Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-08 / 179. szám

SZEQED Szeged, 1923 augusztus 3. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, illetve a társulati adó és adópóilék, továbbá az ezek után kivethető törvényhatósági és községi adók, úgyszintén a kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól. Heinrich Ferenc a kormánypártról. A Nemzeti Polgári Párt kedden este pártAacsorát tartott, amelyen a párt lapjai közül nagyszám ban jelenlek meg. többek között Tolnay Korné 1, Weisz Fü'öp, Windisch Hermann és még sokan. Tisztviselőügyek az indemnitásban. Tolnay Kornél üdvözölte Heinrich Ferencet. Heinrich az üdvözlésre válaszolva, többek között ezeket moidta: — Kellemes az a tudat, hogy az a párt, amelyet mi támogatunk és amely teljesen a mi elveinkre támaszkodva iparkodik céljait elérni, sokkal közelebb jutott hozzánk, mint akkor, amikor voltak olyanok, akik velünk szemben homlokegyenest ellenkező elveket vallottak. Heinrich Ferenc poharát a kormányzó ur őfőméltósága egészségére ürítette. A párt tagjai perceken át felállva ünnepelték a kormányzót. (A Szeged budopesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés ma délelőtti ülése, amelyet minden oldalról viharosnak jeleztek, megszokott nyugalomban kezdődött és előreláthatólag abban végződik. Azok a napirendelőtti felszólalások ugyanis, melyeket az ellenzéki oldalról akartak tenni Lrndvainak választóihoz intézett levelét illetőleg, elmaradtak. Lendvai ma délelőtt, az ülés megkezdése előtt felkereste Scitovszky Bálát, a nemzetgyűlés elnökét és közölte vele, hogy abban az esetben, ha az ellenzék részéről szóvá teszik ezt a kérdést, ö is feltétlenül szót kérne. Scitovszky elnök azonban kijelentette, bogy napirendelőtti felszólalásra senkinek sem adott engedélyt, nehogy a délelőtti ülés ismét tovább üihuzódjék. Az ülés végére várt elnöki enunciáció es elmaradt. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra előtt nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Folytatják az indemnitás vitáját. A 15. §-hcz nincs több fölszólaló, elnök a vitát berekeszti. A pénzügyminiszter a kormányzó udvartartásáról. Kállay pénzügyminiszter reflektál a mult ülésen elhangzott felszólalásokra. — A vita során összehasonlítást tettek Ferenc József néhai király őfelsége és a kormányzo ur udvartartása közölt. A király udvartartási költségei közé számították a kabinetiroda és a király személye körüli minisztérium költségeit. Ha összehasonlítási alapot akarunk teremteni, akkor a királyi udvartartást nem lehet csak a király személye körüli minisztérium és a kabinetiroda költségeire szűkíteni, mivel ide kell számítani a magyar államtól kapott civillistát is. A felség személye körüli minisztériumra azért volt szükség, mert a király legnagyobbrészt Bécsben tartózkodott, szükség volt egy hivatalra, amely az ügyeket intézze, amint azonban a viszonyok változtak, ez a hivatal megszűnt és ennek megfelelő állami intézmény ma nem is létezik. Akkor a kabinetiroda költségeit részben Ausztria, részben Magyarország viselte. Személyzete 32 főből állott, mig a kormányzóság kabinetirodájának személyzete szolgákkal együtt nem tesz ki többet 20 főnél. Ha a költségeket hasonlítjuk össze, akkor az udvari kabinetiroda kéltségvetése szerint 14 millió volt, mig a kormányzóság kabinetirodájának mindössze négymillió a költségvetése, tehát csak huszadrészét teszi ki aranykoronában az előbbinek. Rothenstein képviselő ur felszólalásában összehasonlította a törvényhozás r költségeit a kormányzóság költségeivel. Én összehasonlítási alapot alig ludok találni. A kormányzóság körüli személyek a kabinetiroda és a gazd.sági hivatal személyzetéből állanak és nem tesznek ki tObbet negyvenkét személynél, a legtöbb személy az állami javalt kezelőségének alkalmazottja és ezek nagyrészt ka'onai kiadásokat alkotnak, mint például a palotaőrség. A kormányzó ur az ország nehéz pénzügyi viszonyaival szemben oly megértéssel és szerénységgel jár el, hogyha hasonlóan járna el minden hatósági tényező, akkor egész paszió lenne itt pénzügyminiszternek lenni, amit sajnos most nem lehet elmondani. A ti ztviseló-kérdés. Ezután a pénzügyminiszter a 15. paragrafus ellen elhangzott észrevételekre tért ki. Ellenezte Homonnay ama javaslatát, mely szerint a tisztviselők részéte képesítési pótlékot rendszeresítsenek, ellenzi a családi pótlékok felemelését, mivel ez legnagyobb részben természetbeni ellátás és csak kevés benne a pénzbeli rész. Szilágyi felszólalásával kapcsolatban megjegyezte, hogy a kormány kénytelen ragaszkodni az általános fizetésrendezés és az adók felemelése közötti junktimhoz, ez azonban nem jelenti a tisztviselők fizetésére a junktimot, mert a rendelet a tisztviselők fizetésemeléséről már megjelent. Ennek a rendeletnek intézkedései tulmennek azon a határon, amelyet az állam pénzügyi helyzete megenged, nem javasol ezen túlmenő intézkedéseket. Beszélt a dijnokok és egyéb alkalmazottak fizetéséről, amelynél szintén nem lehet tulmenr.i a most megállapiiott határokon, mivel ezek az alkalmazottak a rendes fizetésen kivül egyéb illetményeket is kapnak, mint lakáspénzt, szemben sz ipari munkásokkal, akiknek csak fizetésűk van, de nincs természetbeni ellátásuk, ezenkívül mindenféle pótlékok és illetmények vannak a különböző tisztviselői kategóriában. Ami az egyes beterjesztett határozati javaslatokat, módosításokat illeti — folytatta a miniszter — nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy a speciális külön pótlékok a nyugdíjba is beszámíttassanak, mert hiszen ezzel csak az egyes speciális szakmákban tényleg elvégzett munkát akarjuk honorálni. Ezzel nem áll ellentétben az a kívánság, hogy a fizetesek emelkedésének megfelelően a külön pitiékok is emelkedjenek, de nincs szükség arra, hogy a pótlékok az illetményeknek bizonyos százalékában áüapilassanak meg. A családi pótlékok kérdésének rendezésénél vissza kell térni a békebeli állapotokhoz. Ami a hadviseltekre vonatkozó kívánságokat illeti, az az elv máris érvényben van, hogy a hadviselt szolgálati alkalmazottak bizonyos megkülönböztetésben részesülnek, az azonban nem volna helyes, hogyha nem is névleg, de tényleg mintegy magasabb fizetési osztályba tartozzanak. Mostantól fogva csak arról lehet szó, hogy honoráltassék valamely kitüntetéssel az a tény, bogy harctéri szolgálatot teljesített az illető alkalmazott. Kéri ellenben, hogy fogadja el a Ház az előadó indítványát. Szilágyi Lajos félreértett szavait magyarázza meg. J waslaiával a nyugdijasok részére ugyanolyan elbánást kér, mint a szolgálatban levőkre. Ne kelijen attól tartamok, hogy öregségükre teljesen ki vannak szolgáltatva a gazdasági helyzetnek anélkül, hogy a kormány gondoskodjék róluk. Kállay pénzügyminiszter: A kormány igenis akar a nyugdijasok részére kedvezményeket tenni, de jövőben a külön pótdíjakat elakarja törölni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem akarná rendezni ezt az ügyet, amelyben Szilágyi felszólalt. A tisztviselők lakáspénze. A 16. szakaszhoz Homonnay Tivadar, majd Szilágyi Lajos nyújtanak be módosításokat. Utóbbi részletesen bírálja a tisztviselői lakáspénzrendeletet és hibáztatja azt az elhatározást, hogy az alkalmazottak lakáspénze a családi pótlék száma szefiní különbözik. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés hagyja ugyan jóvá az eddig kiadott rendeleteket, de utasítsa a kormány, hogy 1923 november 1 tői a lakáspénzkérdést véglegeseti ugy szabályozza, hogy a lakáspénz tekintetében fölmerült sérelmeket, valamint a ténylegesek és nyugdijasok közt fennálló különbségeket megszüntesse s a szülőtlen árvák számára is lakáspénzt állapítson meg. Három határozati javaslatot nyújt be: Y. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a közalkalmazotti tűzifa járandóságának kifizetési összegét az igényjogosultak előre kapják. 2. Utasittassék a kormány, hogy állítsa helyre az 1922. év előtti utazási kedvezményeket és a lakáskérdés megoldásáig változatlanul hagyja meg. 3. Utasittassék a kormány, hogy ezentúl a volt boszniai tisztviselők, akik itt nyugdíjaztattak, kategóriák nélkül lakáspénz tekintetében egyenlő elbánásban részesüljenek. Kállay pénzügyminiszter: A lakáspénzeknél lehetőleg le kell szállítani az igényeket. A természetbeli lakásoknál ugyanez az elv érvényes. A természetbeli lakás és a lakáspénzkülönbözet megtérítése a múltban is megvolt, megvan a jelenben is. Ezt szerinte rendeleti uton a jövőben is el lehet intézni. A lakbérosztályokban eddig változás nem történt, a jövőben azonban uj lakbérosztályozás lesz. A lakáspénz ezután ki fog terjedni a nyugdijasokra is. A férfiak nyugdijpénze abban az összegben marad, amely összeget kaptak szolgálatuk legutolsó idejében. A tüzelőanyag járulék elfogadása ellen nem tesz semmi kifogást. 16. § t az előad ^stiláris módosításával fogadiák. 17. § nál Homonnay Tivadar indítványt terjeszt be a szülötlen árvák nevelési segélyéről. Szilágyi Lajos kifogásolja, hogy a nyugdijasok kézölt különbséget tesznek a tekintetben, hogy melyik időpontban mentek nyugdíjba. Elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel az ülést 4 óráig felfüggeszti. A délutáni ülés. A nemzetgyűlés délutáni ülését Huszár Károly alelnök nyitotta meg 5 órakor. Az indemnitás vitájának folytatása alatt Walkó kereskedelmi miniszter beterjeszti az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot, valamint az ipari egyéb vállalatok és általában a hasznothijó dolgok haszonbérének, vagy bérének kivételes felemtiéséra vonatkozó rendelkezések kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott rendeletéről szóló jelentést, továbbá az ipari hatésági telepengedély alapján létesíthető ipartelepek jegyzékének kiegészítése és az iparfelügyeléi ellenőrzés kiterjesztése tárgyában kiadott rendeletről szóló jelentést. Az indemnitás részletes vitájában Kállay pénzügyminiszter reflektál a 17. § sal kapcsolatba délelőtt elhangzott felszólalásokra. Rakovszky belügyminiszter felel Szilágyinak a vita során tett megjegyéseire. Szilágyi Lajos erre megmagyarázza felreértett szsvait. A 17- ik szakaszt az előadó. Szilágyi és Homonnay módosilásával elfogadják. A 18-ik szakasznál Rupert szól hozzá a magánalkalmazottak, illetve azok árváinak nyugdijáról és járulékairól. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter kijelenti, hogy a magánalkalmazottak helyzetének kérdését törvénnyel kivánja rendezni s ezért kéri Rupert indítványának elvetését. Tisztviselői ellátás. A 19. §-nál Szilágyi Lajos szólal fel. A fegyveres erő szerveinek mindent megszavaz, de tudomása van arról, hogy a fegyveres erő tagjai hivatalos esküjükön kivül titkos társaságoknak is fogadalmat tesznek. A NyUKOSz részére ugyanolyan elbánást kiván a kormánytól, mint amilyenben a KANSz-ot részesíti. Rakovszky Iván belügyminiszter: A rendőrség fizetésének a fegyveres erő többi részével való egyenlővé tétele már folyamatban van. Elismeri, hogy a budapesti és vidéki rendőrség státusviszonyai közt különbség van; ezt mind a két fél kívánalmainak megfelelően revideálni fogja és a sérelmeket eliminálja. A szakaszt az előadó stiláris módosításával fogadják el. A 20-ik szakasznál Homonnay Tivadar a 11—14 szolgálati évvel rendelkező óvónőknek magasabb fizetési osztályba vaió beosztását indítványozza. Szilágyi Lajos a kedvezményes ellátást illetőleg a korlátozásokat helyeseknek tartja. Az ellátás fenntartásáról maguknak az érdekeieknek kell dönteni. Kifogásolja azt, hogy a kiszolgáltatott liszt sokszor romlott. Kállay Tibor pénzügyminiszter Homonnay indítványára kijelenti, hogy a fennálló rendelkezések módot nyújtanak arra, hogy az óvónők magasabb fizetési osztályba juthassanak.