Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-19 / 161. szám

SZEGED politikánkba való beavatkozást akarnak. Az ilyen megnyilvánulások közel járnak ahhoz, hogy elismerjük valamely külhataiom jogát belügyeinkbe való beavatkozásra. Több képviselő volt, aki ezt a tételt felállította. A baj az, hogy ha valamely nemzet lemond arról, hogy önmaga döntsön afelett, hogy milyen kormányt és milyen kormányformát válasszon magának, akkor lemond önrendelkezésének legelemibb követelményeiről. Amely nemzet lemond erről, az önként töra magát a szabad, független nemzetek sorából, önként helyezi magát idegen befolyás, idegen hatalom alá. A vita során felhoztak egyes incidenseket, apróbb körülményeket, melyek a szomszédokkal való megegyezést gátolják. Az SHS királyság külügyminiszterének eg>ik beszédét is felemlítették az internálások ügy bm. Erre vonatkozóan felvilágosításokat kértek. Biztosithatok mindenkit, hogy a kérdéses internálások ügye nem lesz a két ország közeledésének akadálya. Megállapításaink szerint az internálótáborban nem mint állították 140, hanem 19 szerb horvát-szlovén állampolgár van. Általában azonban kifejezést kell adnom annak a meggyőződésemnek, hogy ilyen, a politika nagy menetére nézve teljesen alárendelt jelentőségű kérdéseken múlik a megfelelő szomszédi viszony létesítése. Hi a két állam között meg van a szándék a jobb viszony létesítésére, akkor ily incidensek maguktól találnak kielégítő megoldásra. A többi szomszédállammal ez az ut sokkal nehezebb és fáradságosabb. Valamennyi szomszédállamunknak felkínáltuk azt, hogy ne csak a gazdasági, hanem az összes közöttünk rendezésre váró kérdéseket megtárgyalják és rendezzék. Romániával és Szerbiával még tárgyalásokba sem tudtunk bocsátkozni. Csehországgal több irányban voltak tárgyalásaink, melyek bizonyos eredményre is vezettek. Ezzel szemben azokban a kérdésekben, melyek éppen a politikai viszony megrendszabályozása szempontjából a leglényegesebbe*, még a tárgyalási alapot sem sikerült megállapítani, egyes részeket viszont még a tárgyalási anyagba sem siketült felvétetni. Az első csoportba tartoznak az állampolgárság és a tisztviselői nyugdij kérdése. A megegyezés útjára kell térni .. . Remélni akarom, hogy a szomszédoknál is meg van a meggyőződés arra, hogy keresni kell a velünk való megegyezést. Tudatára kell julniok annak, hogy semmiféle politikai rendszert tartósan nem lehet nemzetiségi elnyomásra, sem katonai erőkre épiteni. Ezekből következik, ho.;y a Duna medencében élő nemzeteknek, melyek gazdaságilag és kulturális téren egymásra vannzk utalva, a megegyezés útjára kell tirniők. Tudom, hogy ennek a politikának kiépítéséhez idő kell és hogy azoknak a kérdéseknek nagy komplexuma, melyeket a politika felölel, csak fokozatosan oldható meg. Nem szolgálja tehát a valódi megértés politikáját az, aki halasztást nem tűrő kérdések megoldását más természetű kérdések megoldásától teszi függővé. Ilyen halasztást nem türö kérdés a mi kölcsönünknek, illetve a zálogjogok felfüggesztésének kérdése, melynek megoldása előfeltétele gazdasági és pénzügyi életünk sértetlen fennmaradásának. (Helyeslés). A kölcsön ügye. Remélem, hogy a szomszéd államok kormányai is be fogják látni, hogy saját legfontosabb gazdasági érdentík is megkívánja, hogy a magyar gazdasági élet a kölcsön révén szilárd alapot nyerjen. Egyes nyilvánosságra jutott kijelentésekből azt látom, hogy a cseh kormány immár elérkezett ehhez a meggőződéshez és remélni akarom, hogy a nyugati hatalmak, melyek meggyőződtek erról, hogy KOzép-Európa szanálá ához kölcsönügyünk mielőbbi megoldása szükséges, befolyásukat fel fogják használni szomszédaiknál arra, hogy a gazdasági kérdést gazdasági szempontból iiéijék meg és a kérdés sürgős megoldása elé ne gördítsenek akadályokat. A magyar nemzet ebben a tekintetben jogos várakozással tekint a nyugati nemzetekre. Mi Középeurópa szanálása érdekében megtettük azt, ami rajtunk állóit. Gazdasági erőnk azonban a háború, n forradalmak, az idegen megszállás és a területi megcsonkítás folytán kimerült és a békeszerződés rendelkezéseinek következtében csak idegen segítséggel állíiai h lyre. A magyar nemzet tehát méltán elvárja, hogy a nyugati nagy nemzetek, amelyek a békeszerződésért felelősek, nem tagadják meg a nemzettől azt a támogatást, amelyre annak a gazdasági összeomlástól való megóvás érdekében szüksége van. Nem kétlem, hogy ez a segítség nem fog elmaradni, csak ismét fel akartam hívni az érdekelt kormányok figyelmét erra, hogy minden késedelem csak nehezebbé teszi a segítséget. Mindenki elvesztette bizalmát az állam pénzében. A következő szónok Czettler Jenő: Reflektál a külügyminiszter szavaira. Megnyugvással hallotta, hogy külföldi relációink javulnak. Minden győztes hatalomnak be kell látnia, milyen pusztítást jelentett öt éven át 30 millió embernek a produktív munkától való elvonása, majd a békeszerződések kíméletlen alkalmazása, mely Keleteurópának 300 millió termelőjét zárja ki a világ termelésébe való bekapcsolódástól. Az indemnitásra tér ál. A kormány politikájában nem helyesli, hogy még nem terjesztett be költségvetést. Gazdasági életünknek egyik legsúlyosabb baja, hogy hiányzik az állandó értékmérő. Mindenki hitel u'án törekszik. Ez természetes is, mert amikor visszafizeti az', csak felét, vagy tizedrészét fizeti vissza. A pénzügyminiszter ezt nem/e i ajándéknak nevezte. Azonban szabad-e egy leromlott országnak ilyen nemzeti ajándékokai osztogatnia. A kormány pénzjaviló intézkedéseivel foglalkozik. Ma mindenki elvesztette bizalmát az állami péni iránt és minden termelő különböző gazdasági pénzt teremt. Mezőgazdasági hitel nélkül nincs többierme| lés. A Jegyintézet hitelnyújtásában fontos, hogy ne egyes birtokosokkal lépjen érintkezésbe, hanem a birtokosok szövetkezetével. Iparkodjék a kormány a jelzálogleveleket varolizálni. Ulain . . . Propper Sándor: Követeli, hogy Uiain Ferenc 24 óra alatt nyilatkoznék ceglédi beszédében hangoztatott vádjairól és ha vádjai alaptalanok, akkor Ulainnak nincs helye a nemzetgyűlésen, ha pedig bebizonyosodnak, akkor hagyják el a nemzetgyűlést azok, akik részvényeket kaptak. A pénzügyi tanács működésével foglalkozik. Kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter az indemnitást megelőzően nem tartolt expozét. Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után Propper folytatja beszédét: Hibáztaija, hogy a munkásságot súlyos adókkal terhelik meg, amilyenek a forgalmi adó, a kincstári haszonrészesedés és a fogyasztási adó. A nuuerus c'aususról azt mondja, hogy a zsiSzeged, 1923 juius 19. dóság annak nem vallja kárát, mert a zsidók ma is járatják gyermekeiket iskolába. A házszabályrevizió nem állítja vissza a parlament tekintélyét. Nem ismeri a kormány programját. Nem bánná, ha jobboldali politikát folytatna a kormány, csak mondja meg, mit akar. A devizaközpont a leglehetetlenebb intézmény. Kifogásolja a nagycimletü államjegyeket, majd a gyülekezési és egyesülési jogról beszél. A béregyeztelő hivatalok felállítását, a bértörvény revízióját sürgeti. Beszél az iparfelügyelet kérdéséről, a sztrájkjog szabályozásáról, a kollektív megállapodásról és mindezekről törvényjavaslat beterjesztését sürgeti. Ezirányban határozati javaslatot is nyújt be. Ezután az elnök az ülést délután öt óráig felfüggeszti. Délután Propper Sándor folytatja a délelőtt félbenhagyott beszédét. Hangoztatja, hogy a szociálpolitika teljesen el van hanyagolva. Sem öregkori, sem baleset esetén való biztosítás nincs. Sürgeti az egységes szociális biztosítás reformját. A gazdasági cselédek részére semmiféle biztosítás nincs. A munkásbiztositók és pénztárak gazdasági bevételeiről statisztikai adatokai olvas fel. A bányamunkások biztosításának ügye szintén nem áll jobban. Határozati javaslatot nyújt be: Uiasitsa a nemzetgyűlés a népjóléti minisztert, ho^y a már beterjesztett munkásbiztositó törvényjavaslat mellőzésével uj általános szociális biztosító kódexeket terjesszen a nemzeigyülés elé. Ha a munkásságnak képviselete lett volna a parlamentben ... (Sztan• kovits: Hál jobb dolguk van a munkásoknak most, mert maguk itt vannak? Klárik'. Majd meglátjuk a végén. Bogya János: Veszedelmes a demagógia, de visszateié sül el a fegyver. Nagyatádi P/opper felé: Különb munkás voltam, mint ön.) Propper: Ha a demokráciát szegezik neki a bolsevlzmusnak, soha nem fog felülkerekedni. Hosszas vitatkozást folytat az egyes közbeszólókkal. Az indemnitást nem szavazza meg. Eckhardt Tibor személyes kérdésben * szólal fel. Propper délelőtti beszédében jónak látta, hogy egy előliem teljesen ismeretlen bécsi lapnak egy cikkét olvassa fel, mely szerint ő (Eckhardt) valami Feingold nevü emberrel közös üzleteket folytatott volna. Ünnepélyesen kijelenti, hogy Feingold nevét Proppertől hallja először életében, fogalma sincs, ki ez az egyén, ProbperneSr ez a hitsorsosa. Propper Sándor személyes kérdésben: Az illető kérdés magyar lapban is megjelent, indítsa meg Eckhardt a sajtópert, ha ezt megteszi, nyilvánosan is hajlandó neki elég ételt adni. Ulain Interrexim-, MFTR-vádjai. j Ezulán Ulain Ferenc szólal fel: Ceglédi beI szédével kapcsolatban Pakots Jóssef azt kii vánta, hogy konkretizálja ceglédi beszédében | emelt vádjait. A konkrét ügynek a tényálása a következő: Junius hó 1-én a budapesti tőzsdén a Magyar Általános Hitelbank két értékpapírt vezetett be, az MFTR-t és az Intem ximet. Az egyiknek ^6000, a másiinak 2000 korona volt a kezdő árfolyama és ugyanazon a napon az egyik 80.000, a másik 50.000 koronára emelkedett. A magyar tőzsdeszabályok értelmében, amikor valamely értékpapiros árfolyamában ilyen aránytalanul nagy az ugrás, az illető értékp.apiros forgalmát be kell szüntetni. Ez nem tö tént meg. Ju iius hó 25 én egy másik papiros is csinált ilyen karriért. A dorogi Gummi, melyet 6000 koronás kezd 3 árfolyammal veze'tek be és még ugyanazon a napon 30.000 koronára emelkedett. Az MFTR és az Interrexim papírok bevezetése után sajnálatos hirek kezd ek keringeni a városban és a képviselőház fo yosóin. A nemzetgyűlés egyik tekintélyes tagja azt mondotta, hogy a Magyar Általános Hitelbank tekin'élyes tőzsdei nyereségekei juttatott egyes közéletü szerepiésü embereknek az említett részvényekkel kapcsolatban. Két nap múlva egy másik képviselő jelent meg ugyan ezekkel a hírekkel. (Nagy zaj a kormánypárton. Neveket kérünk!) Meg kell állapítani, hogy a párt plénuma előtt és ía nemzetgyü ésen nem esett szó erről a kérdésről. Bizonyos körökben mégis sokat meséllek a dologról és a folyo ón sem volt ismeretlen, hogy ilyen hirek keringenek. Abban az idSben j történt, hogy a többségi oldal egy tekintélyes tagja (Szomjas Gusztáv: Nevezze megl Klárik Ferenc: Ez már a negyedik tekintélyes ur.) Ulain: Nem akarom azokat megnevezni, de remélem, hogy az illetők jelentkezni fognak. Az Általános Hitelbank egy tekintélyes tagja is kijelentette, hogy ennek a két papírnak a bevezetésével kapcsolatosan körülbelül 300 millió korona jutott a kommitenseknek és a közéleti szerepiésü férfiaknak. Egy képviselő úrtól értesültem, hogy ő kapott Interrexim- és MFTRpapirokat. A levélben, amelyet a Magyar Általános Hitelbank küldött neki, ez állott: Értesítjük, hogy megbízásából vettünk az ön részére ilyen és ilyen papírokat, ilyen és ilyen áron és eladtuk ilyen és ilyen áron, a különbözet ennyi. (Nándssy Sándor: Az előző levél, hog/ szólóit? Tdlán ö.i is érdekelve van? N gy zaj I) A kép/iselö ur azt mondotta, hogy az egyik papiroson félmillió, a másik papiroson pedig egymillió volt a nyereség. Minthogy ö semmilyen véte i megbízást nem adott a banknak, visszaküldte a levelet. A maga részéről i elintézte a dolgot. Egy másik közéleti faktor említette, hogy neki is küldtek ezekből a papírokból, de ő szintén visszautasította azokat és egy társaságban, ahol ezl az ügyet szóvátették, 12 en állottak fel és jelentették ki, hogy ilyen papírokat kaptak, de mindannyian viszszaküldték. Ebből azt a következtetést kellett levonni, hogy oit, ahol ilyen akció magindult, vannak olyanok is, akik elfogadták ezeket a papírokat. (Nagy zaj a kormánypárton. Konkrétursokat, neveket kérünk 1) Érdeklődtem, hogy vannak-j olyanok is, akik az ilyen papirokat