Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-25 / 166. szám

Egyes saeám ára 50 korona Izerkesztóség és kiadóhiva­tal: Kdlcsey-dtca (Próféta­náiió, 1. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjele­nik héttő ki\ éielével minden a»p. Egyes szám ára 50 ko­rona. Előfizetési árak : Egy könapra Szegeden KXX',Buda­pesten és vidéken 1050 kor. IGrlED Hirdetési 4rak: Féihasábon 1 mm. 14, egy hasábon 24,más­fél hasibon 36 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 12, kövér bettikkei 24 K. Szövegközti közlemények soronként 250 K. Nyilltér, csa­ládi értesítés 2.11 K. Több­szörifeladásnál árengedmény ÍV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 25, SZERDA. 166-ik szám. A ceglédi „incidens". Magának az „ircidens"-nek a lefolyását tatán felesleges is per lengum et latum ismertetni, így csak röviden konstatáljuk, hogy a kor­mányzó párt hivatalos jelöltjének, Pá'fy Dániel­nek vasárnapra hirdetett programbeszédét a Lendvai Istvánt támogató ceglédi ébtedók egy kis csoportja, továbbá a Hejjas Iván és Prónay Pál vezetése alatt érkezett kecskeméti segéd­csapatok megakadályozták. Ezt a már magáran véve is tragikomikus tényt szután még mu'at­ságosabbá teszi az a körülmény, hogy még olyan nagy urak is hiába próbállak rer dei te­remteni, mint a kereskedelmi, a népjóléti és az igazságügy miniszter és Kószó István belügyi államtitkár. Vatkó Lajos, aki mindig szálka volt a .faj­védő" elemek szemében, bizonyosan nem cso­dálkozott túlságosan azon, hogy őt nem akar­ják meghallgatni a ceglédi és kecskeméti fele­lőtlen elemek, de kíváncsiak vagyunk, hogy ugyan mit szólhatott Vass József népjóléti mi­niszter, a lila cingu!usos pap, a kalocsai érseki szék egyik kétségkívül legesélyesebb jelöltje, hogy őt is nemes egyszerűséggel zsidéibérenc­nek titulálgatták ugyanazok az ébredők, akik még egy-két hfnap előtt lelkesen tüntetek mellette és ő benne látták a legtöbb garanciát „az erőteljesebb fajvédő politika" megvalósí­tására? És ugyan mif gondolhatott dr. Nagy Emil, Magyarország föptcsétCre, mikor Lendvai Ltván nem fogadta el kiryuj'oit jobbját és meg ö akarta kitanítani az igazságügym'nisztert aira, hogy mi a jog és lörvenytiszteíet ? Ugy hisszük, egyik miniszter ur sem érezle m gát túl/ottan kellemesen vasárnap délelőtt Cegléd p cán, de bizonnyal még tizszer kellemetlenebből érez­hette magát Pálfy Dániel és Kószó István, az első, mert végeredményben az ő chanceait csökkentette jelentékenyen az „incidens", a belügyi államtitkár pedig azért, mert ország­világ előtt bizonyosodott be vasárnap, hogy bizonyos „elemekkel" szemben még magának a rendőri halóságok egyik legfőbb parancsoló­Jának személyes jelenlétében sem khet, ugy látszik, fellépni. A tanulságot a történtekből minden jelenvolt kormánypárti politikus le is vonta szépen — hiszen egyedül a szamár nem tanul a maga kárán — és mi ugy érezzük, hogy valamennyi kormánypárti notabilités szivéből szólott Nagy Emil, mikor kijelentette, hogy aki vasárnap Cegléden volt, az tisziába jött a helyzettel és tudni fogja, hogy a jövőben hogyan vnelked­ien a „túlzó jobboldaliakkal" szemben. Ezt Kü­lönben Vass József is tudja már, hiszen volt szövetségeseiről és legkedveltebb híveiről, az ébredőkről már meg is állapította, hogy — des'ruálnak. Voltak idők — és nem is olyan régen—.mi­kor még nem igy nyilatkoztak a kormánypárt tagjai hűséges segítőtársaikról, az ébredőkről, viszont az is igaz, hogy akkoriban válasz­tottak Magyarországon és ugyanazok a felelőt­len elemek, akik vasárnap a kormánypárt gyű­lését akadályozták meg és annak notabilitásait arra kényszeritették, hogy „átlopakodianak" a ceglédi utcákon, tavaly még a kormányzó párt jelöltjei érdekében fejtettek ki az ellenzéki jelöl­tekkel szemben hasonló tevékenységet. Akkori­ban, ha jól emlékszünk, még élénken helyeselt Kószó István is „a nép" ilyes tevékenységének és hevesen tiltakozott, mikor liberális politiku­sok tagadták, hogy valóban „a népakarat spon­tán megnyilatkozasa" lett volna az akadálva az eilenzéki s.őnokok gyűléseinek megakadá­lyozásának, kocsijuk megiámadá8á;iak és páva­udvarokon gummibotokkal és kövekkel való fogadásának. Azóta rájött Kószó István is, hogy milyen is az „a nép", mely ilyenformán SZÓK a .akaratát spontán megnyilatkoztatni" és e2ért érdekes tegnapi nyilatkozatát elolvasni. — „Fu csának tartom — mondja nyi'aiko­za'áb?n Kószó —, hogy az etie p ri képviselő­jelöl je négy tizenhét-iizenryo'c éves ifjú vál­laira kapaszkodott és azon hordoztatta magát. Nem kell külön mondat om, hogy az ilyen e­járással szemben mi az uii emberek véeménye. Olyan ircidens játszódott le a vasárnapi nép­gyűlés megzavarásánál, amelyre pé da úgyszól­ván még nem volt a válasz á^ok tö;ténetcben. Amikor Nagy Emil igazságügymintszier oda­ment a szélsőségek jeöl jéhez fs megkérdezte tőle, mit akar lul? jdontépen, a je öli aztftlelte: „A nép az enyém". „Azt a népet, amelv az oné, nem iiigy em öntői" — mondta erre Nagy Emi ". Ézt mund a Kó-zó Is ván a ceglédi „in­cidenséről és ennek a nyilatkozatnak valoo n minden szavát alá kell minden jóérzésű em­bernek írnia. „Tempóra mutan'ur et nos in iis mulamui", mondj < a latin, de ki bitfe vo'na, hogy ez ilytn gyorsan következzék be? Emlékszünk, h< gy alig néhány hét e ölt Kószó István egy­szerű n kineveie a t, aki azt merészelte neki mondani, hogy nem hiszi, hogy vég eg szaki­tolt volna hosszú évtizedekre visszatekintő buzgó és igaz liberá'is múltjával és bizonyos abban, hogy fogn k ók még egyazon liberális lobogó aia t küzdeni azok eilen, akiket ma még elv­barát, inak tekint a volt fí ggu lenségi képviselő. Ma mar talán nem nevelne e.en Kóazó István, a ceglédi inc dens tanulságait levonva és mi ugy érez; ük, hogy az első lépést elhagyó t lo­bogója felé már meg is telte a belügyi állam­titkár ur tegnapi hirlapi nyilatkozatával, amely ugyan még csak félő és tapoga ód/ó megindu­lás vol», oe h sszük, hegy ezt bátor és nyilt második és harmadik lep^sek fogják követni azon sz uon, amelynek végén a regi ideálok­kal va ó találkozás vár Kószó Istvánra. ************************* béke. hozzájárulásáról. 12. Az erre vonatkozó belga nyilatkozat Beig u n részétől. 13. Az erre vonat­kozó por ugál nyi'alkozat Portugál'a részéről. 14 J gyzökönyv K nstaniinápolv, Gallipoli és a tengerszorosok hiüri'éséröl. 15. Jegyzőkönyv Katag c?, Inbros és Tenedos szigetének kiürí­téséről. 16. Jegyzőkönyv a tráciai kérdésről és a görögországi kiebbségekről megkötött egyez­ményről. 17. JgyzCkönyv az aláírásról. 18. Záróokmány. A jugoszláv delegáció nem irta alá a keleti békétől kötött szerződést. A jugoszláv kormány, amr y nem heyetli az ottomán adósság fel­osztásának tervezett rendezését, kijelentette, hogy Jugoszlávia és Törökország közt a területi kérdést az 1919-ben Londonban kötött szerződés szabályozta. A mostani szerződés tehát, amely­nek csak a világháborúból és a török-görög háborúból keletkezett kérdéseket kell megoldania, nem áil-piihat meg hatarozmányokal a jugo­szláv leroMet érintő pénzügyi és gazdasági kerdésekrő. A szövetségesek és Törökország köpött mrg­kölött békeszer;ődést ma délu'án öt órakor iijak aá. A béke aláírásinál Anglia részéiől sir Horace Run bold, Franciao;szág iészéről Pellé, Oaszomág részéről Peront mükOdik közre. Ez alkalommal összesen a következő tizennyolc okmánynak aláírása töiténik meg: 1 Ma^a a békeszerződés, melyet Anglia, Fiancu­ország, Olaszország, Q rögország, J^pan, Ro­mánia és Törökország itnak alá. 2. Egyezmény a tengerszorosokról. 3. Egyezmény Trácia halá­rairól. 4. Egyezmény a Törökországban való letelepedésedről es a birósígi illetékességtől. 5. Kereskedelmi szerződés. 6. Megállapodás az amnesztiáról. 7 Nyilatkozat a Göiögotszágban levő VfCuf-javakról. Ezt Qörögország lette. 8. Nyilatkozat az egészségügyi kérdésekről. 9 Nyilatkozat a törökországi bíráskodásról. 10. J gyzCkönyv az engedményekről. Felvétetnik hozzá a töiök kikö ésekröl szóló nyilatkozatok. 11. Jgyzőkonyv Belgiumnak és Portugáliának a kereskedelmi és gazdasági egyezménynez va ó ********************************* ******* e Bűnvádi eljárást (i4 Szeged budapesti ludósitójától.) A nem­zetgvt'léi ma delelótii ülése rég nem látóit ér­dek ődés jegyében folyt le. A képviselők már az ülés megkezdése előtt nagy számban voltak jelen és a kormány is Bethlen István gróf mi­n 8ztereirök vezetésével majdnem teljes szám­ban jelent meg. Az érdeklődés központjában természetesen az Ulain-üggyel kapcsolatosan az igazságügyi bizottság jelentése áll. Az a h r ter|eat el, hogy számos képviselő az Uain-féle vádakkal kapcsolatosan fel akar szóla ni sze­mélyes kétdésben, hogy nevekkel szolgálhasson. Ezzel együtt felmerült az a terv is, hogy a nemzetgyűlés zárt ülésen tárgyalja az ügvet Egy nemzetgyűlési képviselő érdeklődött is ily iramban Scnovszky Bélánál, azonban ő ezt a felfogást nem tette magáévá. A nemzetgyűlés mai ülésének képe, a szo­ciáldemokratáktól eltekintve, egységes állás­foglalást tömetett fel. A szociáldemokrata párt a kérdést továbbra is felszínen akar/a tartani. A folyosón nz a vélemény alakult ki, hogy tel­jesen nyilvánvaló a kormány eljárásának hatá­rozottsága ebben a kéidésben. Az igazságügy­n iniszier beszede bizonyítékot is szolgáltatott oly irányban, hogy a kormány a legerélyeseb­ben lép fel mindenült, ahol annak szükségét tálja. Fiiedn'chrek az a lépése', hogy a neveket nem dib>a bele a nyilvánosságba, hanem a b lonaöan lévő adatokat rendelkezésére bocsá­totta az igazságügyminiszternek, minden ol­dalon helyesléssel találkozott. A magyar parla­az Ulain-iigyben. ment — mint mordotiák a folyosón — a ké­nyes Pgy elintézésében megtalálta a helyes utat és meg vannak győződve, hogy az ut a közvélemény helyeslésével is találkozik. Az ölés. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Bela elnök. Az elnöki bejelentések után Kiss Menvhért személyes kérdésben szó­lalt fel. Hiva kozo't Fábián Bela felszólalására, melyben azzal vadolta, hogy ingyeniés<vényt kapott. A megtámadt *tás első pillanatában annyira zavarban volt, ho*y nem tudta meg­mondani a helyes tényállást. Annak idején, ami­dőn apai örökségét roexk pta, Horáns/ki, Bugyi, Dréhr képviselőtársait kérdezte meg, hová fek­tesse pénzét, mindhárman adtak neki tanácsot, azonban egyiket sem bizta meg azzal, hogy részvenveket vásároljanak. Ju'ius 5-én Dréhr, a Lloyd Bank igazgatója levelet adott át neki a Ház folyosóján. Arra kérte, vegye meg az ál­tala már megvásárolt Ujsáttüzem részvenvt. Sej­telme sem volt, milyen érdekeltség van e mögött a papir mögött és huszonnégy órán beiül a ve eiárat ki is fizette. Figyelmezteti Fábiánt, hogy politikai mücödését folytatni fogja a ki­szabon iránybtn. Fábián B la szén é yes kérdésben akar fel­szólalni, de a/ elnök nem fdja meg a s ót, minthogy szeme yétvn senki sem fám-dtíi ; eg. Az igazságügyi bizottság Jelentése az Ulatn ügyről. Nemes Bwrulan, az ígoz-ágügji tiiotiság elő-

Next

/
Thumbnails
Contents