Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-12 / 183. szám

SZEGED 22-ig iariott volna. Ez a megállapodás változást szenvedett. Tekintettel azokra a politikai támadásokra, melyek a részvényagy ben elhang; ittak, tekintettel arra, bogy az adóvalorizálásról szóló törvényjavaslat vitája hosszan elhúzódik, tekintettel végül arra, hogy még sok letárgyalásra váró fontos kérdés van napirenden, az a meggyőzCd ís alakult ki, bogv a parlament addig nem mehet nyári vakációra, amig a legfontosabb és legaktuálisabb kérdések megoldást nem nyernek. Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke ma külön tárgyalt a különböző pártállásu politikusokkal és megállapodás jött létre, mely szerint a Ház az interparlamentáris konferencia tartama alatt nem ülésezik, a 10 napi szünet elteltével azonban újra összeül és folytatja a napirenden levő javaslatok tárgyaiásat. A városok kongresszusa. A Csonkamagyarország városainak polgármesterei szombaton összegyűltek Budapesten a városházán és arról tanácskoztak, hogy a lisztellátás megszűntével előállott költségeket a tervbe vett inségadóval mikép fedezzék. Plank Miklós miskolci főjegyző indítványozta, hogy a közellátást tartsák fönn és utalják a városokra, továbbá, h )gy a városok a tehetősebb polgároktól önkéntes inségadót szedhessenek. Vass népjóléti miniszter bejelentette, hogy a pénteki minisztertanács az ügyet az ö hatása körébe utalta s ő az inségadó jogát a városoknak megadja. Kilátásba helyezte, hogy a városok inségakciójához hitelt fog szerezni. Elhatározta az értekezlet, tngy az inségadó a vagyon- és jövedelemadó két ezreléke és és egy százalék^ közt tnozog. Az ügyészség vádja Garamién ellen. Fővárosi esti lapok közlése szerint a budapesti kir. ügyészség már hosszabb idő éta vádiratot készit a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűntett cimén mindazok ellen, akik a bécsi magyar nyelvű sajtóban közzétett cikkekkel az 1921. évi III. törvénycikk 7. paragrafusába ütkf ztek. A kir. ügyészség vezetője MMolczy Jenő kir. ügyészt bizta meg a vádirat elkészítésével, aki politikai bűnperekben utóbbi időben gyakran képviselte a vádat. A vádlottak: Garami Ernő, Buchinger Manó, Hatvani-Deutsch Lajos báró, Jászi Oszkár, dr. Lovászy Márton, Hoch János, Károlyi Mihály gróf, Linder Béla, dr. Szende Pdl, jelenleg külföldi lakosok, akik a Bécsi Magyar Újságban és a helyi JivŐben irták az inkriminált cikkeket. A kir. ügyészség indítványozza a vádiratban a sajtóközlemények felsorolása után, hogy a kir. büntetőtörvény szék a fötárgyalásra hirdetmény utján idézze meg a terhelteket s ha azok nem is jelennek meg, a főtárgyalást tartsák meg és részükre hivatalból rendeljenek ki védőket. A terjedelmes vádirat szerint a bécsi úgynevezett magyar sajtó munkásai bérbeadott tollúkkal a a cseh sajtópropaganda szolgálatába léptek. A sajtó pro«raroj*: Magyarországot ugy tüntetni fel, mintha állandóan a trianoni békeszerződés felbontására való katonai előkészületekkel foglalkoznék és a szomszéd államok ellen összeesküvéseket szitana; Magyarországot ugy mutatni be Európának, mint a legsötétebb Ázsiát, ahol nincs közbiztonság, jogrend, konszolidáció. Szeged, 1923 augusztna 12 A fővárosi estilapok ilt ismertetelt cikke ügyében a MTI munkatársa kérdést intézett Nagy Emil igazságügyminiszterhez, aki kifejtette, hogy a vádirat szövegéről ezidőszerint hivatalos tudomása nincs. Kijelentette továbbá, hogy amennyiben a lapok által közölt szöveg autentikus volna, annak több részét nem teszi magáévá és máris intézkedett aziránt, hogy altiennyiben ilyen vádirat elkészült volna, ugy | az hozzá azonnal fel terjesztessék. Kommunista-sztrájk Cuno megbuktatására. Németország, ugy látszik, a kormányválság árán megszabadul a félelemtől. Politikai körökben ugy vélik, hogy Cuno lemondása valószínűnek látszik. Azt hiszik, hogy a gazdásági helyzet lényegesen megenyhül azáltal, hogy tegnap sikerült az élelmiszer-szállítmányok biztosítására 50 millió arany márkát beszerezni a kereskedők devizakészletéből. A kereskedelemnek ez az áldozatkészsége lehetővé teszi, hogy elelmiszeikészletet pótolhassanak. A birodalmi gyűlés szociáldemokrata pártji ma határozatot hozott, amelyben a Cuno kormánnyal szemben kifejezi bizalmatlanságát és egyúttal kijelenti, hogy támogat minden olyan kormányt, amely magáévá teszi a következő követeléseket: f. A dologi értékek igénybevétele, az állandó értékű kölcsön biztositékául. 2 Németország belépése a Népszövetségbe. 3. A legteljesebb aktivitás külpolitikai téren. 4. Az elhatározott adózási intézkedések erélyes végrehajtása. 5. Mélyreható adó és valutareform. 6. Az aranyhitelek és az aranybárek feltéllen bevezetési. 7. A birodalmi őrség kikapcsolása minden illegális szervezetből. A pártnak ezt a határozatát haladéktalanul közölték Cuno birodalmi kancellárral. Egyes politikai körökben hire jár, hogy a Cuno-kormány lemondása már biztos. A WolfíUgynökség jelentése szerint azonban a kormány lemondását nern erősítették meg. Berlinben a villamosvasúti alkalmazotiak ma reggel meglepetésszerűen sztrájkba léptek. Tettüket azzal indokolták, hogy a vállalat nem fizeti ki hetibérüket. A megszállott területen napról-napra fokozódik az elégedetlenség a drágaság miatt. Ma pédául a tríeri állami nyomda bzüntette be a munkát. A berlini vásu igazgatóság körletében a sztrájk következtében az áruforgalomöan zavarok állottak be. A távolsági forgaiom rendben folyik. Ratiborban tegnap tüntetések voltak a drágaság miatt. Délelőtt megjelent egy munkásküldöttség a városházán. Tizenegy órakor a munkások elhagyták az üzemeket és a pályaudvar előtti téren gyülekeztek, ahol tiltakoztak a rendőri erősítések kivonulása ellen. A tömeg soraiból lövések dördültek el és a rendőrségnek fegyverét kellett használni. Hosszabb harc keletkezett Négy ember életét vesztette. Egy fegyverkereskedést és több élelmiszerüzletet kifosztottak. A munkamegszüntetés arányait ma még nem lehet megállapítani, mert a kommunisták a sztrájk megkezdését délután 3 órára hirdették ki, abban az időben pedig a legtöbb gyárban amúgy is megkezdődött a vasárnapi pihenő. A kommunisták az általános sztrájkot keddig terv zik. Németországban ma már a nagy bankjegyszükséglet kielégítettnek látszik. A berlini nagybankok kölcsönös csekkátutalással bonyolítják le a pénzforgalmat. A városok és iparosok szükségpénz és kötelezvények kiadását tervezik. A magasvasu'i alkalmazottak sztrájkja véget érí, a vasutasok sztrájkja ellenben nagyobb mérveket öltött. Az Havas jelentése Rzerint a britt jegyzék kimerítő érveléssel kétségbe vonja a Ruhr-vidék megszállásának jogosultságát. A nem rég átadott belga és francia jegyzékre adandő britt választ vasárnap adják nyomdába és hétfőn fogják közzétenni. Ez a fontos és rendk vül kimerítő diplomáciai okmány, mely nyiltan tárgyalja a megszállás következtében támadt h Iyzetet, elsősorban a jóvátételi kérdést szabályozza, még pedig abban az értelemben, amint a britt kormány felfogja, azután ismerteti az angol álláspontot a szövetségközi adósságok kérdésében, majd kiterjeszkedik a Ruhr-megszállás törvényességének kérdésére és sorban válaszol a francia és belga kormány legutóbbi jegyzékében felhozott valamennyi kérdésre. Egyidejűleg közzéteszik a britt fcérdőivet is, valamint a Németország legutóbbi ajánlatára szóló választervezetet, úgyszintén a szövetségesekhez intézett kísérőjegyzéket. Tegnap este voltak a tárgyalások de Lasteyrie pénzüg> miniszter részvételével a belga Nemzeti Bank helyettes kormányzója és a francia nagy pénzintézetek vezetői közt. Az Echo de Paris szerint 400 miilió francia frank hitelről van szó és nem mint a tegnap esti lapok tudni vélik, 500 millió frankról. A tárgyalások kedvező eredménnyel kecsegtetnek. Hogy készül a szenzáció? Irta: Móra Ferenc. Az ördögről mondják, hogy annak akkor van a l;grosszabb dolga, m kor semmi dolga sincs, — mert akkor legyet kell neki fogdosni. Hát biz ez cudar mulatság lehet, de azért nem kell az ördögöt sajnálni. Mert ugy nézem, ez a számára rendelletett pokol csak elméleti, mint az önrendelkezési jog minálunk. (Már a házas en bereknél értem.) Mindig talál az ördög mi köztü >k annyi munkát, h gy nem szorul rá a légyfogdosásra. Sok embert tudok, akit az ördög elvitt, de azt sohse vettem még észre, hogy a légy kevesebb lett volna, mikor légyszezon van. Akkor már mégis csak az újságíró a szánnivalóbb teremtés. Szánja ,az ördög, aki elviszi, — mondja rá az olvasó, de én tudom, hogy az olvasó kemény szive is mindjárt részvétre lágyul, ha megiudja, mért sajnálatra mél ó az ujságiió. Azért, mert annak csakugyan akkor van a legtöbb dolga, mikor semmi dolga sincs. Az pedig nem embernek való állapot. Az Istenről tudva van, hogy semmiből teremtette a világot, de az egészen más dolog volt. A jó Istennek az mulatság lehetett, mert nem kényszeii ette rá senki. De ha előbb teremtett volna kiadót, meg mettőrt, meg szedőgyeteket, mint viUgot, — nos, azok nyilván elvették vo'na a kedvét attól, hogy a világot is megteremtse. Ami, ha igy utólag fdgondoljuk a dolgot, nem is lett volna olyan nagy hiba. Hiszen egyszer a jó Isten is megbánta már, ahogy a biblia tanítja. Hát még azóta hogy megbánhatta! No mindegy, most már adva van a kiadó, a mettőr, meg a szedőgyerek, meg az újságíró, meg a semmi, — mi lesz most már ebből ? Hát hiszen épp.n ebből lesz a szenzáció. Az újságíró akkor csinálja a legkáprázatosabb szenzációkat, mikor az élet átaludta a napot és nem termett a számára semmit. Ezzel nem árultam el titkot. Igy volt ez már az újságírás őskorában is, meg az én kutyú-újságíró koromban is s igy is lesz addig, mig az öreg korrektor, a halál ki nem korrigálja a teremtés sajtóhibáját és oda nem irja a Föld neve mellé, hogy „deleatur." „Töröl essék!" Hanem azért a modern újságíró valahogy mégis máskép csinálja a szép színes szenzációt, m;nf ahogy mink vidéki süvölvények csináltuk a régi kánikulákban. Akkor a politikusok is csak télen panamáztak, nyáron élvezték a téli panamáik gyümölcsét, a fiumei cápát már szégysltük, — hát elgondoltuk, kitaláltuk, ujjunkból szoptuk a szép történeteket. De legalább a magunk ujjából! A modern újságíró sokkal ötletesebb és sokkal kényelmesebb. Az nem fárasztja az eszét, ha nem muszáj. Az egyszerűen regénykivonatokat tálal föl ,a publikumnak süritett lében. A napokban például olvasok az egyik pesti lapban valami nagy anarchista történetet, bizonyos Roupnik nevű muszkáról, aki a háború előtt Párisban leszúrt egy orosz tábornokot. Ejnye, mondom, de ismerős nekem ez a Roupnik nihilista ur. Honnan ismerem én ezt a házat a Bois de Boulogneban, ahol a gyilkosság történt, ezekkel a szép lila akácokkal? Hiszen nem jártam én ott sose. Nem ám, hanem olvastam a Daudet gyöngécske regényét: A család támaszai-t. Ott találkozom én ezzel a Roupnik úrral a lila akácos házban, csakhogy akkor még Loupniknak hívták. Egyébként ugyanazt és ugyanugy cselekszi az újságban, amit harminc esztendővel ezelőtt a regényben. Tegnapelőtt mrg valami tengeralattjáró torpedó elsülyedéséről és csodás meneküléséről olvasok egy másik újságban. Nautilus-nak, vsgy mi lek hívták a hajót. Hanem ezt már nem olvastam végig, olyan nai/ volt. Husz esztendővel ezelőtt, mikor A tenger rabjai címmel az Uj Idők ben jelent meg fo ytatásokban bizonyos nevezetű Danritt kapitány tollából, sokkal érdekesebbnek találtam, mert akkor még csak a regényíró fantáziájában volt meg a búvárhajó es nem lehetett sejteni, h^gya valóság, hogy le fogja pipálni a fantáziát. Hát igy csinálja a modern újságíró a szenzációt. Nem tudom, ki mit szól hozzá, de nekem nagyon tetszik a dolog. Elő zör annak örülök, hogy már az u'ságiró is ollózásra adja magát, s igy van rá remény, hogy idővel saját lapját is el fogja olvasni. Másodszor annak, hogy a publikum még akkor is olvas regényt, mikor nem akar. Utóvégre tán jobb is, mintha namzetgyülési tudósításokat olvas, amelyek, sajnos, nem regények.