Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-01 / 146. szám

S/eged, 1923 \u\iu* 1 SZEGED Találkoztam Kopiniccsel. Kopiniccsel az áiiomáson találkoztam, amint egy szögletbői rámmosolygott fekeie szeméve!, sőt rám kacagott gúnyosan, mig elmeredt szemem a zsongó tumultus tarkaságán. Ott állott mozdulatlan szúrós szemével — mint a rendőri jelentés mondta — és végignézett az áilomáson, a hordárokon, a pénztárakon és a menyecskék ringó szoknyáján. Akkor közelebb léptem hozzá — hiszen nem hittem a szememrek —, szólni akartam hozzá, sőt már üdvözölni is akartam, mikor beszélni kezdett, mint a némák, akik leirják agyuk vi'iarzását valami kezükbe akadt rongypapírra. Olt állott alatta kiragasztva egy megfakult nyomtatvány négy részre osztva. Kopinics sok nyelven beszél, igy most is négy nyelven szólt. Igy állt egymásután a négy rész négy kezdő sora: ,Körözvény*. „Kurrende". „Mandat d'Arrat". „Cirkulár Letteru. Aztán tovább beszélt: budapesti magyar királyi áliamrandőrség főkapitánysága". Pfe 11. 1923. 79821. sz. A budapesti királyi bün ítő törvényszék vizsgálóbirája 9761/1923. és V n. IX. 420/1923. sz. alatt elfogatási parancsot adott ki sikkasztás büntette miatt Kopinics Jenő nagykikindai születésű, 27 éves r. k., nőtlen orvostanhallgató ellen, aki a m. kir. állampénztár tulajdonát képező és határozott rendeltetéssel átvett 140 millió magyar koronát, mint reá nézve idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonilott és aizat megszökött. Nevezett 176—78 cm. maga?, szikár, hoszEzukás arcú, szakálla, bajusza beretvált, haja, szemöldöke fekete, orra hosszú, hajlott, hegyes, arcbőre barna, felső fogsorában három arany fog. Beszél németül, angolul, franciául. Szökése előtt dr. Balázs nevet használta, esetleg tovább is ezen a néven szerepel. Ruháza'a szürkésbarna öltöny, fekete fűzős cipő, fekete szalagos szürke kalap és s?ti>ke felöltő. Kisebb élénk sárga táskái vitt magával. Az eltulajdonított összeg 25 ezresekből áll. Megkerefsütr, hogy Kopinics Jenőt hatósága területén pu!taío!n', fehalálása esetén a nála talált értékeket biztosítani, nevezettet letartóztatni és erről értesítést küldeni szíveskedjék. Budapest, 1923 junius 19. Főkapitány. £s mellette volt még egy másik nyomtatvány is megsárguitan, amely azt mondta, hogy ,Kopinics Jenő távozásakor kékszínű ruhát viselt. Katona főtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője'" Megint a szemébe néztem. A Kopinics nevetett. Egy régi fénykép? lógott ott az áliomás elfelejtett szögietén, egy fekete kép, valami rossz klisé után és a jobb sarkában ott virult e«y körbélyegző is: „Pdzmdn Péter Tudomány Egyetem", vagy „Budapesti Közúti Vaspálya Társaság", vagy éppen „A rendőrségi besúgók ligája", talán csak usy lakonikusan „A Kopinics R, T." Talán csak egy Enyves Hát volt, amit érettségi után csináltatott a Rákóczi-uton egy koronáért, mert a questura kepet kért, vagy egy kislány akarta. Most bekerül az óceánrengeteg „Bűnügyi nyilvántartóba" és a vidéki állomások piszkos falaira, lehetőleg olyan helyre, ahol senki sem tátja, senki észre sem veszi, — hiszen minek ís találkozni, vagy észrevenni Kopinicsot —, olyan mosolygós két szeme van, nem is szúrósak, nem is vadak, csak éppen ugy nem mondanak semmit, mint az a sok Enyves Hát a Rákóczi-uton a lámpák tüzében ' a Rókus-kórházzal éppen szemben. Elbúcsúztam Kopinicstől. Még mindig nevetett. Vér György. Hivatalos jelentés a ffpuccs"-róB. A budapesti főkapitányság a MQT utján a következő hivatalos közlést adta ki a Kovácstestvérek ügyében: A rendőrség hetek óla nyomozást folytat Kovác«ék és társaik ellen. A nyomozás azért folyik, mert a rendőrség tudomására ju'ott, hogy a Kovács-tes.vérek a Magyar Nemzeti Multunk kulturális iársaságot azzai a célzattal alakították, hogy ennek révén különböző nagyarányú gyűjtéssel pénzhez ju-sanak. A társságnak tapiai nem voltak, c?ak tisztikara volt, amely a Kováce.-testvekből és azok közvetlen környezetéből Y • £••< h>. A gyűjtés utián befolyt összeg met, .Ai a kilenc miiióí. Ezek legnagyobb részér*-' "incsen e'számolás s nyilvánvaló, hogy a tisztikar ezt az összeget a saját céljaira használd fel. Diszelnöknek, *árselnöknek közéletünk egyes kiváiísigsit sikerűit megnyerniök. Kovácsék és társaik saját anysgi érdekük gyűjtés utján való előmozdításon kivül különféle fantasztikus tervekkel is foglalkoztak. E sősorban a nagyváradi román állampénztárt akarták kifosztani. A kormány egyes tagjainak erőszakos eltávolítását is tervbe vették, igy elsősorban Bethlen István gróf miniszterelnököt akarták erőszakos uton helyéről eltávolítani. Közbe jött nehézségek miatt nem tudták e tei vüket végrehajtani. Ugyancsak joglalkoztak a Dohányutcai zsinagógának az utcai csatornán keresztül való felrobbantásának tervével is, de midőn kiderült, hogy a főváros csatornahálózatának nsgyészét elpusztítanák, elállottak tervüktől. Anyagi helyzetük javítása végett megkísérelték a °zokolok hamisítását. Evégből Swlsi János Üllői uti lakásán kliséket is készítettek. Ugyanez a bűnszövetkezet egyes, nekik nem tetsző politikus elnémitásának, meggyilkolásának tervével is foglalkozott, e célból csukott autót és ktílvárosi házat akart vásárolni, hogy ide szállítsa és itt végez a szerinte ártalmas politikusokkal. Egyes katonai személyek vétkes könnyelműsége folytán hozzájutott ez a szervezet 18 kg. ekrazithoz. A rendőrség az tkrazitot lefoglalta és megállapította, hopy a robbanó anyegból több már nem circulál. Ebben a bűnügyben a rendőrség az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. t.-c. első szekiszába üikőző bűncselekmények, továbbá sikkasztás büntette cimén a következőket helyezte előzetes letartóztatásba: Kovács Kornél, Tivadar, Árpád, Becker István, l/ós Ti'us, Szabi Jínos, Umlauf Siegfried lovag, Szobodecki Aladár, Barnovszki Pál, Mayer Oszkár, Tahó X'.vér, Láng Ede. Kovrik Kálmán, Weinbeer Sándor, Czigány Sándor, fób Fancsali Győző és Márki József. Nevezetteket junius 29-én adták Sí az ügyészségnek. II sáskairtás hadszínterén. falát — mert igy hívják azt magyarul — egé «zen szétomlaszt;a és mála3z:ja az ecetfa-liget, amely sovány eledelét az öreg téglákból szívja. (S ebben hasonlítanak valamennyire a vadon nőtt templomfák a most való embeiekhez.) Ha igaz, nincs is már messze az az idő, mikor templomszentelés lesz a palánkban, hiszen nagyon megmagasodtak már a falak s már a gerendaszerkezetet kezdik ácsolni s akkor el fog tűnni a föld szinéről szent Demeter templomának utolsó maradványa is. Nem nyom nél ül persze, hiszen a muzeum sok képet őriz róla, régi fametszeteket, Nyihssy Sándor olajfestményét, Sebestyén Károly akv^'ei jét és fotográfiákat is készíttettünk az ó torony ecelfáirol. Mi lesz azonban magukkal az őlő fákkal, amelyek gyökereikkel magukba szívták a téglákból az imádságok, a s.:hajók, a fohászok, a zokogások leikét, amelyek évek fzázain keresztül szárnyaltak föl istenkereső u jukban az arcus triumpíialis- ig s a sugaras istenszemig ? Vétek volna, ha az úristen ecetfái áldoz tul ssnének a gondatlanságnak, vagy a hagyományos szegedi fanyövés- nek, amely vagy hus/évvel ezelőtt azzal az indokolással irtotta ki a Gizella-tér terebély fáit, hogy Szegednek falusi képe van — a sok fa miatt. Az uj templomnak bizonyosan lesz kertje ? vaiaki csak ikad, akinek gondja lesz rá, hogy az isten ültette fák abba kerüljenek. (A Szeged tudósítójától.) A hajnali napsugár lágyan végig simogatja az ut két oldalán e!terülő vetéstáblákat és aranybibo rá változtatja a Szegvár felé vezető országúton gyorsan tovagördülő kocsik nyomán támadt porfellegeket. A szőkén hu'lámzó buzatenger fölött néhány konvencionális pacsirta madár zengi hajn li himnuszát és a csattogó madárdal szelid ritmusokká tfgolja a valahol messze, talán ott a kis jegenyeerdő mögött ébredező tehenek melankólikusan elnyújtott bőgését. A fűszálakon gyémánt szemek csillognak, mintha a juniusvégi éjszaka mélytüzű csillagai csókolták volna tele a földet. A keresztútnál feszület, a feszület lábán hírvadt vadvirág-koszorú és előtte pöttön legényite álldogál. Széles, fekete kalapja alól közömbösen bámul a korai kocsi után, a szája széle alig észrevehe ően mozdul a dicsértessék-ie. Később kis munkáscsspattal találkozunk, barna arcú legények, lányuk dalos csapa'ával. Nótájuk vi?an csengi 'ele zenével a káprázatos reggelt. A kifent kaszák pengéje éhesen csillog a legények széles váila fölö t. A rozsot már vágják, itt oít a széles búzatáblák között látunk már néhány rozskereszttel farki o:t tarló-darabot. Most hatalmas buzjtábJa mellett szalad el kocsink. A kövér kalászok busán haj.ják fejüket az útra. — Nagyon f-zép az iJei termés — dörmögi Miska bácsi, a bakon — oszt mégis hi s>áz a kenyér a városban. Jó a termes csudálatosan jí, mintha a föld kárpótolni aicarná az elmúlt évek ki'i.s;.envedíseürt az embert. Kincseket izzad minden taipala'nyi rés;e. És m^gis hatszáz koronáért mérik a Kenyeret és közel negyvenötezer ko rona a bőven termő buza ára. Az o' űk ís okozatok ö .zekeveretínek telj-sen, igy ne n is csuda, hogy Miska bác&i logikája ne t tud megbirkózni az önkénytelenül í íme;ülö „miértMei. Később azután meg akar uk vigasztalni, de hiába bizonyítgattuk, hogy híres kö> é* nemzt'gazdásiok és még hitesebb politikusok ser., találtak elfogadható ftleletet arra . „miért"-re. Miska bácsi ro;szaszólag cső^lta a fejét, hozóntcs bajusza alúi némi elharapott káromkodásokat hallatott és mérgesen pattantott egyet az os'orral — amitő' meg a lovak iramodtak sebesebben neki az ufnak. Aztán a jegenyésig nem szóltunk egy szót se, mindenki ma gondolt, amire akart, aki pedig nem akart egyáitalán gondolatokkal bajlódni, az a környékei nézte. Nézni való akadt elég. Az élet lassan megeleveneddt mindenfelé. Fürge parasztkoc«ik kocogtak velünk szembe, mentek a városba, vitték a piaci drágaságokat, teje', salátát, ujburgonyát, csirkét, meggyet, zöldbabot s mi szem-szájnak kellemes. A kanyarodónál találkoztunk a disznó csordával. Voltak vagy ezren, kocák, süldők, malacok vegyest. Ijedt röfügéss*l tértek ki a trappoló lovak elöl. Tiszteletünkre a pásztorgyerek nagyot csördített rafiás ostorával. Akkorát szólt, mint egy ágyu. A kis jegenyés mögött elértük a majort. A fehérre meszelt gazdasági épületek szélesen terültek el az árnyékvető jegenyék alatt. Vendéglátó gazdánk, a kétezer holdas, mint a gazdaság intézője a major kapujában várt már reánk. — Kissé megkéstek az urak — mondotta mosolyogva — az első szakasz már elindult, de azért marad idő még egy kis erőgyüjtőre — a második szakasz indulásáig. Kiadós früsíök és megfelelő adagolásu papramorgők után mi is beálltunk a második szakaszba. Ojt sorakoztak már a gyerekek az udysron, a tisztarlói lakás e!ő!», megfelelő módon fölfegyverkezve seprűvel, gallyal meg valami lepkeí ;gó-féle elkaímatossággal. Lehettek vagy harmincan, fiuk, lányok vegyesen, tiz-tizennégy évesek. — Dicsértessék a Jézt'.s Km/íus — zengett a .rórus, amint közéjük értünk. — Indulhatunk gyerekek, mondta a házigazJánk és a szakasz vidáman indult a kiskapu felé. Útközben elmondott at intéző ur winde.i tudni vakít. — Az olasz sáska v^czedehnes por'éka, ha !ömegí.'en lepi el a földeket. Külöiiö3en * huóosabt növényzetét szedeti: & 'ucernáí és áiti'lábsn az aSdCSo^bb »övéiű fűféléket, Hirtetes íáivudt é CÍ-üs ekkor ismertük fel a