Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-25 / 192. szám

Sceged, 1928 augtisthis 26. SZEGED javaslatát és elfogadja a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot. Kövelkez'k a törvényjavaslat részletes tárgya­lása. Gaál Qaszton: A következő uj cimet ajánlja : .Törvényjavaslat a lakásépítő külön skció utján létesítendő építkezések alkalmával adandó adó­ügyi kedvezményekről." Eckhardt Tibor hozzájárul G?ál Oaszton in­dítványához, de az „adó" szó törlését kéri. Vass József hozzászólása után a Ház Gaál Gaszton javaslatát elfogadja, Eckhardt Tibor módosító indítványát elveti. Az 1. §-nál Gaál Gaszlon a szakasznak pon­tonkint való tárgyalását kéri. A Ház hozzájárul. Az 1. bekezdésnél Gaál Gaszton. Bartos Endre, Szakáts Andor és Eckhardt Tibor ter­jesztenek be módosító indítványt. Az idö előrehaladottságára való tekintettel az elnök a vitát berekeszti. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor lesz, melyen a tör­vényjavaslat ma megkezdett részletes vitáját folytatják. Az ülés vége délután egynegyed 3 órakor. Móricz Zsigmond Szegeden. (A Szeged tudósítójától.) A Kas?-szálloda második emeletén akadtam rá, ahogy fölszalad­tam azon a kis lépcsőn, amely már a padlás felé visz, egészen a tetőig. Ugy állt ott előttem, nekidülve az ajtónak, kabát néikül és kibontott ingben, mint egy örök-mosolygó gyermek és fekete hajában — amely lehullott egészen a szeméig a jobboldalon — mégis ott fehérlett a holdaknak ezüstje: megőszült hajszálak. Ahogy keményen rázza a kezemet és amint a nevemet kérdi: micsoda hang és micsoda magyar szó. A Méricz-könyvekben beszélhetnek így, elsi­muló hanggal és zengő magyar szóval, ha va­lami kísértetes éjszakán kiülnek a polcok szé­leire gyűlést tartani a Móricz-gyermekek. És amint beszél, nincsen ránc az arcán és oly szelíden mosolyog, mint ott a Hét krajcár elején, ahogy a földön ülnek együtt kifordított fiókok között. Jó előtte állni fehér papírokkal a kezemben és egy hosszú ceruzával. — Nem vezethetem be — mondja —, a kis­lányok vannak bent, vacsoráznak ... Aztán kérdezem. Csak egy kérdés és beszél. — Reggel jöttem Vásárhelyről. A kislányaim­mal indultam útnak ezen a nyáron t ismerjék meg a magyar Alföldet. Voltam Debrecenben, a Hor­tobágyon, Vásárhelyen és most itt vagyok Sze­geden. Azt akartam, hogy a kislányok idehaza kapják meg az első benyomást az Alföldről. Meg magamnak is szerzek most uj impresszió­kat, valami készülő regényhez. — Ufamban, ugy itt-ott a régi iparos céh­rendszert nézegettem és itt is szeretném, ha hozzá tudnék jutni valami régi emlékekhez. Egy megirandó regényhez kellenének ... Aztán azt mondja, hogy elindultunk egy ki­csit sétálgatni Leányfaluról... — Hogy mik a terveim ? A Vadkant j;nuár­ban előadja a Magyar Szinház, a Sári biró most fog megjelenni könyvalakban, az Athenaeum adja ki. Minden munkámat az Athenaeum. Egy regényem is előkerül nemsokára: a Jó szerencséti Ez még nem jelent meg sehol. 1914-ben kezdtem el irni — amikor megindult a világégés — a háború derék ben törte ketté és most igy fog megjelenni. Az ajtó mögül kislányok kacagása hangzott. — Kavargó dolgokról nem szeretett beszélni, mert hiszen azok egyáltalán nem biztosak. Én pedig nem vagyok a „sok hű-hó semmién" embere. Dolgozom, hogy mi lesz: majd meg­látjuk ... És beszélünk sok mindenről. Az újságokról érdeklődik, Szegedről, a kultúrpalotáról meg az Írókról. Juhász Gyuláról és Móra Ferencről. Mit csinálnak, hogy vannak. Szeretné látni őket. Talán vasárnapig marad. Reggel korán kel. Azt mondja, hogy a szegediek nem nagyon korán kelik. Délelőtt a kultúrpalotába megy. Sokat hallott róla. Aztán azt mondja, hogy majd ősszel lejön megint hozzánk, vagy két hétre. Nézegetni kicsit. Bucsuzunk. Fáradt, Tegnap Vásárhelyen bo­rozgattak kicsit. Amint megfogja a kilincset, látom az ide té­vedt sápadt fénynél nagyszerű magyarságát és meedobban bennem a magyar kálvária is. Visszaszól, amint eltűnik: — Debrecenben otthon vagyok, Vásárhelyen nagyon jól éreztem magam, de azt nem értem, hogy mért nem lakom Szegeden ... Vér György. l\ yyKis város fog épülni a Marostőben." (A Szeged tudisitójától.) Jelentette már a Szeged, hogy tegnsp ujszegedi küldöttség járt a fővárosban és a marostői földárverések ügyé­ben nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter elé akart járulni, hogy elmondhassa azokat az állítólagos igazságtalanságokat, amelyek a most folyó földárveréseken történnek. A kül­döttség azonban csak Schandl Károly állam­titkárig jutott el, mivel a miniszter éppen ne-n tartózkodott Budapesten. Előadták, hogy mi­niszteri biztos kiküldését kívánják a fö'dárveré­sekhez és addig is, mig ez megtörténik, szün­tessék be az árverést. A küldöttség szerint nem kaphat mindenki földet, hanem csak azok, akik amúgy is nagybirtokosok. Megírtuk azt is, bogy ez a küldöttség törvényellenes cselekedetet akart a minisztertől, mivel a törvény világosan kimondjhogy a közvagyont árverésre kell bocsátani és annak adni, aki a legmagasabb bért kínálja. A torony alatt ma délelőtt minde­nütt hangoztatták, hogy a küldöttségjárás annak a szervezett sajtéizgatásnak a következménye, amely egyenesen tölduzsordval vádolta meg a város hatóságát. Nem kell újból hangoztat­nunk, hogy ez ellen a szélsőjobboldali s?jtó ellen a tanács már megtette a megtorló lépé­seket. Ma délben a Szeged munkatársa felkereste dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, aki ez ügyben a következőket mondotta: * — A földárverést a törvény értelmében tar­tottuk meg, mivel a törvény kereken utasítja a várost, hogy földjeit nyilvános árverésre bo­csássa és annak adja ki haszonbérbe, aki a legtöbbet kínálja. Különben kijelenthetem, hogy az egyholdas parcellák legnagyobbrészét föld­mivesek vették bérbe. Természetesen ezeken a parcellákon a legtöbben nem búzát fognak természetesen nem találnák meg számításaikat. Gyümölcsöt, főzelékféléket fognak termelni és azt mondhatom, hogy a legtöbben házat is jognak építeni, mert egyrészt ez a legkifizetőbb, másrészt tudvalevőleg a bérlet lejártával, a beruházott parcellákat a régi bérlők megtart­hatják. Igy a Marostő körül egy idő múlva kis város fog felépülni. — Ami pedig a küldöttséget illeti, annak tagjai jobbára nem szegediek voltak, olyanok, akiket a tendenciózus újságcikkek felizgattak. Tudomásom szerint a küldöttséget egy volt nyomdász vezette a fővárosba. Szeretném, ha lejönne Szegedre egy miniszteri biztos, mert igy bebizonyosodna, hogy a város hatósága teljesen a törvény értelmében járt el. — Az a küldöltségjárás azért történt, mert vannak olyanok, akik el akarják tartatni magu­kat a várossal. Van egy-két paplopó, aki nem kapott földet. Mi a törvény értelmében jártunk el. Fölkerestük Balogh Károlyt is, aki a föd­árverések ügyében ujabban a következőket mondotta: — Az a feltevésem, hogy a mai világban az ilyen küldöttségjárók szért olyan nagyon han­gosak, mert nem lehet a földdel többé üzletet kötni. Elhatároztam, hogy javasolni fogom leg­közelebb, hogy a földátruházásokat a tanács a jövőben egészen másként kezelje. Eddig jófor­mán rendszer volt, hogy milliókért eladta a bérlő a haszonbérbe kapott parcellákat, mert hiszen 30—40 kiló búzát kellett neki fizetni és sok mázsáért sokan is kivették albérletbe. A békében egy hatszáz négyszögöles kertnek a haszonbére nem volt több 100 koronánál, ké­sőbb 200 ra, majd ezerre emelte föl a tanács. Most el lehet képzelni, hogy milyen könnyen adta tovább a bérlő parcelláját, amikor egy termelni, mert hat mázsás haszonbér mellett ; mázsa buza 40.006 korona volt. Alig kell szá­mítani és már is látható, hogy milyen súlyos milliókat nyertek ezek össze a város kárára. — Arra kell törekedni, hogy senki se ruház­hassa át másra bérlétét, mert akkor adás-vétel tárgya lenne a föld. Nem börze az, nincsen földbörze. Senki sem kapja drágábban a köz­vagyont, mint amennyit maga tud érte fizetni. A közönség érdeklődése állapítsa meg az ára­kat, nem pedig egyesek, akik mások kárára milliókat akarnak összeharácsolni. Igy rendeli a törvény. Radics londoni akciója. A romantikus színezetű mesékből most már nyilvánvaló, hogy Radics a maga kitartó poli­tikájához egy nyugati nagyhatalomtól kapta a bizia'ásokat és hogy ez a nagyhatalom készí­tette elő szökését is. (Itt Angliáról van szó.) Radics elhagyta Zágrábot és Gólába vonult vissza, ahol megbízható emberek őrizték. Itt tartózkodott egészen a legutóbbi napokig. A szökéséről eddig elterjedt hirek mind valótla­nok voltak, mert Horvátországot csak akkor hagyta el, amikor Angliának egy aktiv diplo­matája, állítólag a budapesti követ, angol politikai körök meghívását adta tudtára, hogy jöjjön Londonba. Ekkor indult el Radics meg­felelő iratokkal ellátva Nagykanizsán át Bécsbe, ahonnan ezután egy angol diplomáciai útlevéllel Berlinen és Hamburgon keresztül Londonba utazott. Ugy Radics leghívebb környezetében, mint a többi érdekelt helyen már a leghatáro­zottabban megcáfolták, mintha Bécsben olasz megbízottakkal, illetve Berlinben Németország megbizottaival tárgyalt volna. A leghatározot­tabban cáfolj ák azt is, mintha összeköttetésben lett volna a Bethlen-kormánnyal, vagy éppen Gömbös Gyula frakciójával. Mindezekkel a hí­resztelésekkel szemben tény az, hogy Radics angol biztatásra hagyta el Horvátországot és egyenesen Londonba utazott, ahol Nagybritannia vezető politikusai elölt fogja ismertetni a hor­vátországi helyzetet. Egyébként Londonban Radics tegnap kezdte meg tárgyalásait angol államférfiakkal. A Nép­szövetség elé akarja terjeszteni Horvátország petíciója, amelyben az ország függetlenségének elismerését kivánja. Radics politikai tevékenységét azzal kezdte, hogy meglátogatta a londoni nagy lapok szer­i kesztőségeit és hosszabb nyilatkozatokat adott le nekik. Nyilatkozataiban kijelenti, hogy Jugo­szlávián nem lehet segíteni máskép, mintha Horvátországot elszakítják tőle és megalakítják a fiigget:en horvát köztársaságod Radics min­dent elkövet, hogy Baldwinnal és lord Curzon­nal is találkozzék, de minden törekvése meg­hiusul. Baldwin kijelentette, hogy nem akar Jugoszlávia belső ügyeibe beleavatkozni és ezért nem tárgyal Radiccsal. Zágrábban a horvát köztársasági parasztpárt parlamenti csoportja tegnap értekezletet tartott, amelyen jóváhagyták a párt végrehajtó bizott­ságának Radics elnöklésével tartott legutóbbi ülésén hozott határozatait. A párí kijelenti, hogy a kormánnyal való minden tárgyalást fölöslegesnek és céltalannak tart. A konferencia olyan értelmű határozatot hozott, hogy Radicsot külföldi utazásának folyamán a parlamenti frakció különleges teljhatalmával ruházza fel. Ennek különös célja a horvát nemzet önálló­ságának népjogi elismerése a békeszerződés által megállapított határokon belül. A paraszt­párt ülésén 30 muzulmán képvise'ő is jelen vol', aki pártjuk nevében mindenben hozzá­járultak a Radicsnak adandó diplomáciai meg­bízatásához. Befejeződtek áz olasz-magyar gazdasági tárgyalások. Az olasz-magyar gazdasági tárgyalások, amelyeket juniusban kezdtek meg, kedvező befejezéshez ertek. Megegyezésre jutottak az adókérdésekben és megálla­podtak, hogy melyik lesz az az ország, ahol azok a vállalatok és társaságok, amelyeknek székhely? Itáliá­ban van, az adójukat lerójják és ugyanigy azokra nézve is, amelyeknek székhelye Magyarországon van. Meg­egyeztek a háború előtti nyilvános adósságok, valamint a magyar hadikölcsönkötvényekre vonatkoiólag is, ha azok olasz kézben vannak. Az olasz kormány hajlan­dónak mutatkozott éppen ugy, mint annak idején Ausztriával szemben, feloldani az 5o.ooo tirát meg nem haladó javakat, amelyek a háború alatt szek­vesztráltattak és^ félhatalmazza a magyar állampolgáro­kat, hogy ilyen 'avakat vásárolhasson. /

Next

/
Thumbnails
Contents