Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-15 / 158. szám

Egyes m&ém ára 50 korona Srerkeiztőség és kiadóhivatal : Kölcsey-utca 6. (PrófétaSzálló, t. emelet 6.) Telefon 13-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 1000,Budapesten és vidéken 1050 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 15, VASÁRNAP. Hirdetési árak: Féhasábon 1 mm. 14, egy hasábon 24,másfél hasábon 36 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. ApróHirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként 250 K. Nyilttér, családi értesítés 2i0 K. Többszörifeladásnál árengedmény 158-ik szám. A düsseldorfi kurzusok. A düsseldorfi francia vezénylőtábornok ma rendeletet bocsálott ki, mely szerint minden napilapbak, amely a hadtest területén megjelenik, kötelessége leközölni a német márka külföldi jegyzéseit, valamint a külföldi devizák mindenkori ár«it. Amelyik lap ennek a rendeletnek nem tesz eleget, azt a francia katonii hatóságok azonnal beszünietik. A francia generális ezt a rendeletet alighanem nem a maga jószántából bocsátotta ki, hanem valószínűleg párisi parancsra és hogy ez egyelőre csak Düsseldorfra vonatkozik, az még nem bizonyítja, hogy az eljárás talán valami „egyéni akció", hánem csak azt, hogy egyelőre az uj módszert ki akarják próbálni, mielőtt mindenütt bevezetnék a megszállott terüleeken. Tagadhatatlan, hogy nagyon sok észszerű van abban, amit az uj rer delet céloz, mert ha van valami, ami csillapíthatja a németek vágyát az anyaországhoz való visszacsatolásra, az a mai szomorú időkben csak az a horribilis di>zpwtás lehet, mely a német márka és a külfödi devizák árfolyamai között van. A megszállott területek németei ma fizetesüket a francia frank árfolyama alapján kapják, ugy hogy kétségtelenül jeientőten jobb helyzetben vannak, mintha a meg nem szállott területen élnének Ez hiábi olyan momentum, mely a apos megfontolást követel, kiváltképen ma, smikor éhséglázadá sokról, tüntetésekről és sztrájkokról hoz hirt a német birodalomból a táviró, melyeket természetesen mind a márka katasztrofális értékcsökkenése okoz. Btldwin beszédének ha'ása alatt ugyan emebedett Newyorkban, Londonban és Zürichben a német kifizetés, de még igy is ci-ak alig negyvtnezred ré*zét éri m *g a márka bek b li értékének. A funt 1 350 000 és a dollár 200 000 márkás árfolyamainak állandó ftirIctpi köztese valóban mérséklőieg hathat a düsseldorfi németségre, mely a francia megszál ás folytán nem kényleien átszenvedni mindazt, amit a sors, illetve helyesebben Poincaré, az anyaországra mér. A düsseldorfi francia vézénylőtábornok mai rendelete azonban még egy dolgot tesz valószínűvé, amiről hetek óla beszélnek a német lap: k, de amit a francia kormány mindig állhatatosan tagadott, tudniillik, hogy Franciaország mesterségeken szoriij^ lejjebb és lejjebb a márka kurzusát. A francia cáfolatok annak idején nyomatékosan hafgsu;yoz!átc, hogy a márka zuhanása semmiféle anyagi előnnyel nem jár Franciaországra nézve és ez többé- kevésbé igaz is, csak éppen hallgat azokról az erkölcsi nyereségekről, melyeket a német márka minden egypontos esésértél is jrvára könyvelhet cl Poincaré polnikájü. A düsseldorfi rendeletből most azután világosan kitűnik, hogy igenis számol a francia politika ezekkel az erkölcsi momentumokkal, sőt nagy eredményeket vár tőlük, máv ped'g tagadhatatlanul némi alappal. Mikor Felsőszilézia fölött népszavazással döntöttek, mint ismeretes, a nemetek százezerszámra osztogatták propaganda cdzattal a lengyel százmárkásokat, melyek akkor még karmincadnegyvened részét érték csa« a német márkának és ezekre a lengyel százmárkásokra nagy betűkkel volt tányomva, hogy „lyen pénzt akarlok?" Az idea fényesen be is vált, mert még a lengyel szavazók közül is sokakat elriasztott az utfajta propaganda attól, hogy olyan országra szavazz-in^, melynek pénze legfeljebb ha rőpcédulánssk jc Csehország á.tcité a németeknek ezt az ötletét és a német nemzetiségi vidékeken valahányszor felvetődött a Németországhoz, vagy Ausztriához való csatlakozás gondolata, házalók járták végig a falvakat, akik potom fillérekért olyan cukorkát kínáltak fünek-fánsk, mely osztrák, vagy német bankókb\ *o?f csomagolva. És mire a furcsa házalók — akik természetesen egytőlegyig a cseh propaganda-hivatal fizetett emberei voitak — befejeztek köru'jukat, rendszerint elhallgatott az egész csatlakozási mozgalom. Hiába, mostanában olyan materialista időket élünk, hogy az emberek — bármennyire is hazafias érzésüek legyenek is különben — elsősorban a?t tekintik, hol élhetnek meg leginkább és akárhogyan húrzon is szivük mésf lé, mégis kétszer is tneegot doljá*, hogy otthagyják e biztos és aránylag könnyebb megélhetésüket a bizonytalan és küzdelmes jövőért. A düsseldorfi generális okosan és logikusan következtetett, mikor rendeletét kibocsájtotta, de számításai azért remél|ük még sem fognak ugy beteljesedni, ahogy ö azt reméli, mert hisszük, hogy a német munkásság törhetetlen hűségét és hazas»eretetét még a francia arany csábítása sem fogia megtörni. Rakovszky marad. (-4 Szeged budopesti tudósítójától) Jelentette tegn&p a Szeged, hogy a miniszterelnök és a szcctáidemi kra ak közölt lefolyt tárgyslá oknak örvendetes eiedtrénye lett: megtaláltak azt a kivezető utat, amely egyedül luda c dk biztosítani EZI, hogy a mai súlyos helyzetet ne borítsa fel egy elhamarkodottan kiadóit kormányrendelet. A tárgyalásoknak igen fontos eredménye, hovy a szocialisták kétségen kivül minden pártszemponton felülállva, elsősorban az ország érdekét tartották szem előtt ükkor, mikor a könciliáns nyilatkozatot megtették ugy a minivzter élő t, mint az ország egész nyilvánosságának szeme láttára. A tárgyalásoknak van azonb n egy meglepő eredménye is é ez az, hogy a miniszterelnök visszavonta a belügyminiszter rendeletét Az < rs/sg érdekében k<M>egdenül csak ez az egy ut átlőtt Bethlen htván előtt, amikor arról volt szó, hogy megmentse az országot egy eseileges általános sztrájktól, amely m*ga után vonta volna az ostromállapot életbeléptetését, amelynek kimenetele katasztrofá' is jelenthetett volna az ország mai gazdasági helyzetében. Bethlen Is v;»n, »z elismert jó taktikus és előrelátó politikus föláldozta miniszterének egy elhamarkodott rendeletét azért, hogy a sokszor említett konszo idáció útjára térési ne zavarja meg egy igen sutyos momen'u n, amely csak akkor lett volna kat«sztrófális, ha a belügyminiszter rendeletének kíméletlenül érvényt szereznek a rendőrség kíze^ei. A miniszterelnök visszavonta belügyminiszterének betiltó rendeletét, A parlament folyosóm már tepnap délu'án suttogni kezdték, hogy ez a megegyezés a belügyminiszter tárcájába fog kerülni, ' int az ilyt.' ^or a iegt pari menti elet ben szokásop, sőt elengedhetetlen volt. Ma a politikai kö.ö -ben egyre tartotta mag4t az ? hir, hogv a tegnap esti minisztertanácson Rakovszky Iván beadta a lemondását A déleiőiti órákban mé* telj -8 bizonytalanság uralkc d it>, í'»ig a Magyar Országos Tudósító hivatalosan meg nem cáfolta ezt a következőkben: — Itleiekes helyről nyerf információ ülapján a Rakovszky Iván belügyminiszter távozásáról terjesztett hírek egyáltalában nem felcinek meg a valóságnak. Teljesen légből kapott, alaptalan koholmá.iy fez egfisz híresztelés. A hivatalos cáfolat tehát semmit sem akar tudni a miniaztertanác-'ban történtemről, de azért a lényegen' nem változtathat, tudniillik, hogy a miniszterelnök megsemmisítette miniszterének rendeletét — és Rakovszky Iván ennek dacára is belügyminiszter marad. Egyelőre nem ... A Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdést intézett Rikovszky Iván belügyminiszterhez, hogy mire érihettek n szociáldemokratái a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén, amikór nyilvánosaágra került a „Népszava" betiltása, azt a közbekiállást, hogy „a belügyminiszter becsapott" és „a belügyminiszter h^udott". A belügyminiszter erre néive a következőket válaszolta: A pénzügyi bizottságnak szerda délután tartott ülésén, még mielőtt a betiltórendeíet slá lelt volna irva, Vancák képviselő ur hozzám jött és me^kerdezie, hogy a „Népszava" be var.-e liltvs. Én azt válaszoltam, hogy (gyelőre nem. Az „egyelőre" szóból mindenit me*érthette, hogy a bénítás küszöbön áll. Az a vád tehát, hogy én bárkit is félrevezettem volna, teljesen jogosulatlan és azt őszintén senk se n hangcztaihatjj. A Népszava „hivatalos" bünlajstroma. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Távirati Iroda nunkatársónalf a szrciáldemokrata párt deklarációiéra és az ezt kisérő politikai kommentárodra vonatkO/.óbg beivátott helyről a köve'ke őket mondták : A Népszava betiltásával kapcsolatban több oldilrOl felfogások merültek föl, hogy a m. kir. kormány közigazgatási rendszabályokat alkalmazott a nevezett I p ellen. A Népszava ellen az 1922 é ben 16 izben indított a budapesti kir. törvényszék eljárást. A 16 ügyből fo'yó évi julius hó 25 ig mindössze h l izben hoztak Ítéletet és nyoic esetben intézett a kir. ügyészség fellerjesz ést a nemzetgyü'-'shez a mentelmi jog felfüggesztése iránt. Az 1923 év jun us hó 25 ig összesen nvoic e e.ben indult el|árás a Népszava elten es étből eddi" elintélést egy sem nyt-R, A TU ntelmi jog felfüggesztése iránt pedig hét ügyben intézett megkeresést a kir. ügyészség a nemzetgyűléshez. Annak magyarázatául, hogy a 24 sajtóperből, ezeiiieig tehát másfél ev leforgása alatt még csupán hat i ben ho-tak Ítéletet, szolgáljanak a következők: A Népszava felelős szerkesztője nemzetgyűlési képviselő, akt a mente mi jog értelmeben c-akis az esetb n vonható felelősségre a Népszavában megjelent és a kir. ügyé zség ál al inkriminál közleményekért, ha a nemzetgyfllés öt a bíróságnak Kiadni ítélt A ki datási eljárás itten hosszadalmas. H napok telnek be e, amig az ügyészség meg udja a szerző nevét és vádiratot nyújthat be. A kir- ügyészt ég közvetlen felszólítására a „Népszava" szerkesztősége az inkriminált közlemény szerzőjét nem nevezi meg és igy az ügyészség kénytelen a nemzetgyűlés- h z fordulni és a felelős, szerkesztő menr tel mi jogának felfüggesztését kéri. Csak akkor, amikor a mentelmi b zottság már határozathozatalra hivatott össze, nevezi meg a „Népszava* felelős szerkéz óje az állítólagos szerzőt. Ityen körülmenyek közt roppant nehéz a törvényeknek érvényt szerezni és az elkövetett bü c»elekményekért megfelelő birói meg'orlással élni. Nyilvánvaló, oogy a fent ismerter tett előzmények után nemcsak joga, hantjjB kötelessége is volt a belügymiaiszternek Bőhm Vilmos nyilatkozatával kapcsolatban a „Népszava" ellen eljárni és az államrendre immár féktelenné váló izgatásnak gátat vetni. A földblrtoknovella. Mint igen jó forrásból értesülünk, a földbirtoknovella kérdésének végleges elintézése a keddi napon megtartandó ankéton várható, melyen a miniszterelnök, a szakminiszterek és az érdekképviseletek vesznek részt és a fennálló ellentete* et eliminalni fogják. A keddi ankét után nagyatádi Sz<bó földművelésügyi miniszter a novellát uj szövegezésében az egységes párt elé terieszti és a párban való letárgyalás után még a szünet előtt benyújtja a parlamentben. A nove la psrlamenti tárgyalása azonban az indemnitás után tárgyalásra