Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-08 / 179. szám

Szeged, 1923 augusztus 3. SZEGED Bud János közélelmezési miniszter: Tény az, hogy a tisztviselők sok esetben romlott lisztet kaptak. A kiosztott lisztnek fele romlott. A vizsgálatot megindította. Azokat a malmokat, amelyek ellen kifogás volt, kitették az őrlésből. A hamisítókkal szemben eljárás van folyamat­ban. A mentelmi Qgyek. A 21-ik szakaszt is elfogadják. Az elnök megteszi előtsijesztéseil. Felolvassa az ügyészségnek Kiss Menyhért, Vanczák Já nos és Lendvai István nemzetgyűlést képviselők mentelmi jogának felfüggesztése Iránt a nem­zetgyűléshez Intézett megkeresését. Eőrffy Imre, az igazságügyi bizottság elő­adója beterjeszti jelentéséi és kéri a sűrgésség kimondását. A Ház a sürgősséget kimondja. Temesvár? Imre előadó beterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelsnlését. Kérelmire a Ház ki­mondja a sürgősséget. Szüy Tamás előadó bfitsrjeii.i a mentelmi bizottság jelentéséi, a Ház kérelmire kimondja a sürgősséget. Nem Lendvai, hanem Uéhnert. Rupert RCMŐ : Az elnöki bejelentésben Lead vai István nevét bEÜotia, ehhez kiván hozzá­szólni. Lendvai Istvánt nm ismer, csak Lihnert Istvánt. Kéri ez ügyben a sDrgőssíg kimondá­sát. h nemzetgyűlés tekintélye forog itt sjőbsn. Az elnök figyel mezteti Rnperteí, hogy í!yen formában nem síólalöa! fel, mejd csak a napi­rendi indítvány után. Rupert leül. Az elnök megteszi napirendi indítványát. A legközelebbi ülés holnap, szerdán délelőtt 10 órakor lssz. Folytatják sz indemnitás részletw vitáját. Feloldassák az inditvánvi és interpellá­ciói! könyvet. Tárgyalják az igazságügyi bizott­ság javcefetát és tárgyalnak egyes pénzügyi természetű javaslatokat. Majd uor kerül a tiszt­viselők létszámcsökkentéséről szóló törvény­javaslatra. Ezután Rupert Rezső szólalt fel. Kéri Leadvai István mentelmi ügyének sürgős tárgyalását. Cikket kezd felolvasni. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ezt az ügyet olyan címen, hogy Lendvai Istvánt Léhnert István névvel kellett volna megválasz­tani, nem tárgyalhatja. Ebben az ügyben for­duljon Rupert az igazoló bizottsághoz. Az elnök bejelenti, hogy holnap a c ípvend letárgyalása atán megválasztjuk Cziráky G/ula gróf összeférhetetlensége ügyében a zsiri tagjait. Az ülés háromnegyed 8 kor ért véget. A kiaántánt ujabb értekezlete. Prágából származó értesítés szerint a sinajai konferencia haiározataina& gyakorlati végrehaj­tását a üisántántnak e hét vége felé Karísbad­ban tartandó ujabb, bár nem hivatalos ériekez­le én fogják megbeszélni. Az értekezleten részt vesz tíen s, Sveftle, továbbá Fasícs, Bratianu és Ossusky, sót a cseh köztársasági elnök ís kilátásba helyezte megjelenését. Bethlen Istvén gróf és Benes cseh külügy­miniszter találkozásáról sok ellentmondó hirt közölnek a lapok. Csehszlovák részről is hoi megerősítik, hol cáfolják a bírt. A találkozás a közel jövőben valószínűtlen. Az Uniö uj elnökének programja, Ai Uniied Express az Unió uj elnökének, Caivin Coolidgének programját a nyilvánossággal ma az alábbiakban pröba'ta körvonalozni: Hite­les lorrás szerint az uj elnök p ogramját a következő 6 pontban letart összefoglalni: 1. Az amerikai Eegyesűlt Államok nem vesz­nek részt a népszövetség munkájában 2. Az Egyesült Áüamofe csatlakoznak a hágai nemzet­közi döntőbíró :ághoí, ez azonban nem jelenti a népszövetség eli -mérését. 3 A szövetségesek háborús adósságainak visszafizetése a legked­vezőbb feltételekkel történjék meg. 4. Amerika nem avatkozik bele a Ruhr-kérdésbe, kivévén, ha valamely szövetséges hatalom arra megkéri. 5. Az Egyesűit Államok megkezdik Mexikóval a rendes összeköttetési. 6- Az alkoholtilalom szigo u megvalósítása mindazonáltal azzal az enyhítéssel, hogy az idegen hajóknak meg­engedik, hogy amerikai vizekre bizonyos meny­nyiségü alkoholkészleíet hozzanak magukjai. Arany valutás pénztárjegyeket ad ki a város? (A Szeged tudósítójától.) A város tanácsa, mint ismeretes, nemrégen elvileg elhatározta, hogy mrgkisérli a város összes adósságainak a kifizetését. A nagyfontosságú határozat végre­hajtására eddig még nem került sor, pedig véleményünk szerint mindennapi késedelem valószínűtlenebbé teszi a kísérlet sikerét. A régi adósságok valorizálására vonatkozó törvény­javaslat, hir szerint, mos* van készülőben é* ha törvényerőre emelkedik, a város csak valo­rizálva fizetheti ki majd a háború előtt arany­koronákban felvett milliókat, ami esetleg több száz milliárdos megterhelést jeiantene. A város jól felfogott érdeke tehát megköveteli, hegy ezek­nek a nyomasztó adósságodnak valorizálás nélküli kifizetését minden lehető eszközzel és a lehető legsürgősebben kísérelje meg a város hatósága, mert könnyen előállhat ugyanaz a helyzet, ar.j a fővárosban előállott, «thol a kül­földi kölcsönök okoztak és okoznak olyan katasztrófáiig nehézségüket. A hétfői tanácsülésen Balogh Károly néhány odavetett szóval jelentette, hogy nagyobb jelen­tőségű előterjesztésre készül. Kedden délelőtt felkerestük Balogh Károlyt, aki '.tétségtelenfl! legtisztábban látja a város pénzügyi helyzetét a torony Blatt és érdeklődtünk készülő elóter­jesatéséről. Balogh Károly érdeklődésünkre a következőket mondotta: — javaslatot terjesztek majd a tanács elé és indítványozom, hogy a viros hatósága arany korona értékre szóló és aranykorona értéket ka­nifitozó városi pénztárjegyek kibocsátására kér­jen engedélyt a kormánytól legfeljebb egymillió aranykorona erejéig, amely négy és fél száza­lékkal kamatoznék. A pénztárjegyek biztosité­kául a város hetvenezer holdnyi ingatlan bir­toka szolgálna olyan formában, amint azt az 1876. évi 36. törvénycikk a zálogievelekre meg­állapítja. A pénztárjegyeket tiz, husz, ötven, száz és esetleg ötszáz aranykoronás névértékű címletekben bocsátznánk ki. A város ezeket a pénztárjegyeket fizetési eszközfii hmnálná fel, de csak annyit bocsátana forgalomba, amennyi a készfizetések fedezésére szükséges és tetszés szerinti időben váltaná ismét vissza. — Felhasználhatnók például a régi adóssá­gok kifizetésére. A város adóssága körű be ül szézhuszmillió korona és ezt az aranykorona mai ér éke alapján harmincezer korona név­értékű ilyen városi pénztárjeggyel kifirehetnők, fehát a v$ros százíiuszmilliós adóssága, mire a korona ismét aranykorona lesz, harmincezer koronára zsugorodna össze, ha ugyan a pénz­tárjegyeket addig nem vál'anánk vi«sza. — Felhasználhatnék ezeket a pénztárjeg eket olyan rentábilis építkezésekre, amelyek leg lább négy és fél fzázalékot jövedelmednek. A pénz­tárjegyek kibocsátásával egyszer és minden­korra megszűnne az a lehetőség, Jiogy a fő­pénztár fizetési zavarba jöjjön, r??rt például a tisztviselők illetményeit — ha momentán nem lenne megfelelő mennyísígü frészpínz a fő­pénztárban — bizonyos névértékű pénztárjegy beváltása után minden fennakadás né üi ki­fizethetné,' amikor pedig összegyűlt? • s főpénz­tárban a kifizetett öeszeg; a kiadott pénztár­jegyeket ismét visszaválthatná i váró? Az arany­koronás pénztárjegye* tehát fölösleg gé ?ennék a jelenlegi folyős7$mlahite!eke! is Ezek a kama­tozó pánztái jegyek az ararvpínzt helyettesítenék és árfolyamértéküket az aranykorona min, ,:n­küri hivatalos árfolyamértéke szerint állapíta­nánk meg, tehát olyan stabil fizetési eszköz lenne, amely pótolrá a valorizációt és nCviJné a magyar pénz iránti bizalmst. * Balogh Károly elmondotta még, hopy érdekes tervének ré*.aíeteit csak ezután dolgom ki, de rövidesen megteszi előterjesztését a taposnak. A krónikás Kötelességéi teljeaitéttük, nmikor beszámoltunk róla. Kommentárokat most nem fűzünk hozzá, hiszen a gyakorlatban dőlhet csak el, hogy Balogh Károly terve életképes-e. Az azonban kétségtelen, hogy a város nem kockáztatna vele semmi!, meri hiszen csak egy mindenkor kifizethető belső kölcsön felvéteié­| nek megkísérléséről van szó, legfeljebb — amit | ugyan nem hiszünk —, a kísérlet kudarcot vall. Az árvizsgáló közbelép a benyérdrágitás ellen. (A Szeged tudósítójától.) Eddig mindig az volt a viga ztalódásunk, ha a korona érték­csökkenéséről beszéltünk — ami hiszen nem éppen ritka tárgya a beszédnek —, hogy: de már hál' istennek, a pénzünk belsé értéke még mindig jóval nagyobb, mint amennyire a rideg zürichi, végy az irigy és rostzindulatu más külföldi tőzsdék becsülik. Ettől a vigasztaló­dást^ is elestünk már. Az a nagy baj, hogy idebenn, a szűkre szorult határok közt, mi ma­gunk is igen kevésre tartjuk már a pénzünket. Idebenn zülleszti a korona értékét minden áru­nak talán már soha aaeg nem álló áremelke­dése. Sőt most, amikor ugyan nagy zuhanás után, da látszat szerint mégis megállapodott a korona zürichi jegyzése, idebenn mintha szán­dékosan rontanák a magyar pénz értékél, kivétel nélkül minden áru ávádak naponkénti meg­drágításával. A népjóléti minisztert, mint a Szeged közötte, ezek a Jól ismert tények arra setkánteiték, hogy megint foglalkozzék az ár­drági ás ellen való fokozottan szigorú megtorlás gondolatával. Mert valóban nem lehet szaba­dulni olyan feltevéstől, hogy amikor minden élelem bőségével halmozta el az idei gazdag termés az országot s hogy amikor már Zürich­ben is megállapodott a korona, hogy akkor a drágaságot sokan szándékosan csinálják. Ezek a szomorú valóságok megmozdulásra bírták a szegedi árvizsgáló bizottságot is, cgydőre a legszükségesebb cikk, a nélkülöz­hetetlen kenyér drágítása ellen. Balogh Károly tanácsnok az árvizsgáló bizottság kél tagjával végigvizsgálta a kenyérpiacot. Az árak, mint nsgyon jól tudja mindenki, mindennap ugranak fölfelé s a fehér kenyér már elérte a kilónkénti 1000 koronás rekordot. A félbarna kenyér kilója 750 sorona, a barnáé 600. Ezek azonban sok­szor csak papirosszámok, mert vannak kenyér­árusítók, at;ik ötletszerűen állapítják meg az áraikat. A kenyérpiacon tapasztaltak is arra indították Balogh tanácsnokot, nogy intelmet intézzen a pékéhez s általában a kenyéráru­sitókhoz. Érintkezésbe lépett Schütz Istvánnal, a pékek ipartestületének elnökével és figyel­meztette öt az árak aránytalanságára. Kilátás*** helyezte, hogy amennyiben további szabály­talanságokat, az árak meg nem okolható fel­hajtását tapasztalná, az árvizsgáló bizottság ismét kénytelen lesz megszabni az irányárakut­Es egyelőre esak a kenyér kérdése. De hol van még a többi? A hus, a tej, a zöldség- és gyümölcsféle? S jaj annak az emb rnek, akit az úgynevezett szerény anyagi helyzetűek közé sorolt a vegzete s emellett arra kényszeritetfe, hogy ne a maga családi asztala mellett, hanem vendéglőben fogyassza a minde nnapi táplálékát. Hogy egyebet ne olibünk, a „kispörköli" mvü népszerű, de igen közönséges szegedi vendég­lői ete'adag ma 1200—1400 korona és ezelőtt még csak néhány hónappil is teljes joggal bas/nálhatia volna a „ióna-pörköií" nevet, amely-szegedi eredetű, különös elnevezés még Baross miniszter fénykorából ragadt itt, hogy ércnél maradandóbban tisztelje meg a nagy­ember közlekedésügyi érdemeit. Baross zóna rendszere a vasúti közlekedésben, a vendégtös­ipari zónarendszer az étkezésben szolgálta vala­mikor az oicsoságot, amikor hat krajcár volt egy ,zóna"-pörkölt. A vendégiői z"na egy f?!at, a kisadag annyi, mint egv régi zóna, vag is kú­bárom falat. A zónát 750—800 koronáért adják. Nam "karjuk mi ráu zitani az árvizsgáló bi zottségot a pékekre, vendéglősökre. Ez a leg­nagyobb igazságtalanság voina. Tudjuk, ők is kényteienek küzdsni a drágatággal, amiért egyedül őket felelőssé tenni őrült Képtelenség volna. De ugy hisszük, egyöntetű árak betar tása, mérsékeltebb haszon nekik sem volna ár­talmukra. Tisztelet persze azoknak, akik a meg nem engedett mértékű hasznot eddig sem haj­kurászták. A visszaélések ellen kétségtelenül tehet valamit az árvizsgáló bizottság és kell is ellene valamit tennie, de az általános drágasá­got megakadalyozni nem fogja. Hisz annak bonyodalmas okai között ott szerepei például az is, hogy a pénzügyminiszter a két év előtti adónak nem ugyan a huszonötszörös, hanem az irgalomból csupán húszszorosát fogja kiróni!

Next

/
Thumbnails
Contents