Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-26 / 218. szám

V SZEGED millió frankos kölcsönre vonatkoznak, befejezettnek tekinthetők. Magyarország a kölcsönt meg fogja kapni, abban az esetben, ha teljesíti a kisántánt feltíteleU. A Népszövetség tanácskozásai. A jogügyi bizottság a nem állandó tagok jogügyi viszonyait tárgyalta. Nem állandó tagok a köve'kezö államok: Belgium, B azilia, U uuua, Kina, Svédország, Spanyolország Barthelémy francia delegátus indítványozta, bogy a nem állandó tagsági helyek betöltésénél gondoskodjanak arról, hogy a kühnbözö népcsaladok és népfajok a beválasztásnál f gyelembe vétessenek. A Népszövetség befejezte a Néps övetsé? alapszabályainak 1L pontjára vonatkozó tárÍ

ralásait és a következő határozatot hozta: I. /okban az esetekben, ba a Népszövetség tanácsa kötelességének tartaná azt, bogy katonsi rendszabályokat ajánljon valamely ország megtám dtatásának esetére, számolnia kell a megtámadott ország földrajzi s egyéb speciális viszonyaival. 2. Mind n állam alkotmányos tényezőire hárul az a kötelesség, hogy megítéljék, mily értékben és terjrdelefflben vehető ieénybe katonai erő abból a «éib5l, hogy a 10. pontban foglalt kötelezettségek betartását biztosítsák. 43 szavazó közit 13 an tartózkodtak a szavazástól, egy pedig a módosítás ellen volt. Nem csinálnak klinikát a közkórházból(A Szeged tudósítójától.) Bizonyára élénken emlékezetében él még az újságolvasó közönségnek az a hírlapi poléttia, ame'y a nyár elején akörül a titokban dédelgetett hatósági terv körül kifejlődött, hogy a városi köz*ómázat klinikai jelleggel át kell adni 8z egyetemnek. A hatóság érvei, valamint a hatósági magatartás okai ismeretesek, hiszen «z emü'ett birlapi polémia során például dr. Somogyi Szilveszter polgármester nem elégedett me^ azzal, amivel minden más ügyben meg szokott elégedni, bogy tudniillik nyilatkozik a nála megjelenő uj tág;róknak, hanem szükségesnek látta küön ciktben sikra»zállni vélt igazáért. Di ismeretes a Szeged áliáspmtji is, amely kezdettől fogva a"b<n csúcsosodott ki, hogy a közkórház közkórházi jellegét meg kell óvni, bogy tehát a kómaz egyetemi klinika cíjaira át nem engedhető és hogy az államosítás is másodsorban, végszükség ese én és csak bizo nyos föltételek mellett jöhet szóba. Ugy látszik, a város közönségének ig*n tekintélyes része velünk van egy vé'eményen. Emellett buMyit, hogy mindjárt a hírlapi cikkek megjelenése után, rrég jun us 15 én fe'ebbizéssel fordultak Vass József népjóléti min szterhez, aki(julius 26-án meglepően érdekes és megérzésről tanúskodó leirattal válaszolt a — hatóságnak. A leiratban a többi köiött ezeket | mondji a miniszter: — Szeged város közönsége azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy a város tu'ajdonát képező közkórházat jelenlegi kórházi jellegében hagyjam m g s a jelenleg is még közkórház cé jait szolgáló részének az egyetemi klinikához való csatolását ne engedélyezzem. — A folyó évi junius hó 15 én kelt felterjesztésben felhozott indokokat méltányolva és tekin ettél a városnak ezen kérdés megoldásához füzfdő fontos érdekeire, hajlandó vogyok a vá'os közönségének elém terjesztett kérelméhez abban az esetben hozzájárulni, ha a város, mint kórházfenntar>ó, sürgősei gondoskodik az iránt, hogy az igen elhanyagolt állapotban lévő hözkórház hiányai a mai nehéz viszonyok mellett is joggal támasztható igényekne* megfelelően záros határidőn belül rendbehozassanak, illetőleg az egyes épü eteken szükséges tatarozások végrehajta s»nak. — A mult év fo yamán helyszínen járt szakközegeim jelentéséb I ugyanis megütközéssel értesültem a kórházfenntartón»k a kórházzal való teljes nemtörődömségéről, *z épületeknek tűrhetetlen elhanyagoltságáról, tökéletes lezüUéséről. K küldötteim jelentése szerint a főépület kerti szárnya összedüléssel fenyeget, ágasokkal van alátámasztva, a régi szárnyhoz tartozó kórtermek és folyosók falazata a mennyezetig nedves, a meszelés sok évi szennyeződés és lehullások nyomait mutatta, a padozat gödrös. Az ágyés fehérneműt, különösen egyes osztályokon, igen rossz állapotban találták és — a sebésze i osztály kivételével — a kórházban megkövetelhető tisztaság is sok kivánni valót hagyoti fenn. » A leirat a továbbiakban arról beszél, hogy indokolt lenne a kórház közegészségügyet veszélyeztető részeinek bezárása és azzal végző dik, hogy abban az esetben, bt a város nem intézkedik haladéktalanul a hiányok megszüntetése végett, mégis meg kellene indítani a tárgyalásokat a klinikává való átalakítás érdekében. Vass J >zsef tehát, amint látható, igen erős szavaksal o«torozza .az egyenesen tűrhetetlen állapotokat". Nem u)ságiró, vagy törvényhatósági bizottsági tag, hanem miniszter véleményéről lévén szó, természetesen eredménnyel. A polgármester augusztus 8 án személyesen tárgyalt Budane- ea a népjóléti miniszterrel, majd augusz us 26 án a következőkben tájékoztatja a tanácsot az ügy állásáról: — Csodálkozásomnak ad am kifejezést, hogy a m. kir. kormány a várostól oly in felterjesztést kapott volna, mely szerint a kórházat nem akarja átadni. A mnisz'er ur felvilágosított, hogy nem állami kórházzá való átvevésről van szó, hinem ö ugy tudja, ho<y klinika cá<okm a vá os nem halandó átsdn a kóth za». Én megjegyeztem, hogy a város nagy ör.v-md ven <é, ha közkórháza államosiftatné'c, de csupán klinikai célokra átadni nem volna érdemes, mert akkor közkórházi ápolásra szo'uló betegeink nem találnának mindannyian elhelyezést. A mini zter ur att mondotta, hogy állami átvételről, tenát a közk'rhtz államosításáról egyelőre szó sem lehet, mert az állam rossz pénzügyi helyzetben van, de megkívánná, hogy a kórhá nik még ki nem javított része javittassék ki, hajlandó ennek a költségnek felét magára vállalni. H> nagyobb összeget tenne ki, esetleg a munkát pár esztendőre el lehetne osztani. Felkérem tehát a tanáciot, hogv amennyiben ezt helyesnek találná, a mérnöki hivatallal készittes-en költségvetést a kórház teljes karbahozatalára, azu'án közgyűlés utján tegyünk felterjesztést a népjóléti miniszter úrhoz, melyben a költségek felét állami segélyből kéijük. Ezek szerint a polgármester felfogásában örvendetes változás állt be, sajnos azonban nem alapos. Erre »övetkeztetünk, ha nem a szövegezés pongytl íságáról van s/ó, hogy a polgármester szerint a kórhazat klinikai célokra átengedni nem vo'na érdemes, mert a közkórházi ápolásra szoruló betegek nem mindannyian nyernének elhelyezést. Mindesetre engedmény a régi merev állásponttal szemben, de még mindig nem elég határozott sünvallás az egyedüli helyes irányelv mdlett. A polgármester átiratával a fanacs szeptember 3 án foglalkozott. Etha ároiták, hogy nyilatkozatot kérnek a mérnöki hivataltól ártól, bogy a közkórháznak még mtlyik része volna használatba helyezhető és hogy a mai árviszonyok mellett még mekkora összeg volna arra szükséges. Szeptember 4-én olvashata'lan aláirásu műszaki főtanácsos ezeket jelenti: A városi közkórház emeletes főépületének a Szent Ró*us-tér felé eső jobboldali földszinti része, valamint ugyanezen oldalra eső udvari benyúló szárny fö'duzinti és emeleti része volna használatba he'yezendő. Ezen részekn k a kijavítását a mult év október havábsn javasoltuk. Akkor a munkálatok tizenegymillió költséget igényeitek Ma a munka- és anyagár az akkorinak 15—20 szorosára emelkedett, a javítási költségek e»ek szerint 150 — 200 millió koronába kerülnének. Szeptember 21 én a város tanácsa elhatározta, hogy a kórház melléképületének helyreállítási költségeihez a népjóléti minisztertől állami hozzájd'uldst kér és az iratokat a szükséges költségvetés elkészítése végett áttette a mérnöki hivatalhoz. Az iratok most a mérnöki hivstalnál vannak. A kórház-ügy pedig, mint látható, a helyes meder felé terelődik. Mindössze az van hátra, hogy a mémökcég az alapos költségvetési munkát a lehető legsürgősebben elkészítse és hogy a tanács az októberi közgyűlésbe okvetlenül bevigye ennek az odió/us ügynek egész anyagát. Semmi kétségünk benne, bogy a közgyűlés az ügy nagy kuiturjelentöségéhez mért alapossággal <*s megfontoltsággal tárgyalja majd a megteleli tanácsi előterjesztést és hogy h* átoxa-aval nemeik végleg megmenti, hanem mv jában emeli is a városi közkórházat. Szeged, 1923 szeptember 29 Omladoznak a városháza rendőrségi folyosói. (A Szeged tudósítójától.) A városháza csipkés, négyszemü tornya messzire világit el az éjszakában és ha a nagyharang hangos szóval kongatja az idő múlását, egy pillanatra feléje fordul iák fürkészve a szemek. A csöndes éjszakákon. amikor elhallgat minden, bámészaa szoktak megállni azon az uton, amely a korzóról nekivezet a toronynak. Megállnak és néznek. Csak ilyenkor, lecsöndesült éjszakákon veszik észre, hogy a városháza csipkés tornya, a faragott erkélyek és a cirádás diszü ablakok: az egész városháza csodálatosan nagyszerű, talán legszebb az összes szegedi paloták közül. Ilyenkor azután el elnézelődnek, kulisszák és filmek ttlnnek elö, amelyeken ugyanígy látszottak a sárga fényben a csipkés tornyok, a faragott erkélyek és a cirádásdiszü ablakok. Talán kis vila is indul, aztán ismét szelíden megállapítják, hogv nagyszerű a torony és nagyszerű az egész épület. Ezt mindenki megállapítja, a város vezetősége, a tek. Tenács, képviselők és miniszterek, cv sek és subások, sőt költök és pikorok is. Az >nb n beljebb kell nézni, a tanácstermek és f igadó zobákon tul. A rendőrségi folyosókon, a földsz nen már alaposan meglátszik, hogy nem mind arany, ami fénylik. Etek a folyosók a folytonos használattól annyira megrongálódtak, hogy ma már alapos renoválásra volna szükség, ha a város hatósága nem akarja, hogy idővel teljesen használhatatlanok legyenek ezek a nagyon is szükséges folyosók. A faladról teljesen lekopott a festék, sőt némely helyen már a vakolat is erősen megrongálódod. Ezeken a hibákon kivül a kővel kirakott padló sincs a legjobb állapotban. Nemcsak ezeken a rendőrségi folyosókon vannak haladéktalanul megcsinálandó hibák, hanem azokon a folyosókon és helyiségekben is, amelyek a földszinten vannak is a detektivtestület végzi azokban mindennapos munkáját. Ezekben a helyiségekben naponta annyi ember fordul meg, amennyi az emeleti folyosókon talán egy bét leforgása alatt sem. Minden ügyesb»jos dolgokban a panaszosok és gyanúsítottak először és legtöbbször itt fordu nak meg. Délelőtiönkint csapatostul állnak a folyosókon emberek és várják, mig kihallgatásuk megkezdhetik. Sokkal nagyobb tömeg jelenik itt meg, az utábbi időkben a sürün megtartott razziák alkalmával. A legutolsó erkölcsrendészeti razzia éjszakáján egyszerre mintegy háromszáz ember szorongott a szük folyosókon. Hetipiacos n pókon ped g a forgalom még ennil is nagyobb. Ezek utan ne a c»oda, ha a detektiviestület folyosói és helyiségei alaposan megrongálódtak és sürgős tatarozásra várnak. Eltekintve minden esztitikus kívánságtól, ezeket a helyeket egészsigügyi okokból is azonnal ki kell javíttatnia a város hatóságának. A bűnügyi detektivszobák Mellett, közvetlenül a sarokban, egy olyan helyiség van, amelyet azonnal és gyökeresen rendbe kell hozatni, mert ellenkező esetben súlyos következményei lehetnek a mulasztásnak. A mennyezet olyan rossz állapotban v n hogy minden pillanatban beomiással fenyeget. Ha a felső emeleten mossák a folyosókat, itt állandóan folyik le a víz, ami •etnesak lehetetlenné teszi a közlekedést, hanem teljesen tönkreteszi az egész mennyezetet. A város hatóságának nem szabad itt kiadást sajnálni, mert ezekre a javításokra múlhatatlanul szükség van, nemcsak az ott dolgozó detektívek egészségének szempontjából, hanem a köz érdekéből is. Meg kell csináltatnia a város ha óságának a felső folyosókat is, ha azt akarja a magisztrátus, hogy ez a caipkés tornyú, faragott erkélyü, cirádásdiszü épület, valóban csodálatos és nagyszerű legven továbbra is. Anglia nem tárgyal Gibraltárról. A Journal tudósítója hivatalos felhatalmazás alapjan határozottan megcáfolja azt a hirt, hogy Spanyolország és Anglia között Qibraitár kicserélésére vonatkozóan tárgyalások indultak volna meg. A spanyol kormány eddig semmiféle diplomáciai tárgyalást nem kezdeményezett és bár Primo de Rivera tábornoknak szívből jövrt óhaja ez a kérdés, de Spanyolorsrágbm mégin mindenti jól tudj?, hogy Anglia nem hajlandó erről a kérdésről tárgyalni.