Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-11 / 182. szám

SZBQBD uzáciőt igenis végre keli hajtani, de egyetemlegesen. Az adóvalorizálás tekintetében történtek lépések, de a gazdatársadalom rovására. Nem szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, barátai sem szavazzák meg, mert egyoldalú, aránytalan és igazságtalan. Kiss Menyhért csatlakozik Zsilinszky megállapításához. A bankok és a bankvállalatok vagyonát meg kell fogni. Igen nagynak tartja a húszszoros szorzószámot. Kéri a pénzügyminisztert, lépjen fel erélyesen a bankokkal szemben. A javaslatot nem fogadja el. A védelem. Biró Pál nem akarja a vitát húzni, azon*ban po'üikumot vittek a dolgba és igy kénytelen ö is felszólalni. Ezt a törvényjavaslatot meg kell szavazni. A javaslatot elfogadja. Kállay pénzügyminiszter kijelenti, hogy kifogásolták azt, nogy a javaslatot incidentaliter nyújtották be és hogy nem egyenlően bánik el az egyes társadalmi osztályokkal. Meg akarja jegyezni, hogy nem adótörvényről van szó, hanem adóbefizetésről van szó. A korona mostani állása szerinti értékek, amelyeket a kincstár kapott volna, a régi adózási törvény szerint olyan kicsinyek lettek volna, hogy azzal a kincstár károsodott volna. A javadat alkalmazkodik az élethez. A szőlőbirtokosok és háztu'ajdonos k kívánalmait figyelembe vette. Mindezekkel a garanciákkal felszerelve annál is inkább elfogadhatjuk a javaslatot, mert végeredményben a korona romlásánál jóval kisebb mérvű adózást tervezünk. Kéri a javaslatnak általánosságban való elfogadását. A Ház többsége a javaslatot elfogadja. Dénes István, Propper Sándor és PiklerEmil határozati javaslatait a Ház többsége elveti. A részletes tárgyalásnál Gaál Qaszton határozati javaslatot nyújt be, amelyben kéri, hogy j azok, akik vagyonadó alá esnek, a jövedelmi adózásnál ne fizessenek húszszoros összeget. Elnök napirendi indítványt tesz. Friedrich István a napirendhez szól. Nem járul hozzá a napirendhez, mert a részvényügyet igen sürgősnek tartja. — Több ellenzéki képviselőtársam felkereste az igazságügyminisztert, hogy hajlandó-e nyilatkozni arrél, mennyire jutott a nyomozás. Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy nem hajlandó nyilatkozni. Ehelyett egy nyilatkozatot adott ki, amelyet fel fogok olvasni. (Olvassa.) „A vizsgálóbíró ur az érdekelt bankokban az egész anyagot a legalaposabban áttanulmányozta, pontos jegyzeteket készíteti, de azután a nyomozás folytatását jogi indokokból utasította el, amely jogi felfogásból kiindulva a tényállás természetszerűleg csak szűk körben állapiitatott meg. El keli ismernem, hogy a Btk. 470. § a közvetlen kötelességmulasztásra való rábírás szándékának fennforgását kívánja meg, ami a jelen esetben az anyag kategórikus tisztaságában nem forog fenn. Mégis nézetem szerint erről a jogi kérdésről lehet vitatkozni. Az az eljárás ne<n elegitett ki, hogy egyszerűen csak ki Kérjem a vádtanács jogi nézetét r,z ügyben, hanem r. iután engem is egyedül a tiszta és teljes igazság keresetiek vágya vezérel, tudni akartam a belső tényállás tekintetében is a tiszta és teljes igazságo , akihez egyedül a vizsgálóbíró; adatok tévén nem juthattam. Épp.n ezért megkértem a bankok vezetőit, hjgy a vizsgálóbíró uron kivül bocsássák nekem is rendelkezésemre azokat a levelezéseket, fcliegyzéseket és könyveket, amelyek erre a kérdéses ügyre vonatkoznak. A bankok vezetői honorá ták ezt a kívánságomat éi tegnap délután egymásután megjelentek a minisztériumi hivatalos helyiségemben, irataikat, feljegyzéseiket és levelezéseiket én ezekután áttanulmányoztam. Mindezek után a vizsgálóbíró ur megszüntető határozatában megnyugszom. Előadom tehát — nyilatkozik tovább az igazságügyminiszter —, hogy a legalaposabban áttanulmányoztam a Magyar Hitelbank Interrexim és MFTR kibocsátásainak, a Kereskedeli Bank Dorogi Gum.ni kibocsátásának és a Lloydbank Kistarcsai papirvevő nek egész pontos névsorát. Minden egyes névnél, amelynek viselője köztisztviselő, képviselő, vagy egyáltalában veze ö egyéniség, megnéztem azokat az alapul szolgáló levelezéseket, feljegyzéseket, amelyekből kiderült, hogy ezen részvény píecravitele alkalmával az iiietók hogyan kerültek bele a „boldogok névsorába", akik a piacra hozandó részvényekből kibocsátási áron kapjak 5—200 darabot még e részvények lőzsdn árának fe'hajtása előtt. Nem igaz, hogy a bankok valamely levelet, vagy jegyzéket eldugtak volna, vagy megsemmisítettek volna. M g van az egész bizalmas anyag és ebből merítettem az imént kifejtett meggyőződésemet, mert ebből az anyagból az a teljes és tiszta tényállás tárul elém, hogy a tényállás az, hogy a bankok nemcsak nem keresték azt, hogy egyes előkelő tisztviselőknek és képviselőknek ily részvényeket juttassanak, hanem ezek erősen tulnyomórészben maguk kérték azt, még pedig a legtöbbször cifrábbnál-cifrább protekciók igénybevételével, hogy ők uj kibocsátású részvényekben részesüljenek. Ezek között az ostromlók között találtam sok előkelő állású tisztviselőt és képviselőt pártkülönbség nélkül, ebből azt a benyomást merítettem, hogy mindenki, akinek sikerült még a A részvényügy. Szeged, 1923 augusztus 11. tőzsdei bevezetés előtt ily részvényeket kapnia, társadalmi és pénzügyi sikernek tekintette, amellyel nyomorgó, az élet standardjáról lesülyedt előkelő hivatalnoki családokban pár napra bizonyára a megelégedés érzését vitte bele. Persze most, amikor oele van vetve a köztudatba, bogy a nagybankok valorizált kölcsönt élvezvén, ezek ellenőrizetlen felhasználásból sok milliárd hasznot húztak a sülyedő korona révén, az a magas állású funkcionárius, vagy képviselő, aki a nagybankoktól előnyöket nem fogadott el, oly színben tünteti fel, hogy ennek ő segítője, vagy részese volt. Most mar természetesen mindenki másképen látja a dolgot és aL egész vonalon félnek az emberek olyan leleplezéstől, amelyből senki semmi hasznot nem lát." „Már most az illető előkelő állású közhivatalnok. megkapta a levelet, ataely szerint például 50 rés2vé.iyt átengedtek részére, de amely napon kézhez kapta a levelel, akkor már a MFTR-réizvény a felhajtás után mérsékelt tőzsdei árfolyama is 32000 korona volt, az Interrexim pedig 80.000. Amikor tehát ezek az értesítő levelet kézhez vették, mely szerint könyörgésüknek, vagy protekciójuknak eredményeképen a részvényeket kibocsátási áron megkapták, akkor már biztosan tudták, hogy a MFTR 17 000, sz Interrexim 55 000 korona nyereséget jelent darabonkint." „Síjnálom, hogy Ulain képviselő ur ezzel a kérdéssel nem azzal az objektivilással foglalkozott, amellyel i>y súlyos kérdésben foglalkozni kellett volna. Ő kortesbeszédében oly színben állította be a kérdést a laikus közönség előtt, hogy a legtöbb emberben azt a hitet keltette, hogy bűnüggyel áll szemben, de ez nem bűnügy, hanem társadalmi és pénzügyi nyavalya. Nekem személyesen hálás dolog rámutatnom arra, bogy 14 hónappal ezelőtt mondott beszédemben már ostromolta* azt a pénzügyi folyamatot, melynek nagy része van, hogy ide jutottunk, de erre más helyen térek ki. Arra sem térek ki ezúttal, hogy az áílalam részletesen megállapított tényállások mily mértékben befolyásolják az Ulain képviselő ur elleni bűnügy sorsát, csak annyit akarok kijelenteni, hogy ha a tényállás, melyet ma ismerek, akkor előttem állott volna, amikor Ulain képviselő ur ismeretes beszédét a nemzetgyűlésen elmondotta, mindenesetre ez ő fejtegetéseit azon erélyas módon nem utasítottam volna vissza, mint tettem, hanem csak azért az eljárásért réttam volna meg, hogy szerencsétlen pénzügyi és társadalmi problémáinkat oly médon tárja a laikus közönség elé, mint telte Cegiéden. Kérek mindenkit, hogy ezt a kérdést többé ne személyi és ne pártpolitikai szempontból ítélje meg. Ezzel az óhajjal, melyet talán illetékes helyen is megtalálok, lezárom ennek az ügynek aktáit." A bankok szerepe. Friedrich István: A legtöbb kérdésben egyetértek az igazságügyminiszterrel, azonban ráakaok mutatni egyes részletekre. Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a bankok, szerinte, régen megmondották, kik kértek részvényeket és közöltek vele oly leveleket, melyek az ellenkezőt bizonyították. Egy ilyen levél a következő^: „Van szerencsém értesíteni, hogy a budapesti tőzsdén folyó hóban bevezetésre kerülő Dorogi Gummi Rt. részvényekből t. Cim iránti előzékenységből 100 darabot 6000 koronás árban rezerváltunk, t. Cim nevére elhelyeztük és amennyiben annak stb., stb." A belügyminiszter is elfogadta... E leveleket csak azért olvasom fel, mert voltak, akik visszautasították, Rakovszky belügyminiszter azonban jónak látta elfogadni. Erre elementáris erővel tör ki az ellenzéken a zaj. A szocialisták a padot verik és a kormánypárt és a belügyminiszter felé kiáltják: Részvényminiszterl Felháborítót Mondjon lel A zavar nőttön nő. A közbeszólások alig akarnak véget érni. Egyetlen hangzavar az egész terem. Az elnök Propper Sándort és Pikler Emilt két izben is rendreutasítja. Friedrich István: Felolvasom azoknak a neveit, akik a leveleket visszaküldték: Baross Gábor postatakarékpénztári főigazgató, Borsos Endre, a lakásügyek miniszteri biztosa, Morvay Lajos miniszteri tanácsos, Farkas Béla nagyatádi Szabó István titkára, Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár, Mózer Ernő. Az ellenzék minden név elhangzásakor éljenez. Friedrich István egy közbeszólásra válaszol a kormánypárt felé: Szeretném, ha azok a képviselők, akik ebben a kérdésben angazsálva vannak, nem vennének részt a vitában. Friedrich István tovább olvas: Andréka 80 darab részvényt kapott, Sárközy detektív főnök 25, Kállay Zoltán, a pénzügyminisztérium valutaosztályának vezetője 100, Iklódy Endre tanácsos 50 darabot. Biró Pál: Én szereztem neki. A nagy zaj állandóan fokozódik. A bal- és jobbolda'on személyesen vitatkoznak egymással. Friedrich István: Van magyar törvény, amely megtiltji az állami tisztviselőknek, hogy börzejátekkal foglalkozzanak. Felkiáltások a kormánypárton: Ez nem börzejáték! Friedrich kijelenti, hogy felolvasásának célja az volt, hogy a kérdést közmegnyugvásra elintézze. Nézete szerint egy miniszter, aki ily szoros nexusban van a bankokkal, nem maradhat a miniszteri székben. Mondjon le. Ezt a dolgot nyilatkozatokkal reparálni nem lehet. Az igazságügyminiszter válaszol. Nagy Emil : Amely pártban oly igazságügyminiszter van, aki nem fél attól, hogy minden kérdést a maga teljes meztelenségében megnézzen, ilyen pártban az ilyen kérdésekből politikai tőkét kovácsolni nem szabad. Friedrich felszólalása elveszi a kérdésnek azt a magasztos felfogását, melyben tárgyalni kellene. Nem érdemelte meg Friedrichtől, hogy bizalmasan átadott egyéni véleményét itt a Házban felolvassa. Á'nízte a belügyminiszter dolgait. Az ő vagyoni dolgait az ö megkérdezése nélkül bátyja, Rakovszky István intézi. Megállapítottam, hogy családja negyven év óta állandó kliense a Kereskedelmi Banknak. Igy a kérdést nem szabad pártpolitikai, hanem csak objektiv szempontból bírálni. Friedrich István kijelenti, hogy nem követett el indiszkréciót már csak azért sem, mert ezt a bizonyos kommünikét a sajtónak hamarább adták át, mint neki. A miniszterelnök Friedrlchhez. Bethlen gréf miniszterelnök: Ezt a kérdést három szempontból lehet a Ház elé hozni. Vagy azért, hogy valakit szemtől-szembe megvádoljunk és akkor férfi áll szemben a férfival, vagy pedig azért, hogy alkalmat adjunk az illetőnek a fogalmak igazságtalan volta kimutatására. A harmadik szempont: calumniare audacter semper haeret alipuid. (Ha vakmerően rágalmazol, abból mindig ragad valami.). Attól félek, hogy igen sokan vannak, akis csak ezt a harmadik szempontot tartják szem eiőít. Kérdem Friedrichtől, mondja meg férfiasan, fenntartja-e ezt az állítását. Igen, vagy nem? Friedrich: Nem igy mondtam. Beihlen István gróf: Még egyszer kérdem, fenntartja-e vagy nem ? Friedrich: Tessék pontosabban konkretizálni. Bethlen: Friedrich csak a bslügyminiszter nevet hozta fel, amikor azt mondta, hogy egész sorozatról tud, akik részvényeket vettek. Miért csak a belügyminisztert nevezte meg, miért nem azokat a képviselőket is, akik a sorozatban vannak? Ez legallbb is különös. Nem jogom megengedni', hogy Rakovszky belügyminiszter