Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-14 / 157. szám

Szeged, 1923 julius 341 tását. Az indemnitást nem fogadja el. Kuna P. András a baloldal állításaival szem­ben bizonyítja, hogy a kisgazdák közt is sokan nyomorognak. A mezőgazdasági hitel, majd a kisüstök kérdését teszi szóvá. A természetbeni ellátás megvonását csak azokra a tisztviselőkre kivánja, akiknek földjük van Hive a kormány­nak, mert csak erős kormány tudja a külföld SZEGED előtt bizonyítani, hogy itt olyan politika folyik, amely a külföldi államoknak telt Ígéreteket be is tudja váltani. Az elnök napirendi indítványa szerint a leg­közelebbi ülés julius 17 én, kedden dételőtt tiz órakor lesz és folytatják az indemnitás vitáját. A nemzetgyűlés mai ülése háromnegyed 8 órakor ért véget. Benes a magyar-cseh viszonyról. Benes cseh külügyminiszter, bár tagadja lon­doni utjának hivatalos jellegét, ma az angol gajtónak adott nyilatkozataiban beismeri, hogy utazásának főcélja a francia és angol álláspont összeegyeztetése a Ruhr-kérdésben. Szerinte az angol-frar.cia front egységének helyreállítása életbevágó érdeke a kisáníántnak, különösen pedig Csehországnak, mely létét kizárólag az ántántnak köszönheti. A Times-nek és a Daily Telegraphnak adott nyilatkozatában Benes igyek­szik elhárítani azt a vádat, hogy a magyar kölcsönt ellenezte és hangsúlyozza, hogy Cseh ország a többi nemzettel együtt dolgozik Európa J újjáépítésén. A Daily Telegraphnak azt mon­dotta, hogy valahányszor lépést tett arra, hogy Budapestlel megegyezésre jusson, mindig vala­milyen kicsiny baj, vagy incidens, mint pél­dául Károly király visszatérése, egyidőre véget vetett a tárgyalásoknak. A Times tudósítója előtt kijelentette Benes, hogy Csehország hajlandó Magyarországnak ugyanolyan pénzügyi segítsé­get nyújtani, mint amilyent Ausztriának nyúj­tott, azzal a feltétellel, ha Magyarország biztosí­tékot nyújt a leszerelésre és az irredenta meg­szüntetésére. 99 forog a béke..." Baldwin miniszterelnök az alsóházban és Curson külügyminiszter a felsőházban az an­gol kormánynak a német jóvátételre és a Ruhr­vidék megszállására vonatkozó következő nyi­latkozatát mondotta el: A szövetségesek közOtt lehetséges vélemény­különbség egyetlen tárgya a végcélok elérőié­nek a leghatalmasabb módja. Ezek a végcélok életbevágó jelentőségűek mindegyikük szem­pontjából és e tekintetben valamennyien egy nézeten vannak. Ezek a végcélok a jóvátétel és a biitonság helyreállítása Európában. Ezután rámutatott a gondolkodási és cselek­vési közösségre, amely a szövetségeseket a je­lenlegi szükségben összeköti, majd azt mon­dotta : A szövetségesek szabadó i beszélhetnek egymással és teljes megértéssel az osztályos ­társakkal, akiket a sors és a gondolkodás köt össze. Nem engedh:tjük meg, hogy a csa'orna bármelyik oldalán, vagy Európa bármelyik ré­szében érdekelt pártok sugdólcdz5sa e köteles­ségünktől eltérítsen. Éppúgy el vagyok határozva, mint a szövetségesek bármelyike, hogy Német­ország képességének a legteljesebb mértékű jóvátételeket fizessen, készek vagvunk minden rendszabályt megtenni, hogy Németországot kényszerítjük, hogy teljesítőképességig fizessen, mi azonban, mint üzletemberek nemzete, tuda­tában vagyunk annak, hogyha Németországtól tul sok teljesítményt követelünk, nem érünk el eredményt és mi, valamint szövetségeseink fog­juk legjobban megszenvedni. Sok olyan követ­kezmény van megvalósulás u'ján, amelyeket mi a Rurh-vidék megszállásának eredményeként előre láttunk. Meg vagyunk győződve róla, hogy ennek az állapotnak korlátlan folytatása súlyos bajokkal jár. Németország maga gyors léptek­kel közeledik a gazdasági káoszhoz, amelyet a szociális és ipari összeomlás követhat. Ez a helyzet nemcsak Németországot érinti és ezért Európa közvéleményét, nem utolsósorban Angliát is egyre nyugtalanítja, ha ezek a vi­szonyok tovább tartanak. — Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a differenciák főoka a jóváté elek megfizetése és Európa biztonságának megújítása. Hogy e cé lókat elérj ak, a felelősséget elismertük és egyforma mértékben osztottuk. Franciaország és Belgiumez­időszerint kevesebb jóvátételt kap, mint a meg­szállás előtt. A jóvá'ételeket a német gazdasági rendszer egyre nagyobbá váló leromlása árán hajtjuk be, és ugy látszik, hogy a jövőben való teljes összeomlása árán. Meg vagyunk győződve, hogy a dolgok mostani állásának megmaradása komoly veszedelemmel jár. Ugy látszik, hogy Németország gyors tempóban halad a gazdasági krízis felé és a helyzet nem pusztán Németországot érinti. Hasonló mérték­ben, ahogyan ennek az országnak terme'őké­pessége kimerül, elvesz a lehetősége hitele helyreállításának és adósságai megfizetésének is. A barátságos eszmecsere, u?y látszik, nem járt minden esetben eredménnyel. Nem túlzok, amikor azt állitom, hogy a világ újraépítése veszedelemben van és kockán forog a béke. Azt hiszen, hogy mindenki hozzájárul ahhoz, hogy az éles konfliktus periódusát mihamarabb be kell fejezni, hogy az egyik államnak a má­sik által a békeidőbe történő állandó megszál­lása furcsa és sajnálatra méltó jelenség, hogy meg kell találni ennek az állapotnak befejezé­sét, hogy az adóst tartozásainak megfizetésére nem csak kötelezni kell, hanem meg kell adni erre a lehetőséget is. Végleges békét mindadig nem lehet elérni és a jóvátételt mindaddig nem lehet biztosítani, mig a következő három kér­dést meg nem oldottuk: 1. A jóvátétel megfizetése. 2. Szövetségközi tartozások szabályozása. 3. Európa biztonsága és nyugalma. E három főkérdés felé kell fordu'nia az egész világ figyelmének. Van okunk arra a feltevésre, hogy az olasz koiminy szándékai nagyjából fedik a mi szándékainkat. A junius 7-i német jegyzék azt javasolja, hogy Németország fizetőképességét pártatlan plénum vizsgálja meg és a németek egyúttal kötelezettséget vállaltak, hogy megfizetik azokat az összegeket, melyeket a plénum javasol. Eze­ket a kezdenényeiéseket akár elegendők, akár nem, nem szabad ignorálni, sőt inkább azon a véleményen vagyok, hogy meg kell ezeket alaposan v'zsgílni, vájjon a haladás lehetősége meg van-e? Mivel arra a meggyőződéire ju­tottunk, hogy Ű francia és belga kormány, bár­mennyire szeretik is, hogy az ilyen akciók tőlük induljanak ki, nem akarja megragadni a kez­deményezést egy jegyzéktervezet kidolgozására, értesítettük őket, valamint az olasz kormányt, hogy készek vagyunk a jelelősséget magunkra vállalni és a javaslatokat magunk kidolgozni. A francia kormány ragaszkodik álláspontjához. A francia kormány a britt javaslatokat bé­külékeny szellemben fogja megvizsgálni és a javaslatokat nem utasítja el, amennyiben ezek alkalmasak a két ország nézeteit közelebb hozni egymáshoz és nem érintik Franciaország lényegesebb érdekeit. Az Echo de Paris arról értesül, hogy ma minisztertanácsot tartanak. Poincaré valószínű­leg azt a kívánságát juttatja kifejezésre, hogy előbb a belga kormánnyal lép érintkezésbe a Németországhoz intézendő válasz tervezete ügyébsn. Az Echo de Paris közli egy magas állású diplomáciai személy nyilatkozatát, aki a követ­kezőket mondta: Poincarénak nincs hatalmá­ban a Ruhr-akciót megváltoztatni, amig a sza­botábt és a passzív ellenállást a német kor­mány abba nem hagyja. Ha Anglia biztatja Németországot, akkor ennek csak az lesz a hatása, hogy a francia kormány még erélye­sebben ragaszkodik álláspontjához. A Ruhr­zálogot addig tartjuk a kezünkben, amig a ne­I küok járó fizetést meg nem kapjuk. A francia kamara pénzügyi bizottságának tegnapi üléséről Párisból a következő jelentés érkezett: A bizottság tegnap meghallgatta a pénzügy­miniszter kijelentését a kincstár helyzetéről. A miniszter kijelentette, hogy a francia bank vesztesége átmeneti volt az országnak adott előleg bizonyos emelése következtében és hogy egyfelől a minden negyedév végén rendszerint beálló hiteligények, másfelől a kincstári utal­ványok jegyzésére kibocsátott kölcsönök követ­kezményeképen beállott átmeneti hanyatláson alapszik. Az egész ország gazdasági helyzete teljesen kielégítő és magában véve azáltal, hogy Németország kötelezettségeit nem teljesiti és a jóvátételi kérdés rendezését huzza-vonja, a valutapiacon spekuláció állót} be, amelyért a kormányt nem lehet felelősségre vonni. Ma reggel 6 és és 7 óra között egy nagy francia katonai osztag bevonult Barmenbe és megszállta a hivatalos épületeket, a városházát, a pos'át és a pályaudvarokat. A kitonai csa­patban mindenféle fegyvernem képviselve van. A te'efonösszeköttelés még nem szakadt meg. A pályaudvaron ma reggel 9 órakor megkezd­ték az ellenőrzést. A franciák ezidőszerint ul­ban vannak Elberfeldből Kronenberg irányában. A franciák 11 óra körül újból kivonultak Barmenből. Az angol szakszervezetek általános szövetsé­gének 24-ik rendes évi közgyűlését ma tartot­ták meg Bridingtonban. A közgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely felhívja a kor­mányt, ébredjen tudatára a béke helyreállítása szükségességének. Az ipar és a termelés ren­des kifejlődése lehetetlen, amig a francia kor* mány arra törekszik, hogy a német államot a Ruhr-vidék katonai megszállásával szétdara­bolja. Washingtonból jelentik : Hughes államtitkár Harrey londoni nagykövetet az európai kérdé­sekről tartandó tanácskozásra Washingtonba hivla. Hughes beszéde óta, amelyben a iíé­me'ország teljesítő képességének megállapítá­sára kiküldendő gazdasági bizottság érdekében szólalt fel, az Egyesült Államok álláspontja nem változott. Harding elnök az Egyesült Ál­lamok hivatalos részvétele ellen nem emelt szót, csupín azt jelentette ki, bogy az amerikai kormány a határozmányok keresztülviteléért semmiféle felelősséget nem vállal. Mussolini sajtótörvénye. Az uj olasz sajtótörvény alapelveit a minisz­| tertanács megállapította. E szerint az időszaki sajtótermék felelős szerkesztője csak a kiadó, vagy egyik állandó főmunkatársa lehel. Nem lehetnek felelős szerkesztők a szenátorok és képviselők, valamint azok, akiket sajtóvétség miatt már kétszer elitéllek. Cseh-magyar pénzügyi megegyezés. A msgyar és a csehszlovák kormány közt pénzügyi kérdésekről folytatott tárgyalások ma véget érlek. Megállapodás jött létre: 1. A letétek szabaddá tételéről és az érték­papírokból és ezek szelvényeiből eredő kötele­zettségek teljesítésének módjáról. 2. A pénzbetétek és nem könyvelt követelé­sek u'ólagos összeírásáról melynek csehszlovák adósok Magyarországon lakó hitelezői alávetik magukat abból a célból, hagy az emiitett be­tétek és követelések szabaddá tételét elérjék. 3. Az osztrák-magyar koronákban keletke­zett adósságok összeírásáról, a ni a jogviszo­nyok kölcsönös érdemei szabályozásáról folyta* tandó tárgyalásokon statisztikai adattárként szolgál. 4. A magánbiztosító vállalatok ügyében kö­vetendő kölcsönös eljárásról és az osztrák* msgyar koronákban kikötött régi életbiztosítási szerződéseknek a trianoni békeszerződés 197. cikkelye alapján leendő rendezéséről. 5. Az egyenesadóknál a kettős megadóztatás elkerüléséről. Az árvaszék, illetve a gyámpénztár birtoká­ban lévő vagy ilyenek részéről kezelt értékek szabaddá tételéről ezidőszerint technikai okok­ból még nem lehetett megállapodást kölni, az előmunkálatokat azonban annyira siettetik, hogy az erre vonatkozó megállapodás a már meg­kötöttt megállapodásokkal egyidőben ratifikál­hassa a két kormány.

Next

/
Thumbnails
Contents