Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-11 / 182. szám

Cgyes sgáiwt áras 120 korona. (*c --•ztftség és fcadóhiva­ísi.: Kölcsey-utca 6. (Próféta­MÍIló, l. emelet 6.) Telefon ti°33. A .Szeged' megjele­nik hétfő kivételével minden tiap. Egyes szám ára 120 ko­mmá. Előfizetési árak: Egy feúsapra Szegeden 22S0,Buda­pnien és vidéken 2300 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 25, egy hasábon 50,más­fél hasábon 75 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 50,kövér betűkkel ICO K. Szövegközti közlemények soronként 50 j K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 800 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 11, SZOMBAT. \8f-\k szám. „Részvényminiszter." Ulain Ferenc ceglédi korlesbeszédének hul­lámai, ugy látszik, sehogyan sem akarnak el­ülni. Már az emlékezetes beszéd másnapba sietett nyilatkozni Nigv Emil igazságügyminisz­ter a nemzetgyűlés plénuma elölt és bejelen­tette, hogv u^y Ulain Ferenc, mint a három megvádolt bank ellen haladéktalanul megindit­tatja az eljárást, de nem fogja kiméini azokat a képviselőket és magasrangu funkcionáriusokat sem, akik részesültek as „<ngyenrészvények"­böi. Az igazságügy-miniszter kijelentései kétség telenül teljesen korrekt álláspontot foglaltak el, mert többet akkor igazán nem lehetett tenni, mint megindítani a teljes hivatalt apparátust az ominozu* ügy kivizsgálására. A vizsgálat, mint ismeretes, a Kereskedelmi, a Hitel Cs a Lloyd bankot tisztázta a megvesz­tegetés vádja alól, U ain ellen is megindult az e'járás, a nemzetgyűlés a Szózat egykori fő­szerkesztőjét ki is adta, de a nagy nyilvános ság mit sem tudót meg aró, hogv kik voltak azok a képviselők és magasrangu közüsztvise­lök, akik részesültek a bankok kedvezményes részvényeiből. Mert, hogy mégis akadtak kép­viselők, akis kaptak MFTR, Interrexim és Kis­tarc ai részvényeket, azt mindjárt az első na­pokban beje'enfeíie Nís:y Emil. Üi jin Ferencet a nemzetgyűlés pártokat és fel­fogásbeli árnyalatokat nem ismerő osztatlan fel háborodása elnémította és harcképtelenné tette, ugy hrgy vádjait egy másik képviselőnek kel­leit átvennie, mert a Tiszs-per spiritus rektorát alkalmasint megsem hallgatta volna a nemzet­gyűlés. Nem lehet csodálni, hogy iljen kép­viselő hamarosan fkadt is, de alapos meglepe­tés! kelteit, hegy Ulain védelmére éppen Fried­rich István kel, ai a Friedrich István, akinek az aktiv politikából való kiszorítására hónapokon át minden követ megmozgatott ugyanaz az Uiain Ferenc, akinek érdekében a Károlyi kormány had­ügyi államtitkára most oly bátran lándzsát tör. Friedrich István U'ain vádjait teljes egészük­ben megismételte, sőt még meg iá tetézte azo­kat, de Ws'ont nem járt el olyan meggondo­latlanul, mint egykori halálos ellenfele, hanem adatokkal és nevekkel fe fegyverkezve lépett ma a nyilvánosság elé, sőt Nagy Emilnek egy nyilatkozatát is felolvasta, amely — bár bur­kolt fámában — beismeri, hogy Ulainn k igaza volt, mikor azt állította, hogy képviselők és magasá!lá-u tisztviselők részesültek abban a haszonban, amit a részvényeknek a kibocsátási árfolyamon való megszerzése jelent. Nagy Emil két hét előtt éles és erélyes szavakksl uíasi­lotta vissza Uain vádj >it, olyan éhs és erélyes szavakkal, amelyeket sokan indokolatlanoknak is találtak és Nagy Emil mai nyilatkozatában be is ismeri, hogy „ha a tényállás, amelyet ma ismerek, akkor előliem állott volna, amikor U'ain képviselő ur ismeretes beszédét a nem­zetgyűlésen elmondotta, mindenesetre az ő fej­tegetéseit azon erélyes módon nem utasítottam volna vissza, mint tettem ..." Hát bizony, az igazságügyminiszternek ez a kijelentése nem egyéb, mint U ain állításai alaposságának a be­ismerése, amelyből Nagy Emil mindjárt a kon­zekvenc ákat ii kvonta, arra célozva, hogy ezek a dolgok befolyásolni fogják az Ulain elien folyamatba tett bünügy sorsát is. Friedrich i? konc-dálta, hogy az igazságügy­miniszter felfogása kőnek!, de Friedrich tovább ment egy lépéssel és ha el is ismerte, hogy büntelőjogilig nem lehe' eljárni a részvény­Ügyben a Bk. hiányossága miaít, tisztázni akarta a nyilvánosság előtt, hogy voltaképen kik is azok a képvis lök és magasáiiásu köz­tisztviselők, akik kaptak azokbíl a kedvez­ményes részvényekből, melyeinek elfogadása a Bík. szerint nem bűn. Hosszú lista volt F/i d ch kezében, ötien-hatvan név is szere­p.It rajta, igy érthető kivüncsisíggal várták a képviselők, melyik szomszédjukról fog kiderü'ni, ho^y k dót kaptak a bankoktól. Meglepetésekre mindenki el voli készülve, dr azért egy percig a dermedt csod lko ás hangtalan csendje ülte meg a Házat, mikor mindjárt elsőn k a belügy­miniszter nevét olvasta fel Friedrich Is'vAn. Rigtön ezután kitört természetesen a vihar, RíHovszky Ivánt részvénymini z'ernek keresz­telték el mindjárt az első perebsn és követel­ték, hogy mondjon le. Ilyen rövid cime ecJd'g egyetlen miniszternek volt Magyarországon: Madarász Lász'ónak, Kossuth rendőrminiszterének, akinek a debre­ceni nemzetgyűlés adományozta díjmentesen „a gyémántos miniszter" cimet Ujabb kutatá­sok szerint Madarász László is méltatlanul jutott epitethon ornansához, mert nem is lopta el a kivégzel Zichy gróf gyémántjait, de min­den bizonykodás hiábavalónak bizmyult: a gyémántos miniszter nevet ióla semmi le nem mosta többé. Ezért kell helyeselnünk Friedrich Ltván és az egész ellenzék követelését, hogy Rakovszky mondjon le, mert „valami mindig ] ragad" és nem szabad, hogy eg etlen ember is akadjon az országban, aki Rakovszky Iván nevének említésekor megvonja a vállát és gú­nyosan megjegyezze, hogy „hja a részvény­miniszler". Mt készségesen elhisszűk, hogy Rakovszky : semmit sem tudott arré, hogy tesivérbá'yja > mit csinál az ő magánvagyonival é; fogalma sem volt arról, hogy nevében kedvezményes ; részvényeket kértek 8 Kereskedelmi Banktól, ' de nem tudjuk, „i t. Cím iránti előzékenység- | bői" akkor is átengedett volna e a kérdéses bank kibocsátási árfolyamon Dorogi gummi1, ha Rakovsiky Iván történetesen nem belügyminisz­ter? A belügyminiszter fivére, ha ikertestvére nem tudott tényleg a dologról, visszaélt a neki adott meghatalmazással és jogtalanul használta fel azt a su'yt és nyomaték®!, ame'lyel a rész­vényként alá'ámasztotta, az tény, hogy Ra­kovszky I án történetesen az ország egyik elsö tisztviselője. N;m tuduk, Friedrich István inai felszólalása kezdete, vagy egyben vége is volt az U ain-féle vád felmelegítésének, de hisszük és remijük, hogy nem is lesz szükség arra, hogy az ország törvényhozó testületét ilyes dolgokkal foglal­kozassák, hsne.m mindenki magától is levonja a konzekvenciákat és lemond állásáról, vegy mandátumáról, hí találva érzi magát. Nem állítjuk, hogy ezzel azután egyezersmindenkorra minden rendben is lesz, mert igaza van az igazságügyminiszternek, ho^y az a tény, hogy „» bankok nemcsak nem keresték az!, hogy egyes előkelő tisztviselőknek és kép,kelőknek ily részvényeket jutassanak, hanem ezek erősen tu'.nyomórészben maguk kérték azt, még pedig a legtöbb ;:ör cifrábbnál-cifrább protekciós igénybevételével, hogy éi uj kibocsátású rész­vényekben részesüljenek", hangsúlyozzuk, hogy elhisszük, hogy nem bilnügy, hanem tár­sadalmi és pénzügyi nyavalya", még pedig olyan nyavaiya, amelynek olyan mélyre nyúlnak a gyökerei, hogy felszínes gyomlálgatássa! csak elmérgesitjük a dolgot, ahelyett, hogy valóban segítené k. A belügyminiszter részvényei. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Nikovinyi J nő, a mentelmi bizottság elő­adója beterjeszti a bizottság j-lentéséf Huszár Elemér és L ndvai Isíván ügyében. U öbbira kéri a sürgősség kimondását. U obbira a Híz a sü gősséget kimondj:. Szabó Géz?, a pénzügyi bizottsíg előad íja a Duna Tiszaközi társulatok ujibb szabályozásá­ról szóió törvényjavaslatot, Szabóky JÍOŐ, a pénzügyi és vizügyi bizottság előadója a mező­gazdasági müvelésre alkalmas területek iecsa­polásáró), Neubauer Ferenc, a pénzügyi és föld­mivelésügyi bizottság előadója a buzakötvé­nyékről szóló törvényjavaslatot terjeszti be. Folytalják az egyes pénzügyi természe ü in­tézkedésekről szóló javasl.'t tárgy Mását. Az adóvalorizác'ó. Első felszólaló Pikier Emil: A legintranzi­gensebb álláspontot akarja kifejteni a javaslat­tal szemben, mert a javaslat alapján éppen azoktól akarják beszedni a nagyobb adókat, akik kis jövedelemmel bírnak, a gazdaságilag gyengéktől, munkásoktól, kiskereskedőktől és iparosoktól. Határozati javaslatot nyújt be, utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminisztert, hogy a kis jövedelmű magánalkalmazottak és bérmunkásoba kereseti adón kivűl más adót, igy jövedelmi adót ne fiiessenek. A törvényja­vaslatot nem fogadj* el. Rupert elitéli a javaslatot. Rupert Rezső kijelenti, hogy nem akar az adózás ellen izgatni, mert ez demagógia volna, da tény az, hogy a kormány négy éven át nem számolt be arról, mire költötte el a befolyó jövedelmeket. Hazafias érzése diktálja, hogy a kormánytól ezt számon kérje. Nem Iát terv­szerűséget pénzügyi politikánkban, hanem inkább ötletszerűséget. Hogyan nyújthatna nekünk a külföld kölcsönt, ha még költségvetésünk sin­csen. Humbug az, hogyha azt mondják, hogy adnak kölcsönt. A kölcsönnek nincs meg az előfeltétel e. Bulgáriát azért lehetett szanálni, meri a jőváféleli rendelkezésekben kö.'tség'eíéi­sel dolgozott A S:!ambu'i;iszky-kormány kezére büszke lehe! Bulgária. Felkiáltások: Hiszen kommunista voltl Rupert Re*s3: Aki ismeri Bu'gária ügyeit, fúlhatja, ho?y nem volt kommunista. Ötie szerű kormányzással semmire sem mehetünk. Ha a pénzügyminiszle még arra s.em vállal íozik, hogy a koronát 3-on tartsa, mondj in le és adja át helyét olyanoknak, akik vállalkoznak rá. Felkiáltások a jobboldalról: Köszönjük, nem kísérletezünk! Peidl G;u!a: Mo;t is kísérleteznek. Rupert Rezső: A benyújtott törvényjavaslat a magyar társadalmi élet lehetőségét veszélyez­teti. Formákkal ilyen nehéz kérdéit elintézni nem lehet. Individualizálni kell az adóztatást. Az Igazi progresszív adózásra kell áttérni. Ennek az adónak terhét, amelyről szó V8n, a közönség nem fogja e'birni. Sem a defláció, sem az infláció politikája nem helyes, a közép­u'at kell keresni. A mai pénzügyi politikának köszönheíő, hogy egyes iparágaink panganak. Belgiumban az igazságügy-minisztérium fogal­mazói kara nyolc tisztviselőből áll. Nálunk többszáz tagja van. Minél több a hivatalnok, annál bonyolultabb a bürokrácia. Majd a büró túltengését beszél. A javaslatot nem fogadja el. Farkas Tibor a javjslat mellett szólal fel. A 11 ik § t elfogadja, két szakaszt ped g csak abban a reményben fogad el, ha a pénzügy­miniszter hajlandó lesz az ál ala kívánt értelem­ben való módosításra. A léíminimu r.oí ala­csonynak tartja. A javaslatot elfogadja. A szélsőjobb a Javaslat ellen. Zsilinszky E dre: A javasia ot barátaival együtt nem szavazza meg, hangsúlyozza azon­ban, hogy ezzel nem akar népszerűséget sze­rezni. Meggyőződésük, hogy az adó abszolúte súlyos, szociális szempon bői igazságtalan és méltánytalan. Azokat sújtja legjobban, akiknek vagyonit legkönnyebb megfogni: a gazdákat és a fixfizetésüeke'. Hogy ebszolute mennyire súlyos, azt már Gaál Gíízton kiHte :e. Á való-

Next

/
Thumbnails
Contents