Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-14 / 184. szám

Egyes saám ára 120 korona. •Kiketzlúség és kiadóhivatal. KOlcsey-utca 6. (PrófétaMálló, 1. emelet 6.) Telefon 13-33. A .Szeged* megjeleoflt hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 120 korona. Előfizetési árak: Egy ftúoapra Szegeden 2250,Budapesten és vidéken 2300 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 25, egy hasábon állásiéi hasábon 75 K. SzövegkOzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 50,kövér betGkkel 100 K. Szövegközti közlemények soronként 500 K. Nyilttér, családi értesítés 800 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam, Szeged, 1923 augusztus 14, KEDD. 18jl-ik szám. Ungarske magazin. Az olvasó, megakadván a szeme ezen a roadár-nyéivü cimen, azt fogja kérdezni, hogy mi az Ördög lehet sz? Mit lehet a magyarnak magazinba rakni a mai világban? Legfeljebb azokat a politikusainkat lehetne, akiknek egy kigsé nyers a politikája. Lehet, hogy igy érne egy kicsit a politikájuk, mint a rochefort-sajt. Ámbár hiszen elég penészes a magyar politika igy is. egész a közepéig beette magát a középkori penész, mégis éhen vesz mellette az ország. No, az Ungarske magazin nem is olyan bolondság, hogy azon figurázni lehetne. Az nem politika, hanem roppant komoly intézmény, majdnem olyan, mint egy interparlamentáris konferencia, vagy egy Népszövetség. Most nyilt meg Stockholmban, vagy Krisztiániában, vngy hol, de mégis alighanem Kopenbágában. N*m lehet bizonyosan tudni, mert két képes lapban is van a megnyitásától fotográfia, de az egyik Svédországot mond, a másik meg Norvégiát, 1 ellenben azt az urat, ski megnyitotta a magyar magazint, Hölborgnak hivják. Ez pedig olyan tipikus dán név, amilyen nem dán név a Csonka Bukosza Tanács Ignác. Nem bsj no, ha egy kis zaver van is a képes lapok geográfiái tudománya körül, azért az Ungarske magazin mégis komoly dolog, mert az a magyar különlegességek áruháza odakint Skandináviában az úgynevezett világpiacon. Lehet benne vásárolni karikás ostort, cseréppipát, kostói származó zacskót, tulipános szűrt, meg minden olyan nevezetessége*, amiért átégi jó világban megbámulták a bugaci gulyást a magyar népéleíet tanulmányozó öreg angol missek. Mind csupa olyan holmi ez, ami nélkül eddig boldogtalannak érezte m?gát a dánus. Tűvé is tette énük az egésa világot és n;m nyugodott addig, mig ki nem tanulta, hogy bol terein ez a sok szép csuda, a négereknél-e, vagy az indiánoknál. Ezer a szerencséje, hogy most már mind megkaphatja ott helyben. Körülbelül nekünk is oda kell menni, ha hozzájuk akarunk jutni, mert minálunk már igen csak kitelt s divatja ezeknek a magyar specialitásoknak. Tulipános szűrt például már esztendőit óta nem láttunk élő emOer vállán, legfeljebb viaszfiguráén a néprajzi muzeumban. Magyarok számára talán nem is csinálják már, mert ha volnának is hozzá kisgazda-nábobok, akik megvennék, se posztónk nincs, amiból csináljuk, se tulipánunk, amit rávarrjunk, de tán olyan sincs, aki kiszabja a régifajta magyar szűrt. Amit csinálnak, ha csinálnak, thutenkamenos uj médit, azt már csak a dán előkelőségek számára csinálják, — csak legyen, aki felvegye. ' De ez az éppsn, amiban nem vagyunk bizonyosak s amiért szóvá tesszük a dolgot. Nem tudjuk, miféle vállalkozás ez az Ungarske magazin, jőakara'u próbálkozás-e, állami támogatásban részesülő magánvállalkozás, vagy csak aféle éielmeskedő szédelgés, amit — hiszen láttunk már ilyent — nincs kizárva, hogy szintén támogat a jóhiszemű állam. Akár ilyen, akár olyan, akár áll mögötte az állam, akár nem tud róia, mindenképen nagyon együgyű dolog az ilyea magazin, amely különlegességekkel akar uj piacot nyitni a magyar iparnak es kereskedelemnek. Ez olyan délibábos turánkodás az ipari exportban, ametjr -esetleg nem is olyan ártatlan mulatság, rnint azoké, akik Dareios királyt is megteszik szittya ősünknek, Tarajosra magyarosítván a nevét. A kivitelnek az a titka, hogy a termelő ország alkalmazkodik a fogyasztó ország szükségleteihez. Kutya baja se lett volna a háború előtt a ruházati iparnak, ha az angolok mihozzánk csak a skót paraszt nemzeti viseletét importálják és a franciák a breton parasztét. Csakhogy a külföldnek mindig több esze volt s inkább gőzekéket szállított hozzánk, mint tengeri hajókra való kazánokat. Mert nem egészen rosszul hitte, hogy a magvarnak gőzekékre van szüksége és nem fog a Z«gyvára hadihajókat építeni a gőzkazánok kedveert. A kivitelnek bizonyosan vannak speciálisan nemzeti termékei is, amik keresettek a világpiacokon. De nem azért, mert az a holmi txkluzivaH nemzeti, hanem azért, mert az a nemzet csinálja belőle a legjobbat. Ilyen az angol acél, a svájci s?j', a msgysr paprika és mindenekfölött a magyar liszt. Az Ungarske magazinok nélkül is olyan kapós odakint, bogy belejajdulunk itthon az örömbe. De olyan bolondot ne gondoljunk, hogy dohányzacskókkal meg lehet javítani a valutat és Hamlet most már a magyar ezűrszsbászat kedvéért le fogja tenni a maga nemzeti viseletét s tulipános szűrben és ráncos csizmában siet találkozóra az apja lelkével. Az igazságügyminiszter polémiája a részvényügy miatt. (A Szeged budapesti tudésitójdtól) A legtöbbet vitatott politikai kérdések körül fő eg kettő érdekli most a politikusokat. Az egyik az, hogy a részvényügyre vonatkozó adatok miként kerültek Friedrich birtokába, a másik az, hegy a ne ek kCzül miért csak néhánnyal látták jAnak előhozakodni. A részvény ügynek különben mo it ujabb következményei ke tenek érdeklődést egy hírlapi cikk nyomán, amitől a köve kezőket jelentik : Az egyik hétfői fő'árosi lap irja: A nemzetgyűlés, sajtó, közvélemény hettk óta a kibocsátási árfolyamon vásárolt, úgynevezett „ajándéitrészvények'" ügyétől hangos. Teljes elnaikanizálódásunk tragikus tünete, hogy ez a kérdés, tmely inkább kortörténeti, mint- bűnügyi, potiiikai vagy közerkölcsi szempontból érdeke^, a mai magyar politika vezérmotivunnává lel?. Az olvasó eéggé ismeri az országos, sőt európai skandalummá nőtt MFTR, Literre*'m, Dorogi gumwi, Kist&rcsai rész/enyek tőzsdei bi> veietese körül támadt politiksi hadjáratot. Az Ügy utolsó fázisa Friedrich ht?Én leleplezései, Nagy Emil igazságüi- y r iniszter publicisztikai 3 elmefuttatá a, majd a Ház szombati űlésín u|j tó N<»gy Emil szereplése, amely azzal a méla i akkorddal végződött, hogy ő mint hstó?ág, a ! hivatalos titok pecsétje alatt jutott az adatokhoz és igy még, ha a nyelvét kiszakítják, akkor sem mond névsort De Nagy Emil kritikai értekezése a közmorálról, amely egyúttal lesujté itélet minisztertársa, Rakovszky Iván belügyminiszter ellen is, előbb keiült Friedrichék, mint a minisztertanács elé, ami még a magyar parlameniáriznus történetében Í3 példa nél'ül való jelenség. Tudvalévő, hisjen maga az igazságügyminisz'er tette közzé a hirlapokbsn, hogy csütörtökön délután megjelenteti nála az érdekelt bankó* kiküldöttjei: Kornfeld Pál báró és dr. Sichermann Bernát a Hitelbank, Weisz Fülöp és dr. Stein Emil a Pisti Magyar Kereskedelmi Bank és dr. Mándy István és Déry Jenő a Lloyd Bink részéről. E nap délelőttjén Nogy Emil hosszan tanácskozott az igazségSgyminisztériumban Friedrich Istvánnal. Fél 4 órakor kezdődött a bankok képviselőinek és sz igazságügyminiszternek értekezlete. Dr. Stein Emil, mielőtt a részvénykibocsátásokra vonatkozó dossziék (levelezések, tablók, névsorok) bemutatására került volna a sor, kijelentette: a bankok a magyar igazságügyek legfelsőbb hatóságának srivesen szolgálnak felvilágosítással, de elvárják, hogy az igazságügyminiszter szavát adja a látottak titokban tartására. Nogy Emil ezt magától értetődőnek tartva, hozzálátott az iratok tanulmányozásához. Először a MFTR és Interrexim, azután a Dorogi gummi, végül a Kistarcsai hatalmas aktacsomói kerültek sorra. Az igazságügyminiszter nagyon alaposan vígignézte a levelezéseket és két iv fehér papírra ötletszerű, jegyzelekei irt, olyan neveket és angazsmánokat jegyezve fel, amelyek őt meglepték vagy különösen érdekelhették. A három bank sokezer üzletéből, amelyek f. részvénykibocsátásokra vonatkoztak, Nagy Emil csupán két ívre terjedő jegyzetet készitelt magának. Fél 7 óra volt, amittor a Kistarcsai névsorral is végezve, a bankigazgatók társasága és jogtanácsosuk elhagytok Nagy t Emilt, még egyszer lelkére kötve a teljes diszkréciót, miután egyes nevek kiragadása a sokezer közül, csupán a bankok üzleti reputációjának és intakt személyek meghurcolására vezet. Még az este Friedrich István újra hosszabban tanácskozott Nagy Emit igazságügyminiszterrel. E tanácskozáson lényegéről nem szivárgott ki semmi, ellenben péntek délelőtt fíl 11 órakor megjelent a három intézet közös jogt^n-csosa a Hitelbankbtn é? közölte Kornfeld Pál bíróval, hogy Friedrich István kezében látta azt a két ivnyi jegyzetet, amit Nagy Emil igazságügyminiszter a bankok eléje terjesztett levelezéséből mindnyájuk jelenlétében sajátkezűleg készített sóját házi használatára. Az itt idézett közleményről Nagy E:r>il igazságügvminÍBzter a következőket mondotta: — Ez a közlemény oly páratlan alávalóság, melyet, ha nem lennék miniszter, csak korbáccsal tudnék megtorolni. De miután, sajnos, miniszter vagyok, azonnal megindítottam a bűnvádi eljárást: Ehhez az alívalósághoz több megjegyezni valóm nincs, csak annyi, hogy végtelenül örüiök annak, hogy az az álláspontom klasszikus beigazolást nyert ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy mindaddig, mig Magyarországon a becsülelrablók ellen kellő büntetést és gyors eljárást nem statuálunk, az ilyen ügyekkel csak rovottmultu embereknek szabad foglalkozniok és akkor a korbácsot állandóan kézben kell tartani. Nyilatkozik az igazságügyminiszter egy estilapban arról, hogy hogyan kerülhetett Friedrichhez a részvényügyről szóló jelentés, mielőtt azt ő, a minisz'er a nemzetgyüiéeen mi^a felolvasta volna. ^ nyilatkozat elmondja, hogy a miniszter kérie Ffiedrichet, álljon el at'ól, hogy a részvényügyet ismét a parlament elé tálslja és elégedjék meg azzal a jelentéssel, amelyet ő majd a Házben fe'olvas. A jslen ésnek, vagy kommünikének szövegét előzetesen Sándor Pálnak, Ra?saynak, Zsilinszky Endrének átadta egy példányban, anntk bizonyságául, hogy azt az ellenzék is tudomásul vehette. Miainlt az illetők a kommünikét olvastás s mialatt ő egy küldöttséget fogadott, Friedrich már jelentkezett az ülésen azzal a szándékkal, hogy a kommünikét felolvassa, snélkül, hogy ehhez az ö engedélyét kikérle volna. Előzetesen Friedrichkel semmi megállapodásuk nem volt. Az ennek ellenkezőjéről közölt hírlapi állítás oly borzasztó támadás — mondotta a miniszter — az ő egyéni becsülete ellen, amellyel szemben minden megtorlást igénybe fog venni. Friedrich István csak röviden a következőket mondatta: ^ — A listát nem az igazságügyminisztertől kaptam. Ö csak azt a jelentést adta át nekem, mint ismeretes, melyet a Házban felolvastam. A legnagyobb homály és titokzatosság fedi Friedricti listáját. Egyesek szerint háromszáz név szerepel a listán, mások 8®—100 névről tudnak. Olyan helyről, ahol a Friedrich birtokában lévő listábt betekintettek, azt az információt keptuk, hogy a listán mintegy 30—40 név szerepel. ,4 kormány tagjai közül a belügyminiszteren kivül senki sincs a listán. Daruváry külűs>yminiszter»iek is fölajánlották sz olcsó részvényeket, de ó azokat nem vette meg, visszautssitotta egy nagyon udvarias hangú levélben, amelyet a Pénzintézeti Központ igaz-