Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-25 / 166. szám

4 SZEGED adója beterjeszti a bizottság jelentését Ulain Ferenc Cegléden tartott beszédében, a nemzetgyűlés sérelmére fennforogni látszó bűntény megtorlása céljából, a bűnvádi eljárás megindítására adandó felhatalmazás tárgyában. Hosszasan indokolja a bizottság javaslatát. Ulain nem nevezett meg egyetlen képviselőt sem, tehát a nemzetgyűlés összességének kötelessége kideríteni, hegy mely képviselő fogadott volna el ilyen borravalót. Rámutatott arra, hogy felmerült a parlamenti bizottság kiküldésének a gondolata, azonban a bizottság egyik tagja sem tartotta helyesnek ezt a véleményt. Egyetlen ut az ügy tisztázására, hogy a bíróságnak adjuk át az ügyet nyilvánosan való tárgyalás végett. Az eljárást azonban a nemzetgyűlés felhatalmazása nélkül megindítani nem lehet. Ezért a bizottság javasolja, adja meg a nemzetgyűlés az igazsdgyminiszternek a felhatalmazást a bűnvádi eljárás megindítására. Ezután az igazságügyminiszter szólal fel. Ezt az ügyet elhallgatni nem lehet... Nagy Emil igazságügyminiszter: Az előadó ur fejtegetéseihez csak kevés hozzászólni valón van, de fenntartom álláspontomat, melyet ebben a szerencsétlen esetben azonnal kifejtettem Ulain felszólalása után. Fenntartom magamnak ezt, mert az a beállítás, melyben ezeket elmondták. alalmasik arra, hogy a közönség elő t aláássák a nemzetgyűlés tekintélyét. Ezt az ügyet nem lehet agyonhallgatni, sem p.dig valamilyen elsietéssel elintézni nem lehet. Oda kell vinni a független bíróság elé s az erkölcs, haza és társadalom, valamint a becsület ítélőszéke elölt kell ezt az ügyet elintézni. A nemzetgyűlés összességéről a vádat elhárítani nem lehet előbb, mig az eljárást le nem folytatjuk. Kérem a nemzetgyűlést, kegyeskedjék ehhez felhatalmazását megadni. Vannak azonban pontok, amelyeket még sem mellőzhetek. Amióta Ulain felszólalása elhangzott, volt módomban beszélgetni bizalmas barátaimmal a Ház minden oldalán és nekem komoly helyről mondottak olyan neveket, olyan nagydllásu emberekét, melyek gondolkodóba ejtettek afelett, hogy a csúnya rágalmazó köntösbe burkolt állitások mögött nem rejtőzik- e valami, ami engem a közélet szempontjából aggaszthatna. Ennek folytán számot vetettem az egész kormány és a magas minisztériumnak presztízsével és amikor neveket hoztak tudomásomra, tegnap délelőtt nyakamba vettem a várost és felkereslem azokat az előkelőségeket, akikről azt állították, hogy kaptak bankoktól leveleket. Ezek szintén bizonyították, hogy kaptak ilyen leveleket, de ők megbotránkozva utasították azokat vissza. Ekkor az az erkölcsi és jogi meggyőződés alakult ki bennem, hogy ők olyan emberek, akik kaplak ilyen leveleket, de visszautasították, de lehettek olyanok is... (Friedeich: Ulain is ezt mondta) Nagy Emil: Ha a képviselő ur azt monda, hogy ugyanezeket mondta U ain is, akkor nem érdemes itt tovább beszélni. Előkelő emberek Is kaptak levelet Nagy Emil: Én még bekopogtattam előkelő állású emberek szobájába is és megkérdeztem, mi az igazság. Őszintén szólva nekem közvetlenül az a tapasztalatom, hogy ily levelek léteznek és előkelő köz funkcionáriusok kaptak ilyet a bankoktól. Miképen disztingválhatok én ebben- a kényes kérdésben, azt abban jelölhetem meg, hogy bármily magas állásban, hivatalban levő emberek bármiféle bankkal, bármilyen összeköttetésben lehelnek és ehhez senkinek a világon semmi köze n?m lehel. Ellenben ha azt látom, hogy előkelő állású emberek, akik ebben az állásukban bankügyekkel is foglalkoznak, hivatalból kifolyólag, vagy ha nem is foglalkoznak velük, de módjukban áll az illető magas helyen mindenkor közvetve, vagy közvetlenül ebben a kérdésben állást foglalni, ha ilyen méltóságos urak levelet kapnak, mely szerint „Van szerencsém Méltóságoddal tudatni, hogy itteni számlája javára ilyen és ilyen részvényeket vettünk és számláját velük megterheltük", holott az illetőnek Femmifele számlája a világon nem volt előzőleg, holott sem közvetve, sem közvet'enül megbízást nem sdott, — mélyen tisztelt nemzetgyűlés, az én jogi és erkölcsi felfogásom szerint ebben az eljárásban igenis megállapítható a vesztegetés szándéka. Szeged, 1923 julius 22. Az igazságügyi törvényeink elavultak ... Nagy Emil: A mult alkaómmal voltam bátor rámutatni arra, hogy a büntetőtörvénykönyv körülbástyázza a tisztviselők megvesztegetésének kérdését, a képviseők megvesztegetéséről azonban mélyen hallgat. Pedig felmerültek már a múltban is ilyen esetek. Ez az eset is mutatja egyebek közö.t, hogy igazságügyi törvényeink meglehetősen elavultak. E tekintetben van szerencsém bejelenteni, hogy az erre vonatkozó reformtörvény már készen van, a minisztertanácsoi keresztülment és ennélfogva a magyar büntetőjog reformja küszöbön áll. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy közfunkcionáriusokat megvesztegetni bűntény, de ha valaki képviselőt akar megvesztegetni, az nem bűntény. Minthogy Uiain képviselő ur egyrészt képviselőket, másrészt k^zfun-cionáriusokat vádolt meg, én mint igazságügyminiszter a büntetőtörvénykönyv alapján csak is azzal a kérdéssel foglalkozhatom, melye? a törvény szerint meg is tudok fogni. A törvény szerint egy évig teijedő fogházzal büntethető az, aki köztisztviselőknek oly célzattal, hogy kötelességüket megszegjék, ajándékot ad vagy ígér. Már most az a kérdés, hogyha előkelő bankok elök-^IŐ embereket előző üzleti összeköttetés nélkül ily könnyű jutalomhoz juttattak, ez olyan céllal történt-e, hogy az illetők kölelességüuet megszegjék. Erről van szerencsém kijelenteni, hogy a tegnapi nap folyamán az ügyészségnek kifejtettem felfogásomat, melyet leszek bátor 8zószeriiit felolvasni (olvas). A vesztegetés tényálladékába belefoglalható . .. „A budapesti kir. törvényszéknek... és természetesen miután a btk. 450. § vesziegetés vétsége »ényáll3dékához megkívánja azt a célzatot, hogy az illető közhivatalnoknak azon céllal tétessék az ajánlat, hogy ez által bármilyen irányban megszegje kötelességét, kétségkívül felfogás dolga lehet az, hogy ezen tényálladék mellett az ily célzat a fen! emiitett bankok konkrét eljárásába belem agyarázható-e. Mindazonáltal ad a falfogásomat vallom és közlöm az ügyész úrral, hogy minden bűncselekmény tényálladéka azon illető speciális köiülmények szerint bírálható el, másképen mondva aszerint a miliő szerint és azon körülmények között kell a kérdést elbírálni, amely körülmények között és amilyen miliőben az illető Ígéretet tették. Már p^d g kö/.tuflomásu dolog, hogy a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetben, az óriási drágaság közepette njp-nap után a politikai, pénzügyi és társadalmi viták szempontjából keli a nagyoankok szerepére utalni, különös vonatkozásban a Jegybankkal szemben való viszonyukra. Nen lehet kétsésíbsvonni azt a tényt, hogy a nagybankoknak jelen ese'ben eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy előkelő állású közfunkcionáriusokat lekenyerezzenek, illetőleg a saját maguk javára és pénzügyi érdekeik szempontjából oly cselekedetekre han golják, melyek közvetlenül, vagy közvetve rábírják őket kötelességeik megszegésére. Ennek folytfen ugy érzem, hogy azon eljárás, hogy minden néven nevezendő előző üzleti összeköttetés nélkül éppen állami tisztviselőknek könnyű és nagyöiszegü anyagi nyereséget Ígérnek, oly méríekben összefüggésbe volt hozható hivatali kötelességük teljesítésébe!, hogy a magam részéről vállalom azt a felfogást, hogy ez az egész tényálladék a btk. szakaszába ütköző vesztegetés tényálladékába belefoglalható. Vigzo.it nem vagyok hajlandó arra, hogy szenzáció; csináljak, amit esetleg később nem tudnék jóvátenni. Nem tudok egyetlen esetet sem olyat, melyben akát közfunkcionáriusok, akár más képviselők ilyen ajándékot eljogadtak volna. Akikkel én beszéltem, mind kaptak levelet, de visszautasították. Ennek folytán én az ügyészségnek tegnap azt az utasítást adtam, hogy a büntető perrendtartás vonatkozó szakaszai értelmében sd;ik át az ügyet a vizsgálóbírónak és kiváno.u azt, bogy a vizsgálóbíró a leiratban foglaltak alapján a nevezett bankoknál nézze át az illető kontókat és amennyiben közfunkcionáriusok nevét találja a kontókon, vizsgálja meg a kísérőlevelet, van-e sző ilyen üzleti összeköttetésről, vagy fennforognak-e olyan ismérvek, amelyek vesztegetés kísérletére engednek következtetni. Ne a nyilvánosság előtti Kérek mindenkit, aki politikai szenzációt ebből az ügyből nem akar csinálni, hanem az igazságot akarja kideríteni, hogy bármi néven nevezendő adatát ne a nyilvánosság előtt mondja el, hanem nekem, vagy a vizsgálóbírónak adja át. Oiyan időket élünk, amikor a nép széles rétegeiben a vezetőosztályok iránti bizalom megbecsülését nem szabad tovább megrendíteni. Nikém kötelességem odahatni, hogy ez a kérdés a magi legvégső szálaiban a legsürgősebben kivizsgáltassák, mert megkívánjuk az igazságot, az erkölcsi tisztaságot a közélet minden terén. (Zijos taps és éljenzés.) Megnevezni I Farkas István: A szóban forgó kérdésnek nemcsak ban'előjogi, hanem erkölcsi és politikai oldalá is van. Ezeket sürgősen kell megoldani. űrömmel látja, hogy az igazságügyminiszter megállapította, hogy voltak ugyan közéleti férfiak, akik kaptak leveleket a bankoktól, azonban a falajánlott összegeket visszautasították. Feltehető azonban, hogy voltak olyannk is, akik elfogadták. Szükségesnek tartja a nevek nyilvánosságra hozását és azt, hogy a nemzetgyűlés elölt történjék meg a megnevezés, mert attól tart, hogy a bíróságnál elhúzódik az ügy. Pártja nevében kéri, nevezzék meg az illetőket, akik ilyen összegeket elfogadtak és parlamenti bizottság tárgyalja le az ügyet, (Nagy Emil: Mondják meg kérem ezeket a neveket.) Friedrich István: Azt akarta javasolni, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt a vizsgálat megindítására a bankokkal szemben, azonban az igaz^ágügyminíszter felszólalása minden irányban kielégítette és éppen ezért feleslegesken tartaná erről a témáról hosszabban beszélni. (Propper: Meg van a pakli.) Két aktív államtitkár ... Nagy Emil igazságügyminiszter felugrik helyéről é3 magából kitselve kiáltja Propper felé : Szemtelenség az ilyen beszéd, komisz, pimaszság. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. A képviselők minden oldalról indulatosan kiabálnak a szoc'áldemoknták felé: Hogyan lehet igy beszélni? Berky Qyula és Pakots József a terem közepére mennek és hangosan vitatkoznak. Az elnök nem tudja helyreállítani a rendet). Friedrich folytatja: Ha Propper azt akarta mondani, hogy köztem és az igazságügyminiszter között volna valamilyen pakli, ezt a leghatározottabban kell visszautasítanom. Az igazságügyminiszter ur azt mondotta, hogy neki nincsenek konkrét adatai. Én fogok neki ezekkel szolgálni. Átadom neki két aktív államtitkár nevét akik a felajánlott részvényeket elfogadták és két kúriai biró nevét, akik az ajánlatot visszautasították. Ezzel Friedrich befejezi beszédét és az igazságügyminiszternek egy papírlapot nyújt át. Az i^azságügyminiszter azt tárcájába teszi. Rassay: Nem azonosítja magát Friedrich felszólalásával. Három ét óta küzd azért, hogy az embereket ne hangulatok alapján végezzék ki. A kormány azon az egyedüli ., j^ton indult el, amelyen törvényesen lehet ezt áz ügyet elintézni. Véleménye szerint ez az ügy a biróság elé tartozik. (Pikler felugrik helyéről és Rassay felé kiáltja: Somogyi gyilkosai ügyében is ezt kellett volna mondani.) Rassay kijelenti, hogy akkor is ez volt felfogása. Ha a miniszter kijelentette, hogy az adatokat átadta a vizsgálóbírónak, akkor a törvénytisztelet azt parancsolja, hogy a továbbiakat nyugodtan várjuk meg. Az uf, amelyen a kormány elindult, törvényes ut. Ugy az igazságügyi bizottság javaslatát, mint az igazságügyminiszter álláspontját elfogadja. (Éljenzés). Peyer Károly: Meggyőződése, hogy az az ut, melyre a kormány ebben az ügyben kiván térni, nem vezethet célhoz. A bíróságnak nem állnak rendelkezésére az ügy tisztázására alkalmas eszközök. Mindenki tudja, hogy a bankok ezeket a tételeket nem könyvelik el, hanem vagy átalakítási költségek, vagy szervezési költség számlájára írják. Egy ember em fogja megtalálni ezeket a téte exet. Az a képviselő, aki az ügyet a nemzetgyűlés elé hozta, tárja fel adatait. Elnök felteszi a kérdést, megadja-e a nemgyüiés a felhatalmazást az igazságügy miniszternek a bűnvádi eljárás megindítására. A Ház a felhatalmazást megadja. Mielőtt az indemnitás tárgyalására áttérnének, elnök öt percre felfüggeszti az ülést.