Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-15 / 158. szám

2 SZEQED Szeged, 1923 julius 15. kerüő többrendbeli törvényjavaslat letárgyalásának szükségessége miatt őszre marad. Nagyatádi Sz^b5 István hé tőn reggel tér vissza a fővárosba. A ctglédi választás. A ceglédi kerületben 29 én lesz a választás. Az ébredők nagy akciói fcjtenek ki a maguk jelöltje érdekében, de ugy látszik eredménytelenül. A kormány jelöltje Pdlfy Dániel volt nemzetgyűlési képviselő, akinek támogatására hslnap Ceglédre utaznak Bárt has Andor, Petrovich György, Perlaky Oyörgy és Fráter Pal nemzetgyűlési képviselők. A jövő vasárnap népgyűlés lesz Cegléden, melyen résztvesz Bethlen Islván gróf miniszterelnök a kormány több tagjával. Nagy Emil rafarmja Nagy Emil igazságügyminiszter a kővetkező nyilatkozatot tette: — A büntető anyagi és alaki jog reformjáról szóló javaslatot a tegnapi minisztertanács részletesen letárgyalta. A javaslat egyes szakaszait átdolgozva a jövő heti minisztertanácson végleges formában terjesztem elő. Az angol kormánynyilatkozatok hullámai. A törvényjavaslat az egész büntetőjogi komplexumot és a legutóbbi idők alatt érezhetővé vált hiányokat kivánja kipótolni Általában a közigazgatási hatóságok kompetenciájának a jog területén való megszüntetésével, a bíróságok fejlesztése utján a büntetőtörvénykönyv-ít a nyugateurópai érielemben véve kivánja regenerálni a jivaslat. A sajtót illetőleg a törvényjavaslat elsősorban feltétlenül szigorítja a rágalmazási és becsüleiügyeknél a büntetés mértékét, másfelől a sajtóeljárást kivánja mindenekelőtt s iehslő leggyorsabb! tenni. A sajtójogi felelősség tekintetében a javaslat semmi ujat nem tartalmaz. Erre vonatkozólag teljesen a mii állapot m»rad érvényben. A sajtójogi izgatásokkal szemben a javaslat külön intézkedést nem tartalmaz. A Kolportázsjog megvonása és a lap beszüntetés joga a belügyminiszter hatáskörében van, egészen bizonyos, hogy a kormány látja, hogy a bíróság az izgató cikket a legrövidebb időn belül meg tudja torolni, ha a bíróság ebben a tekintetben minden nehézség nélkül meg fog felelni feladatának, egészen bizonyos, hogy a független bíróság közmegryugvást keltő ítéletére fogja bízni az erősebb rendszabályok al kalmazását. Berlinben Bildwin beszédének fogadtatását kertsitezie Bíirmen megszállásának hire. A berlini sajtó ugy érzi, hogy a megszállás Poincaré válasza az angol miniszterelnök beszédire és a Vorwaerts véleménye szerint Baldwin éppen akkor beszélhetett, amikor Poincaré már előremasirozott. Baldwinnak azt a tervit, hogy & német jegyzékre adandó választ elküldik a tööbi szövetjégeseknjk, a döntés elhalásznának tekintik, mely a francia politikának kedvez. Ehhez a felfogáshoz közelednek a kormánykörök is, melyek egyébként eddig minden nyilatkozatot megtag<\d>'<K mert még nem érkezett meg Bildwin fs Curzon beszédének hiteles szövege. Párisi illetékps politikai körökben még mindig megoszlanak a vélemények arra vonatkozólag, hogy a kormány milyen álláspontot foglaljon el Baldwm jegyzékével szemben. A francia kormány, mint ismeretes, makacsul kitart álláspontja mellett, atnely szerint Franciaország addig tárgyalásokba nem kezdliet, amíg a németek passzív ellenállása teljesen öisze nem törik. A francia kormány még semmiféle közlést nem kapott az angol választervezet tartalmáról. Francia hivatalos körökben hangoztatják, hogy az angol nyilatkozat frjncia-barát hangja ellenére is fennállnak a véleménykülönbségek. Pertinaxot, ez Echo de Paris ismert munka társát Londonba küldte ki lapja, hogy onnan küldjön jelentéseket a német jegyzékre késiü'ő angol válasz felől. Perinax eddig a követezőket jelentette lapjának: — A német jegyzékre adandó válasz szö/ege körülbelül teljesen elkészült. Az angol vál^z három főponttal fog foglalkozni: 1. Az 1921 május 9 én meg állapit ott fizetési módozat megváltoztatása, uj fizetési módozat megállapítása. 2. A szövetségesek kezükbe veszik a Németországban eszkizlendő pénzügyi reformok keresztülvitelét. 3. A passzív ellenállás feladását Anglia, mint szerződésszerű ellenértéket követeli a felsorolt kőnnyiiésekért. Londoni jelentések szerint az angol kormány csak a jövő szerdán fog a német jegyzékre adandó válasszal foglalkozni. Azt hiszik, hogy a válaszlervezetet csütörtököi küldik meg az egyes nemzeteknek. Ezt az uj késedelmet azzal magyarázzák, hogy az angol minisztereknek még sok minden kérdést kell előbb elintézniök. A Petit Párisién londoni jelentése szerint az angol váhsztervezethez kísérőjegyzéket csatolnak, amelyben az angol kormány ismerteti a békeprobléma megoldásának különböző lehetőségeire vonatkozó nézeteit. Az angol munkáspárt végrehajtó bizottsága ma tartott ülésen hitározati j*vasl«tot fogadott el, amelyben B'idvrinnak kiieien'é*"it a legnagyobb mértékbsn helyesli, visszautasít minden kísérletet, amely arra irányul, hogy a franciák és angolok kizött ellenségeskedést szítson A hatázoza'.i javaslat végül a két ország egyetértő együttműködés mellett szállt sikra. A Reuter Iroda jelenti Washingtonból: Illetékes helyről közzétett nyilatkozat kijelenti, hogy a wishingtoni kormányt angol hivatalos személyiségek nem kérdezték m?g a Németországnak adandó angol válasz ügyében. Hivatalos körök nem hajtandók nyilatkozni az angol kormány álláspontjáról. Általában az a nézet uralkodik, hogy Baldwin fejtegetései azt jelentik, hogy valamilyen kísérletet kell tenni, hogy kivezető utat találjanak a jóvátételi nehézségekből, még pedig k0zÖ3 namzetxözi akció uján. A düsseldorfi francia főparancsnokság vezénylő tábornokának julius 12 iki renddete szerint valamennyi düsseldorfi ujilhj köteles naponkint a márkának, valamint a n- w/orki, londoni és amsterdami devizáknak árfolyamait közzélenni. Ennek megtagadása esetén az újságokat beszünteti. Nyugatma^yarország tartományi költségvetése. A nyugatmagyaror zági tartománygyülés tegnap kezdte tne* az 1923. évre szóló tartományi költségvetés tárgyaiásat. Steingall tartomáivi fónökhelyettes, előadó utalt arra, hogy az 1922. év végén lehetetlen volt költségvetést eiőter|tf«teni. Nyugatmagyarország eddigi jövedelme igazolja, hogy Njrugatmagyarorszáj életképes. Az előadó tiltakozott az ellen, hogy a pinkafői vasurat beszüntessék. Az általános vita során Qangl (Keresztényszocialista) tartománygyülési képviselő kijelentette, hogy a tartományi költségvetés a tartomány valamennyi pártjának a kompromiszszu nát jelenti, pártja tehát megszavazza a javaslatot. Hangsúlyozta továbbá, h >ty a tartomány S'ikhelyének kérdését lehetőleg hamarosan meg kell oldani. Vass (parasztszövetség) képviselő azt kivánja, hogy az adóprést ne srófolják oly magasra, amikor a lakosságot a legutóbbi politikai események következtében veszteségek érték. Leser tartományi fónökhelyettes bírálat alá vette a szövetségi kormányt. Régi szegedi típusok. — Irta Kinyves Károly. — A modern kultura ízlésben, divatban és felfogásban fölöttébb egységesít és egyformásitó hatása leköszörül rólunk az egyéni vonásoka'. Emiatt kezdenek kiveszni közülünk az egymástól elütő, önálló egyéniségek és erede i, feltűnő alakok, szóval a típusok. Nsm igy volt ez régen a magyar városokban : Szegeden, Komáromban, Debrecenben, Miskolcon és Vásárhelyen s az ilyen nagy vátosok társadalmában, az egyes foglalkozási ágak szerin', meg voltak az eredeti, egyéni vonások, feltűnő sajá'osságok, amik eltérő gondolkodást vittek az éleibe, miután az akkori kultura nem szorít* ta békóba viseletben, modorban és szakásokban az embereket. I. Régi időkben, amikről az írások szólnak, az ősi Szegeden is meg voltak a jellegzetes, tipikus emberek, úrban és parasztban, mészárosok, csizmadiák, halászok, kulászok, de még a haraigo ók és bakterok között is egyaránt. A régi szegedi tanácsban, hatalmas, tipikus egyéniség volt Temesváry János József főbíró, aki fiatal karában, Rákóczi lobogója alatt, a ráckergető szegedi kurucok sorában vitézkedett, sorban pörkölte ki a határőrző rácokat a Maros mel ett lábakon álló, hegyes£|ppos nádgóréikból, amiket az ellenünk küzdő szláv granicsárok csordáknak hi tak a magyarok után. A fiatal Temesváry, akinek még a legénytől! is alig pelyhedzett az állán, nagy passzióval, örökös életveszély között űzte a rác eyékénykunyhók fölgyujtogatását, m3rt nem | közönséges gyönyörűség volt az a látomány a i kuruc lelkeknek, amikor a fojtogató füstben i álmukból felriadt rác bestiák, akikhez képest a skalpoló sziu-indiánok kegyes angyal k voliak, ' a sistergő, ropogó, lánggal égő nádkunyhókból eszeveszetten kiugráltak s a közeli füzesben meglapult kurucok pedig lepuskázták őket. Amikor 1711-ben a szatmári béke kiütötte a fegyvert a kurucok kezéből s a tárogatók és török sipok muzsikája és a tánco.; kurucoknak szilaj hévvel járl toborzójuk dobbantása elmúlott a szegedi hídi lakozásokban, akkor Temesváry János főjegyző uram észszel és a város ősi kivállságleveleiből kovácsolt fringyiával vitézkedett a kapzsi és erőszakoskodó császári katonatisztek és adíszedő német publikánusok ellen. Az éles ollu főjegyző kiváhképen a nadálytermészetü Cometh Jószef szegedi kamaai inspektornak volt valóságas láncos buzogánya, akinek adózásban és vámszedésben gyakorolt módszeréhez képest az utolsó szegedi török basa szisztémája angyali vigasságnak bizonyult. Különösen bántotta Temesváry uramat az, hogy ez a daruhátu, csókaórru, pisztolynadrágb in és kancza-mentében járó, lipántos hajú és oltott lábu, franciából osztrákba átvedlett kamarai felügyelő rosszmájú jelentéseiben a szegedi tanácsot ö.ökösen mocskolta, minétlépésben hajbókólni nem akaró, izlésnélküli, modortalan parasztiknak becsnéreUe, amire Temesváry szúró, maró tollal döfködött vissza. Nem vagyunk j mi jöttment náció, — igy replikázott vissz t — mint az idegen országoknak reánk bocsátott vérszívó sáska-konventje és azért, hogy szürkankóban járunk, nem vagyunk bocskoros parasztok, hinem nemesrangon élő, kiváliságolt * polgárok, egyedül a szent koronának hivséges és módos joibágyail Amikor a város kikerült a bécsi császári kamara igazgatása alól *é» saját ura lett maga magának, akkor viszont sok baja volt Temesváry főbírónak a szegedi „huszárvárba" — a palánkba telepitett német és rác hatarérökkei, akiket polgárosítottak és a tanács hitósága alá rendeltek. A jövevények sehagy sem akarlak a tősgyökeres szegedi polgárság szokásaihoz idomulni és mindenáron magukhoz akarták ragadni a vezetést. Törekvéseiket a külső, nagytanácsban a némttek fürmenderje, Czínkiczer Jakab s a rácokét a Varasdról be«ármazo:t Siskovics András horvát tanácsbeli pirto'ta, aki annyira húzott a fajtájához, hogy hivatalas titkokat árult el s a város levelesládájából okmányokat lopott a „rác náció" érdekében. Hiába dorgálta Temesváry: Rendüljön meg az úrban a megbánás és magábaszdlás érzése, reszkessenek belei és veséi attól, amit tett s ha jó útra nem tér, a hóhér tortúrája alá adom te kegyedelmedet és ha az sem használ, akkor a pallosjogot is uzusbi veszem te kegyelmed hűtlenségben kapott fején. Siskovics azonban javithatlan volt, igazi szláv vér: alattomas és vérszomjas. Az enge:z!elhetlen rác temészet újból kitart b:lőle: 1718 ban zendülést támasztott a tanács ellen. Temesváry ismít maga elé citálta, megdorgálta és a főbenjáró vétséget szemére lobbitito'ta A lázadó tanácsnok ez alkalom nal vírben forgó szemekkel, övébe tűzött handzsárját markolászva, szembeszáll )tt a főbíróval és becsmérlő szidalma kai árasztotta el a tanácsol. Erre azután Temesváryt is elhagy a k délyes