Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-08 / 204. szám

SZ8QBD Szeged, 1923 szeptember 6. letes jelentést terjeszteni a nemzetgyűlés elé az álla ni és törvényhatósági közalkalmazottak létszámcsökkentéséről. Az u| 18. szakasznál Hegynegi Kiss Pál módosítást ajánl a felekezeli tanárok és tanitók államsegélye érdekében. Nagy Ernő kritizálja a kultuszminiszter működését. Ait mondja, hogy a kultuszminisz er két ballábbal jár. Mayer János .-ízléstelenség ilyet mondani! Nagy Ernő: Én tanultam illemtant. A képviselő ur ugy látszik nem tanult. (Derültség.) Csatlakozik Hegymegi javasla'ához. Petry Pál kultuszminiszteri államtitkár felszólalása után az indítványt elvetik. Az uj 19. szakasznál Hegymegi Kiss Pál kéri a kultuszminisztert, hogy a népnevelés érdekében álljon el ettől a javaslattól, hogy a tanítókat ne a főispin, hanem a tanfelügyelő nevezze ki. Nagy Ernő azt kivánja, hogy a tanitókat a belügyminiszter nevezze ki és nu a főispán. Szünet után két órakor nyítjt meg újból az ülést Huszár Kiroly alelnök. Bartos Andor a régi 18 szakasz törlését kéri és helyette uj szakasz beiktatását javasolja. A kultuszminisztert a jelen törvény felhatalmazza arra, hogy az elemi népiskolai tanitók ügyeinek közigazgatását kinevezési jogáiak fenntartásával rendeleti u on intézze. Ennek megfelelően kéri a 18. szakasz törlését. Hosszabb vita után ezt elfogadják. A szakaszokat ezután kisebb módosításokkal elfogadják. A 22 szakasznál Szabó József (budapesti) kifogásolja, hogy a tisztviselők elhelyezésére uj hivatalt állítanak, noha azt a népólíti minisztérium is el tudná intézni. Vass Józstf népjóléti miniszter szerint nincs szó ujabb hivatal létesítéséről. A szakaszt s a még hátralevő kettőt elfogadjak, amivel a tisztviselői létszámcsökkentésről szóló javaslatot részleteiben is megszavazták. Woiff Károly szólalt fel ezután személyes kérdésben, majd az elnök tette meg a napirendi indítványt. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Sándor Pál a svájci gabonaeladásról. Sándor Pál a napirendhez szólal fel. Indítványozza, hogy a napiiend 7. pontjához vegyék fel a gabonakivitel ügyét. Nem helyesli, hogy a népjóléti miniszter a kormány nevében megkötött olyan szerződést, melyet nem terjesztettek a Ház elé. jól tudja, hogy a szerződés teljesen korrekt, csak azt szeretné tudni, hogy kellő hozzáértéssel kötötték• e meg. A Futurának nincs meg a megfelelő mennyiségű búzája és most nyakra főié vásárolja össze. Fejtegeti, hogy a buza drágulásával drágulnak az ipari cikkek is. Bár a közélelmezési miniszter azt mondta, hogy nem voltak közvetítők, még is tudja, hogy voltak közvetítők. (Nagy zaj az egész Házban. Felkiáltások: Kik azok ? Halljak, halljuk.) Sándor Pál felsorolja három-négy kereskedelmi vállalat igazgatójának a nevét. Kijelenti, hogy azt érti közvetítés alatt, hogy a közélelmezési miniszter három-négy frankkal olcsóbban adta el a búzát. Ez az olcsóbb eladás 12—14 milliárdot tesz ki. Ismételten kéri a Hizat, ne távozzék oly hangulatban, hogy nem intézték el megfelelően ezt a szerződést az állam részéről, hanem tűzzék napirendre, hogy a szerződés minden pontját megismerhessék a képviselők. Bud miniszter válasza. Bud János közélelmezési miniszter: Már tegnapi beszédemben kitétettem, hogy semmiféle titkolni valóm nincs. Minden egyes pontját megismertettem a szerződésnek. Ei voltam arra készülve, hogy támadni fognak, de ezeket a támadásokat is állni fogo n. Elismerem, lehetett volna jobb árakat is elérni, de ki kell jelentenem, hogy olyan árakat sikerült elemem, mely az akkori jegyzésnek megfelelt. Tegnap nem ok nélkül tértem ki arra, hogy közvetítők óriási számban jöttek. Azonban ünnepélyesen kijelentem erről a helyről, hogy semmiféle kőzve itést senki részéről igénybe nem vettünk. Tiltakozom az egész kormány és az egész oiszág nevében, hogy ugy állítsák be a dolgot, hogy a svájci kormány közvetítési dijat is fizetett. Nem volt kinek fuelnie és nem volt, aki fizesse. Szabó Sándor a napirendhez szól. Kéri az elnök napirendi javaslatának elfogadását. Gömbös Gyula köszöneet mond Bud Jánosnak a keresztény ellenzék nevében. A miniszter az egész ország háláját érdemli meg. Kéri az elnök napirendi javaslatának elfogadását. Viharos szavazás. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. Akik az elnök napirer.di indítványa mellett szavaznak, álljanak fel. A jobboldali képviselők felállanak. Felkiáltások balról: Kisebbségi Kisebbségi Most megszámlálják a szavazókat óriási zajban. Az elnök számlálás közben bejelenti, hogy Sándor Pál visszavonta indítványát. (Felkiál ások a szélsőjobbról: Puccs 1 PuccsI) A nagy zaj miatt az elnök felfüggeszti az ülést, amelyet 4 órakor nyit meg újból Huszár Károly. Kijelenti, hogy Sándor Pál visszavonta indítványát, a nagy zrjban nem tud a megállapítani, volt-e valaki, aki azt magáévá tette. Még most sem tudja, voit-e olyan. Dénes István jelentkezik. Most hosszú házszabályviia keletkezett arról, hogy szavazás közben lehet-e visszavonni az indítványt. Az elnök azt bizonyítja, hogy igen. „Kétszínű játék". Dénes István: Mi rejlett Sándor Pál kifutása alatt? Ha Sándor Pál nem akarta, hogy javasf latát a Ház elfogadja, miért íerjcz'ette elő? Rassay Károly a fajvédők felé kiáltja: Mert ott folyt a kétszínű játék. További beszédébea kifejti, hogy Sándor Pál indítványának visszavonását helyesli. Azok, akik Bud miniszter beszédét megtapsolták, a szavazás alatt ülve maradtak. Nyíltan kimondja, hogy amikor a kormányelnök külföldön tárgyal igen fontos ügyben, a legszerencsétlenebb dolognak tartaná a kormány leszavazását. Súlyos hiba lett volna a kormány megbuktatása. Gömbös Gyula: Visszautasítja Rassay állítását, mimha a keresztény ellenzék kétszínű játékot folytatott volna a szavazásnál. A kereszt-ny ellenzék tagjai a kérdés feltevésénél nem lát!ak tisztán, különben is tévesen volt feltéve a kérdés. Ha a kormányt akarták volna leszavazni, megtehe'ték volna anélkül, hogy ő felszólalt volna. Hiszen egy órán keresztül állandóan többségben volt az ellenzék. Hallét Istvái visszautasítja Rassay állítását. Szakács Andor kijelenti, hogy az elnök nem tette fel helyesen a kérdést. A nemzetgyűlés többsége Sándor Pál indítványa, illetőleg a Dénes István áital magáévá tett indítvány ellen szavaz és igy az indítványt elvetik. Az elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után háromnegyed 5 órakor rekeszti be az ülést. Amerikai hadirepülök tegnap reggel eredményesen mutatták be a parti védelemnek hadihajók elleni működését. A virginiai Hetterss-fok mellett elsülyesztettek két hadihajót, amelyet a lefegyverzési szerződés értelmében meg kellett semmisíteni. Körülbelül 200 mértföldnyire attól a ponttól, ahol a hajó állt, nyolc repülőgép szállt fel Egyik a hajót 3000 méter magasból 13 bombával 29 perc alatt ostromolta meg, de a kísérlet nem sikerült A repülőgépek ekkor 2000 méter magasra ereszkedtek alá és a hajót három perc alatt a tenger fenekére küldték. A Fekete-tengeren feléledt a kalózvilág és néhány hét óta állandóan nyugtalanítja a tengeren közlekedő teherhajókat. A napokban -íróriások támadták meg az „Amon" nevü bulgár teherhajót, melyet kiraboltak és a kapitányt a legénységgel együtt meggyilkolták, a hajót pedig felgyújtották és elsülyesztették. A rablás a kikötőtől három mértföldnyire történt. A hajón nagymennyiségű benzin volt, melyet a tűz felgyújtott. A robbanás a hajót legénységével és kapitányával együtt levegőbe röpítette. Várna kikötőjéből látták a hajó felrobbanását és azonnal mentő- és j üldözőhajókat küldtek ki, melyek azonban eredt ménytelenül tértek vissza. Színház. Irta: Móra Ferenc. Ne (essék megijedni, nem aktuális a tárcám éi nincs semmi összefüggésben a szinházkérdés sel. (Hiszen ha összefüggésben volna, akkor az volna a címe: cirkusz.) Az én számomra egyáltalán nincs is szinházkérdés. Azon kivételes emberek közé tartozom Szegeden, akik nem értenek a színházhoz és már foglalkoztam is azzal a gondolattal, hogy megalapítom önként jelentkezőkből a színházhoz nem értők kulturegyesületét. De egy jól szervezett egyesülethez legalább tiz ember kell (egy díszelnök, egy elnök, egy ügyvezető elnök, három alelnök, egy főtitkár, két titkár, egy jegyző, — de hol van még akkor a pénztáros, aki a könyöradományokat gyűjti?) — és Szegeden, amint mondják, legfeljebb öt ember található, aki elismeri, hogy nem ért a színházhoz s ezek közül is egy színész, egy szinügyi bizottsági tag és egy szindarabiró, ezekkel tehát semmit se kezdhetek. Gondoltam arra is, hogyha ráérnék felmenni a közgyűlésre, megind'tvárvyoznám, valahogy kapcsolják össze a kuliurpalotát a színházzal, — hátha ezen a réven a kullurpalota kulturális fontosságát is el lehetne hitetni a közvéleménynyel. Mert ezt negyven esztendő alatt nem sikerült elérni, holott azalatt legalább félmillió ember vette hasznát a könyvtárnak és legalább ^évmillió járt a muieu nban. De azért azt még ne u <?rtem meg, hogy a kultúrpalota iránt való kulturérdeklődésbSl estek volna egymás torkának az emberek, vagy a kultúrpalotáról oldalszámra cikkeztek volna az újságok, — ellenben azt már hallottam néhányszor, hogy a kultúrpalota fölösleges luxus, mert ott vagy regényt irnak, vagy regényt olvasnak, de semmi haszonravaló dolgot nem müveinek. Sőt egyszer az a terv is felmerült, hogy a kultúrpalotában kellene baromfikiállitást rendezni, mert ott szép tágas termek vannak. Azért is nem megyek a közgyűlés elé az ötletemmel, mert attól tartok, uloljára valami praktikus határozat lesz a dologból. Például kimondják, hogy a kultúrpalotának csak akkor lesz kulturális fontossága, ha a leendő uj igazgató ott rendezi az éjszakai előadásokat. Igy állván a dolog, inkább csak megmaradok a kenyerem mellett: nem leszek kultur-ember, nem szólok hozzá az aktuális színházi kérdéshez, hanem elmondom, hogyan nyilt meg a szegedi Theatrum száz esztendővel ezelőtt a városházán berendezett szálában. (Csak hét pengőforint árendát fizettetett érte egy idényre a tanács, mert „mi és népeink inkább gyönyörködünk a játéknak szemlélésében és a magyar nyelv és nemzet dicsőségében, mintsem az ilyetén árendának jövedelmében".) — Ötömmel fog&da varosunk kebelébe egy szinésztársaaágot Kilényi vezérlete mellett — irja a Honművész szegedi tudósítója —, hogy évi szokáskinl cános d arabjaival miveltebb pártfogóját mulattassa. Ezek. viszont gyengéd reménynyel eltelve várják, hogy a társulat cé irányos rendeltetésének a megelégedésig legalább díszesen megfelelni kípes leend. De vajmi hiu reményünk a csalja csüggedés ölébe kezde süllyedni, midőn varosunk Thália-templomát a társaság Költő és Hangász, vagy Spekuláció pénz nélkül cimü vígjátékkal nyitván meg. A kritikusnak nemcsak a darab nem tetszett — amely második címéből ítélve most is aktuális volna —, hanem a színészekkel se volt megelégedve. Kilényi ur ellen az volt a panasza, hogy „^etét és fü'et sértegető szavajárásai vannak, mint micsodái háj, hájl (hosszan), persze, muszáj" stb. Sokalja ezeket a .póriasság"-okat, amelyeket oly sürün használt az aktor, hogy „íróeszközt kéntelenittettem vinni gyakor előfordulásuk számának feljegyzésére". S nem tudta a kritikus, „a nevetés, vagy bosszankodás angyalával fogjon-e kezet, mikor Kilényi ur az utas szerepében Kecskemét körül jár, mégis Horgosra rendeli a kocsiját. „Valter hangász szerepét Latabár ur adta, a játék színi hirdetmény szerint a kassai énekes társaság tagja, ki körének dic ö megfelelendő lett volna, ha szerepét jobban tulajdonává teendi.' Még jobban fölháborodik a kritikus azon, hogy a költő éí hangász ur borzasztó sok almát megesznek és tömérdek tejet és bort megisznak a szmpadon s ezt oly moiión teszik, hogy majd megfuladnak tőle. „Naricii, sie:elméi gerlicenkéat nyögdécselő