Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-15 / 158. szám

Szeged, 1923 julius 347 SZEGED Az újszeged! bérföldek veszedelme. (A Szeged tudósítójától.) Az Ujszegedi Földbérlők Szakcsoportja — kőtél hétszáz tagot számláló alkalmi alakulat — néháfly nappal ezel51t terjedelmes memorandumot nyújtóit be a város tanácsához. A beadványt a tanács már le is tárgyalta, a szakcsoport kérelmét révid aton elutasította, pedig — véleményünk szerint — a memorandumnak volt |egy néhány olyan részlete, amely alaposabb megfontolást kivánt é? érdemelt volna. Lehetséges, hogy a tanács nem is tudta, milyen fontos kérdésen siklott néhány szóval keresztül, mert hiszen az ügy referensének nem is volt alkalma arra, hogy az újszeged ek memorandumát részletesei ismertesse. A tanácsterem zöld asztalán ugyanis rengeteg elintézésre váró ak'a hevert, a julíuSi hőség pídig szinte megolvasztotta Széch:nyitér i szfaltburkolatát, a tanácsterem levegője is fülledt volt, hát nem csoda, ha a tanács tagjai türelmetlenül várták az ülés végét... Az előadó referádájából egyébként csak anynyit lehetett megállapítani, hogy az ujszegedi lakosok valamilyen csoportja földet kíván a város marostői bérföldjeiből, amelyeknek árverését rövidesen kitűzi a tanács. A tanács tagjai elvből idegenkednek minden hasonló kívánság teljesítésétől és igy nem került sok időbe az elutasító határozat kimondása. Mivel most alkalmunk volt a kérdéses memorandum tartalmával megirmerkedni, tzükségesnek tartjuk, hogy azzal részletes n foglalkozzunk — a város közönségének jól felfogott érd kében. A memorandum hivatkozik az Országos Földbirtokrendező Bíróság egyik áprilisban kelt határozatára, amelynek értelmében a város tanácsa már el is rendelte a váto i földhaszonbérlők névjegyzékének összeállítását, anélkül azonban, hogy a határozat többi rendelkezéseit végrehajtotta volni — és azt kéri, h gy a tanács bocsátkoz;on tárgyalásba az Ujszegedi Földbérlő Szakcsoporttal, valamint a Szegedi Kertesházak Építő Szövetkezetével az Uj-zegeé n elterülő városi brföldek bérlete ügyében, amelyebre a szőregiek igénylése után az ujszegedi lakosok azonnal elsőbbséget jelentettek be az O. F. 3.-hoz. Elmondja a memorandum, h*gy a szerb megszállás után „Újszeged kertészettel és földmüveléssel foglalkozó polgársága valósággal jobbágyává sülyedt a bérföldekkel üzérkedő földuzsorásoknak, akik árverésen, vagy árverésen kivül minden árat megsdtak a földekért, hegy felesmüvelésbe adják a hivatott földmunkásoknak, vagy pedig tekintélyes lelépési dij ellenében áiadják valakinek humora és magyaros türelme: Ejnye azt a rác árkangyalát az rác édösapád mivoljánakl fogta a birópHcá', torkon ragadva az engedetlen tanácsbélit és kegyetlenül megbotozta, azután pedig börtönbe csukatta, mert a német városok jogszokása szerint a főbírónak házi fenyítő hatalma is v»lt a renitens tanácstagokon, mint az atyának gyermek i fölött. így szolgálta Temesváry uran előbb fegyverrel, utóbb ésszel, eréllyel és — birópálcáva! városa javát egész életén keresztül. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy Siskovics Andráson mégis c ak fogott a bírópálca : expiálta a magyarság elleni vétségét ízzal, vogy fiát, a Jocó gyereket, a szegedi piáriífa atyák gimnáziumába adta, ahol azután a szegedi magyar fiuk között olyan tizenhárom próbás, magyarkötésü diák vált Siskovics József bői, hogy te jes éle'ében fényt és dicsőséget hozott a legnagyobb magyar városra. Utóbb a katonák közé állott és meg se állott az altábornagyságig. 1757 ben a koblini csajában ezredével, a szegedi fehérparókás bakanc-osokka', — a Fejérváry-bakák elődeivel — ötször ver e vissza a Nagy Frigyes által személyesen vezetett őrié sok gárdájának rohamát és a Mária Teréziarend nagykeresztjét érdemelte ki, anit rajta kívül más szegedi ember nem viselt. Mint prágai parancsnokló tábornok szüntelenül városához húzott és onnan is magyarul Írogatta leveleit ismerőseinek. Temesváry János törzsöke is erős ágakat hajtott, a szegedi erősfáju főbirák, főkapitányok és főispánok egész sora származott tőle, akik mindig kéznél voltak, ha é'zreés erélyre volt szükség a nehéz időknek. a bérleti jogot. „A város \ agyona — mondja tovább a memorandum —, a polgárság tulajdona. Újszeged polgársága pedig sohasem egyezik bele abba, hogy jogos tulajdona a szőregi, szentiváni földigénylők kezébe jusson Ezután előterjeszti a memorandum a szakcsoport kívánságát, amely szerint adja bérbe a váras az ősszel lejáró nagymarostői és cserőkei bérföldeket a csoport tagjainak a közös megegyezés alapján megállapítandó haszonbér ellenében, örökbérletként; ezenkívül hasítson ki a tanács a házhelyigénylők számára megfejeli területet és tzt adja át a Szegedi Kertesházak Épi ő Szövetkezetének. Végül azt kérik, hogy a tanács vegye érdemleges tárgyalás alá beadványukat és hivja meg a csoportok képviselőit közös értekezletre, mert ugy vélik, hogy fcbban az esetben, ha a város hatósága és földigénylő polgárság i között békés megegyezés létesülne a földbérletek ügyében, annak jóváhagyása elöl nem zárkózhatna el az Országos Földbirtokrendező Bíróság sem és igy a város vagyona nem kerülhetne idegen kézre. A tanács azonban nem volt kíváncsi a memorandum részleteire, ugy kezelte a beadványt, mintha csak egyszerű földkérés lenne, pedig az 0. F. B.-rak az a határozata, amelyre a memorandum hivatkozik, határozo tan felhívja a tanácot, hogy lépjen étintkezésbe a különböző érdekeltségi csoportokkal és törekedjék a házhelyrendezés kérdését magánmegegyezéssel megoldani. A haszonbérlethez és földhöz juttatás iránti kérvényeket ugyancsak vizsgálja meg és a vizsgálat eredményéhez képest hallgassa meg a jelentkezők különböző érdekeltségi csoportjait és a törvény szerinti sorrendet és méltányosságot szem előtt tartva, törekedjék megegyezésen alapuló megoldásra. Am nnyiben a megegyezéssel való megoldás nem sikeiülne, tegyen indokolt javaslatot abban az irán ban, hogy a törvény szerint elsősorban kielégitendé jelentkezők miként volnának hosszú tartamú haszonbérlethej juttatha ók azok haszonb'rletének egészben, vagy részben való átvételével, akik a törvény alapján egyáltalában nem, vagy későbbi sorban juttathatók földhöz. Az O. F. B. már ebben a határozatában kijelentette, hogy „szegedi lakosok (ujszegediek, alsótanyaiak) a Szőreg, Deszk, Ujszentiván, Gyála, Nagyrét községek megváltási ügyében házhelyhez és földhöz vagy egyáltalán nem, vagy csak kivételesen lesznek juttathatók. Szeged város tancása pedig gondoskodjék arról, hogy lakossága házhelyhez, vagy földhöz juttatás iránti kérelméívél ne közvetlenül ehhez a bírósághoz, hanem a városi tanácshoz forduljon." A tanácsi elintézés mídja tehát homlokegyenest ellenkezik a földbirtokrendező birCság határozatával, pedig abban az esetben, ha teljesítette volna a tanács a szakcsoport kívánságát, illetve ha tárgyalásba bocsátkozott volna a szakcsoport vezetőségével, azzal nem adott volna fá egy jottányit sem elvi álláspontjából. A tanács elvi álláspontja — nagyon helyesen — az, hogy minden erővel küzieni kell a városi földek megváltása ellen. Ennek a küzdelemnek morális alapja is van, amennyiben a város földbér-politikája teljes mértékben megfelel a földbirtokreform szellemének. De a tanács mégis túllő a célon, amikor nem veszi figyelembe a kérdéí me lékmotivumait, amikor nem tulajdonit fontosságot az 0. F. B. határozatának, amely egészen nyíltan elárulja, hogy a bíróság nem áll teljesen a tanács elvi álláspontján. A tanács igy elmúl ssztja azt az alkalmat, hogy két rossz közül a kevésbé rossz megoldást választhassa. A szakcsoport kívánságának teljesítése ugyanis még mind g sokkal kedvezőbben oldaná meg azt a kényes kérdést, mint a földbirtokrendező bíróság, ha netán kimondaná az igényelt városi földek megváltását. Ugy a föld a város tulajdonában maradna, igy azonban a város még a tulajdonjogát is elveszítené. Véleményünk szerint helyesen tenné a város tanácsa, ha ezt a kérdést ismét napirendre tűzné és tüzetesen letárgyalná, mert a város közönségének közös érdeke kívánja a leghelyesebb ut kiválasztását. — Összeütközés a szocialisták és a rendőrök feiiött Münchenben. Münchenben a nemzeti szocialisták mai gyűlése után a gyűlés résztvevői és a rendőrség között az Arnungstrassén összeütközés támadt. A gyűlés résztvevői a fennálló rendőri tilalom ellenére menetté alakultak és a város belső része felé vonultak és zászlókat is vi tek magukkal. A tömeg a kivonult rendőrség ismételt felszólításának, hogy a zászlókat távolítsák el és oszoljanak szét, nem tett eleget. Amikor a rendőrrég le akarta foglalni a zászlókat, a gyűlés résztvevői ellenállást fejtettek ki, ugy hogy a rendőröknek fegyvert kellett használniok. A rendőrségnek az előhívott erősítések segítségével sikerült a rendet rövidesen helyreállítani, a zászlókat lefoglalni és a gyűlés résztvevői közül többet letartóztatni. Az 1840-es években a tanács tagjai között eredeti, töröl metszett szegedi típus volt az öreg Gerencsér Pál főbíró; gazdag humor, nagy ész és még nagyabb törvényii ztelet lakozott benne. Csak egy gyöngéje volt: a halpaprikás. Az öreg urnák az esze a szedriák alatt is mindig azon járt, hogy mit eszünk ebédre és általában, mint a régi öregek, a halpaprikás', és sült halat nagyon szerette. Míg akkor a bünfenyités nem lévén elválasztva a közigazgatásul, egy pénteVí napon a tekintetes tanács vértörvényszékké alakult: nagy és nehéz rablógyilkosság ügyét tárgyalta, mi közben, a nagy melegben, Ge encsér főbiró elaludt az elnöki székben és halról álmodott. A tárgyalás végén i életre kerülvén a sor, az előadó Szluha Gáspár tanácsnok, meglökte könyökével az alvó főbírót: „No mire szavazol?* — Felit sülve — feit főve — válaszolta az álmából fölvert tmber. Erre a rablógyilkos iszonyú izgatottan felugrott: „Mit? Az urak engem kétfelé akarnak vágni, megsütni és megfőzni ? ... No már abbéi ügyitn semmi se lesz!" És aló! Vesd el magad 1 Ki a bírósági teremből 1 A hajdúk alig bírták elfogni és visszahurcolni. Az 1870 es időkben, a közgyűlési teremben a jókedvet és derültséget szóró városi képviselőit közül Masa János tünt ki, akit általában Masa sógor néven ismertünk és minden jó ügyben a kerékkötő szerepét játszotta. Egyébként jómódú hajósgazda volt, de éppen nem tartozott az eszes emberek közé. Csak egyetlen okos mondását őrzi a városháza analese és pedig azt, hogy „a vár körüli promenádot ropogós cseresznyefával kell beültetni!" Utóbb hintót vásárolt és amikor a kocsigyáros megküld e neki a fiákért, az imfámis városatyák elhitették vele, hogy megcsalták a hintóval, mert lőcsöket nem küldtek hozzá. Za. varodva tekintgetett a hintó oldalára: „Az ám! Csakugyan nincs lőcse ! Mögcsaltak a semmirevalók!" Dugonics szobrának felállításáról tartott tanácskozások során, a jámbor piaristát, az Etelka iróját, mindenáron lóra akarta ültetni. Járt ő — úgymond — „Kárlsbád fővárosában" és látta, hogy ott a szobrok lovon ülnek, hát ültetődjön lóra Dugonics. Amikor Horváth Mihályt, a nagy történetírót, Szeged első kerülete képviselőnek választotta és ilyen minőségben közénk jött, a tanács és közgyűlés tagjai küldöttségileg üdvözölték a püspököt. Masa sógor is utoljára a püspökhöz lépett és azt mondta neki, hogy az Isten éltesse a családjával együtt, amire a püspök nagyot nézett. Micsoda? Ez a mándiszagu városatya hallott volna arról, hogy egyszer régen, az ötvenes években, a száműzött fiatal, római patrícius szépségű Hatvani Mihály abbé korában, házas sorban élt Svájcban, ama bizonyos, bájos szép de, szőke hölggyel? ... Természetesen ezzel Masa sógor közszereplésére végképpen feltette a papkévét és mivel ugyancsak kitett a magistrátusért, mint a Táczi kutya a gazdája becsületéért, — amely az ablakon kidobott szalvéta helyett a gazdájának egy diszkrét fehérnemű darabját vitte vissza az aportiroztató hölgyeknek — azért ettől kezdve többé Masa uramat a küldöttségek tagjai közé nem választották be. (Folytatjuk.)