Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-18 / 160. szám

Z E Q B P Szeged, 1923 juliua 18. miniszterelnök, a földmivelésügyi miniszter és a földbirlokrendezö bíróság között. Gömbös és a gabonaexport Gömbös Gyula, mint lapjának ma reggeli száma kijelentette, azt a kérést intézte Barthos Andorhoz, az egységes párt gazdasági bizottságának elnökéhez, hogy a bizottságot sürgősen hívják össze és vegyék tárgyalás alá a gabonaexport kérdését, melyre vonatkozólag Gömbösnek kü'ön indítványa van. Az egységes pártban igen élénken foglalkoznak Gömbös indítványával, mely egyébként a korona stabilizálását óhaj ja biztosítani. Az egységes párt g&dasági bizottságának összehívása iránt még nem történt intézkedés, annál kevésbé, mert Gömbös kérelme nem az összehívásra egyedül jogosított^elnöírhöz érkezett és Igy még bizónytalan, hogy mikor fog az egysíges pírt vezetősége az összehívás kérdésével foglalkozni. Msg|ött Fridrich Kamiitól. Friedrich István tegnap este visszaérkezett törökországi útjáról és a nemzetgyűlés mai ülésért megjelent. A képviselők nagy érdeklődéssel vették körül és figyelemmel hallgatták törökországi és ölaszországi tapasztalatainakés"" benyomásainak elbeszélését. Friedrich az ősz folyamán ismét visszautazik Kis-Ázsiába. Az iparosok az adók egyszerűsítését sürgetik. (A Szeged tudósítójától.) Élénk érdeklődés mellett tartotta meg az ipartestület tegnap az adó és betegsegélyezési ügyekben egybehívott nagygyűlését. A gyűlésen egyhangúlag elfogadták dr. Pálfy József titkár határozati javaslatát, amely szerint az iparosság az adórendszer egyszetüsttMt sStgett. A Sokféle és szövevényes adminisztráció, amely a kivetéssel, behajtássá', ellenő'rzésSéí jár, felemészti a befolyt adók jelentékeny részét. Nagyon sok a jogos panasz a végrehajtó pénzügyi hitóságokkal szemben, nemcsak az adók mérvének megállapításánál, de azok behajtásánál és ellenőrzésénél is. Kívánja az iparosság az adózás terén az egyenlő elbánás elvének szigorú érvényesítését. Az egyszerűsítésnél figyelembe ajánlja a forgalmi adó rendszerének az Egyesűit Államok mintájára leendő kiépítését oly módon, hogy csupán ez az adónem maradna érvényben és az a társadalom minden rétegét egyformán terheltté. Rámutat a nagygyűlés a keréseli adó mértékének igazságtalanságára és kéri a törvény életbeléptetése, vagyis január elseje óta lényegesen megváltozott gazdasági és pénzügyi helyzetnek megfeleljen a kereseti adó alapját képező létminimum felemelését Viharos volt a belegsegélyző pín*íári ügyek tárgyalása. Szenvedélyes közbekiáltások özöne zugolt Kőrmendy # Mátyás előadó felé. aki az ipfátosok sé-ei ,eu is neneUe. Kü önösen sérti-' mezik az. iparosok a járulékok visszamenőleges felemelését és az átjeieniésekkel járó folytonos zaklatásokat. Dr. Pálfy József, mint a pénztár miniszteri biztosa szakszerű felvilágosítással szolgál és hiteles adatokkal igazolja, hogy dacára az óriási jövedelmeknek, a kiadások is aránytalanul megnövekedtek és a pénztár már a mult é/ben is, most jelentékeny deficittel küzd. Elfogulatlan, igazságos ítéletre inti az iparosságot.' Marosán Milán hozzászólása után egyhangúlag elfogadták dr. Pá fy József határozati javaslatát, meiy az összes sérelmek orvoslására és a pénztárak* antönórrii8rjáffl3it-( mielőbbi visszaállítására vonatkozik. Szomorú halszüret az alsóvárosi Halastóban. {A Szeged tudósítójától.) A vágóhíd melletti pbcsölyá kbrrtyékéntír4ldK6sáága nagyon olcsó hallal él néhány nap óta, úgyszólván ingyen jut ehhez a speciálisan szegedi eledelhe ^amelyért a Belváros éhenkórászainak súlyos ezreseket kéli kiizzadniuk akár a Rudolf-téri halpiacon, akár valamelyik fényűzővé minősített tiszaparti halászcsárdában. A vágóhíd melletti pocsolya környékén szomorú halszüretet tart a nép. A zsákmányért fáradni sem kell, a szüretelők még csak vizbe sem lépnek ére, a békanyálas pocsolya maga szállítja ki a partra a halakat, apró durbincsökat, potykákat és tekintélyesre növekedett pontyokat — millió számra. A jiiiusi harminchatfokos napsugár ott erjeszti a zsákmányt a parton, a levegő borzalmas illátokká! fertőzött, cigarettára kell gyújtani már a villamoson, amikör közeledünk a Petőfi Sándorsugárut végén levő kanyarodóhoz, hogy a dohány füstje neutralizálja valahogy a poc olya felől egyre erősebben áramló btizt. Hasonló illatot érezhettek azok a rendőrorvosok, akik annak idején felbontották a cinkotai kékszakáll ásszonykonzerv dobozait. A haltársadalom pusztulása. A poCsó'ya haltársadal mát borzalmas tragédia pusztította ki máról-holnapra. Az emberek egyszer csak azt látták, hogy az alig bokáig érő szennyes vizben megkergültek a haltk. Hatalmas, nyüzsgő csoportokban menekültek a part felé és kétségbeesett erőfeszítéssel ugráltak fel arasztnyira is a vizből, hogy aztán felforduljanak és ellepjék lassankint a pocsolya felszínét. A szél és a hullámverés azután partra hajtolta a víz tetején uszó, elpu ztu t haltömeget, a környékbeli lakosság nagy gaud urnára. A katasztrófa tegnapilött kezdődölt és mára már végzett a „haltenyésztő-telep" egész halállományával. A tisztiorvos utasítására a köztisztasági üzem munkásai kedden délelőtt megjelentek a helyszínen, hogy eltakarítsák a több qiázsára rugó, oszlásnak indult haltömeíet, amelyből gyilkos párákat szabadított fel a hőség. A temetés. — Az volt az utasítás — magyarázta a köztisztasági munkások vezetője —, hogy itt temessük el a halakat, de tessék kérem idenézni — mutatott egy frissen ásott gödörre —, nem temethetjük e', mert egy ásónyomra már felfakad a viz, pedig legalább másfélméter mélyre kellene leásni. Inkább összesöpörjük és az egészet kocsin fuvarozzuk ki a szeméttelepre. A parton seprűvel, lapáttal öt-hat utcaseprő dolgozott. A vtz szélét széles sávban lepték el a felfordult halak, legtöbbje apró, alig „sü'ni való", de azért itt-ott, változatosság ked éért egy-egy izépen kifejlődött példány is tarki ja a társaságot. Az utcaseprők szerszámaikkal partra húzzak a halakat, a parton nagy halmokba lapátolják össze. Minden lépésnyire van már egy ilyen halboglya. A munkálok lassan haladnak a pocsolya körül, ha nem kapnak megerősiiést, napokig eltarthat a takarítás, mert az elpusztult halak száma sok-sok millió és a pocsolya környékéről állandóan jönnek az ujabb áldozatok. A halszüret. A vizet apró gyermekek és felnőtt asszonyok állják körül. Szüretelnek. A dus, ingyen zsákmányból kiválogatják a javát és zsákokba, kosarakba gyűjtik össze. Megszóliok egy szüretelőt. Négy-öt esztendős barnára sült, eleven szemű leányka, karján félig telt kosárral. — Minek szeded a halat Rózsika? — Én nem is vadot Rózsita. — Hát mi a neved? — Tovács Julista. — Hát mond Juliska, mit csinálsz avval a hallal? De a csöppség nem válaszolhatott. Egy idősebb asszony termett hirtelen mellette és megakasztotta az interjút. A kérdésre aztán ő válaszolt: — Jó lesz a macskának, meg a kacsáknak. De megíaiWoíf' az srcán, hogy nem mond igazat. Valószínűleg titkos rendőrt sejtett benrem. Errefelé, alsóváros szélén még mindig nagy a bizalmatlanság holmi úrféle iránt. Egyszer csak azt látom, hogy a gyerek- és asszonyhad széles gyürüoen csoportosul körém. Sokan kendővel takarták le kosarukat és itt-ott fenyegető megjegyzések röppennek el. — Miköze vaíakinek a mi dógunkhoz, — mondja az egyik asszony. — Az úrféle mindönbe beleártja magát — erősíti a másik. Már a pöttöm Kováé s Juliska is ellenségem, "urcásan előfordul, amikor megsimogatom a aját. Az asszonyok csak akkor enyhülnek meg, mikor elátülom nekik, hogy újságíró vagyok r nem detektív, de azért a bizalmatlanság nem ühik el. — Nincs ezön mit kiírni — mondja az egyik. ( A pusztulás oka. • Aztán elbúcsúzom és megyek tovább a halászkunyhó felé. Útközben egy kis fiút szólitok meg. — Mitől pusztultak el a halak kis öcsém ? — A rendőrök mérget eresztöttek a vizbe — mondja természetes hangon a gyerek —, attul fordult hasra mindön hal. — Aztán minek szeded a halakat? — Minek? — nevet rám a legényke és leolvasom az arcáról, hogy rémitően butának tart, ha még azt sem tudom, hogy mire használják a halat. — Hát sütni, — mondja aztán magyarázó hangsúllyal — hazaviszöm, az anyám mögsüti ebédre. Két nap óta mindig halat 1 őszünk. — ízlik legalább? — Pérsze, hogy ízletes. — Azután lehajolt a viz szélére és kezébe vett egy potykát. Ujjával felfeszitette a kopoliyuját, nagy szakértelemmel megnézte, majd beledobta a kosárba, a többi közé. — Mindegyiket megnézed, — kérdeztem ismét. — Mög hát. Amelyik még piros, az jó. A 'halászkunyhónál tudtuk csak meg a halak tragédiájának igazi okát. — Alacsony a viz — mondta az egyik szakértő —, a nagy hőség teljesen átmelegítette. A szél azután fekavarta a fenekét. Az iszap és a < piszok ellepte a halak kopoltyujdt és igy a pusztulásukat fulladás okozta. Egy másik szakértő pedig a következőképen magyarázta meg az esetet: — A halakat a hőség pusztította el. Olvasom az újságban, hogy a hőguta embereket öl Angolországban. Ezeket a halakat is a hőguta ölte meg. A viz alacsony, teljesen átmelegedett, valami gyilkos gáz szállt fel a fenék iszapjából és attól fordultak föl. Elmondották a szakértők, hogy a kár felbecsülhetetlen. A halállomány ugyanis mesterséges telepítés volt. A mult télen fenékig befagyott a pocsolya vize és akkor is elpusztult minden hal. Ezért volt szükség a mesterséges telepítésre. Har* a zsákmányért. Amikor kezdődött a katasztrófa és a halak bódultan vergődtek a part körül, éjszakánként formális verekedések játszódtak le a viz mellett. A sötétség leple alatt késsel, bajonettel felfegyverkezett emberek jöttek a partra és kosárral fogták össze a még élő halakat. A tó halászati jogának bérlője természetesen védekezett az elszánt orvhalászok ellen és hangos szóváltásoktól, pofonok csaltanásától és a rendőrök sipolásá ól volt hangos az éjszaka. Most azonban már viheti a halat mindenki bátran, szabad a vásár. Viszik is kosárszámra, adja a tó bőven. A környék lakossága torkig lakhatik sült hallal és halászlével, mert a szüretelők nem a kutyák és a kacsák számára, hanem saját használatra szüretelnek. Azért még sem hisszük, hogy a Belváros éhenkórász lakossága nsgyon megirigyelné boldogságukat. Üres kézzel jöttem vissza a városba, halat nem hoztam magammal, de a szagát, tu! dohányfüstön és aszfaltszagon át, még mindig érzem. Magyar László. IMMM/WMfMMMMMMMMMMMMWI Katolikus gimnáziumot állítanak fel Nagyváradon. Széchenyi Miklós gróf nagyváradi megyéspüspök memorandamot terjesztett be a román közoktatásügyi miniszterhez, melyben egy Nagyváradon tildUitandó katolikus főgimnázium fel»IUtd*dmk e ngedélyezését kérte. A román kul us?m n szier álasea a napokban érkezett meg, mely az uj gimnázium felállítását a románok magániskoláinak tanszabályzatában előirt feltételek mellett engedélyezi. A megyéspüspök ennek az engedélynek az alapján a tanári kar megszervezése és az iskolamegnyitása iránt a szükséges lépéseket megtette, az uj gimnáziam előreláthatólag már l szeptember elsején megkezdi működését.