Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-28 / 169. szám

4 SZEGED Szeged, 1923 julius 22. egész hadsereget általánosságban lebecsülni. Nem volt arra szükség, hogy a honvédelmi miniszter elmondja ezt a beszédet, mert az egész nemzetgyűlés vele együtt a legnagyobb ragaszkodással tart ki a nemzeti hadsereg melleit. Nem vádolt meg magasrangu tiszteket, hanem csak a bankokról mondta, hogv küldtek ilyen leveleket képviselőknek, magas állású tisztviselőknek és tiszteknek. Ezt még gvmuaitásnak sem lehet tekinteni. Különben ai ö felszólalásának egész tendenciája a bankok ellen fordult és nem a katonatisztek eli-m. Ezekután kijelenti, hogy ha a honvédelmi miniszternek szüksége van rá, a legnagyobb készséggel áll rendelkezésére a jövőben is. Begya. Bogya J inos: Igazságos jóvátétel és garancia a világ legnagyobb hazugságai. Mögöttük mindenki oit látja az imperialista politikát. Európában ma a francia politika az irányadó es meg kell állapítani, ho>y a francia politika Magyarország kérlelhetetlen ellenségének mutatja magát. Franciaország és Anglia ellente'be került egymással. Angliának ma piacokra van szüksége, ho?y megfelelő üzemben tarthassa gyárait. Ezuk közül a piacok közül legfontosabb Németország. Nem áll az, hogy Németország és Anglia között a világháború előtt femálió gazdasági ellenlétek képezték a világháború okait. Franciaország jól tudja, hogy egy nuga nem Mépet tönkretenni Németországot és ezért megfelelő szövetségi politikát készit elő. Ez a politika a nagy szláv barátságon épül fel és érdekkörébe akarja vonni Csehországot és Jugoszláviát. Magyarország politikai jelentősége abhan vin, hogy az északi és déli szlávokst elválasztja egymástól. Szerinte Magyarországnak érdeke, hogy Törökországgal szoros kapcsolatot Jptedtsen és belekerüljön abba az érdekszférába, mely szo ros összeköttetésbe hozzi Törökországot, Bulgáriát és Angliát. Küzdeni kell a kisántánt azon politikája ellen, mely ideírna ellentéteket akar támasztani. Az általános emberi kultura csak i dd'g helyes, amíg tisztán nemzeti érdekeket Kzolgál, de amikor ellentétbe jut » haza érdekeivel, nem szolgálja íováob az igazi kulturának érdekeit. Meg van győződve, hogy Magyarországon ma is meg van a harckészség és a hazafisig és ha egyszer ütni fog az óra, akkor talpra fog mindenki állni a nemzet és az ország érdekeinek védelmében. Az indemnitást rem szavazza meg. Farkas István: Követeli az index endszer bevezetését és a munkabérpgyeztetö hivatal felállítását. Ma a kormány ebben a két dologban i em haj andó semmit sem tenni és c^ak a nagytőkét védi a munkásosztállyal szemben. Bizalmatlan a kormány iránt é3 az indemnitást nem szavi77a meg. Több szónak nem lévén, elnök ez általános vitát berekeszti és öt percre feifügg szti az ülést. A miniszterelnök válaszol a beszédekre. Szünet u'án Bethlen István gróf miniszterelnök szólal fel. — A kormány az indemni'ási javaslatot junius 8-án terjesztette be és junius 20 án vette a nemzetgyűlés plenáns tárgyalás alá. Azóta az indemniíás vitája szakadatlanul tart és ma is még csík sz általános vita fejeződött be. Amikor arra törkedtem, hogy a vita folyamán elhangzott uj szempontokat kiválogassam és a kormány álláspontját kifejtsem, azzal a nehézséggel kelteit megsüzdenem, hegy c;ak mozaikszerűen beszélhessek. Az egységes párt „egysége". A kormány általános poli.ikája szempontjából egy vád hangzott el, mely ismétlésre Máit és különféle formában mutatkozott. G ál Q »>.ton azt mondotta, hogy a kormány politikája nem őszinte, hogy kétértelmű jelszavukat dob bele a közéletbe, h igy beszél az arany középút politikájáról, me'y alatt senki sem tudja, mit értsen, S2Óval kétértelmű és olysn politikát folytat, mely az őszinteség hiányaval tűnik ki. Ugyanezt a vádít Ra«say Klroly másképen fejezte ki, amikor azt mondotta, hogy az egységes párt nem áll egységes alapén és est a pát.oi » rügy po'i'ikai p'ObJ.'mák megoldásától való ir ózas j'Jlemzi. Virsonyi Vilnos is visszatért erre a kérdésre. A ktrmány a középút politikáját abban akarja követni, hogy utánozza a Károlyi kormányt, vagyis amikor jobbra üt egyet, ugyanakkor üt egyet balra is. Az egyik ütés a másik nélkül el sem képzelheti. Oaál Qaszton ezt a vádat nagyon röviden felezte ki. Azt mondotta, hogyan lehetséges kormányzópárt, melyben emberek ülnek Uiaintól egészen Biró Pálig. Erre röviden viaszolhatnék, mert Ulain már nem tagja ennek a pártnak, azonban ez rövid ki ut volna a vádra. Azzal kezdem, hogy mindig voltak, vannak és lesznek kéoviseiik, akik egy másik kérdésben nem értene* egyet, bár u^y^nannak a pártnak keretein belül vannak. Nem fagadom, hogy abban a pártban, melyhez tartozom, lényeges eltérések vannak egyes képviselők között. Azt hiszem azonban, hogy ebben a nemzetgyűlésben nemcsak a kormányt támogató pártokban, hanem az ellenzéki oldalon is varnak hasonló ellentétek. A zsidókérdés. Ha valaki azt mondja, ho^y a zsidókérdést kall a pártok ülközőpoltjává tenni, annak én a leghatározottabban ellene mandok. Nem tagadom, hogy ennek a kérdésnek van bizonyos aktuális jelentőbe. A magnm részéről azoa az állásponton vagyok, hogy Magyarországon van zsidóké'dés, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, azonban a leghatározottabban elitélem, hogy ezt a kérdést tegyük politikai viszonyaink alanyává is ütközőpontjává. Bocsanatot Kérek, ha már most ennefi a aérdésnek aktuilis jelentősége van, ne tetézzük azzal, hogy a pártokat széjjel akarjuk $:í;;i(ani eniatt a kérdés miatt. Ebből az következnék, hogy a parlament hadszíntérré válnék egyrészt, másrészt azonban az országra nézve a legnagyobb bajjal és veszéllyel járna. Ettől a szempontlói nem tekinthet el egy párt sem, elsőseiban a vezető és a kormány háta mögött álló párt, mely nem is tagadja, hogy van zsidókérdés, azonban e?t ütközőponttá tenni semmi körülmények között nem lehet. Ne. t áll az, hogy az egység alapján nem állunk. Igems enn-;k a pártnak a tagjut összetartja a törekvés becsületes, túlzásoktól mentes demokrácia, mert mi a nemzeti demokráciát akarjuk, meri féltjük ezt a nemzetet minden túlzástól,, megrázkódtatástól, melyet egyfelől az antiszemitizmus, masf.;'ől a & radikális meggondolatlan forradalom idéíhelne fel erre a nemzetre. Mi tehát minden szélsőségtől féltjük a nemzetet. A nemzeti demokrácia nem jelenti azt, hegy az értékes rétegek leszoríttassanak a közélet teréről, hanem ho^y összefogjon ennek a nemzetnes érdekében. Köztársaság, vagy királytág. Azt mondotta Rissay, hogy ha egy idő mutva egy történetíró megirja ennek a korszaknak történetéi, ho?y itt a kormányzatot három éven keresztül a tétlenség jellemezte. Ramutetott arra, hogy mi nem foglalkoztunk a* áliamfíi jogviszony szabályozásával, a förendináz reformjáról, a közigazgatás reformjául nem alkottuk meg a választói törvényt és nem foglalkoztunk a parlament belső reformjával. Ez mind igaz, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek előkészítve ezek a kérdések. Tudatosan nem foglalkoztunk velük, mert a politikái a moszf 5ra nem volt alkalmas ezeknek a kérdéseknek elintézésére. Nem foglalkoztunk az államfői jogviszony rendezésével, mert ez a kérdés már rendelve van az 1920. évi I. t.-c.ben. (Horváth Z oltán: Ideiglenesen.) Abban a formásán, ahogyan azt a képviselő ur óhajtaná megoldani, nem is oldjuk meg. Aprócseprő reformokkal köz ársasági elnököt kreálni nem akarunk.) Nagy zaj az ellenzéken.) Mi a királyság álláspontján állunk, a királyság alkotmányos álláspontján'és nem akarunk segédkeret nyújtani ahnoz, hogy ez a törvény papíron maradván, fokozatosan lecsusszunk a köztársasági államformához. (Helyeslés a jobboteta on. Nagy Ernő : Ez nem lecsúszás, hanem felemelkedés. Berky: Ugy van, ugy van.) Nem foglalkoztunk a főrendihez kérdésével, a közigazga'ási reform kérdésével rem. Ezek is előkészítés alatt állanak. Politikai s/empontból előbbre Ju'oltunk, amennyiben Magyarország jöhirneve a külfölden kezd helyr'Wlrsi. Qaál azt mondotta, ho^y az ország fóba ja a tisztviselőkérdés és ennek egyedun megoldása ugy lehetséges, ha az üzemeket berbeadjuk. Az országnak a tisztvi-előkérdésnél nagyobb bajai is vannak. Az üzemek bérbeadásától már csak azért is el kell tekinteni, mert amig ezek az állam kézétan maradnak, addig a kormányzatnak módja van az azokba való befolyásokra. Egyetértek Qaál Gasz'oanal abban a tekintetben, hogy a komplikált fizetési rendszernek véget kell vetni, hogy a természetbeni ellátást, amennyire lehetséges, meg kell szüntetni és meg kell szüntetni az inkompatibilitást is. A jegrend. A jogrend kérdésével is foglalkozni kívánok. Köszönetemet fejezem ki Gaál Gasztonnak, aki elismerétéi nyilvánította a kormánynak azokért a törekvésekért, amelyekei a gazdasági egyensúly helyreállítására a pártatlan és erélyes adminisztráció behozatalára tett. Ezeken kívül azonban van egy harmadik feltétele is a jogrend helyreállításának, az, hogy a nemzetközi szempontból a békeszerződés által teremtett helyzet megszűnjék. Az a bosszúálló politika, ame'y a legyőzött államokkal szemben fennáll, a leglényegesebb oka annak, hogv ebben az országban a konszolidáció nem tud helyreállni. Egész Európa oly izgalom képét muatja, amelyhez a rault történelmi korszakokban fogható nincs. Nemcsak nálunk követtek el politikai bűncselekményeket, hanem másutt is. (Közbekiáltás balról: De meg is találták a tetteseket. Nagy zaj az egész Házban.) Ha a biróság nem elég erélyes . .. G-iál Giszton azt mondotta, hogy a kormány tűri a sajtóizgatásokat. A sajtóval szemben a kormány azon az állásponton van, hogy elsősorban a biróság hivatott a sajtóban folyó izgatás lehetetlenné tételére és a kormány csak akkor folyamodik adminisztrációs eszközökhöz, ha látja, hogy a biróság nem elég erélyes. Egészen komolyan kívánok figyelmeztetni mindenkit, akinek egyik vagy másik jobboldali sajtóorgánumra befolyásuk van, hogy nem fogok visszariadni »ttól, ha azt látom, hogy a biróság a maga részéről tehetetlen ezexkel az izgatásokkal szemben, hogy ezen a téren is levonjam a konzekvenc<át és ugyanahhoz a rendszabá!okhoz nyúljak, melyekhez kénytelen voltam a baloldali sajtó kilengéseivel szemben nyúlni. A Népszava ügyében a birüság a szerkesztőt maga elé kérte, ö azonban semmit sem mondott a biróság előtt é> igy hónapokig húzódott a ké'déi. Az ügyészség a szeskesztőt minden esetben kénytelen volt kikérni a nemzetgyűléstől, hogy választ kaphasson, kik voltak a cikkek szerzői. Néha az is előfordul, hogv elmebeteget jelöltek meg a cikk szerzőjének. Nehezebb helyzetben va:i a kormány a fö dreform körül a vid ken izgatókkal szemben, mert ez nem sajtóban történik, nem nyilvános gyűlésen, hanem alattomban folyik. Tltkes egyesületek. Foglalkozni kívánok a titkos egyesületek kérdésével is, melyekről utóbbi időkben sok szó esett. Rassay képviselőtársam azt kérdezte tőlem, vájjon jót állok-e azért, hogy a biróság, k tonas^g, a tisztek és a rendőrség nincsenek-e inficiálva ezektől az egyesületektől. Azt m?rem állítani, hogy kevés kivétellel nincsenek inficialva sem a bíróit, sem a katonaság, sem pedig az adminisztráció. Azonban óva intem a magyar közvéleményt attól, hogy ennek a kérdésnek olyan fontosságot tulajdonítson, mint amilyent egyes politikusok tulajdonítanak neki. Nyilvánvaló, hogy egy forradalom és egy ellenforradalom rendjén az államhatalom elpusztul és nem bírt azzal a tekintéllyel, melyre szüksége v lt. Ennek az lett a következménye, hogy egyesületek alakultak és ezek között titkos egyesületek is, melyek egyes társadalmi osztályokat a maguk részéről igyekeztek társadalmi uton miigvídeni és az önsegélyezés terére léptek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy le kell becsülni azt a veszélyt, mely ezzel jár. A magam részéről azt az indítványt, melyet Rassay képviselőtársam beadott, hogy tudniillik tisztviselők ily egyesületek tagjai ne lehessenek, nemcsak elfogadom, hanem ennek a kérdésnek messzemenő rendezését tartom szükségesnek. Az a véleményem, hogy az az indítvány, melyet a tuisó oldMról ebben a tekintetben tettek, nem kielégítő, mert azt hiszem, hogy a belügyminiszter urnák kötelessége, hogy az utolsó években alakult összes egyesületek alapszabályait és tevékenységet revízió alá vegye. A földreform. A földbirtokreformmal kapcsolatosan kijelentem, hogy & kormány azon az állásponton van,