Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-25 / 192. szám

SZEQBD Szeged, 1923 augusztus 23. A Rajna nem lehet kompromisszum tárgya. Dr. Stresemann birodalmi karcellár abban a beszédben, amelyei pénteken a német ipari és kereskedelmi nagygyűlés által az fi tiszteletére adott villásreggelin mondott, elsősorban meg­ismételte azt a gondolatot, hogy Németország belső szanálása egyúttal a leghatásosabb kül­politikai tevékenység is. Stresemann a leghatá­rozottabban visszautasította azt az állítást, hogy Németország maga idézte volna elő valutájának összeomlását és hangsúlyozta, hogy a birodalmi kormány nem riad vissza attól sem, hogy erélyes kézzel megragadja a vagyontárgyakat is. Az eddigi jóvátételi szolgáltatások ügyében Németország a közelmúltban a washingtoni Institut of Economiqae pártatlan vizsgálata révén megkapta azt az elégtételt, hogy eddigi szol­gáltatásait jelentékenyen magasabbra értékelték, mint ahogyan azt a jóvátételi bizottság tette. Az angol kormány közlései a gyakorlati megoldás igen figyelemreméltó gondolatait tar­talmazzák. A birodalmi kancellár a német gazdasági erő túlbecsülésének minősítette a francia sárgakönyv ama beállítását, amely szerint Németország va­lódi segélyforrásai és adóereje nem semmisül­tek meg. A mostani kormány kitart az előző kormány ojánlata mellett. A német föld sza­badságáért, a német szuverénitás megőrzéséért, a német vjszonyok konszolidációjáért nem te­kinti tulmagrsnak azt az áldozatot, hogy fel­ajánlja a német közgazdaság egyrészét a né­met jóvátételi kötelezettségek teljesítésének pro­duktív zálogául. Ha a francia kormány őszintén abbói a gondolatból indul ki, hogy pozitív zá­logokai kapjon, abban az esetben bizonyára megtalálhatná a Németországgal való megegye­zés u»ját. A mi számunkra Németországra nézve nem létezik a Rijna-tartomány kérdése, amelyet nemzetköztleg meg kellene oldani. A Rajna-tartományoknak a német birodalmi alkot­mány tekintetében megvan az a joguk, hogy önállóan döntsenek, minő alakban akarnak a német birodalmon beiül élni. A német Rajna-vidék kérdése a mi számunkra nem lehet kompromisszum tárgya. A mi szá­munkra ez életkérdés és minden német párt előtt csak egy cél van: a német Rajna, az egy­séges Németbirodalomban. A német népben — fejezte be beszédét Stresemann — az a mélységes vágyódás él, hogy békében, szabad­ságban és rendben legyen része. Baldwin szombaton utazik Franciaországba. A tegnap esti londoni lapok kijelentették, hogy Baldwin miniszterelnök szombaton utazik el Aix les Bainsba és franciaországi tartózko­dása alatt Curzonnal és Poincaréval együttesen beszéli meg azt a kérdést, hogy eselleg össze­hívják a legfelső tanácsot a jóvátételi probléma me^o'dáea céljából, ami Anglia és Francia­ország előzetesen megtárgyalandó terve alapján történnék. Más jelentések ma azt mondják, hogy Baldwin franciaországi útját mindaddig elhalasztja, mii Belgium jegyzéke me* nem érkezik. A londoni külügyi hivatalban kijelentik, hogy a francia jegyzék csalódást keltett. Most már csak a belga • jegyzéket várják be, mielőtt határozatotx hoznának. Bizonyos körökben ki­jelent k, hogy a belga válasz javaslatokat tar­talmaz abban az irányban, hogy az angol, a francia és a belga miniszterelnök megbeszélést folytasson. Más vélemény szerint Bafdwii meg­találja majd az érintkezési pontot, amely meg­egyezésre fog vezetni. Római jelentés szerint ugy látszik, hogy ott sem készítik elő valami nagyon intenziven a miniszterelnökök szövet­ségközi megbeszélését. Mint a francia lapok jelentik, a francia sárga­könyv a legközelebbi napokban sngol nyelven is megjelenik, h igy propaganda céljából Angliá­ban és Amerikában is terjesztető legyen. Elfogadták a házépítési javaslatot. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mai ülétét 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Bemutatja az összeférhetetlenségi állandó í bizottság elnökének átiratát vasadi Balogh György nerozetgyü ési képviselő önmaga e'len bejelentett összeférhetetlenségi ügyében. Az összeférhetetlenségi bizottság megállapította, hogy rz eset tárgyalásra nem alkalmas és igy az eljárást beszüntette. Áttérnék sz építkezés alkalmával adandó adó­ügyi kedvezményekről szóló törvényjavaslat foly­tatólagos tárgyalására. Az első szórok Györki Imre. Kijelenti, hogy a lakáskérdés már a háborút megelőzően is égető kérdése volt az országnak. Szociálpoli­tikai kérdésnek kell a lakásügyet tekinteni. Az építkezési akció keretében gondoskodni kell arról, hogy a tüdőbetegek részére szanatóriu­mot létesítsenek. Ugyancsak gondoskodni kell népszálió felépítéséről. A kormány azonban a szociálpolitikai kérdések elől kitért. A javaslatot nem fogadja el. Kiss Menyhért: Furcsának találja, hogy a keresztény- és agrárjellegű kormány miért akarja még a lakásakciót is nagybankokkal le bonyoliltatni. Az államnak kellett volna kezébe vennie az egész lakásépítési akciót, a törvény­javaslat azonban a magyar áiiam pénzét a fő­városi zsidóbankoknak juttatja építkezések cél­jaira. (Ellentmondások a kormánypárton.) A. törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadja cl tárgyalási alapú1. Több szónok nem lévén, elnök a vitát be­rekeszti. Ezután Kállay Tibor pénzügyminiszter emel­kedik szólásra: Tekintettel arra, hogy a tör­vényjavaslat tárgya tulajdonképen a népjóléti miniszter ügykörébe tartozik, a népjóléti mi niszter részletesen kifejti majd az okokat, melyek a kormányzatot arra kényszeritették, hogy ily kedvezményekkel segítse e'ö az építkezés ügyét. Én ennek a törvén) j vaslatnak elfogadása iránt en.elek szót és ennek oka az, hogy a népjóléti miniszter programjának megvalósításához el­engedhetetlennek mutatkozik, hogy az állami építkezésekbe a magántőkét is belekapcsoljuk, hogy a lakáskérdést megoldhassuk és a lakás­hivatal is megszüntethesse működését. Ennek a célnak elérése érdekében a népjóléti miniszter eredetileg oly törvényjavaslatot fcivánt előter­jeszteni, melynek értelmében a vállalatokat kö­telezték volna arra, ho?y a'kalmazottaik részére lakást építsenek. Célszerűnek mutatkozott azon­ban, hogy ezt a kérdést békésen rendeszék. A népjóléti miniszter ennek megfelelően hosszabb időn át folytatott tárgyalásokat az érdekelt vál­lalatokkal. Ezek során megállapították, miaő kedvezmények szükségesek ahhoz, hogy a lakás­építés ügyét véglegesen rendezzék. Ezeknek a tárgyalásoknak etedménye a jelen törvény­javaslat. — Ebben a javaslatban oly kedvezményeket biztosítunk a vállalatoknak, melyek csak akkor érvényesülnek, amikor a házak már felépültek. A törvényjavaslat kapcsán többen kifogásolták a hitelkérdést és különösen a hitelügyi poéti­kát. Meg kell állapitanom, hogy itt nem egy intézeti hiteligényről van szó. A fegyintézet építkezési célra hitelt nem folyósíthat. Ha rnégi3 a törvényjavaslatban jegyintézeti hitelről van szó, akkor az csak tévedésből történt. Szilágyi Lajos: Ilyen tévedésről előre kellene informálni a Házat. v Kállay: Ami a hitelkérdést illeti, nagy szük­ség van hitelre, de semmiesetre sem olyan erő­sek a tőkések, hogy az ilyen összegeket elvon­hatnák hitel nélkül maguktól. Kérdés az, hogy milyen hitelről van szó. Ha jól tudja, húsz százalékos hitelről tárgyalnak. A valorizác'ós hitelt is belevetették a levegőbe, de még sem tudták megoldani Németországban sem, tehát természete?, hogy nálunk sern lehet beállítani ilyen valorizációs hitelt ad hoc alkalomra. Ha elfogadnák az egyes felszólalásokat, az egyik rész szerint valorizált,*a másik rész szerint va­lorízálatlan hiteit adnánsk. Ebből a legnagyobb bonyodalmak állnának elö. Ki tudja megállapí­tani, kinek jogos és kinek jogtalan a valorizált hitel? A kérdéssel ő is fogíaikoxik és a leg­közelebbi parlamenti ülésszakon feltétlenül be­terjeszt törvényjavaslatot a kérdés megoldására, de máról holnapra ily fontos kérdést megol­dani nem lehet. A közvélemény azt látja, hogy a hivatalos tényezők hangoztatják, hogy a ban­kokat be kell csukni, szóval intézményeket kell megszüntetni. Eckhardt Tibor: Ezt nem mondották. Kállay: LeheteUen állapot az, hogy itt egy társadalmi osztály egy gazdasági rendszer ellen heccelődéssel akar fellépni. Akiképiteni akarnak és nem rombolni, azoktól kéri, szavazzák meg a törvényjavaslatot. Vass József népjóléti miniszter: Valóban saj­nálja, hogy a teljssiín közérdeket szo'gáló és a rideg, józan észt követelő kérdés megoldásánál ily forró atmoszférából szólnak a kérdéshez, ü mindig a rábízott fehdatot akarta megoldani és soha sem• akar politizálni. Mindig a tárcája körébe eső dolgoknak megoldására törekedett és ugy szeretné, ha ma sem kevernének poli­tikát a működésébe. A lakáskérdés a mai for­májában fenn nem tartható, ezen a téren nem tűrhető tovább a nyomor. Ki kell jelentenie, hogy amikora lakáskírdést tárgyilagosan akarja megoldani, mindig e velencei ólomkamrák ször­nyűségei jutnak eszébe. Kétségbeesve látja, hogy itt a Ház szine előtt is ki kell jelentenie, hogy ezen a rettentő állapoton nem tud segíteni, mert nem tud teremteni, mert nem Isen. Csak egyetlen megoldás van ezen a téren: építeni, épiteni, építeni. A koncepció második fázisa volt az állami kislakások építése, amit már Hegyeshalmy volt kereskedelmi miniszter megkezdett. Folytatták ezt a pestszentlőrinci épitKezéssel. 1922 ben már nagy apparátussal, kormánybiztossal vé­gezték ezt 1923-ban a kormánybiztosságot mellőzték és a miniszter vette kezébe az ügyet. Ma már körülbelSl 600 lakást építettek. A harmadik fázis az volt, hogy a nagytőkét kény­szerítsék arra, hogy alkalmazottak részére laká­sokat építsen. A népjóléti miniszter törvény­javaslatot terjesztett be arról, hogy a bankok és kereskedelmi vállalatokat és az összes gaz­dasági tényezőket kötelezzék a tisztviselők ré­szére lakások építésére. A törvényjavaslatot be­terjesztette, a Ház azonban nem tárgyalta le rögtön. Időközben magához kérette a gazdasági szervezetek vezetőit és azt ajánlotta nekik, hogy mielőtt a törvényjavaslat törvénnyé válnék, ők maguk jöjjenek valami megoldással, nehogy kényszerről legyen szó. Az összes gazdasági tényezőkkel való tárgyalás eredményekép ;n ki kell jelentenie, hogv hitel nélkül az építkezés el sem képzelhető Ezen az alapon indul meg a tárgyalás a GyOSz al és a többi ga-dasági szervezettel, azonban ezek ma már mind meg­bánták adott szavukat és borzasztóan örülnének, ha a népjóléti minisztert ezzel a javaslattal leszavaznák és ezzel adott szavuk alól kibúj­hatnának. Eckhardt Tibor csatlakozott tegnapi felszó­lalásában Cstk József határozati javaslatához, mey szerint vegye vissza a miniszter a jelen javaslatot és a régit adja be. Erre is megfelel: Mi lesz akkor, ha a mostani törvényjavaslatét visszavonja és beterjeszti a régit. Tegyük fel, hpgy a nemzetgyűlés egy óra alatt meg is szavazná a törvényjavaslatot. Van-e akkor a kezében fegyver, mellyel le tud sújtani. Ulain : Mert nincs energia. Vlass József: Talán van egy kis energiája, szívesen venné kölcsönbe azt az energiát, amelyet Uiain ad, csakhogy ezzel sem lehet megoldani a kérdést. A valorizációval óhajt még foglalkozni és csak azt említi fel, hogy ez a téma sokkal inkább képezi tárgyalások alapját a minisztertanácson, mint ahogyan egye­sek, akik a kormányt támadják, elgondolnák. A minisztertanács arra a megállapodásra jutott, bogy összeállít olyan bizottságot, amely telje­sen antivalorizációs álláspontra helyezkedik és vele szemben egy másik bizottság, amely tel­jesen valorizációs álláspontot foglal el. Ez a két bizottság állaoitja meg, hogy sz ország ér­deke mit kíván. Kérdi, hogy a felépítendő há­zak kinek a javát'fogják szolgálni? Víjjon a bankok nennek-e beléjük lakni. A valóság az lesz, hogy 3—4000 lakással többje lesz az or­szágnak. Nem érdekli őt. hogy ezeknek a házaknak az értéke mekkora le z 25, vagy 50 év múlva, aranyban kifejezve, hanem cs k sz, hogy felépüljenek. Kéri a nemzetgyűlés tagjait, áltjanak el kormánybuktató, pártegységbontó törekvéseiktől és újonnan kéri a javaslatnak ugy általánosságban, mint részleteiben való el­fogadását. . Ezután a Ház elveti Csík József határozati

Next

/
Thumbnails
Contents