Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-26 / 193. szám

SZEGED a polémiának sor ín bebizonyult, hogy a Magyar Hírlap állításai apróbb részietektől eltekintve mindenbea mtgfelelnek a valóságnak. Egyetlen pont maradt csupán tisztázailanu, még pedig az, hogy valóban felajánlotta-e Gömbös Gyula miniszterelnöksége esetére Batthyány Tivadar grófnak a belügyminiszterséget ? Gömbös Gyula Cvakodott erről nyilatkozni, Batthyány Tivadar pedig külföldön nyaralt a legutóbbi napokig. A sajtó nagyobb része kétségbevonta ennek valószínűségét és rámutatott ma, hogy teljesen tehetetlen még c?ak elképzelni is Gömbös kooperációját sz októbristák magyarországi vezérével, akit a legszélesebb nyilvánosság előtt öletett nem egyszer a legsúlyosabb vádakkal. Gömbös októbrista múltjára visszapillantva és figyelembe véve e nem sikerült első magyar tascio elnöke politikai elveinek ingatagságát, mi nem tartottuk ezt olyan valószínűtlennek és mára kidetü t, hogy Gömbös igenis akart valamit Batthyánytól kormányt a jutása esetén, ha közvetlen tárgyalásokat nem is folytatott vele erre vonatkozólag. Batthyány Tivadar ma nyilatkozott az ügyről és ha nyilaikozata nem is helyezi teljes világításba az ismeretlen közvetítő utján lefolyt üzenetváltást, mégis sokat árul el Gömbös szándékairól, mert két tény kéiségbevonhatatl8nul bebizonyosodik belőle: először, hogy igenis folyt tárgyalás Batthyány és Gömbös között, másodszor, hogy ez Gömbös kabinetalakitására vonatkozott. Batthyány Tivadar gróf nyilatkozata egyébként a következőképen szól: — Gömbös Gyula ur kormányalakítási ügyéről én mindössze annyit tudok ÍZ én szegélyemmel kapcsolatban. ho*y néhány nappal ezelőtt Gömbös úrtól azt az üzenetet kaptam hogy amennyiben miniszterelnökké dezigndltatnék. vagy kineveztetnék, engem azonnal jel fog keresni. Válaszom ezen üzenetre az volt, tiogyhj engem hivatalos állásában felkeresni óhajt, köie.e?sígszerüen állásához illő tiszteletlel fogadom es közlendőit figyelemmel hallgatom rreg. Popovics a Jagyintézet elleni támadásokról. Popovics Sándor, a Jegyin ézet elnöke tegnap Gasteinböl, ahol nyáii szabadságát töltötte, Budapestre érkezett. Popovics a legutóbbi napokban a Jegyintézet ellen a nemzetgyűlésen inézett támadásokról a következő kijelentéseket tette: — Azon, hogy a Jegy intézel tői kapott kölcsönökör! pénzintézetek nagyobb összegeket kerestek, nincs miért naivul csodálkozni. Ennek nem a Jegyintézet, hanem pénzünk romlása az c>ka. A Jegyintezet csak ugy akadályozhatja meg, illetve korlátozhatja a korona romlását, ha nem elégíti ki és ezután sem fogja kielégi'eni deiüre-borura a hiteligényléseket. Mihelyt pénzügyi viszonyaink konszolidálódnak, hasonió tünetek automatikusan fognak elmúlni a közé'et tértéről. Elsősorban a jóvétételi kérdésnek kell rendeződnie és azoknak a kérdéseknek, melyek vele állnak összefüggésben. Bethlen István gróf miniszterelnök Genfben fog most nagyfontos ságu tanácskozásokat folytatni, amelyek ezen kérdéseknek előbbrevitelét szolgálják. E kérdések között kell megoldást találni a Jegyintézetet felváltó állami jegybank felállításának is, Szeged, 1923 augusztot 26 amelyre vonatkozólag Kállay Tibor pénzügyminiszter ur elaboratumot terjesztett a jóvátételi bizottság elé. A Jegynitézet elnöke kijelentette még, hogy a lemondás gondolatával nem foglalkozik és ez legkevésbé aktuális ma. Lendvai mentelmi ügye. A mentelmi bizottság augusztus 27-én délután fél 5 óraVor a 2. sz. bizottsági teremben ülést tart, amelyen Lendvai István nemzetgyűlési képviselő mente mi ügyét tárgyalja. Jugoszlávia Radics kiadatását követeli Angliától. A jugoszláv kormány jegyzéket intézett az angol kormányhoz, amelyben Radics kiadatását követeli felségárulás és az állam védelméről szóló törvény megsértése miatt. A kormánynsk az a szándéka, hogy az állam védelméről stóló törvény minden megsértőjével szemben igen erélyesen lép fel. A minisztereinők helyettesének, dr. Jankovics közlekedésügyi miniszternek nyilatkozata szerint a jugoszláv kormány Redicsot in contumaciam is el fogja ítéltetni. Azokf.t a parasztokat, akik R.dic* szCkését elősegítették, 15 napi fogházra és 100 dinár pénzbüntetésre Ítélték. A szerb kormány hir szerint a képviselőházi választásokat ősszel fogja kiírni. Miv,l a Radicspárt — melynek a községi választásoknál nagy eredményei voltak —, a parlame itet bojkottálja és annak üléseitől teljesen távol tartja magát, a kormány arra számit, hogy teljes választási eredménye letz és a parlamentben erős többséget fog szeremi. Stresemann beszéde jó hatást keltett. Az angol szabadelvű lopok és a Daily Telegraph kivételével az egész londoni sajtó feltűnő helyen közli Stresemann beszédét és azt érdeme szerint méltatja. B6 kivonatot adnak beszédéből, sőt mi több, évek óta e'őször nem kisérik az ilyen nyilatkozatot rosszindulatú megjegyzésekkel. A Times vezércikke kifejti, hogy a jóvátételi kérdés józ^n és okos szabályozá ának mindig az volt a legnagyobb akadálya, hogy a német államférfiak nem mutatkoztak elég tapintatosaknak és rátermetteknek. Stresemann nem s enved ebben a hibában. Csak az a sajnálatos, hogy már nem régebben mondták el ezt a beszedet, amikor a kilátások még kedvezőbbek voltak. Baldwin miniszterelnök ma ryári pihenőre Aix les Bainsba utazik. Thomas angol munkásképvheíő Németországból való visszatérése után kijelentette, hogy ha azonnal nem tesznek hatáiozott intézkedéseket, a katasztrófát nem lehet elkerülni. Meg van győződve arról, hogy a mostani német kormány az utolsó német koalíciós kormány és hogy Németország vagy a militaristák, vagy ami ezzel egyenértékű, a baloldali radikálisok diktatúrája előtt áll. Csak egy kivezető utat lát a jelenlegi helyzelből, hogy az angol kormány sürge-se a német fize őkép"sség megá'lapitására a független nemzetközi bizottság kiküldését. Stresemann tegnapi beszédét Franciaországban általában kedvezően fogadták. A párisi lapok a bes?édet a birodalmi kormány megegyezésre irányuló törekvése bizonyságának tekinti. Néhány lap, mint a Petit Párisién és a L'Oeuvre sajnálják, hogy Stresemann a passzív ellenállás megszüntetéséről semmit sem mondott. A belga jegyzéket ma átnyújtották a francia külügyminisztériumban. Dr. Stresemann birodalmi kancellár ma délelőtt Münchenbe érkezett, hogy autóval rögtön folytassa u j5.t a Kirawandel hegységben fekvé Mutenw;ld fe'é, ahol dr. Knilling bajor miniszterelnök szabadságát tölti. Holnsp, vasárnap a birodalmi kancelár Münchenben beszédet fog mondani, amelynek folyamán szintén a jelenlegi helyzetre akar kiterjeszkedni. Essenben azokban a bányákban, amelyek kizárták munkásaikat, ma ismét teljes üzemmel dolgoznak. A passzív ellenállás is kezd megszűnni. A bányászok a munkaadókkal megegyeztek a munkabérekre nézve és tgy rövidesen helyreáll a normális termelés. Berlinben mind.n auló után átlag kétmilliárd márkát kitevő adót kell fizetni. Az autóadó meghaladja az autó beszerzési köliségeit. Szeged egy amerikai magyar lapban. (Reményi József amerikai magyar írónak, aki évekkel ezelőtt az itthoni magyar sajtó munkása volt, már akkor igen jó nevet szerzett Messzeségek cimü kis regénye, amely szokatlanul finom lélekrajzával jelentős Ígéretül került a magyar irodalom asztalára Ezt az ígéretet már Amerikában váltotta be az iró, most megjelent kétkötetes nagy regényében, amelynek cime: Jó hinni s amely mint a fiatalság éposza uj szigetül bukkant ki a válságba jutott mai magyar irodalom álló-vizéből. Reményi, aki nagy amerikai magyar és angol lapoknak neves munkatársa, a nyár folyamán itthon járt az ó-hazában, itteni impresszióiról, tapasztalatairól tudósításokat küldött .haza", Amerikába a lapjainak. A clevelandi Szabadsdg-mk most hozzánk került julius 15-iki számában olvassuk a következő, Érdekes szegedi emlékek cimü cikkét.) Szeged, junius 30. Az apró élmények, szit.esek, különösek, fantasztikusak, miiduntalan a tollamra kívánkoznak. Hangulatcsokrot szuggerálnak. Valami gyógyfüerejük van a sok lelki ziláltság, testi nyavalya, gazdasági nyomottság közepette, gyógyfüerejük van, akárcsak a zsályának. Gömbákácok a vasúti állomáson, szomorú leányszemek a zsalugáteres ablak m gött, pöfékelő gazdák az udvaron, juhász a tanyájával Kecskemét környékén, észrevételek a vasúti kupéban, daloló lányok legéayek, a végtelenség beszédes csöndje a síkságon, friss \ izet énekelve kínálgató leánykák, fiúcskák, peckesen tisztelgő váltóőrök, szófukar magyarok, pergőnyelv J menyecskék s közben — egyhangú fájda'omra emlékeztetve — zakatol a vonat, amely visz Pestről Szeged feié. Szagos a föld, a fa, a virág s rrég a mozdony füs'je sem emlékeztet arra, hogy technikai vívmány íélekzete. A termő békébe hasit éket ez a vonat, szimbóluma a modern civilizációnak, a céltalan sietségnek. Itt, ezen a vidéken minden rokonszenves, ami lassú és körülményes, meri ez a természetes, mert ez a becssülete* megnyilvánulása az életnek és a léleknek. Aki itt rohan, az gy.-.nus és méltán, mert hová rohan ? Csak az siet, mondják errefelé, akit bán a lelkiismeret, s ez a vonrt talán a modern civilizáció nyugtalan lelkiismerete? Megemeltem * kalapom a nyugalom előtt, amelyei mindannyian keresünk, szomorúak és hajrázók egyaránt, a nyugalom előtt, amelyre rátaláltam a magyar alföldön, amelyet azonban nem tarthatt m meg, végzetszerű utasa izgága vizeknek ... * Szegeden, az Ónozó korcsmában, a Tisza partján. Juhász Gyulával, a legmagyarabb magyar költővel ülök a piros abrosszal bevont asz alnál, a halpaprikás mellett, a gyomor magyar lazában, de a lélek is kap lázinjekciót, mert megtudom, hogy ebben a korcsmában irta pompás novellái javarészét Tömörkény István, a szegedi tanyák írója, ott a sarokasztalnál, Kossuth Ferenc kopott képe alatt. És itt, ebben a korcsmában, „szögedi" magyarok társaságában és mégis egyedül olvasgatta Tömörkény Bret Harteot, a kaliforniai írót, akit a világirodalom nagyjai közül a legjobban szeretett. Jóétvágyu m -gyarok, telt arcúak, barna képüek, ülnek körülöttem, szakértelemmel esznek és isznak, csak hébe-korba szólalnak meg. És a korcsmárosné, tnagy, termetes, bizalmat gerjesztő asszony arra a kérdésemre, hogy ismerte-e Tömörkény Istvánt, aki Szegedet és a szegedi tanyákat bevarázsolta a magyar irodalomba, igy válaszol: — A vendégem volt. Csak ennyit mond. Ebben van büszkeség is, meg az a természetes megállapítás, hogy Tömörkény István csakis az Ónozó korcsmának lehetett állandó vendége. Ki másé Iehe ett volna ? * Jugoszláv területről menekült magyarokkal találkozom. Fáradt arcukon keserű emlékek nyomai láthatók. Elkergették őket, minden ceremónia nélkül kiutasították őket szűkebb hazájukbél, mindenesetre áldozatok, akár okkal, akár ok né'kül, de itt vannak Csonka-Magyarország kapujában, vissza nem mehetnek, s nagyon kérdéses, hogy a lenyomoritott Magyarország a kézszoritásnál egyebet lud-e nekis nyújtani. Egy intelligens menekülttől hallom, hogy valahol Jugoszláviában egy magyar színtársulat a Hamlet-et akarta szinrehozni, de a cenzor kitörülte a szövegből a „lenni vagy nem lenni" kitételt, mert ezt magyar propagandának minősítette. Igy áll Shakespeara a magyar propaganda szolgálatában. Tragikomikus! * A vasúti kupéban ellesem a beszélgetést: — Szolnokon i gazdák tojással váltják meg a színházi jegyüket — hallom. — Okos dolog. — Visszatérünk Csokonai korába. — Bizony.