Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-19 / 161. szám

Egyes saáiw ára 50 korona. Sierkeaztóség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Próftta•xállú, 1. emelet 6.) Telefon 13-33. A .Szeged* megjelenik héttő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 1000,Budapesten és vidéken 1030 kor. SZEGED Hirdetési árak: Fé!hasib«B 1 ram. 14, egy hasábon 24,má8fél hasábon 38 K. Szövegkőzi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér belükkel 24 K. 6zövegközti közlemények soronként 250 K. Nyilttér, családi értesítés 250 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 19, CSÜTÖRTÖK. 161-ik szám. Megjött Friedrich Kemáltól. Friedrich István hazatért kisázsiai kirándulásáról és megjelent a nemzetgyűlés folyosóján. A lapok azt irják, hogy a képviselők nagy érdeklődéssel vették őt körül és hallgatták elbeszélését kissé kalandos utazásáról. A messziről jött ember tagadhatatlanul mindig érdekes, mert tud olyan dolgokat mondani, amiket idehaza nem ismernek. Még a napi politika apró kis piszkossáeait se kell neki felkavarni, hogy érdeklődést keltsen a saját személye iránt. Friedrich litvánnak kétségtelenül egyik jellemző tulajdonsága, hogy mindig bele tudja állítani személyét az érdeklődés homlokterébe. Az a mód, ahogy a lánchídi roham után belendült a Károlyi-kormány hadügyminisztériumának államtitkári székébe s ahogy a bolsevizmus után miniszterelnöke lett Magyarországnak, minden bizonnyal némi eltérést mutat a sablonos formáktól. A köznapi dolgoktól való iszonyodását mutatja az is, hogy mikor kezdett az iránta való érdeklődés apadozni, hirtelen jogforrásé lépett elő, a miniszterelnöki szék elhagyása után ptdig mindig tudott gondoskodni róla, hogy valamilyen módon és valamilyen okból megint feléje terelődjék a közfigyelem. Kemál pasa meglátogatása nem közönséges dolog, különösen ha az utiprogramban szerepel még külön szövetség megkötése az olasz Friedrich Istvánnal, ekinek történetesen Mussolini a neve. Mindezeken az érdekességeken nem változtat még az sem, ha a kirándulás nem folyt le egész programszerűen, ha Mussolini nem mutatott hajlandóságot, hogy a szövetségi ajánlatra reagálón, ha a Kemálnak küldött díszkard útközben szőrén-szálán elkallódott és ha a konstantinápolyi archimandrita nyilt levélben kérdezte meg a „magyar keresztény nemzeti párt" vezérét, hogy mit keres Kemál pasánál, aki szövetségben áll Moszkvával, emberei pedig buzgón fogyasztják a kisázsiai keresztények számát. Friedrich István és Gömbös Oyula bizonyára nem sok rokonszenvvel viseltetnek egymás iránt, hisz Qömbös és a szegedlek boxolták ki Friedrichet a miniszterelnöki székből, viszont Friedrich mondott el egyes pikáns részleteket Gömbösék csoportjáról a királypuccs esetével kapcsolatban. Mindamellett a politikai pártállástól függetlenül, lelki diszpozíció és gyakorlati eszközök tekintetében kétségtelenül erős rokonság áll fenn közöttük. Éppen ugy lelki rokonság kapcsolja őket együttesen Mussolinihoz, Kemal pasához, a német Hsckenkreuzlerekhez, Winston Churchilthez, az újságíróból lett angol tengerészeti államtitkárhoz és mindazokhoz, akik a háború és a háború után kavarodás idején fajsulyra való tekintet nélkül régi helyükből belekerüllek a politikának kellős közepébe. Gömbös Gyula egy önmagában ellentmondó kifejezéssel a nacionalisták internacionalizmusának nevezi ezt a lelki rokonságot. Mt a lényeget másban látjuk. Ez a forradalomból kiemelkedett újonnan érkezők elhelyezkedési törekvése a régi rend visszaáliitóival szemben. Ugyanilyen lelki rokonság állott fenn mindazok között is, akik a francia forradalom lezajlása után Napoleon rezsimjének ragyogásával borítottak fátyolt az elmúlt napok emlékeire. Akkor is a nacionalizmus volt a jelszó, a lényeg pedig a napoleonkodás. Most azonban egy Napoleon nincs, tehát Napoleont játszanak nagyon .sokan, szanaszét mindenfelé a háborútól felkavart Európában. Napoleon Egyiptomba ment, mikor Európában helyreállt a béke és attól kellett tartania, hogy a békében megfeledkeznek róla. Hadsereget is vitt magával, hogy a piramisok alján fegyverrel keresse a dicsőséget. Friedrich Istvánnak nem volt hadserege, tehát politikai vezéri minőségben csakdiszkardot vitt magával Angorába. A feredzsés török asszonyok bizonyára megcsodálták kcrcsu alakját és igazat adtak a budapesti szobaleányoknak, akik a Belvárosban a szép Frtedrch Istvánt segítették megválasztani a már néhai Wekerle Sándorral szemben. Visszatérése u'án Friedrich István bizonyára a keleti ut nimbuszától övezve fogja magát belevetni a magyar politikába, amelynek bizony nagy szüksége van komoly, megfomolt, higgadt és következetes irányitókra. A hosszú távollét ideje alatt felduzzadt energiák bizonyára érvényesülni törekszenek s a gazdag tapasztalatok, melyeket azmett, gazdag gyümölcsöket is Ígérnek. Egyelőre pedig elégedjünk meg a birrd. M'gjfltt Friedrich Keroál>ól. Huszonnegyedikén irják alá a keleti békét. A kamatfizetési bizottságban Montagna elnöklésével a háború előtti koncessziók ól felvett jegy őkönyvet fogadták el. A jipán delegátus közölte, hogy a koncesszióról felvett jegyzőkön vet nem irja alá, mivel országa nem érdekelt fél. A román és jugoszláv delegátus később nyilatkozik erben a kérdésben. Montagna hosszabb beszédet mondott, amelyben közölte, hogy a békeszerződést ünnepélyes formák között 24-én irják alá. Konstantinápolyból jelentik, hogy az általános képviselőválasztások során Lati/e Hannumot, Kemal pasa jeleségét is megválasztották képviselőnek. A kisázsiai konniai választókerületben léptették fel Törökország ujjáieremtőjének feleségét és a választás egyhangú volt. A külügyminiszter expozéja. A harmadik számú b zoltság, amelyben a keleti konferencia összes delegá usai reszt vetted, a legtöbb kérdést jegyzőkfnyvi utón tárgyalja le. A delegáció vezetői annak szükségét hangoztatják, hogy Törökors. ág amnesztiát ad on az eltr enekült örményeknek, mire Izmed kijelentette, hogy a békeszerződés a ái ás i után az amnesztiát tüstént kihirdetik. Azokat az örményeket, akik török áll mpolgárok akarnak lenni, Törökország szívesen látja. A pénzügyi bizottság ülésén Pellé tábornok elnök elf hozta a s elvénykérdést és megjegyezte, hogy a szövetség-sek kénytelenek ragaszkodni *hhoz, hogy t ljesifs'k velük szemben az elvállalt kötelezettségeket. Törökország késben áll, hogy közölje a török kölcsönpapi rok tulajdonosaival a kamatfizetések módozatait. (A Szeged budapesti tudósítójától) A nemzetgyűlés mai üiesét fél 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Kiss Menyhért: összeférhetetlenségi bejelentést teszek az 1901. évi XXI. förvénycikk alap ján Huszár Károy nemzetgyűlési )<épvi?elő, a nemzetgyűlés alelnöke ellen, mert mint a közmunkatanács alelnöke, a Margit-sziget bérbeadását amerikai benktőfcéseknek személyesen protezsálta és azt kieszközölte. Kérem a H*zat, méltóztassék az ügyet az összeférhetetlenségi bizottság elé utalni. Huszár Károly: És ha Ön rágalmaz, levonja a konzekvenciát ? Kiss Menyhért: Le. Haszár Károly: Le fog mondani mandátumáról ? Kiss Menyhért: Le. Huszár Károly: Ha kiderül, hogy aljas rágalom volt az egész, levonja a konzekvenciát? Kiss Menyhért: Kikérem magamrak. Az elnök Huszárt többszöri figyelmeztetés után rendreutasítja, majd kijelenti, hogy az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz teszik át az ügyet. ^ Daruváry a külpolitikáról. Ezután Daruváry Qéza szólal fel. Az indemnitási vita során reflektálni akarok a felszólalásokra, amelyek külügyi kérdésekkel foglalkoztak. A világháború előtt Európában a nemzetek külügyi vona'kovásában bizonyos stabilizálódás urahodott. Ma Európában egy még kialakult formában lévő nemzetek helyezked'ek el, uey hogy egyes nemzetek sorsa sokkal inkább függ a külügyi helyzettől, mint a háború előtt. Különösen áll ez a magyar nemzetre. A kritika főként azon a téren mozgott, hogy a szomr,!éd államokkal nem vagyunk jó viszonyban. Több variációt hallottunk, hogy a külpolitikánk állítólagos sikertelensége és különösen a szomszédokkal való viszony ki nem elégítő volia onnan magyarázható, hogy azok demokratikus államok, mi pedig nem vagyunk demokratikusak. Ez a felfogás minden irányban teljesen alaptalan. Csodalom, hogy azok a vád i' :lh ng zottak, hiszen a nemzetgyűlés a nemzet u rénitásának letéteményese, teljesen de ok; -'iku?, széleskörű választójog alapján ült össze és ebben a nemzet valamennyi réle^e k p o\ ; van. Nincs szükségünk arra, hogy tanujui másoktól, hogy milyen eszközökkel Szuezek vissza alkoimányos életünk kellékeit. Ne felejtsük, hogy a magyar nemzet Európának egyik legrégibb alkotmányos nemzete. Militarizmus és lefegyverzés. Egy másik meglepő vád is hangzott el, szintén az ellenséges külföld eszmevilágából való. Ez a vád (olvassa): „Magyarország mindenféle agrár és demokratikus jelszavak mellett kspijaiisztikus és militarista irányt akar követni. Annak ellenére, hogy megvannak kötve kezei, <még erre tendál". Ez a vád, amely a külföld ellenséges köreiben legtöbbet akar nekünk ártani, azzal akar vádolni bennünket a világ elölt, hogy békebontók vagyunk. Mindenki tudja, hogy a lefegyverzést teljesen végrehajtottuk, hogy hadseregünk hiányosan felszerelt 35 000 emberből áll, hogy a kisántánt fegyveres ereje békelélszámunknak majdnem tizennyolcszorosa. Teljesítettük a békeszerződés rendelkezéseit a lefegyverzés tekintetében, de a békeszerződés a lefegyverzésről a valóságban azért rendelkezik, hogy „az összes nemzetek fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen". Ezzel a szerződési kötelezettséggel szemben szomszédaink nem hogy csökkentették volna fegyveres erejüket, hanem egyre növelték és erősítették. 1918-ban Cseh Szlovákia hadserege 40000 ember volt, ma 200 000. Jugoszlávia hadserege 1919 ben 60 000 ember volt, ma 200000. Romániáé 1918 ban 125.000, ma 220 000 ember. Ilyen körülmények között nálunk militarizmusról beszélni, azt állítani, hogy a mi militarizmusunk akadályozza a jó viszonyt szomszédainkkal, igazán fejtetőre állitott dolog. A helyzet annál is inkább súlyos, mert az erősebb felek erősebb voltuknak tudatában vannak és arra ragadtathatják magukat, hogy szerződési kötelezettségeiknek ne tegyenek eleget, másfelől a szerződésen túlmenő követeléseket támasszanak. A magyar kormány a szövetségesekhez ! intézett jegyzékében kiemelte, hogy elutasítja | magától az agresszivitás minden gondolatát és a helyzetből kivezető utat nem saját hadseregének fokozásában, hanem abban látja, hogy a trianoni szerződés szellemének és betűjének megfelelően a többi állam fegyverkezése is r oriatoztassék. A kisántánt és a belügyeink. Voltik olyan kijelentések is, melyek buzdítást adtak az olyan törekvéseknek, melyek bel-