Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-14 / 157. szám

SZEGED tialkergetés a surjákokban. (A Szeged tudósítójától.) Lévay bácsi, a város öreg halásza a legelevenebb, a legfürgébb ember a torony alatt. Amikor a többiek kétségbeesett defenzívába mennek át a juliusi kánikula heves támadásával szemben és legszívesebben cserélnék el akták alatt roskadó, tintapettyes íróasztalukat valami hűsítő fürdőkáddal, vagy a Tisza hullámaival, Lévay bácsi szapora lépésekkel ballag végig a folyosókon és fáradhatatlanul intézi a gondjaira bízott csonka-halászati üzem ügyeit. Hóna alatt számokkal telerótt iveket szorongat, arcán önérzetes vidámság sugárzik és aki csak re néz, mindjárt leolvashatja róla, hogy jó újságot tud a városi halászat tájékáról. Működési területét pedig alaposan megnyirbálta a tanács, amikor a Tiszát kiszakította kezei közül, megszüntette a tiszai halászat házi kezelését és egy magánérdekeltségnek adta bérbe a folyó halászali jogát. Lévay bácsi csak egy esztendeig voit az összes szegedi vizek korlátlan uralkodója, de ma már a mozgó viz idegen impérium alá került és az öreg halászkirá'y hatalma az álló vizekre redukálódott. Eleinte bántotta kissé hatáskörének megszükitése, mert szentül hitte, hogy a városi kezelésbe vett halászat csak a kedvezőtlen körülmények mia t nem járt eredménnyel, mint amilyent várt tőle a város tanácsa is, meg ő is. Senki sem akarta figyelembe venni például azt a fontos dolgot sem, hogy milyen nehéz és hosszú harcokat kellett megvívnia a kis és n gy fisérekkel, akik megrontójuknak nézték és tüezel, vassal, vízzel, hálóval kü/döttek a házi halászat megbuktatáson. Ai öreg halász pedig keményen állotta a harcot, ismeri a fis r-filozófiát és tudta, hogyan kell a támadásokat kiparirozni. De a harc még is lekötötte minden idejét és igy, amikor már-már győzedelme en kerülj ki belőle, a békét vesztette el. A szivnélküli m.gisztrátus megbontotta a házi halászat integritását, Lévay bácsitól elvet e a Tiszát. Abb n az időben olyan szomorú arccal járt, kelt, szégyenkezett, mint valami detronizált uralkodó. Minden ember szemében gúnyos tekinteteket fürkészett és akivel csak találko/ott, mird meg akarta győzni igaz'ágáról, amely fényesebb és tisztább, m:;ií a felhőtlen nyári égboltozat. Az emberek elhitték neki, de ő nem hitt az emberek őszinteségében. Megfogadta, hogy azé t is megmutatja ennek a városnak, hogy mit tud. Csonkán maradt halászati birodalmába vonult vissza és kemény elhatározással dolgozott az idei jó eredmény előkészítés ín. Zárkózott arccal járt-kelt az emberek között, terveit nem árulta el senkinek, de önbizalma napról-napra foko zédott. Most ismét a régi. Vidám arca elárulja, hogy a kemény munka nem volt hiábavaló, hogy a megszükitett ha'árok között is ért el eredményeket. A nyelve is mego'dódott és szerénykedő büszkeséggel mondja el érdeklődésünkre a következőket: — Most az áriereken halászgatok néháry halásszal. Tegnap Vult a másodi< próba és több mint ö ven kiló halat fogtunk ki a tápéi réti vizekből. Fogtunk egy tizenegy kilós pontyot is, akkora volt, mint valami cápa. Sokáig kergettük az alacsony vízben, amig beszaladt a hálóba. Van ottan még egy hatalmas harcsa is, lehet az is vagy tiz-tizenkét kilós, de megszökött, kitört a hálóból és elbujt valahol a surjákokba. De legközelebb biztosan elcsipjü'r, mert a viznek már nincs lefolyása és igy nem szökhet el belőle. Elmondotta még az öreg halászkirály, hogy sokszor neki is kedve lenne beleá lni a vizbe és tapogatóval kergetni a halat. De az orvos megtiltotta, mert a szive körül vaii valami hiba és igy csak nézheti a többieket nagy bánatos irigykedéssel. Megtudtuk azt is, hogy a Fehértóban nemsokára megtartják a próbaha'ászatot. Van benne most viz is, meg ivadék hal is bőven, a nedves tavasz eleget hozott valahonnan, felülről. A mult évi szárazság ugyanis teljesen kipusztította a Fehértó halállományát és igy nem bizonyos, hogy nagy hal van-e már a vizben. Ha a próbahalászat sikerül, akkor az bekor názza a város öreg halászgazdájának dicsőségét. Szeged, 1923 juius 342. A Porváros éjszakája. (A Szeged tudósítójától.) Valamikor régen, a háború előtt, sokan ugy vélekedtek, hogy Szeged akkor válik nagyvárossá, amikor legalább sázmillió korona lesz az adóssága és amikor éjszakának évadján eleven élet lüktet falai között. A százmillió koronás adósság álma már régen bekövetkezett, de Porváro3 éjszakája még mindig olyan, mint évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt volt, vagy talán még annál is kihaltabb Este 9 órakor — ráérő statisztikusok megállapítása szerint — a lakosság 93'2 százaléka már az igazak álmát alussza. Aki moziba, vagy színházba megy, az már éjszakázik a közfelfogás szerint. Mozizárás után az aludni térök száma eléri az összlakosság 989 százalékát. A hátralévő 11 százalék 58 százaiéka kényszerűségből tölti ébren az éjszakai órákét, idetartoznak a nyomdászok, a toronyőrök, a rendőrök, az utcaseprők és egyéb éjszakai foglalkozásúak és igy az éjszakázók 42 százaléka — pontosan 6468 emberi lény éjszakázik csak magának az éjszakázásnak a kedvéért. Ez a szám természetesen napi átlrgot jelent és upy állapította meg az a bizo.iyos ráérő statisztikus, hogy kiszámította, hány ember éjszakázik egy egész esztendő alatt, az eredményt aztán elosztotta 365 tel és a hányadossal megkapta a keresett átlagszámot. Hétköznapokon ugvanis éjjel tizenegy órskor nincs Szegedin 646.8 o'y^n ember, aki házon kivül tartózkodik, de szom« baton és vasárnap kétsíer-háromszor ennyi éjszakázó is akad. Ezenkívül a téli hónapok aatt még a javíthatatlan éjszakázók is s.ivesen bújnak korábban a meleg dun>ht alá, nyáron viszont a nappali hő (égtől elbágyadt emberek tovább élvezik az esti órák htlüitő levegőjét, azonfcivül a nyári, virágillatos éjszakák alkalmasabbik s holmi ábrándos szerelmi sétákra. Amikor a toronyóra harangja nagy busán elkondítja az éjfélt, teljesen néma a város. A kávéházakból ilyenkorra elszéledne* a vendégek, néha-néha kitart egy egy társaság zárórárig is, h i olyan emelkedítt már tagjainak a hangulata, hogy nem veszik észre az álmos pincérek türelmetlen tekintetét. Szegeden már a pincérek is elszoktak a lumpolásiól, és gyakran meg'örténik, hogy az éjféi utáa beiéved} vendéget !>z örvendező „asszoá" helyett morózus „zárunk kérem"-mel fogadják és szinte udvariatlanul tessékelik ki, viisza az utcára. A kiskocsmák közönsége sem iaen várja meg az éjféli hara igszót. A megrövidített éjszaka gyorsa b korlyolgatásra kényszeritette a borozókat és igy, aki éjfélig kitart a p >hár mellett, már dülöngélve battyog haza felé. Azelőtt hajnalfelé érték el a borivók ezt az állapotot. A szegedi polgár, még az éjszakázó is, nem ig n szereti az u cát. Ha kiteszik a kocsmából, haza megy és lefekszik. Az utcán nem érzi jól magát, idegennek, ridegnek tartja. Ez az oka annak, hogy éjjel nem igen találkozik emberrel az ember. A napokban egyet ütött éppen EZ óra, amikor elhagytam a redakciót. h be'város szivében voltam, de ugy éreztem, mintha a Hortobágy közepén lennék, vagy pedig valtmi kiásott egyiptomi romváros sötét falai között, Süket csend teiült a városra, csak később sikított fel halkan valahol messze egy mozdonysip. C-p5in kopogása olyan élésért hangzott, hogy szinte magim is megijedtem töle. öikéntelenül lábujjhegyen járlam aztán, hogy ne zavarjam az alvó város megdöbbentő nyugalmát. A Kárá3z-utca elej5n találkoztam az első emberrel, az is rendőr volt. M;reven a hid felé fordulva állt az ut közepén. Közvetlenül mögötte mentem el, meg se rezdült, mozdulatlanul állt, mint valami fekete ércbe öntött szobor. Talán ö is aludt, állva, meredten ... Szokatlan módja az alvásnak, de azért nem lehetetlen. A háború alatt a frontkatonák menetelés közben aludtak. A korzó sötét volt már, a platánok sürü lombján csak a. csillagok fánye szűrődött át egészen halványan. A korzó közepén találkoztam a második emberre*. Az meg utcaseprő volt. Hos8zunyelü seprűjével hatalmas iveket rajzolt az aszfaltra ér, minden iv után egy lépéssel előbbre ment. Egyforma volt minden mozdulata, mintha nem is ember, hanem valami furcsa automata lett volna. Hangoaan ráköszöntem. EtŐ3zör nem reagált rá. Nyugodtan, szinte mozdulatlannak látszó mozdulatokkal rajzolgatta tovább a félköröket. Aztán odimen'em hozzá és közvetlen közelből ismét hangos jóestét kívántam. összerezzent. Ijedten kapta fel a fejét és mély hangon morgott valamit. Hangja olyan volt, mintha mély álomból ébredt volna ő is. Eg/ik k?zéöői kiengedte a seprű nyelét és megbökte a kalapja karimáját. — Tán elvesztött valamit az ur? — kérdezte csendes hangon. Csak akkor jutott eszembe, hogy nem is tudom, mit akarok mondani neki és hogy miért szólítottam meg. Valahogyan, mini egyetlen mozgó embert, testvéremnek éreztem ebben a nagy, halott éj^zaftában és ösztönszerűen a magára h agyott emberek szolidaritásából mentem hozzá. — Igen, elvesztettem valamit —• mondtam aztán kérdésér.*, csakhogy mondjak valamit — a botomít vesztenem el. — Nem találkoztam még vele — szólt ismét az öreg, de hangjából már valami idegenkedés csendült ki. — Ha elönyün valahonnét, majd beadom az irodába. És már söpört is tovább, jelezve, hogy minden diplomáciai viszonyt megszakított. Én is elkösz'ntfm tőle és mentem csendesen tovább. A Kossuth Lajos sugáruton utolértem egy társaságot. Hárman mentek egymás molett, két asszony és egy férfi. A két asszony karonfogva, a férfi egy féllépémyi távolságra melleltük. Hannan jölettek fis hová mennek? Az egyix asszony fiatal volt, a másik öreg. Bztosan anya és leánya. A férfi pedig a fiatalabb ura lehetett. Némán mentek előttem é3 én kíváncsian követte 11 és figyeltem őket. Egy szót se szóltak egymáshoz, de lépésük egyszerre koppant az ászfalton, min ha ősidők óta mennének már igy, egymás mellett. KésCbb bekanyarodtak a sugárul egyik mellékutcájába. Szinte hipnotizálva ballagtam utánuk. Vártam, hogy megszólaljon egyikük, hogy mondjon valamit a mámnak, a társának. De egy hang nem hagyta el szájukat. Talán elmondtak már egymásnak mindent, ami csak elmondható volt, a hosszú együttélés kifacsart belőlük minden külön gondolatot, talán agyuk is olyan e^yízerre működött, mini a lábuk, talán a szivük is egyszerre dobbant. Aztán ismét befordu'tak valamerre, és pedig másfalé mentem. Külvárosi u'cákon kóboroltam végig. Valahol isiiét talákoztan egy emberrel. Bizonytalanul csjtlelt botlott a hepj hupis utca közepén és el elcsukló hangon dünnyögte: Ráá van csavarintva az a kutya derót . . . Aztán nemsokára megvilágosodott a keleti égboltozat és a szürkülő élet megölte Porváros halott éjszakáját. Magyar László. nxTuvüTAiAVLini •Linj-iri"iri~u~i^rr rr -n -ITTT * ******** Csak 16 éven felülieknek! Arcübasev világhírű regénye filmen: SZANIN. Dráma 6 felvonásban, Lya Wlara-val a főszerepben julius hó 16-tól a Belvárosi Moziban ! Szép időben az ujszegedi ma és holnap délután fél 6-tól a Katonazene^ játszit.