalomból közvetlen á kai* uzkocsi után egy szalon kocsit csatoltak a miniszterek részé e. Az állomáson V/Ud képviselő várakozott a miniszterekre. Az elutazás a legegyszerűbb keretek között ment végbs. A párt a miniszter-