Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-12 / 183. szám

I Egyes saám ára 120 korona. Saukuztöség és kiadóbiva«!• Kök sey-ntca C.(Prólétajmáltt, fe emelet G.) Telefon i5-». A .Szeged' roegjeleoit héttő kivitelével minden nap. Egyes szám ára 120 korona. Előfizetési árak: Egy •talapra Szegeden 2250, Budapesten és vidéken 2300 kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. 25, egy hasábon 50,mástél hasábon 75 K. Szóvegközt 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 50,Mver hetükké! li.O K. Szövegközti közlemények soronként 50C K. Nyilttér, családi értesítés 800 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 12, VASARNAP. 18JL-ik szám. A púroszok. Nem vagyunk semmiképpen éidekelve a részvénypanamaban és talán enntk is rétze v n benne, hogy a felhábori dásunk se olyan nagy, mint volna ekkor, ha a gyanút kellene vele magunkról elkiabálni. Ügy szokták mordani, tolvajt kiált a tetten ért bűnös, — nekünk semmi il es okunk tolvajt kiáltani. Kü önben is mi értelme volna annak: felháborodni, ma, itt, ebben a levegőben! Az ember már mindent megszokott, mióta nagy idők tanúi lettünk s rég megedzettek bennünkd a háborús szállítási panamák, felmentési panamák, forradalmi panamák és ellenpanamák, széna-ki vitelek, marhakivitelek s föltesszük, hogy vannak még egyeb panamák is, amelyek a mi száaunkra ismeretlenül megbújnak a függöny m»gö t Most előráncigáltak közülük a részvénypanamá', de megint föltesszük, hogy a függöny möge nem maradt üresen. Hát minek sietnénk el a felháborodást, mikor sokszor lehet még rá szükség? Aztán meg ... nem is mindig tanácsos felháborodni, ha kedve volna is ra az embernek, mert nem tudni, hogyan veszik el tőle az embernek a kedvét. Van az ugy, hogy a botránkozót húzzák deresre, nem a botránkoztalót. Mi nekünk nem küldtet a nagy pesti bankok jutányos In errexime', se Dorogi gummit, se Kistarcsait, de mi «zért nem vagyunk felháborodva a bankok ellen és nem mondjuk, bogy most már le kell rombolni őket és felszántiui és sóval behinteni a helyüket. Nemcsak azért, mert ami g zdasági élet-lehetőség még van Magyarországon, azt a bankok csinálják, hol korrekt, hol nem korrekt üzletekkel, hanem azért is, mert tudjuk, hogy a hatalom, akárminek hívták, mindig a kormányzás eszközei köztA tartotta a „figyelmeskedést". Még császár YOK, addig a császár fizette meg a szolgáit főméltóságokkal, donációs levelekkel, szép talitdrkára festett nemesi armálisokkal; mikor király volt az ur, az adott hü embereinek báróságokat és selyempán likán fityegő arany-, meg ezüstzfcuzsukat. Most a bankoké a hatalom és mért legyenek a bankok puritánabbak, mint a régi hatalm k? Sőt valószinü'eg nem is demokratábbak, de mivel ők nem adhatnak titulusukat, adnak vitu'usokat és bárói diplomák helyett kibocsátási árfolyamú részvényeket ajándékoznak, mert van kinek. Ha nincs kit „megvesztegetni", akkor nincs „vesztegeti". Minket nem vesztegettek meg, de mi azért nem háborodunk fel azok ellen a részben ismert, részben i-meretlen n gyszámu urak ellen, akiket figyelmükkel tiszteltek meg a bankok. Tapsolunk azoknak, aki megállották a kísértést és elfüstölték maguktól a sátánt, de azétt nem kívánjuk az oroszlánok elé vettetni azokat sem, akiknek a tenyerébe csempészték a részvényeket. Mert azt már moát is meglehet m ndani, mielőtt a részleteket ismernénk, hogy mindenkit tudtán kivül ajándékoztak meg a magas állami funkcionáriusok és a nemzet törvényhozói közül. Ki fog derű ni, hogy senki se tudta, mit tettek a ten>erébe, mert véletlenül éppen akkor mindenkinek be volt hunyva a szeme. Az egyiknek azért, mert aludt, a másiknak azért, mert éppen el volt gondolkozva, a harmadik meg éppen „Blinde KuhM játszott a kisfiával,, Bizonyosan lesz, akinek a felesége kap'.a a részvényeket s az asszonyok az ilyen dolgokban nagyon járatlanod, szegény azt hitte, hogy azok a konyhastelázsira való papír- minták, de olyan is lesz, akinek a nevével a keresztapja élt'vissza. Mi nem vagyunk felháborodva a világon semmin, még a leleplezés módján sem. Mi nt:m kérdezzük, hogy Friedrich István mért szögézett föl a szégyenfára négy-öt nevet és mért adott amnesztiát negyvennek ötvennek I Mi nem kérdezzük, miféle igazságkeresés az, amely kínpadra hurcolja a keveseket és a tiizteletreméltéság közéleti díszében hagyja meg a sokokat 1 Mi nem hánytergatjuk, micsoda lelkiismeret a», amely a „bűnösök" ismeretébea megtűri, hogy az k a legförtelmesebb bélyeggel homlokukéin egy pillanatra is bent maradjanak az országházában és tö;vényt hozzanak a mi vérünkről és verejtékünkről ! Mi nem mondjuk, hogy ez hajtóvadászat, hanem azt mondjuk, hogy ez po itika, amely a maga célját és érdekát né/i. A cél és érdek, hetek óta mindenki láthatja, hogy a Be hlen-kormány felrobbantása, amely a viszonyok nyomása alatt kénytelen volt szembe kerülni azzal a szélsőséges poli ikával, amelyet eddig kénytelen-kelletl n türt, sőt a látszat szerint sokszor támogatott. Ha ez meg nem történik, ha a kormány küzdelembe nem száll Cegléden az ébredőkkel, akkor Ulain Ferenc nem áll be S»ent Qyörgy lovagnak, Friedrich István nem ölelkezik össze a Ieggyülöltebb e lenségével — s akkor ez az ország semmit se tud meg a részvénypan=tmából, amely a bomlott erkölcsű Réma döbbenetes perspektíváját tárja a jugurthai szállóigé é emlékező szemlélő elé. S ebben a pokoli drámában az a legmegdöbbentőbb, hogy a hatalom várományosai, a tisztogatók, a leleplezök, a púroszok sohase vállalják ezt a szerepet, hanem hallgatnak, mint a sir, ha a kormány riszt enged nekik a hatalombót. • . J A részvényügy hullámai. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A képvise őknek felkínált részvények ügye, amelyet a nemzetgyűlés pénteki ülésén újból napirendre hozott Friedrich István, az igazságügymtniszter nyilatkozatának felolvasásival, szombaton is élénken foglalkoztatta a nemzetgyűlés folyosóján a képviselőket s Haller István az ügyet a nyilt ülésen is újra szóba ho^ta. A párt«örökben is sok beszéd folyt este a részvényügyiöl. Ál'alában az a vélemény uralkodik, hogy Friedrich akciójában a purifikálás csak másodrendű tény volt. A kormány buktatására akarták felhasználni azt a kedvező helyzetet, amelybe Nagy Emil igazságügy miniszter nyilatko zatának megszerzésével kerültek a szélsőjobbon. Különösen Nagy Emil igazságügyminiszter jelentése adott alkalmat igen élénk eszmecserére. Az ij;azságügyminiszter jóhiszeműségét mindenki elismeri. Nyttotkozatának formáját és tartalmát azonban olyannak tartják, amellyel kinos helyzetbe hozta minisztertársait. Kiszivárgott hirek szeriht a pénteki minisztertanács is foglalkozott az igazságügyminiszter jelentésévei, >zombaton pedig politikai körök felfogása szerint olyan értelmű egységespiri hangok is felmerültek, hogy aligha lesz elkerülhető, hogy az igazságügyminiszter nyilatkozatának konzekvenciáit ne viselje. Az ülés megnyitása után Fáedrich István is megjelent a Házban. Megkérdezték, mi az oka annak, hogy nem az egész tintát hozta nyilvánosságra, holott tudomás szerint legalább 60 olyan szereplő ember van, akik az olcsó részvényeket vették. — Taktikai okokból találtam ezt helyesebbnek — mondotta Friedrich —, hisz a helyes taktikát mindig a szónok tudja legjobban megítélni. Azt is megkérdez ék Friedrichtől, igaz e, hogy nem kapott felhatalmazást az igazságügyminiszteri jelentésnek a Ház elé terjesztésére. — De igenis kaptam, — felelte Friedrich. A kormánypárti felfogást tükrözi a következő félhivatalos jelentés: A kormánypárt a'tegnapi parlamenti ülésen történteket a legteljesebb nyugodt tárgyilagosság szemüvegén át nézi. Egyhangú megállapítás az, hogy sokkal jobb volt, hogy ez a kérdés a maga egészében a közvélemény e'é került. Most már mindenki tisztán látja a helyzetet/ A párt tagjai körében az a felfogás uralkodik, hogy a pártot ez az ügy egyáltalan nem érinti. Eltekintve az igazságügyminiszter ama megillapitásától, hogy úgyszólván minden párt egyes képviselője érdekeltséggel birnak a részvényügyben. A kérdés lényegében nem olyan, hogy a kormánypárt presztízsét érintené. Az egész ügy a ceglédi beszédből ered, ahol az az állítás hangzott el, hogy a közélet vezetőemberei, előkelő tisztviselők 300 millió korona értékű ingyenrészvényt kaptak bankoktól. Ha most ezzel szemben látjuk a konkrétumot, amely a nyilvánosság elé került, a legnagyobb tárgyilagossággal állapítható meg, hogy az első állítást a felhozott adatok semmivel sem fedik. A belügyminiszter ellen emelt vád az igazságügyminiszter és a miniszterelnök megvilágításában olyan ténymegállapítást nyert, ame'yből kifolyólag semmiféle fegyver nem kovácsolható. Nyilatkozik a belügyminiszter bátyja. Rakovszky Iván belügyminiszter Friedrichnek a részvény-üggyel kapcsolatban ellere intézett támadására sdott válaszában tudvalevőleg utalt arra, hogy az ő vsgyoni ügyeit a fivére, Rakovszky István kormány főtanácsos intézi az ő tudta és megkérdezése nélkül. Rakovszky István erről a következőket mondotta : — A fivérem, amikor miniszter leit, vagyoni ügyeinek keztlé ét kizárólag reám bizta. Értesültem arról, ho^y a Dorogi-részvények nyilvános jegyzésre kerülnek és miu'án ugyanakkor a fivérem automobilját akartam eladni és ennek ellenértékét akartam bífekte'ni, mint magamnak, ugy neki is jegyeztem tudta és megkérdezése nélkül részvényeket. Az tgész erre vonatkozó levelezés az én nevemben és nevemre folyt. Fivéremnek rietn volt tudomása az egész tranzakcióról. Világos tehát, hogy fivéremnek még alkalma fem volt arra, hogy a jegyzés alkalmával neki kiutalt részvényeket vts*z u asithassa, mert én az egész tranzakciót csak akkor közöltem vele, amikor az Uiain-féle felszólalás a parlamentben már meglörtént. Ebben az ügyben megindult hajsza tthát a tényállás ilyetén tisztázása után jóhiszemű semmiesetre sem lehet. Hadik Jáno3 és a földreformnovella. A földmivelésügyi miniszter a nemze'gyülésen tegnap beterjesztette a földosztó növel lát. A novella felől nyilatkozott Hadik János gróf, aki ennek az egész kérdésnek egyik legalaposabb ismerője s aki a következő felvilágosítást adfa: — Fenntartom korábbi felfogásomat, hogy a földreformtörvény novelláris módosítására nincs szükség, mert az alaptörvény végrehajtásának gyorsítására, annak novelláris kiegészítése nélkül, a végrehajtási utafitás és a bírósági ügyrendmegváltoztatás utján is megvan minden lehetőség. Ha most munkaközben uj érdemleges és lényegbevágó rendelkezésekkel módosulnak alaptörvény-intézkedéseink, ez nem a novella első szakaszában hangoztatott nyugodt helyzetnek megteremtésére, hanem ellenkezőleg a szenvedélyek ujabb felkorbácsolására, a jogbizonytalanság érzetének újból való felkeltésére, a tulajdonjog szentségébe vetett hit ujabb megingatására és az oly sokat hangoztatott és kívánatos többtermelés helyett az egyéni munkakedv megbénítására és letörésére fog vezetni. Elhalasztották a nemzetgyűlés vakációjót. A mult héten tudvalevően a pártközi konferencián megállapodás jött létre olyformán, hogy a Ház a koppenhágai konferencia tartama alatt nem megy szabadságra, hanem letárgyalja a most napirenden lévő javaslatokat és csak ezek letárgyalása után kerülhet sor a hosszabb nyári szünetre, mely előreláthatólag október