Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-22 / 164. szám

Szeged, 192^ julius 22. SZEGED Szegedi művész külföldi sikere. (Saját tudósítónktól) Kiment egy kis elkeseredéssel, sok daccal, nagy Í karássa!. Először Bécsbe. Innen még nagyon különböző hireket hozlak felőle, akik ott kint találkoztak vele. Most remínyte'enül rójja Bécs u'cáit a mappájával a hóna alatt, — most egy lap megvette a rajzait és tele van reménnyel, — most egy kiállításának volt nagy sikere, eladta néhány rajzsorozatát, ruhakat csiná tato t és egy előkelő penzióba költözött, — most eladta a ruháit fs kiköltözött az előkelő penzióból, — most egy rézkarcával nyert első dij t egy kiállít-son, — most kétségbeesetten gubbaszt valamelyik kávéház plüssd várnán, — most néhány pompás és egész újszerű munkájával keltett nagy feltűnést, egymásután kapja a lapoktól a jobbnáljobb ajánlatokat és visszaköltözött a penzióba. Válta ozó szerencsével indult, de már azzal a biztos tudattal, hogy ahol teret kap a tehetsége számára, ott övé a diadal. Továbbutazott és néhány ki ebb állomáson kei esz üi néhány uj sikerrel érkezett Kopenhágába. A legelőkelőbb dán folyóirat szerződtette Stróbl Istvánt. Kopenhágában t z első pár nap alatt feltűnést keltett ez a ragyogó tehetségű é3 pompás humotu kankatu ista. Néhány próbálkozás, rövid kü< delem az ismeretlenség és kezdet nehézségeivel, azután nagy és komoly sikerek és a legnagyobb és legelökeőbb dán folyóirat, az Idrcets Bladet leszerződteti átlardó rajzolójarak. Nemsokára egész Kopenhága ismeri és s ereti ezt a fiatal magyar művészt és elismerik Dánia legekő rajzolójának. Ettő fogva állandó a dicsőség és biztos a siker. A göteborgi ollmpiászon. Mikor Göteborgban az olimpiai verseny kezdetét vette, ez Idraets Bladet, ez a minden világeseménybe btlekapcso.ódó, nagys'ilü világlap Stróbl Istvánt küldte ki, mint legjobb illusztrátorát. Göteborgban a már híressé v It müvé-zt, a vele együtt érkező újságírókkal együtt mehg ünncplétsel fogadták és első estén a verseny rendezői és vezetői ő és még néhányuk tiszteletére bankettet adtek. Elökeiö hoel, autó, ünnepeltetés, fogadtatás, kalauzok, végtelen előzékenység minden vonalon — ezek az első délután stichwortjai. A második n?p estéjén ismét bankett, melyen háromszáz újságíró jelent meg, kik az öt világrész minden tájáról verődtek össze egy fehér asztalhoz, köztük természetesen a magyar lapok kiküldöttei is. Másnap hajókirándulás gyönyörű vidékekre, este ismét (és minden este) nagyszabású btnketf, ban és váíakozott. Ralim most a fogadta i; előkészitésévd volt elfoglalva, tehát most Strönberg, a svédek tenniszb3jnoknője sssziiz al Stróblnak a zsebkéssel és jégbehűtött szódá--, mert rettenetes a hőség. A király rövid i 'fi múlva megérkezett kíséretével és a fogadta^-* után he'yet foglalt a páholyában. Rahm engedélyt kér, hogy egy jelenlévő magyar művé •/, Stróbl István lerajzolhassa. A király kedvesen int S'rőbl felé és megkérdezi, hogy hogyan t íjön. Pár perc múlva kész van a király portréi*. Gusztá/ átveszi, kfgyesen int Stróbl felé, a művész — aki most egy pillanatra elfele i, hogy hogyan is kell egy királynak bemutatkozni — a királyi páholyba vezetik. Gusz áv király nébány nyájas szót szól a művészbe, többek közt kijelenti, hogy Budapest igea s? o város. Stróblt egészen meghatja az a kedvesség és revanche-kép;n nénány meleg é; elismerő szót szeretne szólni a svéd gyufáról. Ehelyett azonban inkább engedélyt kér, h g/ e *y karika urát rajzolhasson őfelségéről. Az engedé y megadatik, egy pillanat alatt kész a kitűnő rajz, őfe'sége hangos nevetésre fakad és az ujjával megfenyegeti a mosolygó művészt. Pedig 6 tekintettel voit arra, hogy királyt rajzol, nem vo'^ túlságosan kegyetlen. Azután aláirta a rajzokrt: Gusztáv. Azt hiszem, ez vol! a világon sz el <"> kiratyilag signált karikafura. Örömmel számolunk be itt egy magyar é? szegedi művész külföldi diadalmas sikerén f. Ki tudja, hová fog még lendülni ez a nag,szerü, magasságokba ivelő müvészij pálya. Mi pedig hazut.ól, messziről, egy büszke mosolvlyal veregetjük meg S;ióbl Pista vállát: Hjj, szögedi gyerök !... rcost már a versenyző atléták részvételével; bár a főszemélyek természetesen itt is az újságok kiküldöttei. Stróbl István sorra rajzolja a bankett résztvevőit, a siker óriást, mindenki kacag é3 a művésznek a világ minden nyeltén gratulálnak. Még aznap este egész csomó világlap kezd vele tárgyalásokat, hogy a versenyekről készítendő rajzéit lekösse a maga számára is. Másnap kezdődnek a versenyek, egész nap izgalom, hajsza, autón száguldozás egyik pályáról a másikra, az u'cán fehér, vörös és fekete bőrű emberek kavarognak, mindeiki beszél a maga nyel/én hangosan, gyorsan, izgatottan, ezer uj és színes impresszió é« internacionális jókedv. És az egész város Stróbl karikatúráin mulat, mutogatják egymásnak, nevetnek, várják az ujakat. És Stróbl ontja a vidám rajzokat szakadatlanul és az újságírók bo'dogan küldik szét » világ minden tája f lé, kiki a saját lapjához. Ünnepük, barátkoznak vete és mindenki büszke, akit kicsúfol a ceruzájával. Néhány n*p múlva elkendőzött a íenniszv|:rsfc\ny Európa bajnokságáért a svéd királyi trtnnÚz klub pahályán. A lársat-ág itt » legelőfceKbií Stróbl lázasan dolgozik, a csuf. ndáros ceruza egy pillanatra sem pih P, Rahm, a klub elnöke, aki a ceruza hegy ezésben is kiváló szakember, ott áll mellette, nyitott zsebkéssel, hogy az üzemben ne legyen e-y pillanatnyi fönnak-> dás se. A svéd király karikatúrája. R?hm egy délután azzal a hirrel érkezett a pá'yárp, hogy a király megIa«ot>a>ja őket és végignézi a versenyt. Stróol szó nélkül kihegyezte a Ceruzáját, egvrtt 1 po O't a nriappaji Hárommilliárdba kerül a hivatalpalota. (A Szeged tudósítójától.) A Rákóczi-íérr* tervezeti állami hwata'palota ügye meglepő gyorsan halad a megvalósítás felé. Az épitkezés nyéibeütésér hivatott kormányhatóságot nagy buzgalommal karolták föl a szép tervet és, ha a jelek nem csalnak, nemsokára sor kerül a hivatalpalota alapköveinek lerakására. N m régen irta meg a Szeged, hogy Vásárhelyi De sö műszaki főtanácsos, a kereskedelmi minisztérium épitési osztá yának vezetője arról értesített* Regdon Gejz-i műszaki főtanácsos*, hogy rövidesen elkészül a paluta vonal ajzával és hozzávetőleges költségvetésével. Mivel azonban a közgyűlés határozata bizonyos változtatásokat kiván, szükségét látja, hogy a kereskedelmi minisztéiium ujabb helyszíni tá gyalást tartso i Szegt. den. A kereskedelmi miniszter most leiratot in'ézett ebben az ügyben az államépitészeti hivatalhoz, leküldte a pénzügyminiszterhez in'ézett átiratát a hivata'palota vonalrajzával eg ütt és közölte, hogy a telekátengedés feltételeinek tárgyalása céljából megbizot ait majd csak akkor küldi le Szegedre, ha a pénzügyminiszter kedvező válasza az épitési hit 1 biztosítása ügyében megérkezik. A kereskedelmi minisz ernek Kállay Tibor pénz 'gyminisz'erhez intézett á irata arról tanúskodik, hogy a hivatalpalota ügye egészen komoly formában foglalkoztatja az érdekelt minisztériumokat és igy minden valíszinüség fzerint a pénzügyminiszter biz'ositani fogja az f pité hez szükséges hitelt. Az átrat bevezető részében a szegedi lakásviszonyokról fest hű — Az az, hogy hozik ! — Az már más, akko mék — és vette a siólát. Szalymazi gazdag paraszt keresztet állíttatott tanyája előtt és jelös időben, pünkö d napján akarta a préposttal végeztetni a kersztszenteiest, hogy „minél több embör lthessön tanuja az Úr dicsőségének," no mög a Tandari had löhetségének. Egyúttal Tandari uram kikötötte, hogy a keresztszenteléskor a prépost legye föl a magbaválót (püspöksüvegei), a farbavágót (palás.ot) és a gamóst (püspöki pálcát) is vigye ki. Azonban a kánon tiltja, hogy sátoros ünnepeken ilyen külső funkciókat végezzenek a papok, de a prépost tudta, hogy ezt a bizalmatlan, kemény paraszt koponya nem fogja föl és gyanakodva fogadja, s azt hiszi, hogy az ilyen kánoni akadályokat csak azért hangoztatják előtte, hogy minél magasabb stólát csikarjanak ki tőle, ezért másképen kellett beadni neki. — Pünkösd napján nem lőhet — válaszolta a prépost. — Mié' ? — Mert nem érök rá 1 — Akko' küldje ki a bujtárjátt — Nem lőhet 1 — Mié' ? — Mert nincs jussa a magbaválóhoz ! — Akko' kiviszöm az alsóvárosi vörös barátot l (Timó atyát, akit a nép Tinó bará nak is hit.t) — Azt se lőhet I — Mié'! — Mert nincs hozzá szörszáma l A barát nem leheti fel a püspöki süvege*.) Így aztán a gazduram ne^éz szívvel belenyugodott, hogy más n^pon legyen a 1 eresztszen elés. ! Más izben egy szegé y asszony állított be a | préposthoz. Nagyságos répo^t ur I Mennyiért mondi el a hatvan pézös kis misét ? — Hát kendne< e'mondom égy pöngőé. — Oa Isíenöm I Hát micsoda pogány-ág ez? Amikor az alsóvárosi vörös barát elmondi husz pézél — Olyan is az I — Mié' olyan is az? — Mert nincs benne sé goloria, sé kérédó. (A nagy misében fenhangon énekli, a kis misében halkan mondja a pap a glóriát és credót.) — Mié' nincs ? — Mert eiszunditi. (Az öreg barát a mise alatt is szundikált.) — Hát akkó' jó van no, itt van az égy pöngő, de a goloriát és kérédót ki ne felejje ! Máshitües is gyakran nagy bizalomm 1 keresték fel a népszerű főpapot jó tanácsért és nem egy idegen nyájbeli civakodó házaspárt békített Cssze mindig találó, célra szolgáló egészséges humorával. Nagy barátságban állott Löw Lipót rabbival és sokat évelődott a két öreg egymással. Egy banketten Lőw Lipót szokás szerint csupán desszertet eve t. Nem hagyta ezt szó nélkül a prépost és rászólt: — Hát te sohase eszed meg a tréfit ? — De igen. — Mikor ? — A te lakodalmadon! — volt a találó válasz. A krónikás adomák közül a következő szivárgott ki: Egyik királyi ebéd után I. Ferenc József az általa nagyrabecsült főpaptól, szokott módon megkérdezte : no Főúr, hogy szo'gál sz egé zsége ? — Köszönöm felséges uram, az én egészségem olyan, mint a rossz csizma, nem állja a dratva. A király nem értet e ezt a fránya műszót, azt hitte, hogy valami orvosság és azt kérdezte franciául a mellette álló Tisza Kálmán miniszterelnöklői ... qu'est ce que cela dratva ? A srófoseszü államférfiú, aki életében sok nehéz examen előtt állott, most nagyon meg volt akadva, mert ilyen misztikus kérdést még soha sem adtak föl neki. Szerencséjére jelen volt a mindig mosolygó, szemfüles Dani Ferenc ff ispán és hatalmas princ pálisát kisegítette a zavarból: „Szurkos fonál, amivel a rossz cs'zmát összeaggatják." A t irály most már megértette az egészség és dratva összefüggését és jóizüt nevetett rajta. Régen a nép szemében a harangozó is szorosan az ekléz siához tartozott... Némelyik nagy tekintélyben is ál ott, különösen az, aki fogfájást tömjénnel, nyavalyatörést és sebeket füstölő hamujával sikeresen gyógyította, más eféle uton-módon a közjót szolgáita. Az. 1840-es években az egész városban közismert volt Jaksa Pista rókusi harangozó, ravasz, furfangos egyházfi, aki örökösen a másokat kifigurázó bosszantásokon törte fejét. Komája, a rátartós és büszke Kis János cserző var.-a, ha csak lehetett, mindig este szokta haza hordani a vállán a csávába való nyers ökörbőröket, még pedig lehetőleg, ha nagy sár nem volt, a rókusi n n gy postaut (Kossuíh Lajossugárut) kellőközepén, miután inasa nem vo!í,