Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-12 / 155. szám

Egyes szám ára 50 korona iierkeiztóséfi és kiadóhivatal : Kölcsey-utca 6. (PrófétaMálló, L emelet 6.) Telefon 13-33. A .Szeged* megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 korona. Előfizetési árak: Egy fcónapm Szegeden 1000, Budapesten és vidéken 1050 kor. SZEGED Hirdetési árak: Féihasábon 1 mm. 14, egy hasábon 24,másfél hasábon 36 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. SzSvegközti közlemények soronként '/50 K. Nyilttér, családi értesítés 250 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 12, CSÜTÖRTÖK. 155-ik szám. „Birtokátminősités." Panaszkodnak a szegedkörnyéki gazdák, hogy a bürokrácia jóvoltából évekig húzódik el egyegy birtokátminösité8i eljárás, panaszkodnak, hogy évekig kell még a magasabb szólóért járó földadót fizetniök azért a földért, amelybe már hosszú- hosszú idö óta csak búzát vetnek és ahonnan már régen eltűnt a nyoma is annak, hogy valaha zöidelő venyigék hajtották indáikat jóakaró, támasztó k*rókra. Sokat lehetne beszélni a szent bürokráciának erról a most napfényre került nagyszerű eljárásáról és joggal lehetne felvetni a kérdést, miként lehetséges az, hogy ha akad százával forgalmi és egyéb adóellenőr, miért nincsen egyetlen tisztviselője sem a pénzügyiga2gatóságnak a birtokátn inf sitések keresztülvezetésére, mikor joggal várhatná el az adózó polgár, hogy legalább olyan gyorsasággal és eréllyel jarjanak el akkor is, ba az adójáért öt joggal megillető ellenszolgáltatásokról van szó, mint mikor azt az adót behajtják rajta, de ez az önkéntelenül is felvetődő kérdés igazán eltörpül amellett a szomorú tény mellett, hogy egyáltalán szükxég van birtokoknak alacsonyabb foltra minösitésére. Az alföldi szőlőkultúra pusztulásáért kétségtelenül egyedül kapkodó és fejetlen gazdaságpolitikánk és gazdatársadafmuik lulzott nyereségvágya felelős, mert ha 1919 őszén, a kommün bukása után a szolid és reális üzleti politika érvényesül, ugy ma minden bizonnyal nem állanánk ott, ahol állunk és ma a magyar bor lenne Európsszerte a legbevezetetiebb márka, melynek biztos és állandó piaca lenne mindazokon a helyeken, hol ma hiába próbálkozunk akár egyetlen hekoliter elhelyezésével is Két égtelen, hogy a magyar bor ma messze a világpiaci, de még a békeparitás mögött is áll és még igy sem igen talál vevőre. Ma ol csóbb a bor a sörnél, de még a szódavíznél is, nem is beszélve arról a hihetetlen aránytalanságról, ami a bor és a buza békebeli és mostani ágainak viszonylatát jellemzi. A szőlőbirtok a múltban nagyobb hozadékánál fogva mindig jehntösen magasabb értéket képviselt, irint a szántóföld, de ez már régen nincsen igy és erre rájönnek lassan lassan a szőlőbirtokosok is. Mind több és több venyige kerül karóstul a szemétdombra és ahol azelőtt a szüretelök vidám lármája verte fel az ŐS2Í csendet, ott ma szomorú szántóvető hajtja ösztövér ökreit. A mai szomorú helyzet gyökerei messze viss?anyulnak 1919 be és 1920-ba, a magyar bor nagy konjunktúrájának éveibe, mikor olcsósága fo >tán mindenütt kész piacri talált ugy Tokaj tü es bora, mint a gyönge homoki vinkó Akkor hatalmas tételekben exportáltunk is belőle a külföldre, de a n^gy kereslet folytán m hamar felverték kisgazdáink a nemes i al árát a világpiaci paritásra, tőt mé? a fölé is. És ekkor közbelépett az állam, megadva a kegyelemdöfést, amúgy is nehéz órákat élő borexponunkn ik. A konjunktura másfél évét kihasználatlanul hagyta a miniszter, de azuián annál b rsosabb kiviteli illetékkel sújtotta az aranyosan csillogó nedűt. A vilátpuci paritas elérését talán még kiheverte volna valahogy a magyar bor- és kisgazdáink is rájöttek volna lassan-lassan, hogy hiába szép a mese a magyar bor kiválósági ról, azért mégis c<ak az otcsóbb o'asz bort vásárolja a külföld, kivált mikor a magyar bornak csak igen kis hányada — a tokaji, badocsonyi, sonlói és ehhez hasonlóak — hagyják maguk mögött a külföldi borokat, mig az alföldi karcos csak olyan rossz — ha nem rotszabb — mint az osztrák, vagy német boré. Legfeljebb egy uj bb illúzióval lettek volna gazdagabbak szőlőbirtokosaink', de azért csak leszállították volna a bor árát, azonban a hihetetlenül magas kiviteli illetékek egyszerre elvágták minden export útját. Hónapokig nem hagyta elegyetlen borvagon sem az ország határait és mégis hiába kérték s szőlőbirtokosok a pénzügyminisztert az illetékek leszállítására: az hajthatatlan maradt mindaddig, mig maga is be nem látta, hogy a kiviteti illeték teljesen lehetetlenné teszi a magyar bor exportálását. Ekkor azonban már késő volt: a magyar bor helyét mindenütt elfoglalta az olcsóbb francia és olasz bor, ugy hogy hiába ajánlották azután már a világpiaci áraknál jóval olcsóbban a magyar szőlőbirtokosok borukat és hiába törölte a pénzügyminiszter a kiviteli illetéket,* a magyar bor nem volt képes többé visszaszerezni elvesztett piacait. .Bortermelésünk messze felülmúlja a belföldi szükségletet s igy érthető, ha nincsen jóformán semmi ára sem a bornak. Segíteni ezért ma persze már nagyon nehéz — ha nem lehetetlen —, de szomorú, hogy a kormány még ebből sem tanult semmit, hiszen a borexportunk szomorú sorsában osztozik azóta szeszexportunk is és félő, hogy az idén, mikor világszerte elsőrangú búzatermésre van kilátás, fejetlen és kapkodó gazdaságpolitikánk jóvoltából búzatermésünket sem fogjuk ugy értékesíthetni a külföldön, ahogy azt joggal várhatnánk. Már pedig ez alighmem az utolsó kapavágás volnt sjomszédaink által már amúgy is megásott sirunkon. A külkereskedelmi mérleg. (A Szeged budapesti tudósítójától) A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 óra után néhány perccel nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki bejelentének után Daruváry Géza külügyminiszter benyújtja az állandó nemzetközi biróság szabályzatának elfogadásáról szóló törvényjavaslatot. A külkereskedelmi mérleg Ezután Valkó Lajos kereskedelmi miniszter emelkedett szólásra. — Felszólalásom célja az, hogy megvilágítsak egyes kérdéseket, amelyek az indemnitási vita során ismét szóba kerültek. A külkereskedelmi mérlegről van szó és a felszólalásban egyes tétetek külör féle beállításban szerepelnek. A teljes helyzet rz: 1921 ben 300 aranymillió korona volt a külkereskedelmi mérleg passzivitása, ez 50 százalékos passzivitásnak felel meg, amtnnyiben akkor importunk 600 miitió aranykoronára volt tehető. Ez azt jelenti, hogy importunk fele volt exporttal megfizethető. Az 1922. évben több ízben változott a helyzet, ugy hogy a passzivitás 200 millió aranykoronára rúgott, amely 40 százalékos passzivitásnak jelel meg. Ha nem napiári év szerint, hanem tisztán gazdasági elvek szerint foglalkozunk a kérdéssel, akkor 1921 julius elsejétől 1922 julius végéig bizonyos javulást látunk a külkereskedelem mérlegében, amelynek az a magyarázata, hogy az 1921. év termése jobb volt, mint az 1922. évé. Amikor a külkereskedelmi mérlegről beszélünk, tekintetbe kell venni, hogy azok a cikkek, melyeket mi exportálunk, sokkal kisebb arányban drágultak a háboruelötti árakhoz képest, mint azok, amelyeket mi importáltunk. 1922. évben is háromnegyedrészben a mezőgazdasággal kapcsolatos árukat exportállunk. Ezekkel a mezőgazdasági terményekkel az általános helyzet az, hogy a világpiacon a háboruelötti időkhöz képest körülbelül 40—50 százalékkal drágultak, ezzel szemben a mi főimport cikkeink drágulása jóval nagyobb és pedig 90—100 százalékos a békebeli árakhoz képest. A szén drágulása 80 százalékos. Azért fontos erre rámutatni, mert a mi terményeinkből és áruinkból sokkal nagyobb mennyiséget kell exportálnunk, hogy behozhassuk azt a kvantumot egyéb iparckkekben, amit a békében hoztunk be. Az 1923. év első öt hónapjára együtt vannak adataink és ezfk azt mutatják, hogy az 1923. év öt első hónapjában 80 millió aranykoronát tesz ki a külkereskedelmi mérlegünk passzivitása és pedig összesen 210 millió aranykorona összegű import volt, vagyis közel 40 százalékos passzivitásnak felel meg. A tavalyi év hat első hónapjaban csak 50 millió aranykorona volt a passzivitás: ha tehát szembeállítjuk az idei év öt első hónapját, a 80 milliós passzivitást a tavalyi évnek csak 50 milliós passzivitásával, első tekintetre azt kell mondanunk, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzivitása általános gazdasági szempontból is sokkal rosszabb az idén, mint tavaly a megfelelő hónapokban. Ha közelebbről nézzük a helyzetet, azt látjuk, hogy a dolog nem igy áll. Először is tekintetbe kell venni: 1921-i külkereskedelmi mérlegünk nem ad teljesen helyes képet. Nem ad azért, mert 1921-ben az utolsó két három hónapban a nyugatmagyarországi események folytán az exportnak nem volt meg a kellő utja, ugy hogy az export jó rés/e áttolódott 1922 év elejére, ami által 1922 első hónapjaiban aránytalanul nagy export mennyiségek szeiepeltek. Eltekintve ettől, a készleteket nézve azt latjuk, hogy igxz ugym, hogy több volt az, amit behoztunk, de a plus esik a szénre, fára és különösen a pamutra. A gazdaság és termelés szempontjából nem rossz szimptoma a?, hogyha szén és fa nagyobb mennyiségben jött az országba, mert hiszen a termelés enhez mérten fejlődött. Igy vagyunk a pamuttal is, mert hiszen ez is azt mutatja, hogy az ipar ezen ága fejlődésnek indult. Az export növekedés* v&rható. — Ami az exportot illeti, ezekben a hónapokban csökkenést mutat. Ez részben állatokra és lisztre jut, ami a termeléssel kapcsolatos, részben pedig a borexport megszüntetésével van összefüggésben. Ha most azt nézzük, mit várhatunk a külkereskedelmi mérleg második félesztendei alakulásától, azt látjuk, hogy mindenesetre várható az export növekedése és az import csökkenése. A növekedés várható azért, mert a folyó esztendő termelése jobb, mint az előző évi, mert nagy különbség az idei és a tavalyi helyzet között az, hogy mig tavaly lisztben és gabonában nem volt az országban megfelelő tartalék, addig ma már normális tartalékkal rendelkezünk, ami az exportra behat. Lényeges, hogy a lehetőséghez képest elhárítsuk az export akadályait. Csak annyiban lehet az exportot akadályozni, amennyire a közélelmezés szempontjából elengedhetetlenül szükség van. Lényeges az, hogy Magyarország kihasználja azt az előnyt, amely geográfiai helyzetéből ered. Ez esetben megvan a lehetősége annak, hogy az export terén lényeges növekedés álljon be. Ha más oldalról nézzük az import csökkenését, egészen bizonyos, hogy az idei esztendő második felében már mindenesetre jelentkeznie kell annak, hogy az ipar az utóbbi években lényegesen fejlődött. Ennek mindenesetre az import csökkenését kell jelentenie, mert hiszen iparágaink közül azok fejlődtek mértékben, amelyekben importra szorultunk. 1920 elején a textiliparban 69 vállfilatunk volt, azóta lényegesen kibővítették. Ebből a létszámból tizenötöt újólag alapítottak, ötvenháromat, amelyek már mind üzemben vannak, építkezés és felszerelés alatt van tizenhat vállalat. A pamulfonó iparban 1920 elején 30 000 orsó volt, most ezzel szemben 53 000 van, felszertlés alatt továbbá 25.000, amely azt jelenti, hogy több mint megkétszereződik a kapaci-ás a folvó évben. A pamutszövő iparban 1920 ban 3899 szövőszék állt rendelkezésre, ezidőszerint 5920 van felszerelés alatt,