Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-25 / 192. szám

Egyes siám ára 120 korona. BscjkeiztOség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (PrófétaMálló, 1. emelet 6.) Telefon 1M3. A .Szeged* megjelenik hétfő kivételével minden aep. Egyes szám ára 120 koKna. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 2250, Budapesten és vidéken 23CO kor. Hirdetési árak: Fél hasábon 1 mm. 25, egy hasábon 50,másfél hasábon 75 K. Szüvegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 50,kövér betűkkel 100 K. Szövegközti közlemények soronként 50) K. Nyilttér, családi értesítés 800 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 25, SZOMBAT. 19á-ik szám. Radics. Az utolsó napok egyik legnagyobb jelentőségű eseménye kétségkívül Radics londoni utja volt, hiszen a horvát autonomista parasztpárt vezére nem nyári vakációját eltölteni utazott az angol fővárosba, hanem, hogy az ántánt legsúlyosabb szavú fórumai előtt ismertesse a horvát helyzetet, amelynek akár jobbra, akár balra való eldöntése ma már valóban nem igen tür halasztást. A rendszerint legjobban informált angol és német lapok egyöntetű állítása szerint Radics nem is a saját elhatározásából szökött meg Horvátországból, ahol tudvalevőleg vád alatt állott esy talán túlélés nyilatkozaiáért, melyben a királynét röviden Pompadour marquisehoz hasonlította, hanem angol meghívásra hagyta el az országot. Annyi kétségtelen, hogy Radics nem szerb útlevéllel lépte át a magyar határt, hiszen ilyet, miután vád alatt állott és a szábor kiadta, nem kaphatott, hanem diplomáciai útlevéllel, amely a nemzetközi jog törvényei szerint a legteljesebb mozgási szabadságot és sérthetetlenséget biztosítja felmutatójának, aki igy ugyanazokat a jogokat és előnyöket élvezi, mint például a külföldi követségek. Az is bizonyos, Hogy Radics útlevelének cimlapján az egyszarvus és oroszlános angol címer díszelgett és valószínt), hogy a budapesti angol követség állította ki — persze londoni utasításra — a horvát parasztvezér számára a szinte mindenható kis könyvecskét. Hogy mi Anglia célja a horvát autonomista párt vezérével, az ma még nem egészen világos, de annyi bizonyos, hogy Radicsnak kitűnő sajtója volt Angliában már hónapokkal ezelőtt is és nem valószínű, hogy a szerb viszonyokat szokatlanul élesen kritizáló cikkeket pusztán Radics személyének puritánsága és politikájának helyes volta inspirálta volna. Az angol sajtó egyhangú állásfoglalása Radics melleit, természetesen hatalmas meglepetést keltett Belgrádban és a kormány félhivatalos szócsövei utján azonnal rámutatott arra, hogy a Radicsot támogató cikkek mögött alighanem a hivatalos angol politika rejlik. A találgatások természetcsen megindultak, hogy ugyan mit is akarhat a hivatalos angol politika a horvát autonomista mozgalmak támogatásával elérni, de természetesen minden eredmény nélkül. Fantasztikusnál fantasztikusabb „magyarázatok" láttak a belgrádi lapokban napvilágot, de hitelre bizony nagyon kevés tarthatott számot és inkább mindenki maga próbálta megfejteni a nagy talányt. Miután pedig minden csoda csak három napig tart, lassan-lassan kezdtek hozzászokni Belgrádban az angol lapok folyton megismétlődő Radics-párti cikkeihez és kezdtek megnyugodni abban, hogy semmi nagyobb jelentősege nincsen a dolognak. Radics londoni utja ciattanó válasz volt erre a felfogásra és ma már senki sem vonhatja kétségbe többé, hogy Angliának nagyon is messzemenő céljai vannak a horvát autonbmisíák vezérének támogatásával, ha a hivatalos angol politikusok tagadják is, hogy közük lenne Radics útjához és ha nyiltan nem is tárgyalnak a parasztvezérrel. A legvalószínűbb magyarázata Radics támogatásának ma az látszik, hogy Anglia, amelyik a , békekötések" másnapján felosztotta Középés Keleteurópa érdekszféráit Franciaország és önmaga között s igy Jugoszlávia az ő érdekszférájába került, a mai Jugoszlávia belpolitikai helyzetét felismeríe és — miután a Pasicskormány, ugy látszik, képtelen rendet teremteni — ma^a próbálja meg a helyzet tisztázását. Valószínűleg szerepet játszott ebben a; elhntározásban az a meggondolás is, hogy ha Radics másutt nem talál tamaszra, ugy minden bizonynyal Jugoszlávia nagy ellenlábasához, Olaszországhoz fordul, ahol bizonnyal tárt karokkal fogadják az eíszakadni akaró horvátok vezérét. Olaszországban Radics alkalmasint egészen más tanácsokat és segítséget kapna, mint Londonban és Mussolini bizonnyal mindent elkövetne a horvát-szerb ellenlétek kiélezésére. Jóslásokba bocsátkozni nem valami hálás mesterség, de nem kell túlságos jóstehetséggel bírni ahhoz, hogy Radics római tartózkodása igen gyorsan meghozta volna az olasz-szerb háborút, amely nem maradt volna elszigetelve, hanem újból lángbaboritotta volna Európa keletének égboltját. Anglia mindig előrelátó és óvatos politikus volt és nem egyszer tett olyan lépésekel, amelyeket eleinte senki sem értett meg, de amelyek később fényesen igazolták az angol politika előrelátását. Anglia most is világosan látja, hogy az erőszakkal Szerbiához csatolt Horvátország helyzetén sürgősen segíteni kell és még egy igen tág körű autonomia árán is ki kell egyezni a horvátokkal, mert különben menthetetlenül felborul minden a Balkánon, már pedig ez a világháború uj fellángolását jelentené. Ezt Pasics ma talán még nem látja be és egyelőre ugy akart segíteni a helyzeten, hogy Radicsot börtönbe akarta csukatni, jóllehet, ő tudhatta volna legjobban, mit használt például Csehországnak Benes, Kramarz és Rasin bebörtönzése és Massaryk kénytelen emigrációja. De vannak dolgok, amiket nem szívesen tanulnak meg az emberek és ezért kellett most Angliának talán kissé aktívabban beleavatkozni a szerb belpolitikába, mint az általában egy külországtól megszokott, mert ő látja, milyen feneketlen s?ak?dék felé ragadják Szerbiát az öt felé huzó négyes lovai: a magyarok,' szerbek, bosnyákok és horvátok. De Monzie magyarországi tárgyalásai. A Temps mai száma budapesti levelezőjének alábbi, cikkét közli: A francia parlament két tagja, névszerint Jouvenel és de Monzie szenátorok KözépEurópába utaztak, hogy fesztelen tárgyalásokat folytassanak. De Monzie francia radikális szenátor, akit személyes kapcsolatok fűznek Bethlen István grófhoz, hosszabban tárgyalt a magyar kormány fejével. Ugy tudom, hogy találkozásuk folyamán a magyar miniszterelnök késsneis nyilatkozott arra, hogy a magyar jóhiszemüségneií, jóakaratnak és Magyarországnak a béke,szellemében való fejlődésének tanújelét adja. Magyarom «g elszenvedte a bizal ;iaílarságo\ most azon az ulon van, hogy igazolja az erkölcd bizalmat, melyet a maga részére követel és érdemességét arra a pénzügyi hitelre, amelyért folyamodott. De Monzie szenátor, aki nem akar csak mint közömbös utazó szerepelni, összegyűjtötte ezeket a neki spontán adott nyilatkozatokat, hogy ftlhasználhfs'a a parlamentben. A kormányzónál a gödöllői nyaralóban történt fogadtatása után a szenálor kijelentette nekem, ho?y kedvezőbb benyomást szerzett az i!t megnyilvánult tendenciákról, amelyek lehetővé teszik a megegyezést a szinajai irányelvekkel. A szenátort egyébként mélyen meghtíotta Magyarország gazdasági helyzete. Szerencsére a magyar Alföld földmivelői és Budapest bámulatos ipara a legszilárdibb bizto itékát nyuj ják az ország talpraállásának, amelyben nem is szabad kételkedni. rendelet. | Rassay Károly csatlakozik Vázsonyiboz. Wolff Károly a rendeletet helyesnek ismerte el. Plaíthy Qyö'gy helyes'i a rendelete', csak azt kéri. ferdi sanak figyelmet arra, hogy a nyomozó hatóságok helyesen végezzék feladatukat. Oltlik József elnök rámutat arra, hogy a vidéken az árvizsgáló szervezet a legnagyobb anarchiában van. Az egyik városban árdrágítónak minősit a hatóság olyant, ami más városban nem az. Ámbár. hozzájárul a rendelethez, arra kéri a minisztert, hasson oda, hogy az átvizsgálás rendszere az egész országra nézve azonos legyen. Nagy Emil részletesen válaszolt az elhangzott felszólalásokra és kijelentette, hogy a kivánságokhoz képest a szombaton kibocsátandó pótrendelet eloszlat minden kétséget. Az ülés este 7 órakor véget ért. A csehek lefoglalták a budapesti egyetem földbirtokát. A bud3peíti Pázmány Péter-tudományegyetemnek a csehek által megszállt Felvidéken 38.000 hold birtoka volt. A cseh földbiríokreforra végrehajtása során a c*eh hatóságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Pázmány Pétertudományegyetem birtoka az egykori magyarállam vagyonához tartozik. Az egyetem 38 000 holdnyi földjét lefoglalták, igy Magy?rország legnagyobb egyeteme elvesztette fennmaradásának létalapjait. A magyar kultura szempontjából rendkívül fontos kérdés szeptember elején rövidesen el fog dőlni. A nemzetek szövetsége ugyanis szeptember folyamán kezdi meg Genfben ez évi ülésezéseit, melyek napirendjére kitűzték a Pázmány Péter-tudományegyetemnek a csehek által elkobzott 38 000 holdnyi birtoka hovatartozásának ügyét is. Nem változik az á (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága ma Ottlik József elnöklésevei ülést tartott, amelyen megvitatják az uzsorabiróság szervezetére megjelent rendelelet. Először Nagy Emil igazságügyminiszter szólalt fel. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 : XV. t.-c.-hez készült indokolásban bent foglaltatik a törvényhozás ama kifejezett álláspontja, hogy fz uzsorabiróságró! szóló törvényt statáriális törvénynek szánta. Fm is ezen az állásponton vagyok, mert azokat, akik a mei nehéz időben a közönség megélretésének rovására az árakat bűnösen drági ják, semmikép sem tartom 'kisebb bűnösöknek, mint azókat, akik ellen a statáriális eljárások szólni szoktak Nem mehet abba bele, hogy a perorvoslat a Kúria heyett az itélő'áblára bizassék. A rendelet 6-ik §-ában talán némi kételyt hagyhat hátra, hogy alkalmazandó-e az uj rendelet azokra az esetekre is, ahol már elsöbirósági ítéletet hozatott és ahol már' a kir. Kúrián van. Kétségkívül nem hathat ki e rendelet oly i^gyekre, ahol még el ő ítélet nincs és azokra, amelyek már a Kúria elCtt vannak. Még a mai miniszterianács elé terjesztek egy rendelettervezetet, amely e tekintetben minden kétséget eloszlat. Vázsonyi Vilmos felszólalásában azt kérte, hogy az elsőfokú eljárás, amely egyúttal uolsó fokú is, ruházzak fel gararciákkal, melyek közt elsőnek azt tekintik, hogy a fzakértő alkalmazását, a szakértő ülnö* alkalmazásán kivül is, mindenkor tegyék kötelezővé. Nagy súlyt helyez arra, hogy bárminő perorvoslatot engednek is meg, az a Kúria helyett a kir. táblára tuháztassék át. Zsitvay Tibor minden irányban helyesli az igazságügyminiszter rendeletét, csak azt kívánja, hogy a szakértő alkalmazása az uzsorabiróságnál minden eíetre inperativ legyen.