Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-14 / 157. szám

Cnw^s sssam <És*a 50 korona Itaerta-KiO^ ts U,a(tóhiva­*8lr K>iU!"ev»utca6.(Proféta­ú. i emelet U.) Telefon •JS-Ü. A „SzegeJ" mesjele­ailt hétfő kii ételével minden «H>. Küjren szám ara fUiko­t«ui. Eltí/zrftési á'rflk • Egy fcOrHwSzrR-düii tUP0,Bud»­.-J.-S en és vidéken ll>50 kor. IV. évfolyam. .10 3 I .» tiikOlifcUi Hirdctcji éri; k : FcIiasáMyn 1 mm. t4(egy Hasábon iél I',.-iAbon 26 k. SíövegkiGí isffli&él&al drágább. Apró­hirfletcs 12, Kövér hetükkel So^vc^tözti kiJíleményck 6<?r.oi>-Uer.l 50 K. N> ilitéx. csa­ládi érfesités 2 -i K. Több'­ílürifelrtláStiál ál-erigcdmény Szeged, 1923 julius 14, SZOMBAT. 157-ik szám. Az üzletember világpolitikája. A hetek óta várt angol kormánynyilatkozat tegnap délután végre elhangzóit az angol alsó­és felsőházban és ha annak tartalma nem is volt talán o>yan szenzációs, mint azt néhány laikus várta, maga a tény, hogy sz angol kor­mány elvi dek arációt tett, melyben hivatalosan bejelenti, hogy az angol politika nem helyesli a francia és belga kormány lépéseit, kétségte­lenül olyan elsőrangú fontosságú világpolitikai jelentőséggel bir, mely alighanem uj fejezetet nyit a háborús és a hábotut kővető évek kró­nikájában. Hogy Anglia és szövetségestársai politikája kö­zött már régóta nincsen meg az az entente cor­diale, amely még ma is hivatalos elnevezése az angol francia szövetségnek^ az kÖ2tudomásu, hiszen Lloyd G orge és még inkább Bonar L,w miniszterelnöksége afatt nem egyszer sut­togtak legjobban értesült politikai berkekben azoktól az áthidalhatatlan ellentétektől, melyek az angol premierek és Poincaré felfogása kö­zölt tátong. Eddig azonoan hivatalosan legtel­jesebb volt áz egység es harmónia közöttük és ha a szájlongó híreket nem is igen cáfolták meg, megerősítésre sem talállak soha. Ba'dwin kormányra jutását Ft anciaország eleinte kitötő lelkesedéssel fogadta, mert joggal hihette, hogy az angol konzervatív párt lelkes francia­barát jobbszárnyának támogatásával uralomra jutott premierben az erőszakos francia politika készséges támaszra talál. Ebből a remenyből azonban Stanley Baltiwm hamarosan kigyógyi­totia Franciaországot, nem csinálva pillanatig sem titkot abból, hogy politikáját nem érzelmi momentumok, hanem a nálunk annyiszor han­goztatott, de soha meg sem kísérelt, reálpoli­tikai elvek fogják vezérelni. ,, Stanley B Itíwin hatalmas iparvállalatok igaz­gatói és elnöki székeiből keiült a háború alatt fontcs gszdasígi és kereskedelmi pozíciók, majd Bonar Dw alatt az angol pén> ügy minisztérium é'ére és ezekben a pozícióiban is üzletember maradt mindvégig. Mint kincstári karcé lár is azért türgette Angliának az Egyesült A lantok­kal szemben fennálló háboius adósságainak fundáiását és a részietek törlesztésének minél sürgősebb megkezdését, mert mint üzletember nagyon jól tudta, hogy egy olyan, elsősoiban kertskedö országnak, mint Anglia mindennél fonlosabb hitele, melynek érdekében pillanat­nyiig talán súlyos áldozatokat is érdemes hozni, mert azok rövidesen a kamatokkal együtt hoz* 2áit be a látszólag feláldozott milliárdoka'. A jóvátételi kérdést is az üzletember hideg objektivitásával nézte hivaalbalépésétől fogva az uj angol miniszteielnök és nem kellelt hosz­SZ8S számításokat végeznie, hopy rájö|jön atra, ht gy ha — mint Norman Angel egyik könyvé­nek címe irondja — „Rossz üzlet a háború", a párisi szerződé ek által megteremtett „béke" és a frar cia jóvátételi politika ma meg t okkal rosszabb üzletet jelent a Britt világbirodalom számára. Az angol miniszterelnöki székben ülő businessman azonban nem elégedett meg ennek a ténynek száraz konsta'álósával, hanem [ó ke­reskedőhöz illően, azonnal hozzáfogott a rossz ü. leimenet irditó okinak eliür.letéséher. Igy vált S'enley Baldwin külpolitikájának alaptételévé a rossz pátüi békék teremtette jóvátételi prob­lémának minél sürgősebb elintézése. A jóvátételi probléma ma kétségkívül nem­eak Európa, hanem a világ legbonyolultabb lérdése is, igy az angol kormánynak korántsem \ot könnyű a feladata, mikor a kérdéskorr­phxum likvdálására határozta el magát, kivált *mikLr ezzel olyan do'gck függenek össze, melyek a B itt világbircdalom létérdekeit a leg­közelebbről veszélyeztetik. Nem is foghatott Batwm azonnal hozzá terve kiviteléhez, meit smig a husarnei konferencián tiszta helyzetet nem teremtett, minden a francia jóvátételi poli­tika ellen irányuló lépésnél állandóan annak a réme kísérteit, hogy a franciák Anglia háta mögött megegyezést kötnek a törökökkel, mell­nek éle természetesen a szigetország ellen irányult volna. És ott volt ezer más ehhez hasonló fenyegető rém is, mint például a francia légi flotta hatalmas túlsúlya, amely mind-mind arra intette Angliát, hogy keztyüs kézzel nyúljon a jóvátételi problémához. És Sianley Balcwm mégis arra határozta el magát, hogy kilép a pissziv szemlélődétböl és eiéiyes kézzel nyul bele a jóvátételi probléma kigyófészkébe. Az angol kormány természete­sen nem határozott elhamarkodva, először a kulisszák mögött felszólította Németországod, hogy tegyen ajmlalot a jóvalé'el megoldására, majd mikor ez az fjánlat nem voit kieiégilő, újbóli ajánlattételt t-nácsolt, megrajzolva nagy vonalakban ann3k kontúrjait. Mkor azu'án Poincaré ezt az ujabb javaslatot is, mindjárt annak megérkezése utáni napon elutasító ta, anélkül, hogy Anglia és Olaszország vélemény­nyilvánítását bevárta volta, határozott és félre­értheteilen lépésre szánta el magát az angol kormány. Kérdőivet küldött a francia kormány­nak, hogy abból végre megtudja, mik is volta­képen a francit követelések? Erre a kérdőívre nem kapott miig sem vá­laszt Anglia, igy azutan valóban nem igen volt más hátra, minthogy függetlenül s<övetségeseitől lesz gezze Anglia a m ga álláspontiát a jóvá­téte i kérdésben. Igy született meg a tegnap bejelentett angol kormánynyilatkozat, mely ha­tárosod és szabatos mondatokban szegezi le, hogy Anglia nemcsak hogy megt gad minden közösseget Poincaré esztelen politikájával, de azt a leghatározottabban ellenzi is, mert a RuHr vidék megszállásával megkezdett erős-akós elj rás egész Európát romlásba fogja dönteni. B*tor és merész vonalvezetésű az angol kor­mánynyilatkozat ot', ahol arra szükség van és bizo yos, hogy nem hagy semmi kétséget fenn fogalmazójának felfogása felöl, de azért egy hi­bában mégi*, szenved: rámutat ugyan mind­arra a temérdek hibára és vakmerő könnyelmű­ségre, amelyek a francia jóvátételi poli ikát jellemzik és amelyek a helyreállítás nagy mü­vet veszélyeztetik, ko?káztatva magát a békét is, de nem mutat egyetlen kiveze'ő utat sem a káoszból, csak azt jelenti be, hogy miután erre ugy látszik, senki sem hajlandó, Anglia vállalja a fehKsséget a kezdeményezésért. Hogy mikor történik ez meg, jazt nem jelen­tette be Stanley Baldwin, pedig most már a ha­láltusáját vivó Németországok, de egész Közép­európának is ez az egyetlen reménye és ha erre a kezdeményezésre nem kerül egézen rö­videsen sor, ügy men hetellenül bekövetkezik a katasztrófa, mely alfpjaibsn fogja megren­díteni nemcsak Európa, hanem az egész vi­lág rendjét. Hisszük és reméljük, hogy S anley Baldwin nem fog fele u'on meg l ani, hanem amilyen bátran fogolt hozzá herkulesi munká­éhoz, olyan bátran fogja is azt befejezésre uitafni, megmentve ezál'al Középeurópa kü­önben halálraítélt nemzeteit és Ü egteremtve a j világnak azt az uj és biztosan megalapozott rendjét, amely bizony nagyon sokban fog kü­lönbözni attól, amit Poincaré elképzel magának. Megegyezés a Népszava ügyében. (A Szeged budapesti tudósítójától) Népszava beiil ása — mint tegnap mar jelentettük — egész éjsz?ka foglalkoztatta nemcsak a szerve­zett nunkésság szakszervezeteit, hanem az összes politikai pártokat is. Az ellenzék körében min­denütt a legnagyobb felháborodással tárgyalták a belügyminiszter rendeletét, amely szerintük, a sajtószabadság nyilvánvaló megsértése, mivel a sajtóban megielent bárm lyen közleményekért csak a bíróig tlőlt laitczik mindenki felelős­séggel. Ha a Népszavában tényleg megjelentek olyan cikkek, amelyek az állam rendjét ves7é­ly ez teük, az ügyészségnek lett volna kötelessége az újság ellen eljárni. Ez a mód kétségtelenül nem okozott volna olyan izgatottságot a mun­kásság körében, mint a belügyminiszter rende­lete és ha ez megtörtént volna, bizonyára nem tettek volna a munkárok elhímarkodott lépése­ket, amelyek súlyos konzekvenciákat is vonhat­tak volna maguk után. Csupán a munkásság vezeiőinek löszönhető, hogy a rész eges „v d­szitájkckori" ki',ül — amelyek azt eredmény z­ték, hosy ma reggelre egyetlen fővárosi nopi'ap sem jelent meg — nem íörténlek olyan radiális lépések, amelyek egy időre megbéníthatták vo!na Magyarország egész gazdasági életét. A délelőtti tanácskozások. Már tegnap esle a nemzetgyűlés ülésének befejezése után — mint arról a Szeged már leínip éjszaka bizalmasan értesült, de an ire csak célzóit, miután a korai közlés a siktres kivitelt esetleg veszélyeztette volna — Hegymegi Kiss Pál összeköttetést keresett Pesthy P iHa1 a nemze'gyülé* 'elnökével, hogy valamilyen ki­vezető utat találjanak a kétség'e'enül komplikált és súlyos hc.y«.eibői. Tegnap éj$2aki Peslhy Pál és Hegym?$i Kiss tárgya ásmk során n állapodtak abban, hogy ma a kora reggeli órákban felkeresik Rassay Károlyt és megkerik, hogy vegyen részt azokban a tárgyalások! ap, amelytk hivatva leszr.e< a miniszterelnökkel a kivezető ul3t irc ni* Mu reggel aaitán érintkezésbe léptek R 'Síayval, akinek elmondot­I ták, hogy egyedül az ő személye garantálja a tárgyalások sikerét és ha a közvetítő tárgyalá­sodban nem venne részt, a tárgyalások meg­hiusulteknak tekinthetők. Rassay Károly a legnagyobb ötömmel vállalta a hálátlan fel­adatot, ugy hogy megbeszéléseik után még a kora déie'őni órákban megjelentek a Ház miniszterelnöki szobájában, ahol azonnal tár­gyalásokba kezdtek Bethlen István gróf minisz­terelnökkel. A tárgyalások rerdkivül bosszú ideig tartot­tak, ugy hogy a zárt ajtókon kivül a parla­ment folyosóin egyre inkább kezdték a déli órákban hangoztatni, hrgy a íözvelitő tárgya­lások nem veze'iek eredményre. Néhol már „biztos forrásból érkező hírek" is keringtek, ame'yek szerint a munkásság a Népszava be­tiltása mi tt általános sztrájkot proklamált. Mi­kor azután végre kinyíltak a miniszterelnöki fogadó ajtajai, ame'yen egymásután lép -tt ki örömtől sugárzó arccal Rassay Károly, Pesthy Pál és Hegymegi Kiss Pál, mindenki azonnal látta, hogy az eredmény kedvező. — Megtaláltuk a plattformotl — mondotta Rassay Károly —, aki azután eloeszélte az újságíróknak, hogy a hosszú tárgyalások folya­mán sikerült megállapodásra jutni a minisz­terelnökkel, ugy hogy elkészült a platlform, amelynek alapján a megegyezés megköthető. A plattform. Ezu'án a képviselők értesítették az eredmény­ről H szociáldemokrata párt parlamenti frak­cióját, akik meg is jelentek a p rlament folyo­sóin, azonban az ülésre nem mentek be. A parlamenti frakció részéről Peyer Károly, Far­kas István és Vanczák Jaros, a Népszava ré­széről pedig Szabó Imre nemzetgyűlési képvi­selő, a Népszava felelős kiadója jc ent mej ezuián a miniszterelnök előtt, aki köíöl e velük azt a plattformot, amelynek alapján a meg egyeíés létrejöhet, A piattform szerint 1. A szociáldemokrata pátt hs ározott kijelentést tes arra vonatkozólag, hogy a szedősztrájkbart

Next

/
Thumbnails
Contents