Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-26 / 193. szám

* \\ Egyes sarául ára 120 korona, Isciketztóség és kiadóhivatal: KÖ!csey-utca 0. (PrófétaWálló, 1. emelet 6.) Telefon 1J-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden aap. Egyes szám ára 120 korona. Előfizetési árak: Egy kűoapra Szegeden 2250, Budapesten és vidéken 2300 koi. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 25, egy hasábon 50,másfél hasábon 75 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 50, kövér hetükkel ICC K. Szövegközti közlemények soronként 503 K. Nyilttér, családi értesítés 800 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 26, VASÁRNAP. —— 19Í -ik szám. Igazság és haladás. Aki ezt a c kke> irja, előre bevallja, hogy a cikknek fzemre-szinre nincs semmi napi aktuáIitása. Nem is írná meg, ha nem most olvasná Ibsennek Brandeshez irt leveleit s a csudálatos északi ember gondolatainak mélységéből ki nem horgászott volna néhány gondoatocskát, amik nagyon alkalmasak a mindenkori politika asztalára. Ibsen ugyan nem szánta őket oda, mert nem volt politikus, sőt utálta a politikát s jövőre szegzett szemét mindig ugy forgatta el ettől a demorali/áló mesterségtől, mint a középkori anachoréta az asszonytól, — de ízért a barát lehunyott szemmel is csak látta az asszonyt. Különösen két ibseni gondolat kívánkozik a magyar politika asztalára, ahova különben nem igen szervirozga'nak gondolatot. (Nem is igen teremnek, m<g kinek is teremnének ? Nem gondolatokra éhesek itt az emberek.) Az egyik az, ho^y a gyakorlati politikus nem hirdethet mást, mint azt, hogy a többségnek van igaza, — holott a kisebseg oldalán van az igazság. Nem a számszerű kisebbségén, hanem azér, amely törekvéseivel előtte jár a többségnek a haladás irányában. Ez az egyik ibseni gondolat. A másik meg ez: „azt mondják, hogy az én Népgyűlölő- m mindjárt nem lesz dráma, mihelyst a nép utóiéri Stockmann doktort és átérii igazságait ; de hát hol lesz már akkor az én Stockmannom! Ahol én akkor álltam, mik, r egyik, vagy másik darabomat irtam, ott ma mér igen sokan állnak, de én már nem állok ott, hol vagyok én már attól !" Nem a mai nap ád ak'u litást ennek a két ibseni gondolatnak, hanem a mai idők, amik tizedik esztendeje kezdődtek és ki tudja, mikor végződnek 1 Tizedik éve halljuk a többség és kisebbség tülekedései során, hogy a többség pusztán többség-voltára hivatkozik, mig a kisebbség éppen a kisebbsége révén vindikálja magának az igazságot. Ez igy üres frázi?, akár a többség mondja, akár a kisebbség. Mert ha csak a számon fordulna meg az igazság, akkor csak valai i jelentékenyebb szecesszió kellene s rögtön kicserélődne többség és kisebbség, igazság és igazságtalanság. Az igazság csak az olyan kisebbségé, amely talán csak néhány emberből áll, de az a néhány ember a haladás eszméivel megelőzi nemcsak a parlament, hanem a nemzet többségét is. Az első ibseni gondolatba kapcsolódó második is megérdemli, hogy bejegyeztessék politikusaink emlékkönyvébe. A mi politikusaink nagyra vannak vele, ha egy-egy aktuális kérdésben arra hivatkozhatnak, hogy ők azon az állásponton vannak, amelyiken Széchenyi volt. Mert Kossuthot most nem szokás emlegetni, hiszen ő Kossuth apánk volt ugyan, de — a kurzus elején hangosan, ma már sokkal halkabban szokás ezt konstatálni — mégis csak destruktív volt. Har.e a Széchenyi, az igen, mert annak a programja a g&zdasági megerősödés volt. Azért emlegetjük öt vezércsillagnak négy esztendő óta, ami alatt, mint az ábra mutatja, csakugyan rettenetesen meg is erősödtünk. — Hol lesz már akkor az én Slockmannom! — mondja Ibsen és „hol volna ma Széchenyi!", mondhatja a mai magyar gyakorlati politikusok lilipu i harcainak szemlélője. Profán tréfa volna azt mondani, hogy adott körülmények közt Kossuth is ugy gondolkozott volna, mint Széchenyi és Széchenyi is ugy, mint Kossuth. Mindegyikük olyan egyéniség volt, hogy nem gondolkozhatott volna soha ugy, mint a másikuk. Ellenben egészen bizonyos, hogy azóta Kossuth is, Széchenyi is nrgelőzte volna a maga korát a maga egyénisége szerint és ismét máskép gondolkozott volna, mint a tömeg. Azt hinni, hogy a nagy haladók valahol megálltak volna : bevárni a tömeget és nem jártak tolna mindig j elől: csak a gyakorlati politikában lehetséges. Hiszen ha ennek az országnak a stagnáló, sőt ma a Széchenyi korán tul messze visszacsúszó t tömege egyszer eljut is oda, ahol az utolsó nap politikusai emberöltőkkel ezelőtt állottak, akkor is behozhatatlan időket vesztettünk el és beláthatatlan távolságokra maradtunk mögöttük. A csiga is elérheti az őz nyomát, de mol nem érheti soha. A legnagyobb pol tikai igazság szól tehát az északi költő mondásából s ha a halhatatlanságukból visszaidézett napon felelni akarnának azoknak, akik azt hánytorgatják, hogy mit tennének ők, ha ma élnének, az Ibsen szavaival felelnének: — Lehet, hogy ti ott álltok, ahol mi álltunk, mikor ezt, vagy azt mondtuk. De ha mi élnénk, hol lennénk m^r mi attóll A fővárosi kereskedők az uzsorarendelet ellen. (-4 Szeged budapesti tudósítójától.) Szombaton az áruzsorarendelettel kapcsoia ban Budapesten a Lloyd nagytermében impozáns nagygyűlést tartott az OMKE. A nagygyűlést Vértes Emil nyitotta meg s beszédében hangsúlyozta, hogy a kereskedőtársada'om nem akar a rendeletből politikumot csinálni, de el van tökélve arra, hogy jogos érdekeit megvédje. A rendeletet meghozták anélkül, hogy az érdekelteket meghallgatták volna. A kereskedők el vannak keseredve, mett a rendeletben nemcsak anyagi károsodásukat, hanem becsületük veszélyeztetését is látják. A kormányzatnak nem lehet célja, bogy kiürüljenek az üzletek, mert az utánpótlás rendkívül nehéz. Ha az igazságügyminiszter megmarad eredeti álláspontja mellett, akkor mi pályázunk arra az emlékoszlopra, amelyet kertjében akar felállítani. Ha a rendeletet nem vonja vissza, el vagyunk határozva arra is, hogy megbuktatjuk a miniszter urat. Belopotoczky Kálmán elpanaszolta a kiskereskedők sérelmeit. Mint a füsízerkeresfceoők egyesületének elnöke kijelentette, hogy ha a rendeletből kifolyólag egyetlen kereskedőt is igaztalanul elitélne, bezárják boltjaikat. (Felkiáltások: Mind bezá juk I) Dr. Vázsonyi Vilmos: A rendelet tényleg statáriális, de statáriélis intézkedések alkalmazása csak akkor indokolt, ha az állami rend érdekében muló jelenségeket akarunk kiküszöbölni. A kiskereskedő szerepe olyan, mint a levélhordóé: elosztja az árut. Felhívja a kereskedőket, hogy higgadt mérséklettel a törvényes korlátok között védjék meg jogaikat, szabadságukat és becsületüket. (Vázsonyit a kereskedők percekig éljenzik.) Végül az előadó határozati javaslatot terjeszt elő, amely szerint a nagygyűlés követeli az uzsorabirósági rendelet visszavonását, vagy pedig az árdrágitási ügyek egész komplexumának revízióját a gazdasági érdekeltségek meghallgatásával. A nagygyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. A miniszterelnök utazása. A politikai események központiában Bethlen István küszöbön élló utazása áll. A miniszterelnök u'azása mindenesetre ugy történik, hogy Genfben e hó 31-én kezdődő népszövetségi ülésen már megjelenhessék és megkezdhesse nagyfontosságú tanácskozásait a külföldi államférfiakkal. Bethlen István ma még Balatonföldváron van és elutazásának időpontjára még nem történt meg a végső elhatározás. Prágai politikai körök értés ülése szerint Bethlen Balatonföldvárról visszautazik Budapestre és azután szeptember 1-én Kállay pénzügyminiszterrel együtt Prágába utazik és ott fognak Benessel találkozni. Jól informált helyről viszont azt közlik, hogy ilyen program egyáltalában nem volt és nincs is szó róla. A minisztertanács, a tisztviselők fizetését felemelte. A kormány tagjai pénteken este minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen Daruváry Géza helyettes miniszterelnök elnökölt. A minisztertanács a rendes heti folyóügyeken kivül foglalkozott a közalkalmazottak szeptemberi járandóságának megállapításával és a járandóságot* értesülés szerint, felemelte. Nemcsak a fizetések, hanem a kikülde ési dijak és a különóradij k rendezését is letárgyalták. Foglalkozott a mi— ' nisztertanác? Bud János közélelmezési miniszi temek azzal az ele terjesztésével, mely az élelmii szerek kivételét akarta emelni. Nagy Emil igazságügyminiszter az árdrágítók pénzbüntetésére vonatkozó rendeletének kiegészítéséről tett jelentést, melyhez a minisztertanács hozzájárult. A minisztertanácsnak a tisztviselői fizetések felemelésére vonatkozó döntéséről a MTI. a következőket jelenti: A tegnapi minisztertanácson foglalkozott a kormány a szeptember hóra szóló közalkalmazotti illetmények megállapításával és bár a korona értéke augusztus hó eleje óta állandónak mutatkozik, szeptemberi illetményeket a julius havi illetmények 240 százalékában áliapitotta meg, ami az augusztus hóra megállapított illetményekkel szemben 20 százalékos többletet jelent. Egyúttal elhatározta a minisztertanács, hogy a jelenlegi összegeknek ötszörösére emeli fel szeptember hó 1-től kezdve azokat a napidijakot, amelyek az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére hivatalos kiküldetéseik alkalmával járnak, továbbá, hogy ugyancsak az eddigi összegek ötszörösére emeli fel a hivatalos időn tul teljesített munka után felszámítható óradijak összegeit is. A Ház programja. A nemzetgyűlés ma nem tartott ülést. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 11 órakor lesz és d. u. 3 óráig fog tartani. A hétfői ülésen rövidesen befejezik az építkezésekről szótó törvényjavaslatot és letárgyalják a déli/asuii egyezményt általánosságban, ugy ho$y még ezen az ülésen sor kerül a közalkalmazottak létszámcsökkentéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására is, amelynek vitájára élénken készülődnek az ellenzéki oldalon. Valószínű azonban, hogy ez a vita nem igen tart a hét végénél tovább, hogy szeptember első napjaiban megkezdődhetik a Ház hosszabb szünete. Mussolini öccse Budapesten. Beni'o Mussolini olasz miniszterelnök öccse, Arnoldo Mussolini, a Popolo d'Italia szerkesztője látogatóba Budapestre érkezik. Megjövetelét mára várják. Arnoldo Mussolini, mint magén ember jön a magyar fővárosba, ahol érintkezésbe lép a magyar politikai és közgazdasági élet tényezőivel. Qömbös és Batthyány. Mint ismeretes, mintegy két hét elölt a Magyar Hitlop-ban szenzációs cikksorozat jelent meg, amely nem állított sem többet, sem kevesebbet, minthogy Gömbös Gyua, aki tudvalevőleg a nyilvánosság előtt a soha meg nem bocsátó irredenta fejének mutatta magát, a budapesti szerb követtel tárgyalt arra az esetre, ha ö lesz miniszterelnök és Milojevics követnek kijelentette, hogy nemcsak hogy távol áll tőle minden irredenta politika, hanem egyenesen hajlandó megadni azokat a messzemenő külpolitikai garanciákat, melyeket a Bethlen-kormány nem tarthatott lelkiismeretével összeegyeztethetőnek. A cikksorozatban foglaltak hosszú hírlapi polémiának lettek természetesen okozót és ennek